A mai napon nagyon küszködnöm kellett a könnyeimmel.
Reggel kicsi fiú már eleve agy kicsit hisztis volt. Miután Rékát leadtam a szomszédasszonynak, kisGergő nagyon nem akart a bölcsibe menni, inkább maradt volna játszani Ibolyával és a kis Lilivel. De menni kellett. Az udvaron nagyon őrzött engem, el se mozdult mellőlem. De tízórai után háromnegyed 10-kor elváltunk. Rögtön sírt. Nagyon sírt. Nagyon-nagyon sírt. Ma teljesen elutasította a gondozónőt. Nem volt hajlandó megfogni a kezét, nem volt jó neki az ölében sem. Most motorra sem ült, de még kisautó sem kellett neki. Jött- ment szegénykém, időnként sírva megállt az ajtó előtt, és a kis kezét tördelve "anyázott" . Én belülről leskelődtem, és pocsék érzés volt, hogy nem szorongathatom magamhoz, hogy megvígasztaljam. Most nem küldött haza a gondozónő, mert szerintem ő is úgy látta, ma valahogy nehezebb lesz vele, én meg nem mentem volna, mert tudom, hogy Margitka néni a héten egyedül van a 6 gyerekre, és neki is megnyugtatóbb, hogy ha végképp nem bír a kicsivel, ott vagyok az épületben. Másfél óráig sírt egyfolytában. Ebbe benne volt az is, hogy egyszer behozta a gondozónő tisztába tenni, ami sima úgy volt, mert kicsi fiú ugyan nagyon sírt, de hagyta a pelenkázást. Aztán mikor bejöttek az udvarról- nekem el kellett bújnom, hogy nem lásson-, nélkülem próbálták meg az ebédelést. Mondanom se kell, 1 falatot sem evett. Erre mondjuk mindannyian számítottunk. Viszont időnként percekre csendbe maradt, mert mondogatták neki, hogy a többiek esznek, és ugye csöndben szokott lenni olyankor mindenki, meg néha mintha elfogadta volna azt a tényt, hogy ebéd után ott leszek. Mikor behívtak, már mindenki készülődött aludni, csak kicsi fiú meg egy másik kisfiú ült az asztalnál. Hamar megnyugodott, ahogy odaültem mellé, és legalább a fasírtot megette. Csak ebből nehogy azt a következtetést vonja le, hogy ha nagyon sír, és nem akar enni, akkor majd azért én ott leszek, és majd akkor eszik.
Már az ágyát is megmutatták neki, azt mondták, hogy ráült ugyan, ennyire letesztelte, de ennyi. Hallani sem akart az ott alvásról. Pedig ez a holnapi terv: mikor beviszem reggel, én eljövök, nélkülem tízóraizik és ebédel, aztán ott is alszik. Egy biztos. Ez nem lesz sima úgy...
Viszont sírva ugyan, de mindent megcsinált, amit kellett: bement, ha be kellett menni, elfogadott egy pohár vizet, hagyta a pelenkázást, nem nyitotta ki az ajtót, ha azt mondták neki. Kis drágám, most nagyon nehéz lehet neki:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése