A 8. napon...

Délelőtt sírtam:( Délután már nagyon boldog voltam:)
Ugyanis:
Kicsi fiúval mentünk a bölcsibe. Tegnap már próbáltam felkészíteni, hogy ma én már hazamegyek, és ő ebéd után ott is fog aludni. Nagyon nem akart hallani a dologról. Reggel cipőcsere után olyan boldogan rohant ki az udvarra, hogy csak néztem. Rögtön le is csapott az első útjába kerülő motornak. Mondtam neki, hogy leülök a padra, jöjjön utánam a motorral. Ahogy 2 méterre eltávolodtam tőle, ő már annyira sírt- miközben próbált átbotorkálni a füvön a motorjával-, hogy alig kapott levegőt. Még csak nem is a kapu irányába indultam el, amiből esetleg arra következtethetett volna, hogy most megyek haza. Innentől kezdve csak az ölemben volt hajlandó ülni, még a tegnapinál is jobban őrzött. Kezdtem egyre inkább kétségbe esni, hogy mi sül ki ebből. Megbeszéltük a napot Margitka nénivel. Aztán odaadtam a kezébe azt a 2 kisautót, amit még ő választott ki magának otthon, hogy majd azzal játszik és alszik. És akkor elköszöntem tőle. A többit szerintem mondanom se kell... Azt hittem a szívem szakad meg. Mivel azonnal utánam vetette magát, a gondozónő ölbe vette, és velem ellenkező irányba indult el, ahol hetente 2x a kukásautó meg szokott állni. (Mondtam, hogy imádja a fiam a kukásautót.) Ezzel úgy ahogy sikerült elterelni a figyelmét, nem nyújtogatta a nyakát utánam. Bevásároltam a DM-ben és hazamentem. Csináltam a dolgomat- mosogattam, feltettem az ebédet-, és közben bőgtem. Percenként néztem az órát: mikor kapja a tízórait, mikor mennek be az udvarról... És állandóan azon gondolkodtam, vajon sír-e még? Réka nyűglődött otthon, az apja dolgozott otthon, nem tudott kivel játszani. Elmentem vele egy kicsit vásárolni, aztán segített nekem. Aztán negyed 12 lett, én meg rohantam picurkámhoz. Fél 12-től fektetik le őket, addigra oda kellett érnem, hogy ha végképp ellenáll az alvásnak, hazahozzam. Beléptem az épületbe, leültem a fotelba, és hallgatóztam. Na de egy nyikkanást sem hallottam! Nem sírt a kicsi fiú! Néztem az órát. Már az ebédidő is eltelt. Még mindig semmi. A másik csoportban már altattak, kis Barbika- szomszéd kislány- borzasztóan tiltakozott. Ordított, visított. Lehet, hogy csak miatta nem hallottam kisGergő hangját:) De amikor a másik csoport gondozónője kijött beszélni az anyukáival, mellesleg megemlítette nekem, hogy pici fiúval semmi gond nem volt, nem sírt, mint tegnap, mintha elvágták volna a sírást, miután elmentem. De hogy majd a mi gondozónőnk úgyis elmondja. Azt se tudtam, hová tegyem magam örömömben!!! Telt- múlt az idő, a gondozónőnk, mivel egyedül van a gyerekekre, nem tudott kijönni hozzám, csak mikor már elaludt mind. De előtte még lecsaptam a takarítónőre- vagy dadára-, akitől azt az infót kaptam, hogy kicsi fiú csendben ül az ágyon, de lefeküdni nem hajlandó. Aztán 12-kor jött Margitka néni: kisGergő elaludt!!! Napközben betették a kisautókat a szekrénybe. Elalváskor kijött a gondozónő az autókért, és mire visszament, kisGergő már feküdt az ágyon. Megkapta az autóit, és már aludt is! Annyira örültem neki!!! 1 órát aludt, 1 után ballagott ki, és vonultunk haza. Kis drágám tök csöndben jött ki, de ahogy meglátott, rögtön elkezdett sírni. Mondjuk csak egy keveset, lehet hogy örömében:) Ebédelt is valamennyit, ezt mondjuk láttam, mert tiszta maszat volt a kis pofikája, valahogy nem törölték meg- vagy nem engedte, hogy megtöröljék.
Annyira büszke vagyon rá, olyan jó érzés! Egy kicsit kikészültem lelkileg, a délelőtt borzalmas volt, hogy nem tudtam, mi a helyzet. Állandóan néztem a telefont, nem kerestek-e a bölcsiből, hogy menjek gyorsan, nem bírnak vele. De nem volt semmi gond! Mikor eljöttünk, még a másik csoport gondozónője is megdícsérte kicsi fiút, hogy milyen ügyes volt! Mondta is Margitkának, hogy ugye megmondta, hogy kisGergő előbb fog beszokni, mint a kis Barbi. (Ugyanis kisGergő volt az, aki rögtön sírt, ha nem voltam a közelében, nem látott, kis Barbit meg baromira nem érdekelte, hogy az anyja hazament, nem volt vele, azonnal feltalálta magát, játszott mindennel és mindenkivel, semmi gond nem volt vele az elején. Na de most...) Erre mondták azt, hogy sokkal jobb az, ha a gyerek sír, ordít az anyja után, nem feltétlenül az a jó, amikor a gyerek látszatra szinte azonnal elfogadja az új helyzetet.
Szóval szuper volt ez a bölcsis nap, annyira örülök!

Andinak!!!

Ezúton is szeretném megköszönni Andinak, hogy ilyen szuper hátteret és fejlécet csinált a blogomhoz!!! Nekem nagyon tetszik, és remélem, mindenki másnak is.

KÖSZI ANDI!!!!

Sanyinak!!!

BOLDOG SZÜLINAPOT KEDVES SANYI!!!!!!!!!!!

Bár te sosem olvasod a blogom, de anyu majd úgyis megmutatja neked- egyszer...:)

(Aki nem tudná, Sanyi az én mostohaapukám. )

Orvosok...

Tegnap Gergő beszélt az urológiával- kis Gergő miatt ugyebár. A gyerekorvos azt mondta, csak délelőtt van rendelés, ezért menjünk oda jó korán, hogy hamar sorra kerüljünk, és nem kell beutaló. Ehhez képest délután is van rendelés- aminek nagyon örülök, mert akkor nem kell hiányozni a bölcsiből-, és hiába megyünk oda akármilyen korán, nem fogadnak, ha nincs időpontunk. Gergő azt elfelejtette megkérdezni, hogy kell-e beutaló, de annak fényében, hogy az összes többi infó nem fedte a valóságot, amit a gyerekorvostól kaptam, tutira kell. Tehát 3-ból 0 találat. Jó, mi?

Ja, és még az volt egy érdekes momentum, hogy mi ugyebár péntekre szerettünk volna időpontot, hogy hétvégén tudjam otthon kezelni a kicsit, ne frissen a "művelet " után menjünk a bölcsibe, hanem pár nap pihenő után- ha egyáltalán lesz művelet. Erre azt mondta az asszisztensnő, hogy nem ajánlja azt az orvost, aki pénteken rendel, inkább máskorra adná azt az időpontot. Ez milyen már???

Ma én is voltam a háziorvosomnál, a gyerekek derekasan elkísértek kismotorral és rollerrel. Nagyon elfáradtak az úton, mert nagyon meleg volt, és sokat is kellett menni, így ígértem nekik egy fagyizást estére. KisGergő egyébként egyre ügyesebben nyaldos:) Mármint fagyit. Hamar végeztünk a dokinál, kaptam egy beutalót a tüdőgondozóba. Kivizsgáltatom már magam allergia ügyben, ez már nem állapot, amiben mostanában vagyok. Annyira szenvedek, hogy el se tudom mondani. Remélem ez csak egy időszakos dolog, nem tart életem végéig, mert akkor nekem annyi... Attól függ, mire lettem allergiás így hirtelen...

7.nap a bölcsiben

A mai napon nagyon küszködnöm kellett a könnyeimmel.

Reggel kicsi fiú már eleve agy kicsit hisztis volt. Miután Rékát leadtam a szomszédasszonynak, kisGergő nagyon nem akart a bölcsibe menni, inkább maradt volna játszani Ibolyával és a kis Lilivel. De menni kellett. Az udvaron nagyon őrzött engem, el se mozdult mellőlem. De tízórai után háromnegyed 10-kor elváltunk. Rögtön sírt. Nagyon sírt. Nagyon-nagyon sírt. Ma teljesen elutasította a gondozónőt. Nem volt hajlandó megfogni a kezét, nem volt jó neki az ölében sem. Most motorra sem ült, de még kisautó sem kellett neki. Jött- ment szegénykém, időnként sírva megállt az ajtó előtt, és a kis kezét tördelve "anyázott" . Én belülről leskelődtem, és pocsék érzés volt, hogy nem szorongathatom magamhoz, hogy megvígasztaljam. Most nem küldött haza a gondozónő, mert szerintem ő is úgy látta, ma valahogy nehezebb lesz vele, én meg nem mentem volna, mert tudom, hogy Margitka néni a héten egyedül van a 6 gyerekre, és neki is megnyugtatóbb, hogy ha végképp nem bír a kicsivel, ott vagyok az épületben. Másfél óráig sírt egyfolytában. Ebbe benne volt az is, hogy egyszer behozta a gondozónő tisztába tenni, ami sima úgy volt, mert kicsi fiú ugyan nagyon sírt, de hagyta a pelenkázást. Aztán mikor bejöttek az udvarról- nekem el kellett bújnom, hogy nem lásson-, nélkülem próbálták meg az ebédelést. Mondanom se kell, 1 falatot sem evett. Erre mondjuk mindannyian számítottunk. Viszont időnként percekre csendbe maradt, mert mondogatták neki, hogy a többiek esznek, és ugye csöndben szokott lenni olyankor mindenki, meg néha mintha elfogadta volna azt a tényt, hogy ebéd után ott leszek. Mikor behívtak, már mindenki készülődött aludni, csak kicsi fiú meg egy másik kisfiú ült az asztalnál. Hamar megnyugodott, ahogy odaültem mellé, és legalább a fasírtot megette. Csak ebből nehogy azt a következtetést vonja le, hogy ha nagyon sír, és nem akar enni, akkor majd azért én ott leszek, és majd akkor eszik.

Már az ágyát is megmutatták neki, azt mondták, hogy ráült ugyan, ennyire letesztelte, de ennyi. Hallani sem akart az ott alvásról. Pedig ez a holnapi terv: mikor beviszem reggel, én eljövök, nélkülem tízóraizik és ebédel, aztán ott is alszik. Egy biztos. Ez nem lesz sima úgy...

Viszont sírva ugyan, de mindent megcsinált, amit kellett: bement, ha be kellett menni, elfogadott egy pohár vizet, hagyta a pelenkázást, nem nyitotta ki az ajtót, ha azt mondták neki. Kis drágám, most nagyon nehéz lehet neki:(

6. nap a bölcsiben

Ma Zsuzsi felügyelt Rékára. Elkísértek minket a bölcsibe is, aztán elmentek, egy kis csajos délelőttöt csaptak.

Kicsi fiú nagyon jó kedvű volt, rögtön felpattant a motorra, aztán labdázott, homokozott. A másik új kisfiú ma sem jött, beteg lett. Fél óra elteltével elvonultam. Rögtön elkezdett sírni, és több kevesebb szünettel tulajdonképpen fél 10- 3/4 11-ig sírdogált. Most nem igényelte, hogy a gondozónő dajkálja, kézen fogva mászkáljon vele, 10-15 perc elteltével teljesen magától felült a motorra, és egész végig azzal poroszkált mindenfelé, miközben sírdogált. A gondozónő többnyire ballagott mellett, és a gyerekek is ott szaladgáltak körülöttük, nem nagyon hagyták magára. Megint volt, aki vígasztalta volna, játszott volna vele, de kisGergő nagyon elzárkózott mindentől. A tízórai limonádéból sem ivott, mástól nem fogadta el. Egy idő után szólt Margitka néni, hogy nyugodtan elmehetek, ha van elintézni való dolgom, de úgy döntöttem, nem császkálok ebben a melegben, inkább üldögéltem a hűvösben. Viszonylag hamar eltelt az idő. Akkor láttuk viszont egymást a kicsivel, amikor jöttek be kezet mosni ebéd előtt. Hamar megnyugodott. Vígan játszott a csoportszobában, utána szépen elpakolta a kisautókat, és viszonylag tűrhetően evett is. (Inkább ivott.) Amikor indultunk hazafelé, valahogy olyan másnak hallottam a nyárását: hát a kinti kis elnyűtt cipőjét adtam rá véletlenül, amiben valahogy jobban trappol, mint a másik cipőjében. Úgyhogy vonultunk vissza cipőt cserélni:) (Már annyi cipő van a szekrényében, én is összekeverem.)

Otthon azonnal elaludt.

Ja, kis drágám reggel a bölcsi bejáratánál elkezdte fogdosni a kis zsebét, és mondogatta, hogy autó. Hát, nem becsémpészett egy kisautót így a bölcsibe? Nem volt gond, játszhatott vele, sőt még el sem tűnt, haza is tudtuk hozni. Eddig még nem nagyon használta a zsebeit, mostanra fedezte fel. Ezek után már meg kell néznem az ő zsebeit is mosás előtt:)
.
.
.
Réka délelőtt Zsuzsival játszóterezett, könyvtárazott és játékboltozott. A játékboltban választhatott magának egy játékot, mert Zsuzsitól még nem kapott szülinapot ajándékot, és annak idején úgy beszélték meg, hogy majd Réka választ magának valamit. Egy MOON SAND nevű tapadós, homokszerű anyagú dolgot vettek, amit Réka már régen kinézett magának a Minimaxon. Persze ebéd után rögtön ki kellett próbálni:)

A főtéren

A bölcsi, a családlátogatás és az orvos után elsétáltunk a főtérre, annyira szuper idő volt! És végre eljött a pillanat: mezítláb rohangálhattak és csúszkálhattak a kilőméterkőnél. Annyira jól érezték magukat, játszottak együtt is meg külön is, Réka barátkozott egy kislánnyal, rengeteget kacarásztak... annyira élvezet volt nézni őket, hogy azt el sem tudom mondani! Egyszerűen sugárzott róluk a jókedv, a boldogság, a gondtalanság... ilyen az igazi gyerekkor. Fára is másztak egy kicsit, vettünk egy kis üveg ásványvizet, amiből kisGergő is nagyon ügyesen ivott, összefutottunk Orsival is meg Zsuzsival is, szuper délután volt!!!!! Sajnálom, hogy nem volt nálam a videókamera, de hát igazából csak az orvoshoz meg vissza készültem, oda meg miért is mennék kamerával...

Kicsi fiú orvosnál

Kis drágáimmal a bölcsi és a családlátogatás után elvonultunk a gyerekdokihoz. Ugyanis kicsi fiú a micsodáját fájlalja egyre többször pisiléskor, és piros is meg érzékeny nagyon. Nem nagyon engedi megmosni sem. Na most az a helyzet, hogy írtózatosan le van tapadva neki: irány az urológia. Azt mondták, valószínűleg nem fognak foglalkozni vele, mert a legújabb nézetek szerint 3 éves korukig nem foglalkoznak a kisfiúk eme problémájával. Utána már igen. (Na de akkor még 1 évig szenved a gyerek????) Azt is mondták, hogy ez is orvosfüggő dolog. Mert ha éppen olyan dokihoz kerülünk, aki azon a véleményen van, hogy igenis foglalkozni kell ezzel a dologgal és gyorsan felrántja neki, akkor minden rendben, megcsinálja, kezelgetjük kicsit otthon, és már nem is szenved tovább. Na de ha nem olyan dokihoz kerülünk??? A gyerekorvos és az asszisztensnője elvégezték volna a műveletet, mert szoktak ilyet csinálni, de annyira durva a helyzet kisGergőnél, hogy nem vállalták be.
Szóval megint van valami egészség ügyben is, hogy ne unatkozzunk már. Holnap beszélünk is a kórházzal, én meg beszélek a gondozónővel, hogy akkor vagy hiányoznánk rögtön a bölcsiből, vagy később mennénk valamelyik nap. De ez a dolog most nagyon rosszkor jött... Miért is nem a bölcsikezdés előtt volt panasz... A beszoktatásba majd még ez is tutira be fog zavarni, ami egyébként sem zökkenőmentes.

Családlátogatás

Délután 3-ra jöttek az ovódából az ovónénik családlátogatásra. KisGergő éppen előtte aludt el, így ő kimaradt a buliból. Mikor beléptek a lakásba, rögtön rákérdeztek, hogy itt nem a Molnár Lajosék laktak-e (előző lakó), 6-7 évvel ezelőtt. És igen! Csak ismerős volt nekik a lakás:)
Réka éppen befejezte a színezgetést, és egy cicát rajzolt, amit szintén kiszínezett. Nagyon odáig voltak meg vissza, mert szépen rajzolt, és ki sem ment a vonalból színezés közben. Látták a hűtőre kitett rajzait is. Már "el is döntötték", hogy az ő rajzait biztos fogják rajzpályázatokra küldeni:) A kanapén telepedtünk le. Hívták Rékát is, üljön közénk, de ő azt mondta, most nem tud menni, mert be kell fejeznie a színezést. De ahogy befejezte, jött is. Nagyon aranyosak voltak az ovónők, beszélgettek Rékával. Úgy vettem észre, Rékának is szimpatikusak voltak, mert elég hamar feloldódott, és csacsogott velük. Tetszett nekik nagyon, hogy milyen választékosan beszél, szép, kerek mondatokban. Na meg persze odáig voltak a kék szemétől:) Réka mindenre talpraesetten válaszolt, nagyon büszke voltam rá!!!
A beszoktatást szeptember 21-én fogjuk elkezdeni, de előtte már vihetem délelőttönként. Amikor jó idő van, és kint vannak az udvaron játszani, ő is felfedezheti majd a kinti játékokat. Megbeszélték Rékuval, hogy majd ha kicsi fiú már beszokott, leadjuk őt a bölcsiben, mi meg megyünk játszani egy kicsit az ovi udvarára. Kicsi lány nagyon beintult ettől a tervtől:)
Az ovitól is kaptam rengeteg kitöltendő nyomtatványt, mint a bölcsitől. Lesz egy kis írogatni valóm. Na meg majd orvoshoz is kell ovi előtt menni...
Ja, csak hogy nehogy minden szép és jó legyen: amikor éppen megdícsérték Réka szép fülbevalóját, akkor vettem észre, hogy a felőlem lévő oldalán hiányzik a fülbevaló a füléből!!!! Hirtelen nem találtam sehol, de még utána sem:( Most este van, de még mindig semmi:( Nem tudom, mióta nincs a fülében... Szombaton tutira megvolt. Attól félünk, hogy ha fürdésnél esett ki tegnap, lehet hogy lefolyt a lefolyón, amikor engedtük le a kádat. Gergő tiszta ideg, én annyira nem. Valahogy biztos vagyok benne, hogy meglesz. Anyósomtól kapta szülinapjára, még csak nem is használja régóta. Annyira bosszantó!!!!!!

5. nap a bölcsiben

Tegnap azt hiszem nagyon magam alatt voltam bölcsi ügyileg, ma azért már más volt a helyzet.

Tegnap a másik új kisfiúnak nagyon folyt az orra, ma már hőemelkedése is volt neki, anyukája vitte az orvoshoz. Így Margitka néninek csak 1 új kisfiúval volt dolga- kisGergővel. Kapva kapott is az alkalmon, egyszer csak mondta kicsi fiúnak, hogy anyának el kell mennie pisilni. El is mentem - 40 percre. Szegénykém nagyon sírt, de a gondozónő derekasan helytállt. Ahova csak ment, vitte magával kisGergőt. Próbálta bevonni dolgokba, még kisautót is szerzett neki. Ölbe is vette időnként. A másik csoport gondozónője hozta nekem az infókat, mert mindig hozott be az épületbe egy gyereket wc-re, és leadta a drótot, mi is történik a fiammal. Margitka néni az ölébe ültette, énekelt, mondókát mondott neki, ezzel persze maga köré csalogatva a többi gyereket is. Jó volt látni, hogy 2-3 gyerek mindig ott téblábolt körülötte, bárhová ment is. Így kisGergő körül is mindig volt korabeli gyerek, volt aki vígasztalni is próbálta. Nem tiltakozott ő Margitka néni ellen, meg fog majd vele barátkozni, csak sírt egyfolytában. (Na jó, azért voltak percek, mikor szinte teljesen megnyugodott.) Ebéd előtt, amikor jöttek be kezet mosni, megvolt a nagy viszontlátás. Viszonylag hamar megnyugodott, és a cipőcsere meg kézmosás után már teljes nyugalomban játszott a csoportszobában a kisautókkal. Nagy vidáman vonult ebédelni- a kisautó természetesen nem került fel az asztalra, ő maga pakolta el-, és evés közben kacarászott és bohóckodott is már. Nagyon ízlett neki minden- gulyásleves csirkéből meg tejberízs kakaóporral-, mindent megevett utolsó cseppig! Az almát utána már nem kérte, de ez nagyon szép teljesítmény volt tőle! Vidáman ballagott hazafelé is, otthon is jót játszott még Rékával és állandóan bohóckodott. Jól érezte ő magát szerintem, csak a hiányomat kell még megszoknia.

Különben azt mondta az egyik gondozónő, hogy az a jobb, amikor már az elején ennyire sír a gyerek, ha nem vagyok vele, mert ezután már csak jobb lesz, ahogy egyre jobban megszokja az új környezetetét. Nagy általánosságban sokkal rosszabb az, ha már rögtön az elején simán megvan a gyerek az anyja nélkül sok-sok óráig, mert ezeknél a gyerekeknél később jöl elő a sírós időszak, amikor tudatosul benne minden. Nem is tudja Andrea, hogy ezzel mennyire megnyugtatta most az én lelkemet:)

4. nap a bölcsiben

Kezd alább hagyni a kezdeti optimizmusom, most éppen nem nagyon tudom, eljutunk-e valaha is valamerre bölcsi ügyben.
Reggel nagy boldogan ballagtunk kicsi fiúval, de most valahogy nem nagyon akaródzott nekiállni játszani. Ma már jött a másik gondozónő is- Margitka néni-, aki nagyon aranyos, meg szimpatikus is volt elsőre. Aztán ahogy telt az idő, kicsit furcsálltam, hogy nem megy oda az új gyerekeknek megmutatni magát legalább, vagy játszani velük, vagy valami hasonló. A múlt heti Jutka néni mutatott rá a két kisfiúra a messzi távolból, hogy na ők az új gyerekek. És ezzel el is volt intézve. Fél 10 körül el kellett vonulnunk a másik anyukával, ismételten egy szó nélkül otthagyva a gyerekeket. Most nagyon hamar eltört a mécses mindkettőnél, és nem nagyon lehetett őket megnyugtatni. Tízórai osztásnál jöttek is értünk, nyugtassuk meg őket, nem fogadnak el senkitől semmit. Mentünk. Kicsi fiú nagy nehezen megnyugodott. Ivott is egy kis pohár löttyöt- megkóstoltam, szerintem szörp, amire soha nem akartam rászoktatni a gyerekeimet, ráadásul olyan édesre volt csinálva, hogy majdnem lefordultam a székről. Csórikám ivott volna még, de nem jutott több. (Kértem neki csapvizet.) Másik anyuka kijelentette a gondozónőknek, hogy ő márpedig a következő alkalommal igenis fog szólni a gyereknek, hogy elmegy, mert szerencsétlen gyerek így csak kétségbeesik hogy sehol nem látja az anyját, tudjon már róla, hogy elmegy egy időre. Így a legközelebbi alkalommal szóltunk a kicsiknek, aminek meg is lett a hatása: azonnal elkezdtek ordítani. Kb. 10-15 percet voltunk távol- majd' megszakadt a szívem, ahogy kicsi fiú sírt-, aztán megint jöttek értünk, hogy nem nyugodnak meg. Na innentől kezdve le se bírtam vakarni magamról a kis picurkámat. Ekkor fél füllel hallottam, hogy az egyik gondozónő bizonygatta a másiknak, hogy na de milyen jó volt, amikor nem szóltunk nekik, milyen sokáig elvoltak csendben, és csak később kezdték el anyát keresni és sírni. Ezért nem akarták, hogy szóljunk neki. De könyörgöm, ha majd otthagyom szegénykémet, csak elköszönök tőle, nem? Így most azt találták ki, hogy akkor ezen a héten EGÉSZ HÉTEN anyukák majd ülnek kint a padon tisztes távolságban a gyerektől, nem lesz elválás 1 percre sem. Na de miért kell megijedni egy kis sírástól? Lehet, hogy elköszönéskor mindig is sírni fog a gyerek, már ha nagyjából meg is ismeri a helyet, miért nem lehet ezzel a módszerrel másodszor is meg harmadszor is megpróbálkozni? És akkor a jövő héten mi lesz? Akor megint jön egy kis elvonulás részünkről, és ha megint sírnak, akkor megint 1 hétig üldögélünk a padon? Jó, lehet hogy korai még nekik, hogy otthagyjuk őket, na de azért próbálkozni kellene szerintem. Teljesen az az érzésem, mintha egy kicsit határozatlanok lennének a gondozók, pedig tapasztalatuk jócskán van. A gyerek holnap megy ötödszörre, és már túl leszünk az otthagyásos módszeren, meg hogy szólunk neki, aztán egyszer csak nem megyünk sehová. Hol is van itt a rendszeresség????? ( Megjegyzem, a másik csoportban, ahol az anyuka mindig is szólt a gyereknek, ha elmegy egy időre, 10-kor hazaküldték az anyukákat negyed 12-ig, amikor is kezdődik az ebéd. Tudom, hogy gyerekfüggő is ez a dolog, de mi vajon hány hét múlva jutunk el idáig???)
Viszont legalább az ebédelés jól zajlott most, nem volt annyira elfáradtva a gyerek, mint a múltkor. Szó nélkül felvette az előkét, és lapátolta befelé az ebédet. Mondjuk nem ette meg, csak a felét, otthon kért is enni megint, mert éhes maradt, de ez most lényegtelen. Itthon 1-2 kisautót mindig a tányérja mellé tesz kisGergő, hogy azok is esznek vele. Ezt most is így csinálta. Jutka néni rögtön levette az asztalról, mondván hogy ebédkor nincs játék az asztalon, de amikor kicsi fiú elkezdett egy kicsit nyávogni, visszatette, hogy jó, MOST maradhat. Akkor odamentem, és elmagyaráztam a gyereknek, hogy a bölcsiben nem lehet játék az asztalon, ha esznek, csak otthon, ezek az autók most elmennek aludni. Aztán odaadtam a gondozónőnek, hogy elteheti, megbeszéltem a gyerekkel- fél percig tartott-, de ez nem az ő dolga lenne? Miért nem kommunikálnak a gyerekkel? Most megengedi neki, hogy ott legyen a kisautó, később meg nem fogja? Ez nem jó módszer szerintem. Ő is beszélhetne a gyerekkel, a bölcsiben úgyis ő fogja a gyereket irányítani.
Most egy kicsit el vagyok keseredve. Alapjába véve szimpatikusak a gondozónők, de én annyi mindent másképpen csinálnék. Beleszólni viszont nem akarok a dolgokba, ez az ő szakmájuk, ők tudják, mit hogy csinálnak már évtizedek óta.
Ja, nekem az is furcsa, hogy nincs kinti cipő, kinti ruha, mondván, hogy száraz időben nem szoktak ezzel foglalkozni. Na én vagyok ám az egyetlen, aki kinti cipőre cserélem a szép cipőjét a gyereknek akkor is, ha száraz az idő, mert nekem ne tegye tönkre a szép cipőt a motorozással például, ha van olyan cipője is, amit nyugodtan szakadtra motorozhat. Amikor bementünk ebédelni, én voltam az egyetlen, aki lecseréltem a kinti cipőjét benti szandálra. Tegnap ugye szinte egész nap esett az eső. A föld egy kicsit felázott, a homok vizes volt. Csak megnéztem a cipője talpát, és minden kis apró résbe vizes homok volt ragadva. Én ilyen cipővel nem engedem be a gyereket a lakásba. Mondjuk nem sokat érek ilyenkor a cipőcserével, ha a többiek a kinti cipővel toporognak ment a játszószőnyegen. Vagy egy kicsit tisztaságmániás lennék?

Hétvége...

Szombaton reggeli után jöttünk haza Kécskéről. Kora délután már jöttek is hozzánk Krisztáék, 11-ig maradtak.

Vasárnap délután a Móniék jöttek látogatóba, Réka már nagyon várta az ikreket. Aranyos volt mindenki, egyik gyerekkel sem volt különösebben gond.

Este még kisGergő cuccaiba varrogattam a jeleket.

És ezzel el is telt a hétvégénk:)))))))

Allergia

Engem is utolért a vég: allergiás lettem. Orvos még nem látott, de ez tuti allergia. 2 hónapja állandóan fújom az orrom, ami már tiszta seb:( Reggel- este totál el vagyok dugulva, és most már hajnalban is arra ébredek, hogy nem kapok levegőt. Viszket a fülem, a szemem, néha a torkom is. A szemem tegnap még be is volt dagadva. Mára is jutott egy kis újdonság: tele lett a dekoltázsom kiütéssel. Nem viszket, vagy ilyesmi, és olyan, mint amikor a melegtől pöttyösödik kis az ember, de hát nekem ilyen soha nem volt az életben! Ez vajon a korral jár?:)

Augusztus 20.

Délután bábelőadásra mentünk a Sportligetbe, ami több, mint 20 perces késéssel kezdődött. Kb. 1 órás volt az előadás, ráadásul nem is olyan piciknek való volt, mint a gyerekeink. (A Rákóczi szabadságharc 300. évfordulója alkalmából készült, és Huszt várának visszafoglalásáról szólt.) KisGergő már nagyon nyűglődött a végén- Réka derekasan végig ülte és nézte figyelmesen-, bár félidőtől már a nap is tűzött ránk. De jól bírtuk!

Utána körbenéztünk, ittunk egy kis frissítőt, Réka beszabadult a légvárba. Nagyon sírt odabent, félt vagy megijedt valamitől, nem is értem... Nem először volt ugrálóvárban...



Utána fagyiztunk, néztük a színpadon a táncosokat. KisGergő fagyi után bealudt, nagyon kis aranyos volt.


Este úgy készültünk, hogy 9-re megyünk le a Tiszapartra megnézni a tűzijátékot. Kicsi fiú nagyon élvezte, hogy olyan sok autót látott menet közben. 8-kor United koncert volt Pély Barna vezényletével, aki nem hagyta abba a danolászást 9-kor, csak fél 10 előtt. Kicsi fiú nem bírta kivárni a koncert végét, beájult. Pély Barna előadásától nem estem hasra, hogy úgy mondjam "nem jött át". Nagyon gyenge, gyér volt a hangja, legtöbbször nem is énekelt tisztán. Mondjuk sokszor fújta az orrát, lehet hogy megfázott, de hát a Megasztár óta tudjuk, hogy egy énekes életében ez nem lehet magyarázat a gyengébb teljesítményre.
A tűzijáték viszont nagyon szép volt, nagyon tetszett, nagyon kitettek magukért a kécskeiek. Az aláfestő zene is jó volt mellé, bár én jobban szerettem, amíg nem szólt zene, és a tömeg morajlása, tetszésnyilvánítása volt az, amit időnként hallani lehetett. Rékát teljesen lenyűgözte a tűzijáték, kisGergő átaludta. Mi, gonosz szülők próbáltuk felébreszteni, rázogattuk, hogy ne maradjon le a műsorról,de úgy aludt, ahogy otthon is szokott: akár ágyút is lehet ilyenkor dörrenteni mellette. És ez most szó szerint így történt: amekkorákat egyes rakéták pukkantak...

Évforduló

Augusztus 20.

Ma lettünk 9 évesek Gergővel! Pontosan 9 éve ismerkedtünk meg a Tiszaparton. Akkor még nem gondoltuk volna, hogy ez lesz velünk... De gyorsan telik az idő.

Puszi

A héten kaptam kisGergőtől egy igazi puszit a kis szájával!!!! Ugyan még nem cuppant, de a kis szájával adta. Ültem a kanapén, ő meg szokás szerint a kisautóit tologatta. Én éppen útban voltam. Csak úgy viccesen mondtam neki, hogy ha ad egy puszit, felállok. És adott!!!! Eddig ilyenkor mindig csak a homlokát vagy az arcát tartotta puszi gyanánt. De most nem!

3. nap a bölcsiben

Szerdán voltunk harmadszor a bölcsiben. Menetrend a szokásos volt: cipőcsere után irány az udvar. Kicsi fiú motorozott, homokozott. Többen is észrevették, ahogy hosszú- hosszú percekig elgondolkodva csak meredten bámult valamerre. Aztán látta, ahogy egy kisfiú egy kisautóval játszadozott a homokban. Mikor mondtam a gondozónőnek, hogy a fiamat egy kisautóval bármikor le lehet venni a lábáról, kapva kapott az alkalmon, és magával csalta a csoportszobába, hogy ott válasszon magának egy matchboxot. Fura volt látni, ahogy kicsi fiú kézenfogva eltrappolt egy viszonylag idegen nővel. Az 1. másodpercben ugyan visszaszaladt hozzám, de aztán nem sokáig kellett noszogatni, hogy menjen csak nyugodtan. Ment is, úgy, hogy vissza se nézett. Később már 2 kisfiúval és a gondozónővel együtt autókáztak a homokban. Ekkor jött el a pillanat: leléptem. 20 percig dekkoltam a csoportszobában, onnan leselkedtem a másik anyukával egyetemben. Nem volt gond. Viszonylag hamar észrevette ugyan, hogy már nem ülök a padon, de nem állt fel, nem indult el keresni engem, nem sírt. A gondozónő azt mondta, 1x- 2x mondogatta, hogy "anya- anya", de miután ő mondta neki, hogy elmentem WC-re, mindjárt jövök vissza, megnyugodott és autókázott tovább. Nem vegyült a 2 kisfiúval sokáig. Egy idő után felállt, kimászott a homokozóból, és azon kívül folytatta a kisautója tologatását. 20 perc elteltével odamehettem hozzá, nagyon boldog volt. Együtt mentünk tízóraizni, ami ma gyümölcslé volt. 4 pohárral megivott a kis drága- persze amolyan kisebb gyerekpohárral. Ivott volna még, de elfogyott. Egy jó fél óra elteltével megint el kellett vonulnunk a másik anyukával ismét 20 percre. Ekkor beszélgettem a másik csoportból egy anyukával, és azt mondta, nekik szólni kellett a gyerekeküknek, hogy el kell menniük, de majd jönnek vissza. Ekkor egy kicsit pocsékul éreztem magam: én meg egyszerűen csak se szó, se beszéd, magára hagytam a gyerekemet és felszívódtam. Azt hittem, ez egy egységes módszer a bölcsődén belül, de ezek szerint nem. Lehet, hogy nálunk az a másik módszer nem vált volna be, mert visított volna, hogy nem jöhet velem, de az is lehet, hogy nem sírt volna. Minden esetre így lett volna tisztességes a kicsivel szemben. Aztán még rosszabbul kezdtem érezni magam, amikor meghallottam a keserves sírását. Szerencsére ez nem tartott sokáig, a gondozónőnek sikerült hamar megnyugtatnia. Mikor újból kimehettem hozzá, nagyon bújós lett hirtelen. De aztán hamar megfeledkezett arról, hogy tapadnia kell rám, mert meglátott egy bogarat a falon mászni, amit nagy élvezettel, kacagva pöckölt le onnan.
11 körül már kezdtem bepakolni. A gyerekek már nem nagyon tudták magukat odakint lefoglalni, meg hát iszonyú meleg is volt, így kézmosás után betelepedtünk a csoportszobába. Kicsi fiú felfedezte, hogy odabent is vannak játékok, el is kezdett játszani a kisautókkal. Miután az egyik kisfiú szétrombolta a kocsisort, amit csinált, keserves sírásba kezdett. Aztán hozták az ebédet, de ő még mindig csak sírt. Szerintem azért, mert ő még játszani szeretett volna, hiszen még csak pár perce fedezte fel a csoportszobát. Na meg persze már iszonyú fáradt is volt. Így az 1. ott ebédelésünk kudarcba fulladt. Miután egyre csak dobhártyaszaggatóan sikított, mentünk is haza. Ahogy hazaértünk, azonnal el is aludt. (Mellesleg én is:)) Másfél, max. 2 órát szokott aludni a kicsi. Na most aludt 3,5 órát!!!!!!! Hát nem véletlenül rendezte szegénykém dél körül azt a sikítást, hát borzalmasan el volt fáradva! Az én energiámat is leszívta ez az elmúlt 3 délelőtt, hát még az övét! Ugye ott van neki az a sok újdonság, új környezet, új emberek, új játékok, és ugyan többnyire árnyékban vagyunk, de még ott is iszonyú a meleg. Összességében szerintem jól veszi az akadályokat kisGergő.
A szervezés viszont hagy egy kis kívánnivalót maga után a mi csoportunkban szerintem. Ugyanis a csoportban 2 gondozónő van, de ezen a héten csak az egyikük volt, mert a másik szabin van. Jutka nénit kicsi fiú most megismerte, megszokta, de jövő héten egy teljesen idegennel lesz dolga. Így nem tudom hogyan fogjuk folytatni azt a dolgot, hogy magára hagyjuk a gondozónőre a gyereket, hiszen Margitka néni neki még teljesen idegen lesz. Nem tudom, hogy az összes többi csoportban miért tudták úgy megoldani, hogy már a kezdetektől ott van mind a 2 gondozónő. (Lehet, hogy csak én variálom túl a dolgokat...) Na mindegy, valahogy csak lesz...
.
.
.
Este még lementünk Kécskére. Végre viszontláttuk Rékát! Már nagyon hiányzott! Nagyon örült nekünk a kis édes!
És aztán túlcsordult a szívem: ahogy kisGergő meglátta Rékát, odasietett hozzá, és fülig érő szájjal átölelte, magához szorította, Réka meg viszont. Így álldogáltak egy darabig, aztán mentek a dolgukra. Annyira édesek voltak, még egy könnycseppet is sikerült szétmorzsolnom...

2. nap a bölcsiben

Kicsi fiú nem is tudom hogyan, de nagyon kiütötte magát tegnap. 9-kor már mélyen aludt, és reggel 8-kor ébredt. (Egyébként fél 7-7 körül szokott.) Éppen csak hogy benyomta a reggelijét, már indultunk is a bölcsibe. Ma már nagyon ügyes voltam, nem tévedtem el!

Kicsi fiú ma is nagyon óvatos és kimért volt mindennel, vegyülni nem akart még mindig. Ha odament a közelébe valaki játszani, szedte a kis sátorfáját, és olyan helyre vonult, ahol több méteres körzetben senki nem volt.

A mai napot is motorozással kezdte:

Aztán következett a homokozás. Egy darabig csak nézelődött, figyelte a többieket tisztes távolságból, aztán már nagyon elmerült a homokban.

Ekkora kisGergő csoportjának az udvarrésze- plusz még ami a pad mögött van, amin ültem, meg a mellette lévő rész. (Kicsi fiú megtalálható valahol a fa mögött a homokozóban.)

Ma kipróbálta a csúszdát is. Ő a játszótéri csúszdán eddig mindig csak hason csúszott le, mert 1x- 2x megpróbált a popóján, de mindig kipördült oldalra valahogy, és így mindig beverte a fejét. Na de most unszolgattam egy kicsit, hogy próbáljon meg lecsúszni a fenekén, hiszen mindenki úgy csinálja. Ráállt a dologra, az elején persze fognom kellett a kezét, de aztán 1-2 csusszanás után már nem volt rám szüksége. Nagyokat nevetett, örült, hogy sikerült így is balesetmentesen lecsúsznia.

10 óra után tízórai gyanánt kaptak a gyerekek limonádét. (Remélem azért időnként majd esznek is valamit tízóraira, nem csak isznak.) KisGergő 2 pohárral megivott. Utána a kis teraszon volt kis árnyékban játszás, ez nem sokáig kötötte le a figyelmét. Inkább ment volna befelé a csoportszobába, ugyanis látott ott kisautókat a polcon, de hát ekkor éppen a kinti játék ideje volt. Az építőkockákból párszor építette tornyot, aztán inkább autóutat, amin az egyik kinevezett kockával autókázott. Nagyon örült, amikor felfedezte, hogy a vele szemben ülő kisfiúnak a cumiján éppen egy kisautó volt. Percekig fülig ért a szája a kis drágának ettől a felfedezéstől.

Hamar megunta ezt a fajta játszadozást, vonult vissza csúszdázni. Ott már más gyerekek is voltak, de ő szépen kivárta a sorát. De mikor éppen sorra került volna, az egyik kisfiú akkorát taszajtott rajta, hogy hatalmasat vágódott hanyatt. Szegénykémnek rosszul esett ez a dolog, nem ütötte meg magát, viszont nagyon keservesen sírt. De egy kis vígasztalás után már nem volt semmi gond, a kisfiú bocsánatot kért, és büntetésből üldögélnie kellett az árnyékban egy kicsit. Ekkor már szabad volt a csúzda, vonult is nagy lelkesen. Aztán még téblábolt egy keveset erre- arra, aztán eljött a fél 11, menni kellett. Persze csak a peluscsere után, ugyanis a 2 pohár limonádé elég tisztességesen megtette a hatását:)

Vásárolgattunk még egy cseppet, többek között műanyag "pottyantós" előkét. Mivel sehol nem találtam, megvettem azt az 1-et, ahol éppen volt. Gondoltam, hogy drága lesz, mert márkás volt és bababoltban vettem, de amikor meghallottam az árát... elakadt a lélegzetem. Gergőnek meg sem merem mondani:) De mindegy, holnap már ott is ebédel a picurkám, az otthoni elhasználtat már csak nem viszem el a bölcsibe, az nagyon égő lenne.

