kedd, március 31, 2009

Itt a tavasz!

Tegnap este kisGergő megint kezdte a sírós-visítós-őrjöngős viselkedést: nem akart elaludni. De mivel már 1-2x kapott egy kis hideg vizes fröcskölést a kis arcába, nem kellett ezt sokszor felemlegetnem neki, és abba is hagyta. A mai este sem volt piskóta, este 9-10-ig ültem mellette az ágyban, fognom kellett a kezét- eddig nem nagyon volt ilyen-, ő meg nyitott szemmel nézelődött felfelé. 10-kor jött el a pillanat, amikor elaludt. Az jutott eszembe, talán nem állt volna még át a kis szervezete? Van ilyen? Mert eddig mindig pontban 9-kor aludt el, most meg pár napja 10-kor. Durván az óraátállítás óta...

Ma gyönyörű napunk volt! Ma is- a tegnapihoz hasonlóan-, elaludtam. Még mindig nem álltam át:-) De gyorsan szedelőzködtünk, és csapot-papot otthon hagyva elvonultunk vásárolni a környékre. A gyerekek kismotorral jöttek. KisGergő még nem érzett rá a sebesség ízére, na de eljön majd ennek is az ideje- attól félek. :D Utána letámadtuk az udvarban a homokozót. De jó is volt ott a napon! A gyerekek játszogattak, én egy kicsit kiszedegettem a gazokat, elhordtam a kukába a rengeteg száraz falevelet, aztán csak üldögéltem 1 szál pólóban és néztem őket. Otthon aztán sikerült egy kicsit utolérnem magam, miközben a gyerekek elfoglalták magukat. Pár napja nem is nagyon láttam a saját szobájukban játszani a saját játékaikkal. Érdekes...
Ez mondjuk tegnapi kép, itt gyurmáznak éppen. Hát fél óra ráment utána az eltakarítással. KisGergő az apróbbnál is apróbbra szedegette szét a gyurmát:

Ez ma készült, nagyon jól eljátszadoztak az ízkockákkal, amíg én elmosogattam. Egy idő után átpateroltam őket az asztalhoz, mert állandóan veszekedtek, nem fértek el mindketten rendesen a nagy szék körül a saját kis székeikkel-meg egy kicsit útban is voltak a drágák:-) Látszik is a képeken, milyen sebesen dolgoztak időnként:

hétfő, március 30, 2009

Nyári időszámítás

Nem igazán érint jól engem ez a nyári időszámítás. Az óra ugyan át lett már állítva, én még nem... Mindennel csúszásban vagyok 2 napja, mert egyszerűen későn ébredek. ( A gyerekek is) Egyszerűen csak állok a nagy halom tennivaló kellős közepén, és azt sem tudom, mihez fogjak először. Pedig szombaton még annyira tip-top volt itthon minden. Mi történt?

Ez a kép tegnap készült, édes szerintem. (Mondjuk nekem mindegyik az:))
Így kell félig fekve legózni:

"Ciciszemű"

Bemutatnám az én "ciciszemű" gyerekeimet:) Ezzel szórakoztak vasárnap délelőtt: a labdákat a szemükhöz szorítva mászkáltak.
Értelmi szerző: kisGergő.
Az elnevezés Rékától származik.


szombat, március 28, 2009

Itthon maradtunk

Ma munkanap volt, de Gergőnek szerencsére csak itthonról kellett dolgoznia.
Ebédnél ma is kihűlt a kajám, mire végeztem: kisGergő először egy egész pohár vizet öntött a padlószőnyegre, aztán meg leesett a "hatalmas" sámliról és felszakadt az ínye. Vérzett nagyon, megijedtem kicsit.
A hétvégén kezdődik a Forma 1 megint. A szabadedzést egy az egyben átaludtam....
Délután beugrottak anyuék, olyan jó volt!
Este leugrottam a boltba kisGergővel. Meleg volt a levegő!!!!! Kabát se kellett, póló elég volt! Este 6-kor! Olyan jó! Ott is ragadtunk a homokozóban. Majd holnap rendbe teszem, és levonulunk a gyerekekkel. Aztán jött egy szomszéd: beszélgetés. Jött egy másik szomszéd: beszélgetés. Szomszéd gyerekekkel picurkám elfocizgatott... Az egyébként fél perces bevásárlás így ma 1 óráig tartott:)
Tulajdonképpen nem történt ma semmi különös, de annyira jó volt!

péntek, március 27, 2009

Jön a tavasz

Lassan itt a tavasz! Egyre gyakrabban teregetek az erkélyre, egyre többször süt a napocska, egyre később kezd sötétedni- pláne vasárnaptól-, és a gyerekeim is elkezdtek kiköltözni az erkélyre:)

Elmaradt képek

A minap rántott husit és gombát csináltam. A pindúrok is besegítettek:

KisGergő olyan édes, ahogy időnként elmerül a színezésben. Olyan büszke vagyok arra, hogy mennyire gyönyörűen fogja a ceruzát!

A mai nap Réka egy kissé rácuppant a számítógépre:) Fejhallgatón keresztül hallgatta a mesét, vereseket... A fejhallgató még nagy a fejére, egy zoknit találtam hirtelen, hogy a rést kitöltsem:) Közben kisGergő elbújt a játéktartó mellé a gyerekszobába. Amikor benéztem a szobába, nem láttam sehol. Pedig ott kellett lennie... Aztán meghallottam a szuszogását és a szöszmötölését:)

Minden rendben:)

Jelentem, minden rendben velem lelkileg. Miután aludtam egyet a dologra, sokkal rosszabb volt, akkor tudatosult igazából minden. Harmadnapra viszont helyrebillentem:) Ilyen kis vigyorik mellett nem is csoda:)

kedd, március 24, 2009

Autó

KisGergő tegnap óta teljesen szépen, artikuláltan mondja azt a szót: AUTÓ. Nem hiába, férfiból van a kis drágám:)

Balszerencse:(:(:(:(

Gergő tegnap nem jött haza, nem volt itthon semmi gond. Reggeli után összekészülődtünk a gyerekekkel, és elmentünk a munkáltatói igazolásomért, amit aztán be is vittünk az oviba. Rögtön megismertek, végülis tegnap 2x jártam ott, sőt arra is emlékeztek, hogy az igazolás hiányzott tegnap. Azonnal csatolták is a jelentkezési lapunkhoz. Annak külön örültek, hogy emlékeztem, hányadikok voltunk tegnap, nem kellett több 100 jelentkezési lapot átnyálazni. Most már azt is tudom, hogy ténylegesen november elején kezdem majd a munkát, miután megkapom a több mint 3 hónapnyi szabimat, ami 4 év alatt összegyűlt:) A főnökömmel majd még áttárgyaljuk a dolgokat, de most sok dolga volt nagyon, csak a legszükségesebbeket beszéltük meg. Szóval örültem, hogy sikerült ezt elintéznem.
Aztán jött a derült égből a villámcsapás: Gergő telefonált, hogy ellopták a laptopját és a telefonját az autó csomagtartójából ill. ajtajából. Azt mondta, hogy valószínűleg rosszul zárta be az autót a piacnál Pesten. Aztán pár óra múlva újból felhívott, hogy mégiscsak bezárta ő az autót rendesen, csak annyira profik voltak akik feltörték végülis a kocsit, hogy alig van nyoma. Csak miután már egy kicsit ő is lehiggadt, akkor vette észre, hogy nehezebben záródik a zár. Akkor nézte meg tüzetesebben és látta a feltörés nyomait. Úgyhogy most megint feljelentést kell tenni a rendőrségen, intézkedni a biztosítónál, autószerelő... Gergőnek az összes létező munkája a laptopján volt!!! Így is rengeteget dolgozik, hát még ha ezeket újból meg kell csinálnia.... Nagyon sajnálom. A telefont azonnal letiltottuk, mert előfizetéses, még csak az kéne, hogy más telefonálását fizessük! Na de ami miatt én borzalmasan el vagyok keseredve: rengeteg de rengeteg családi kép volt rajta! Ezek pótolhatatlanok!!!! Még nem hívattuk elő őket és nem írtuk ki cd-re, hogy azon is meglegyenek itthon, csak a laptopon vannak. KisGergő születéséről, első karácsonyáról, első szülinapjáról, Réka szülinapjáról és még sorolhatnám. Állandóan rám jön a bőgés, megpróbálom ezt nem a gyerekek előtt, de iszonyú rossz érzés!!!!!! Tudom, hogy ezek csak pusztán anyagi dolgok, csak a képek tűntek el, a gyerekeink itt vannak mellettem...Próbálom a jó oldalát nézni a dolognak, hogy ugyan nem tudjuk ezeket pótolni, viszont simán tudunk élni nélkülük.....de akkor is! Most ez így hirtelen nagyon rosszul esik. Mondjuk az sem mindegy, hogy az autót nem vitték el. Legalább...És hogy Gergőnek nem esett baja... De erre inkább nem is gondolok.

hétfő, március 23, 2009

Beíratkozás

Vasárnap hazahoztuk a kicsiket! Már annyira hiányoztak! Hoztuk Piroskát is, mert ma Rékával elmentünk beíratkozni az oviba, és addig kellett felügyelet kisGergőnek. Nem volt nagy dolog, egy papírt kellett csak kitölteni. Viszont volt egy olyan kérdés, hogy GYES-en vagyok-e. Odaírtam, hogy most éppen GYED-en vagyok. (Nem tudom, ez most éppen miért fontos, mert mire az ovit kezdené a gyerek, addigra már más lesz a helyzet.) Na mindegy, utána rögtön mentünk a dokihoz, Réka 1 hete meg van fázva, és már a torkát is fájlalja. Éjjel már megint a hányásig köhögött. Nagyon sokan voltak, Réka meg fáradt volt, nem volt beszélgetős kedvében. Így elkezdetem agyalni, hogy oda kellett volna írnom a jelentkezési lapra, hogy most ugyan GYED-en vagyok, de mire a gyerek kezdené az ovit szeptemberben, addigra már dolgozni fogok. Aztán arra gondoltam, hogy ezt ugyan odaírhatom, de ki hiszi el nekem? Biztos kell mellé valami papír, ami bizonyítja, hogy ez tényleg így lesz. Nehogy már azért ne vegyék fel a gyereket, mert úgy gondolják, amúgy is otthon vagyok, maradjon otthon a gyerek is. Na ezen tépelődtem, aztán a doki után visszamentünk az oviba, rákérdezni erre a dologra. És kiderült, hogy hát igen, ebben az esetben kell munkáltatói igazolás. Na köszönöm szépen. Ezt nem mondta senki, pedig annak idején mindent megbeszéltünk állítólag a vezetőnővel, de miért nekem kellett volna erre rákérdezni? Amúgy is egy csomószor szóba hoztam, hogy majd nyáron megyek vissza dolgozni, meg hogy most még otthon vagyok, de aztán dolgozni fogok megint... És akkor nem mondtak semmit. Szerintem erre nem nekem kellett volna gondolni, de lehet hogy mégis. Így most nagyon mérges vagyok. Azonnal felhívtam a főnökömet, hogy mi a helyzet, ő meg mondta, hogy azonnal hívja a könyvelőt, és majd hív, ha mehetek a papírért. A beíratkozás még 2 napig tart, úgyhogy akár kedden vagy szerdán is bevihetem az igazolást, de most nagyon ideges vagyok. Még csak az hiányzik, hogy ne vegyék fel Rékát. Akkor mit csinálok? Jutka azt mondta, szerinte mára meglesz a papír, így most várakozó állásban vagyok. Miért is gondoltam, hogy simán fog menni minden.... Mindig közbe jön valami:(
.
.
.
Megkaptam a hívást, holnap mehetek a papírért. Mára már úgyis vége a beíratkozásnak az oviban...

szombat, március 21, 2009

Utolsó nap

Ma még a gyerekek nélkül vagyunk. Ki is használtam az alkalmat, elmentem csatangolni, vásárolgatni a városba. Szép idő volt, csak a szél ne fújt volna annyira! Otthon még tettem-vettem, el is ment a nap ezzel:) De így már készen áll a lakás a gyerkőcök fogadására. Ragyog és tiszta minden, van mit leamortizálni, összemorzsázni, szétpakolni... Imádom a gyerekeimet, de jó volt egy kicsit nélkülük. Úgy érzem egy kicsit sikerült feltöltődnöm, immár tele energiával és türelemmel várom őket haza. Jó volt átaludni az éjszakákat, hogy nem kellett állandóan figyelnem, mikor kéne reggelizni, uzsonnázni, ebédelni..., ittak-e eleget a nap folyamán, ettek-e rendesen, mikor kell pelust cserélni,stb. Furcsa így visszagondolva, hogy 1x se kapcsoltam be a tévét vagy rádiót- a kedvenc zenéim mondjuk állandóan duruzsoltak a háttérben-, nem ültem le olvasni, rejtvényt fejteni vagy lustizni, mindig csináltam valamit. Mégis pihentető volt. Már hiányoznak...nagyon...

péntek, március 20, 2009

Sok kis apróság

Ma is 9-kor keltem, de immár ki is aludtam magam. De jó dolog is átaludni az éjszakákat!
Nem is írtam, tegnapra kicsi Gergőm is betaknyosodott teljesen. Anyósom meg van áldva most a 2 betegecske gyerekecskével. Szegény már mondta, hogy elfáradt, kérdezte, mikor visszük el őket.:)
Ma sok kis apró dolgot megcsináltam. Mostam, teregettem, mosogattam, és egy csomót varrtam! Felvarrtam szoknyát, nadrágot, megreparáltam pár gyerekcuccot, 2 nadrágra is varrtam övbújtatókat, és végre megvarrtam mind a 2 függönyt! De azt majd csak akkor mutatom meg, ha kimostam és kivasaltam őket. Olyannyira megvarrtam mindent, hogy el is süllyesztettem a varrógépet. Jó érzés, hogy túl vagyok ezen:) Tervbe van még egy kis vasalás, amíg Gergő haza nem ér.
Délelőtt még a szelektív gyűjtőhöz is elrobogtam, végre rászántam magam, hogy elcuccoljam oda a dolgokat. De sok hely felszabadult így a konyhában!
A szomszéd csaj beajánlott miken az oviban egy óvónénihez, úgyhogy most már tudom, melyik csoportba kérjem a gyereket. Jó helyre kerülünk majd, ha sikerül bejutni. Az ő fiának is ő az óvónénije és nagyon dícséri: a gyerek is és az anyuka is.
Új háttérképet alkottam magamnak a monitorra. Be vagyok zsongva ettől a képtől:)

csütörtök, március 19, 2009

Andi csinálta



HÁT NEM ÉDES??????

Túlalvás

Reggel felébredtem 1 pillanatra, amikor Gergő elköszönt és indult dolgozni, de aztán visszazuhantam az álmomba. 9-kor ébredtem... Reggel, láttam a konyhában a tálcát: még arra sem ébredtem volna fel este, hogy Gergő megvacsizott mellettem? Közben biztos tévét is nézett, úgy szokta. Ennyire koki lettem volna? Azt is láttam, reggel lefürdött: erre sem ébredtem fel. Annyira sokat aludtam, hogy túlaludtam magam. Teljesen kialvatlannak éreztem magam, kóvályogtam egész nap.
Ma megint az erkélyre teregettem, szépen sütött a nap. Még jó, hogy kikukkantottam, amikor nagyon sötét lett hirtelen: zuhogott a hó. Hát nagyon gyorsan behoztam a ruhákat!
Ma nagyon sokat varrtam! Nem is tűnt fel eddig, hogy ennyi javítgatni való cucc összegyűlt a szekrényben... Ezzel úgy eltelt az idő, hogy már este is lett. Gyorsan szaladtam főzni, hiszen az uramnak megígértem. Pont kész is lett, mire hazaért.
Piroska mesélte, hogy kisGergő már mondja azt, hogy:MAMA. Ha beszélünk telefonon, mindig hallom, hogy kiabál, kurjongat a háttérben. Kis drágám már annyira hiányzik!

szerda, március 18, 2009

A gyerekklinikán

Éjszaka Réka köztünk aludt, hogy ha esetleg megint hánynia kéne, ott legyünk mellette. Hát, nem volt jó ötlet... 1 percet sem aludtam. Gergő se nagyon. Kicsi az az ágy már hármunknak, na!
Korán keltünk. Réku szépen pisilt egy kis üvegbe, visszük a dokinak. Mára már sokkal jobban érzi magát. Hányingernek nyoma sincs.Beértünk anyu munkahelyére- a gyerekklinikára. Mikor szóltak, hogy a doki megérkezett, mentünk is. Megtárgyaltuk a dolgokat, közben anyu analizálta a pisit. Nos, vér még mindig van benne, ugyanúgy mint eddig. Itt nem pirosas színű pisire kell gondolni: csak mikroszkóppal látszanak a vörösvértestek. Fél éve voltunk itt utoljára. Azóta Rékunál annyi változás történt, amit most az ultrahang kimutatott, hogy eltűntek a pocakjából a megduzzadt nyirokmirígyek. Pontosabban olyanok lettek, amilyennek lenniük kell. Ez egyrészt jó hír, másrészt nem annyira. Mert akkor mitől is fáj a hasa? Eddig azzal magyarázták a hasfájását, hogy a gyomor, ahogy mozog, időnként megnyomja ezeket a megduzzadt nyirokmirígyeket, és az fáj neki. Ez teljesen logikus magyarázatnak is tűnt akkor, mert tényleg, a fájdalmai 1-2 percnél tovább sosem tartottak, és az is logikusnak tűnt, hogy ahogy tovább mozog a gyomor, már nem nyomja a mirígyeket. Na most a mirígyek helyre álltak, a hasfájás megmaradt. Az okát most sem tudják. Minden vizsgálat eredménye most is teljesen negatív lett. Kizárták a gyulladást, fertőzést- a vesében és a húgyutakban is-, nincs vírus, nincs baci, kizárták a vesekövet is és a vesehomokot is. A nyálkahártya sem sérült sehol, ami esetleg vérezhetne egy kicsit. Most megint ott tartunk, mint fél éve: a doki már nem tudja, mit vizsgáljon még rajta. Vért nem vettek tőle- pedig felkészítettem rá Rékát-, mert semmi nem indokolta, hogy meg is szúrják szegényt. Múltkor rengeteg immunológiai vizsgálatot csináltak, minden teljesen oké. Javaslata: visszamenni a gasztroenterológiára, hátha még ott valami kiderül. Bár ott is minden rendben volt a múltkor, nincs ételérzékenysége, a gyomra teljesen jól működik, semmi gond. Úgyhogy ismételten tanácstalanok vagyunk. Azt ugyan mondta a doki, hogy ez nem egyedi eset, sok kicsi gyerek van ilyen problémával, és az okát nem tudják kideríteni. Mondjuk ez minket nem vígasztal sajnos. A doki különben nagyon rendes és alapos. Azt is mondta a vizsgálat végén, hogy 100000000%, hogy nem vese eredetű a dolog. De akkor mi???????
Megemlítette még a biopsziát is. Akkor egy kicsit megijedtem, de rögtön mondta, hogy mivel semmi nem bizonyítja azt, hogy komoly baj lenne a veséjével, így ezt per pillanat eszébe sem jutna megcsináltatni. Viszont ha 10 év múlva is még mindig itt fogunk tartani, hogy mikroszkópikus vérvizelése van, aminek az okát nem találják, biztos hogy csinálnak neki. Az komoly műtét: altatással, vágással, szövettani vizsgálattal... Istenem add, hogy sose jöjjön el ez a pillanat!!!!!

Délutáni csavargás:

A vizsgálatok után visszamentünk anyuhoz a laborba. 11-kor végre megittam a reggeli kávémat... Eszegettünk valamit, aztán vonultunk a földszintre Rékával, mert kiszúrta, hogy a játszószőnyegen új játékok vannak, nem olyanok, mint a múltkor. Játszogatott vagy fél órát. Jó sok gyerek volt ott!
Most se Gergő, se Sanyi nem ért rá, hogy visszavigyen minket Ecserre, anyunál meg estig nem nagyon tudunk mit csinálni, így kitaláltam, csavargunk egyet a városban a kiscsajjal. Mivel iszonyú szél volt, igyekeztünk fedett helyekre menni. Először is felültünk a villamosra. Kis drágám még nem látott villamost, nagyon élvezte az utazást. Új villamoson most ültem először, nekem annyira nem tetszik. A régi valahogy tágasabbnak tűnt. Elvillamosoztunk a Nyugatiig. Ott bementünk a Westendbe. Megcsodáltuk a vízesést és mozgólépcsőztünk kicsit. Aztán kiszúrta az emeletről, hogy odalent esznek az emberek, és kitalálta hogy éhes. Sültkrumpliztunk egyet, bár mondanom se kell, a kis adag felét sem ette meg. A nap folyamán emlegettem neki a metrót is, és evés után azt akarta megnézni. Így lementünk a föld alá. Nagyon tetszett neki!!! Itt a mozgólépcső 2x olyan gyors, mint amihez ő szokott, így egy kicsit húznom kellett magam után, de nagyon ügyes volt! Az alagútban egy kicsit félt a metró erős hangjától, de később már elmúlt a félelme. Számolta a megállókat és élvezte az utazást. Elmetróztunk az Őrsre, elballagtunk az IKEA-ba. Mikor a múltkor itt voltunk, nagyon szeretett volna a játszóházba bemenni, de nem akartuk ott hagyni őt. De most bemehetett. Egy darabig nézegettem őt kintről, eljátszogatott, bár nehezen indult neki a dolognak, kevés gyerek volt bent. Nem nagyon találta fel magát hirtelen. Aztán már mikor kezdett elmerülni a játékban, bementem nézelődni. Már olyan régóta vágytam arra, hogy egyedül menjek be az IKEA-ba, hogy mindent alaposan megnézegethessek, megfogdoshassak. De most valahogy egyáltalán nem volt kedvem hozzá, pedig ott volt a lehetőség. Amilyen gyorsan csak lehetett, átszaladtam az egészen. Valahogy olyan nyugtalan voltam, idegesített, hogy Rékát egyedül hagytam. Már éppen kiértem a pénztáraknál, amikor hallottam a hangos bemondóban: "Szász Réka szüleit várjuk a játszóházban!" Szinte megéreztem hogy lesz valami. Fél perc múlva már ott is voltam. Szegénykém ott sírdogált az egyik felügyelő csaj ölében. Szaladt oda hozzám, hogy úgy hiányoztam neki. Kis drágám! Már adták ki a cuccait is, de ahogy megnyugodott egy kicsit, már menni is akart vissza. Maradt még fél órát, én pedig kint ültem a kanapén, hogy lásson. Ki is tekingetett állandóan, hogy ott vagyok-e. Mikor mondtam neki később, hogy hát majd az oviban sem leszek ám ott, mennem kell majd dolgozni, ő azt válaszolta, hogy az más lesz, mert ott majd sok gyerek lesz. Úgyhogy lehet, hogy itt sem lett volna semmi gond, ha többen lettek volna. Én csak azért jutottam az eszébe, mert nem volt kivel játszania.
Utána metróztunk még egy kicsit a Duna Plázáig. Kicsi lány ült mellettem, és egyszer csak azt láttam, hogy előre esett a kis feje: elaludt. Mikor leszálltunk, cipeltem egy darabig, de csak egy darabig. Fel kellett ébresztenem, nem bírtam tovább vinni. 4-re értünk oda. Kis idő múlva jött Gergő is, végzett az egyik cégnél. Utána még bementünk a munkahelyére, megbeszélése volt a főnökével. Réka nagyon ügyes kislány volt, szépen elfoglalta magát. Rajzolgattam neki, azt neki ki kellett színeznie, aztán tanítgattam leírni a nevét. Fél 7-kor tudtunk csak hazaindulni.
Út közben kitaláltunk, hogy Rékát még ma visszavisszük Piroskához. Ugyanis az eredeti terv az volt, hogy csütörtökön még itthon marad velem, mert majd megyünk a zenebölcsibe. De időközben nagyon taknyos lett és köhögött is, így biztos nem megyünk holnap zenebölcsibe fertőzni a többieket. Iszonyú gyorsan mentünk, remélem nem fotóztak le minket, mert közben meg Gergő elfelejtette, hogy moziba ígérkezett Petiékkel:) 1 és negyed óra alatt Pestről leértünk Kécskére!!!! Ez eddig a rekord! Utána uzsgyi vissza Kecskemétre. Teljesen időben értünk a mozihoz. Én annyira de annyira fáradt voltam, hogy inkább hazamentem. Otthon annyira be is ájultam, hogy épp ' hogy megébredtem és köszöntem Gergőnek, amikor éjfél környékén hazaért. Aztán se kép-se hang...

kedd, március 17, 2009

Ma is egyedül...

Ma végre sikerült kiszednem az üvegszilánkot az ujjamból! Ugyanis pár napja, amikor Réka összetörte a fűszeres üveget, akkor felcsíptem az ujjaimmal a kiszóródott fűszert, de volt közöttük apró pici üvegszilánk is. Jól belenyomtam az ujjamba, de aztán azt hittem, sikerült kiszednem. Aztán napokig nem stimmelt valami, pedig látszani nem látszott semmi. Csak fájt,ha megnyomtam. Gondoltam én egy kis szilánk maradványra, de mivel nem gyulladt be, elvetettem az ötletet. De ma felszúrkáltam az ujjam, és tényleg ott volt!
Ma végre előszedtem a varrógépet! Felvarrtam 2 nadrágot is: hatalmas program volt:)
Már jó előre összekészülődtem, hogy ha Gergő hazaér, rögtön indulhassunk Rékáért Kécskére. Már régen sötét volt, mire elindultunk. Piroskánál Réka már összecuccolva várt minket. Édes volt, mert amikor meglátott az ablakból, hogy kiszálltam, azt mondta anyósomnak: "Milyen szép ez az anya!" Hát nem aranyos? Mondjuk már jó sötét volt, lehet hogy rosszul látott:) Tiszta takony volt szegénykém, és estére már köhögni is elkezdett. Az utat Pestig- pontosabban Ecserig- átaludta. Mikor megérkeztünk, akkor fel kellett ébreszteni, nagyon nyűgös és sírós volt. Egyre jobban fájlalta a hasát. Átöltöztettem, betettem az ágyba, de még elalvás előtt ki akartam szívni a nóziját. Na ettől annyira de annyira iszonyúan rájött a köhögés, hogy hányt egyet gyorsan szegénykém. Nagyon megijedtem, ez volt az első alkalom, azt hittem megfullad. Visítottam anyuért, hirtelen azt se tudtam mit csináljak, csak ölbe kaptam, szerintem én jobban megijedtem, mint ő. MINDEN olyan lett. Úgyhogy este 10-kor még nekiálltam kimosni a kis pizsijét, áthúztuk az ágyat, takarítottunk. Szegény anyu ilyenkor már aludni szokott, annyira piros volt a szeme, majd' elájult a fáradtságtól. És mi csináltunk neki egy kis programot még, nehogy unatkozzon már, ha ott vagyunk:) Na de utána már nem fájt Réka pocakja, teljesen megnyugodott, jobb kedve lett. Láza nem volt, szerintem nem vírus. Csak a köhögés hozhatta ki ezt belőle. Na ez tök jó, visszük kivizsgáltatni, erre teljesen lerobban. Ettől függetlenül remélem megvizsgálja a vesedoki...

hétfő, március 16, 2009

Hétvégi bosszús dolgaim

Hétvégén 2 dolog is történt, ami miatt bosszankodtam egy sort. Bosszankodás nélkül én már nem is tudok létezni?
Először is megérkeztünk anyósomhoz, nekiültünk ebédelni. KisGergőnek kiszedtem egy tál levest, és mindet magamra borítottam sikeresen. Az egész gatyám leveses lett, ami azért bosszantott, mert nem vittem magammal másikat, és már nagyon beterveztük azt a vidámparkozást. Ráadásul reggel óta a fogam is sajgott egyfolytában, így az ügyeletre is el kellett volna ugranom. Ugyan volt ott több melegítő nadrágom is, de mondjuk abban és a fekete magassarkú bokacsizmámba valahogy nem volt ingerenciák emberek közé menni... Valahogy a kettő együtt eléggé nevetséges látvány. Na de megoldottuk a dolgot, Orsi odaadta a saját farmerját- nem is tudtam, hogy egyforma a méretünk-, ő meg felvette a melegítőjét, ő úgyis spotcipőben volt. Na persze mondanom se kell, hogy Kécskén nincs fogászati ügyelet. Kecskemétre küldtek volna, na de mi nem mentünk, hisz' onnan jöttünk:) Így maradtam a senekemen, és próbáltam nem gondolni a fogamra. Vasárnap reggelre semmi baja sem volt. És azóta sincs.... (Ezt lekopogtam!)

Gyerekek nélkül

Alhattam volna ma sokáig, de nem tudtam:( Gergővel együtt ébredtem negyed 7-kor. Takarítgattam, ágyat húztam, mosogattam, porszívóztam, mosogattam, 10-re még a hajmosással is meglettem. Aztán nyakamba kaptam a lábam, és elindultam a városba. Úgy tervezte, addig haza nem megyek, amíg nem veszek magamnak egy nadrágot, meg minimum 1 melltartót!!!! Ezeket már ősidők óta akarok venni, de vagy pénz nincs rá, vagy pedig velem vannak a gyerekek, és akkor egy kicsit macerás a ruhapróba. Meg nincs is hozzá türelmük. Na , most egyedül voltam. Volt egy hely, ahol 20! nadrágot próbáltam fel! Nem hazudok! De egyik sem volt jó! Egy kicsit elkeseredtem. Mentem egy másik helyre, ott csak 10-et próbáltam, de találtam is egy jó farmert!!!! El se hiszem még most sem! Sőt, találtam egy nyári nacit is, 1000 Ft-ért vesztegettég csak! Vettem végre egy átmeneti cipőt is!!! Olyan jó! Melltartót itt sem találtam, de találtam a 3. helyen! Annyira örültem, hogy gyorsan beugrottam egy turiba. Rengeteg minden jó dolgot találtam, elsősorban Rékának. Nagyon olcsón- 200-ért- vettem darabját a ruháknak! Ilyen nincs is! Szóval összességében sokat költöttem ma, de ha megnézzük, hogy ennyi pénzért mi mindent kaptam, nem is olyan sok.
Úgyhogy ma hatalmas sikerélményem volt vásárlás téren. Majd kell egy kicsit varrnom, mert a farmer szára iszonyú hosszú.
Mikor elindultam otthonról, kisütött a nap, és a nagy szél ellenére gyönyörű idő volt! Mikor hazaértem 4-re, beborult. Tehát a legjobbkor mentem ki:)
Gyerekek nélkül csendes a lakás, és rend van egyfolytában. Szinte zavar... Na jó, azért nem:)
Délelőtt egy régi-régi kedvenc együttesen albumait hallgattam, amiket lánykoromban hallgattam utoljára... Annyira fura volt! Annak idején ezekre a zenékre álmodoztam, most meg ezek a zenék szóltak, miközben a gyerekeim ágyneműit húztam át....

vasárnap, március 15, 2009

Hétvége 2.

