Anyuéknál

Szombat:

Na, jól kialudtam magam. Így nekiállhattam az elmaradt dolgoknak itthon: mosogatás, rendrakás, összecsomagolás... Tegnap nem voltam képes semmire, minden elmaradt, így nem is értünk oda anyuékhoz délre. Na de hát nem szokott ebből gond lenni:)

Délelőtt Gergőnek volt még egy kis munkája is, és ahogy azzal végzett, elvitte a mintát már végre az ÁNTSZ-be. Hát az történt, hogy fél 10 előtt oda is ért, de már a labor be volt zárva, az asszisztens már felöltözve vonult volna éppen haza. Na de azért nem hajtotta el Gergőt a csudába, már csak az hiányzott volna. Már csak azért is, mert kiírás szerint 10-ig lehet menni. És persze nekem a telefonba 11-et mondtak... Na mindegy, a lényeg, hogy a minta bent van! Már csak az eredményt kell várni.

Iszonyú szél volt ma! Anyuéknál megebédeltünk, aztán vonultunk az IKEA-ba! Anyut is hívtuk, örömmel jött is velünk. Pont elfértünk az autóban: mondjuk nekem nem kellett hátul bekötnöm magam, beszorultam a 2 gyerekülés közé:D Célirányosan mentünk, de azért közben nézelődtünk mást is. Az emeletes ágyat meg is vettük! Úgy örülök neki! Matracokat is vettünk bele, de borzasztó, hogy mennyire drágák! Mondjuk mi nem az... A kajáldánál kicsit megpihentünk, a gyerekek meg elvonultak játszani. Kár, hogy nem vittünk fényképezőgépet:(

Az emeletes ágy különben egy 2 méter hosszú, nem is olyan vastag dobozba volt bedobozolva. Biztos benne van minden? Egy kicsit tanakodtunk, hogy vajon befér-e a kocsiba- tekintetbe véve azt is, hogy 5-en ülünk benne-, és hogy be bírjuk-e tenni, ugyanis több mint 60 kg! Hát, megkockáztattuk. A kocsit átalakítottuk annyira, hogy a doboz befért, és nagyon örültünk annak, hogy útközben nem találkoztunk rendőrrel, ugyanis a gyerkőcök ölben ültek. Vicces volt, ahogy pakoltuk be a dobozt: anyut természetesen nem engedtük, hogy emelgessen. Nekem viszont elő kellett szednem még a gyerekemelgető izmaimat is, és így teljes sikerrel jártunk. Mondjuk főleg Gergőé az érdem.

(Azt ugye már meg sem kell említenem, hogy a fejem majd' szétszakadt a fájdalomtól...)

Kicsit későn értünk haza, csúszott egy kicsit a vacsi is. Amikor megemlítettem Rékának, hogy ma elmarad a fürdés, majdnem sírógörcsöt kapott. Imád a lavórban pancsolni, bár már alig fér el benne. Amíg ő fürdött, kisGergőt alig lehetett tőle távol tartani, mászott volna be hozzá állandóan. Aztán ő is sorra került, harcolni kellett vele, amikor ki kellett jönnie onnan.

Anyuék vettek egy új kanapét, így már nem kell előszedni a járókát, és nem kell összetolni a fotelt a gyerekeknek. Nagyon tetszett nekik az új hely, szépen el is aludtak benne.

Ja, szanáltuk otthonról az etetőszéket is. Itt anyuéknál még jól jön, de otthon már a műanyag asztalnál eszik a pici a kisszékén ülve. Hiába, nagyfiú már a drágám....