Kíváncsi vagyok a holnapi napra, ugyanis holnap már az anyukáknak magára kell hagyniuk a kicsiket az udvaron egy időre a gondozónőkkel, mondván hogy anyának van egy kicsi dolga. Izgulok...

1. nap a bölcsiben

Egy kicsit muris, de nagy izgalommal vártam a mai napot. Már napok óta össze van készítve pici fiú kis csomagja- ami igazából jó nagy-, de még így is van, amiről megfeledkeztem. De szerencsére semmivel nem vagyok elkésve. Tegnap este megírtam kisGergő jellemzését is, megvan az összes orvosi papír meg igazolás, kitöltöttem az összes nyomtatványt.

9-re kellett mennünk. Kicsi fiú csiga tempójával is csak 5 perc az út. Természetesen eltévedtem a bölcsi épületében, annak ellenére is, hogy eligazítottak. Eléggé béna anyja van a gyerekemnek, de hát ez van:) A lényeg, hogy eljutottunk a csoportszobáig. Leadtam a papírokat, megkaptuk a szekrényünket, és kiválasztottam a gyerek jelét: egy kis szekeret. (Ennek az 1-nek van kereke) Rögtön vonultunk ki az udvarra, az egész bölcsőde ott volt. Szuper volt az idő, nagyon imádtam! KisGergő először is jó alaposan szemügyre vett mindent és mindenkit a lépcső tetejéről. Mindezt 1 szó és minden rácsodálkozás nélkül. Ez több, mint 5 percig tartott. Akkor már noszogattam, hogy tegyen meg már legalább 1 lépést, nagy nehezen meg is mozdult. Volt ott egy rakás kismotor, azt hittem, nagyobb lelkesedéssel fogja rávetni magát valamelyikre, de eléggé lassan reagált mindenre. Nem volt megszeppenve vagy megijedve, egyszerűen csak lelassult. És akkor elkezdett motorozni. Kb. 10 perc alatt tette meg a homokozó körüli kört. Na ezt már nem bírtam kivárni, hiába noszogattam, mutogattam neki érdekes dolgokat, mintha a falnak beszéltem volna. Le is ültem a padra a gondozónő mellé, onnan figyeltem. Aztán csatlakozott egy másik anyuka is, akinek a kisfia szintén ma van először bölcsiben, és pici fiű bölcsis társa lesz. Így hármasban beszélgettünk, nézegettük a gyerekeket. A gondozónő és az anyuka elég gyakran felpattant a padról, és rohant egy gyerek után, nekem semmi dolgom nem volt:) Kisgergő csak motorozott, egyre bátrabban. A sokadik kört már sikerült 2 perc alatt megtennie:) Állandóan megállt és figyelt, alaposan felmérte a terepet. Mikor megunta a motorozást, fel akart ülni mellém a padra. Akkor szépen besétáltunk a homokozóba, ahol egy rakás homokozójáték volt. Ő csak állt, és nézte a többieket, nem mozdult. Amikor elérámoltam egy vödröt, egy szitát és egy lapátot, akkor kegyeskedett végre leülni, és megkezdte a 20 perces kis homokozását. Lapátolta a homokot derekasan, és lapátolt, csak lapátolt, csak lapátolt.... Mikor ezt is megunta, visszatért a kismotorhoz. Ekkor már bátrabb volt, majdnem a homokozóba is belemotorozott!!! Kis drágám olyan jól elvolt magában, mint a befőtt. Nem volt hajlandó közösködni senkivel, mint ahogy itthon is szokta az udvaron. Mondtam is a gondozónőnek, ő egy kis "magányos farkas" típus. Nem hazudtolta meg önmagát, nagyjából erre számítottam. Viszont mikor eltelt 1 óra,- ma csak 1 óra hosszát maradtunk-, nem akart hazajönni. Ez mondjuk jó jel:)

A gondozónővel és az anyukával- akit történetesen Boginak hívnak:)-, sokat beszélgettünk, sokmindent megtárgyaltunk. Leadtam a dolgokat, amiket vinni kellett, berámoltam a szekrénykébe, és immár a másik anyukával egyetemben ismételten sikerült eltévednem:) Tiszta labirintus az az épület, ez az egyetlen mentségem.

A bölcsiből egyből egy cipőboltba mentünk, mert benti cipőt például elfelejtettem beszerezni a kicsinek. De aztán ez is meglett. Derekasan trappolt mellettem, nem kéredzkedett fel 1x sem, nagyon ügyi volt! Alig értünk haza, nekiálltunk ebédelni. Még csak fél 12 volt és csak a levesnél tartottunk, de a kis drágám már ki is dőlt, beleborult a tányérjába. Ha a bölcsiben is így csinálja, nem lesz gond az alvással, ott éppen fél 12-től van alvásidő.

Réka anyósomnál nyaral a beszoktatás miatt, kicsi fiúval egyedül semmi gondom nincs. Nem igényli, hogy játsszak vele, nem érdekli a meseolvasás sem. Csak a kisautók. Mindig koslat utánam, és ahol éppen teszek-veszek, tologatja a kisautóit, és ezt borzasztóan élvezi:) Én is, mert így egy csomó mindenre volt időm, többek között varrtam Rékunak egy lepedőt, meg varrógéppel mindenféle javítgatnivalót végeztem.

Szuper volt ez a nap, remélem hasonló lesz a holnapi is:)

Hú, van egy kis lemaradásom!!!!!

Úgy látom, régen írtam már:) De egyszerűen nincs időm:( Pedig annyi minden történt...

Ovis szülői, bölcsis szülői, nyaralás, esküvő, fodrászkodás,GYES és munkaviszony újboli megkezdése..., csak hogy pár dolgot említsek. Van egy csomó kép, amikből majd egyszer szemezgetek, de majd csak egyszer:)

Köszönöm a blogdíjakat mindenkinek, és bocsánat, de majd legközelebb kiteszem őket ide, de majd csak legközelebb...