Reggel felébredtem 1 pillanatra, amikor Gergő elköszönt és indult dolgozni, de aztán visszazuhantam az álmomba. 9-kor ébredtem... Reggel, láttam a konyhában a tálcát: még arra sem ébredtem volna fel este, hogy Gergő megvacsizott mellettem? Közben biztos tévét is nézett, úgy szokta. Ennyire koki lettem volna? Azt is láttam, reggel lefürdött: erre sem ébredtem fel. Annyira sokat aludtam, hogy túlaludtam magam. Teljesen kialvatlannak éreztem magam, kóvályogtam egész nap.
Ma megint az erkélyre teregettem, szépen sütött a nap. Még jó, hogy kikukkantottam, amikor nagyon sötét lett hirtelen: zuhogott a hó. Hát nagyon gyorsan behoztam a ruhákat!
Ma nagyon sokat varrtam! Nem is tűnt fel eddig, hogy ennyi javítgatni való cucc összegyűlt a szekrényben... Ezzel úgy eltelt az idő, hogy már este is lett. Gyorsan szaladtam főzni, hiszen az uramnak megígértem. Pont kész is lett, mire hazaért.
Piroska mesélte, hogy kisGergő már mondja azt, hogy:MAMA. Ha beszélünk telefonon, mindig hallom, hogy kiabál, kurjongat a háttérben. Kis drágám már annyira hiányzik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése