ÁNTSZ

Péntek:

Éjjel nagyon sokszor fel kellett kelnem a gyerekekhez, kisGergő mellett 1 alkalommal több mint 1 órát elidőztem. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. Teljesen felébredt, ki is kelt az ágyából, és elvonult játszani a kisautóihoz a sötétben. Kínlódtunk mindketten. Ennek meg is lett az eredménye: reggelre iszonyú fejfájásom lett a kialvatlanságtól.

Délelőtt annyira fantasztikusan csodás idő volt, hogy kivonultunk a gyerekekkel az erkélyre: én feltakarítottam végre ott is, nekik meg megengedtem, hogy kitépkedjék az elszáradt növénykéket, amik szerencsétlenek kint vészelték át a telet. Természetesen ebben a sorrendben, mert különben nem tudtam volna 2x feltakarítani:)

Ebéd után megvolt Rékának a kényszerpihenője is. Úgy csinált, mintha aludt volna, pedig nem is:)

KisGergőtől végre tudtam mintát venni!!!!! Gyorsan össze is készülődtünk és vonultunk is az ÁNTSZ-be. 2 után ott is voltunk, és akkor majdnem eldurrant az agyam! Fél 1-ig lehetett mintát leadni! Még jó, hogy a héten telefonon megérdeklődtem az időpontokat: azt mondták, hétközben fél 4-ig lehet menni. Azt elfelejtették megemlíteni, hogy pénteken más a rendszer... Úgyhogy mérgemben csak álltam a kapunál kint az utcán, a gyerekek sertepertéltek kötülöttem, és csak bámultam a semmibe, és éppen mondtam egy pár cifrát magamban. Erre odajött hozzám egy öreg néni, hogy fölöslegesen ácsorgok ott, nem fog kijönni senki. Próbáltam ecsetelni neki, hogy sajnos tudom, én éppen csak dühöngök magamban és mérgelődök 1000-rel, de mindjárt elmúlik. Bezzeg az éppen múlófélben lévő fejfájásom ettől csak felerősödött:) Mivel nagyon szép idő volt, nem haza mentünk, hanem vásárolgatni. A játszótérhez most Rékának csodák csodájára nem volt kedve. Szóval megsétáltattuk a kaki-mintát, otthon pedig - persze jól elszigetelve - begyömöszöltem a hűtőbe. Majd holnap elvisszük.

KisGergő kint maradt a folyosón játszani. Réka már éppen félig levetkőzött, amikor a szomszéd kisfiú hazaért az anyukájával az oviból. Réka szinte röpült kifelé, majd' hasra esett, ahogy meghallotta Simon hangját, és olyan édesen kérdezgette: "Szia Simon! Ugye kint maradsz velem játszani? Ugye játszol velem egy kicsit?" És Simon persze hogy kint maradt. És az anyukája is, akivel végre megtárgyaltunk 1-2 dolgot. Később megérkezett a férje is, és miután már szétfagytunk kint a folyosón a nagy beszélgetésben, bevonultunk hozzájuk: a gyerekek már rég odabent játszottak úgyis. Édes volt kisGergő, ahogy lopakodott befelé, még elég idegen volt neki a hely. De bement, Simon pedig levetkőztette. Édesek:) Kellőképpen kifaggattam Katit az oviról, bölcsiről, tapasztalokról ezzel kapcsolatban, gyesről, gyes melletti munkábaállásról, ilyenekről. Szereztem jópár új infót.

6 után már ideje volt hazamennünk. A fejem már majdnem kiszakadt a helyéről, nem akartak használni a gyógyszerek:( Ráadásul pici fiú olyan hisztit levágott- ugyanis borzasztóan sérelmezte a hazajövetelt-, aminek hideg vizes arcfröcskölés lett a vége. Múlt héten volt már része ilyenben, ugyanígy fürdés környékén. Hatott. Úgy lenyugodott, hogy az hihetetlen. Pár perc múlva meg már mintha kicserélték volna, mosolygott, gagyarászott, minden a legnagyobb rendben volt. Ha nem látom, nem hiszem el, hogy pár perce még mi zajlott le otthon... Megfürdettem őket, és aztán kész. Meghaltam. Muszáj volt lefeküdnöm, annyira roszzul voltam már. Gergőre maradt a törölköztetés, öltöztetés, vacsiztatás, altatás... Nagy kihívás volt ez számára, nagyon- nagyon- nagyon- nagyon ritkán szokta ő ezeket a műveleteket csinálni:) De minden a legnagyobb rendben zajlott, hamar el is aludtak a kicsik. Nagyon ügyi volt! Előtte még ugráltak egy kicsit rajtam, miközben hason fekve agonizáltam, Gergő csinált pár jó képet. Az egyiken kisGergő Réka hátávakargatja:) Olyan cukik!!!!