Reggeli után csapatostól kivonultunk a piacra egy kicsit turkálni:) Rövid idő elteltével Gergő a gyerekekkel hazament. Valahogy nem élvezték ezt a dolgot annyira, mint mi többiek:) Nagyon szuper dolgokat szereztem Rékának! Kedvezményt is kaptam, mert sokat vásároltam. Egy kis kokárdának való anyagot is vettem, ha már március 15.-e van. A kokárda még hiányzik itthon a háztartásunkból. Vagyis most már nem:)
Ebédre apósomékhoz voltunk hivatalosak. Itt is megejtettük a Gergely-napi ünneplést. KisGergő természetesen majd' megőrült az autókért amit kapott. Kaptunk egy kis külföldi vásárfiát is: apósomék 2 hétig Thaiföldön üdültek. Kaptunk borzasztó érdekes gyümölcsöket is, kíváncsi vagyok, milyen ízűek.

Délután a gyerekek egy kicsit kint voltak biciklizni meg motorozni, de persze állandóan összevesztek. Az idő eléggé elromlott, kezdett esni is. Jól sült el a vendégeskedés, nem volt semmi gixer.
Délután indultunk haza, és a GYEREKEKET OTTHAGYTUK PIROSKÁNÁL!!!!!! Furcsa volt nélkülük már az autóban is. Hát még otthon...

Hétvége 1,

Reggel korán ébresztettem magam, mert este már nem volt erőm összecsomagolni hétvégére: ugyanis nem leszünk itthon. Meglepően hamar sikerült mindent megcsinálnom, így teljesen időben el tudtunk indulni a játszóházba. Gergő vitt el minket autóval, hogy minnél előbb odaérjünk, mert egyébként meg gyalog mentem volna a gyerekekkel. Nagyon jól érezték magukat a kicsik. Most Réka nem volt hajlandó énekelgetni, mint a múltkor, amikor kezdődött a zenés foglalkozás, inkább játszott tovább. Érdekes, hogy amikor zenebölcsi van, alig várja, hogy ott legyen, énekelgessen, táncoljon, de ilyenkor inkább a játék érdekli. Egy kicsit előbb elmentünk, mint ahogy vége lett volna a játszóháznak, hogy délre Kécskére érjünk. Ott volt már Zsuzsi és Orsi is, és nekikezdtünk a Gergely-napi ünnepi lakomának:) Minden nagyon szuper és finom volt, degeszre ettük magunkat. Ebéd után felkerekedtünk, és elvonultunk az utca végén levő "vándorvidámparkhoz", ami időnként itt szokott lenni. KisGergőt nem nagyon érdekelte a dolog, ő inkább sétálgatott. Réka először Zsuzsival ült fel egy pici sárkányos hullámvasútra, ami nagyon tetszett neki. Aztán mentünk dodgemezni. Réka itt velem ült 1 autóban, Zsuzsi egy másikban. Egy jó darabig úgy volt, hogy csak mi leszünk 3-an a pályán, de aztán jöttek még egy csomóan, tök jó volt! Nagyon élveztem! Ja, a gyerek is:) Nem is emlékszem, mikor dodgemeztem utoljára... Réka nagyon büszke volt magára, mert ő kormányozott, én csak ritkán nyúltam bele, én a pedálnyomó voltam. Egy kicsit ciki volt az elején, csak a mi autónk nem indult el: elfelejtettem bedobni a zsetont:) Na de aztán beindultunk! Később lesétáltunk a Tisza-partra, elmentünk a kilátóhoz meg a játszótérre, nagyon szép idő volt! KisGergő drágám a saját kis lábán totyogott, nem kellett felvenni. Csak félúton visszafelé, mert akkor már elfáradt, és azonnal el is aludt. Nem csodálom, én is elfáradtam annyi gyaloglásban, akkor ő hogy elfáradhatott. Visszafelé Réku még felült egy kis körbe-menős valamire, amin már télen is ült itthon a főtéren, de ebben nem volt számára semmi izgalom: se hullám, se ütközés... Csak üldögélnie kellett, de azért azt mondta, tetszett neki. Otthon kisGergő egészen a fürdésig aludt, úgy kellett ébreszteni, mint a múltkor. Nyűgös is volt rendesen, de aztán valahogy megbékélt.
Estére halat sütöttünk, a változatosság kedvéért ez is isteni finom lett! Az esti videózásból számomra nem lett semmi... elaludtam:(
Hülyeségeket álmodtam, és amikor hajnalban felébredtem, a sötét szobában azt sem tudtam, hol vagyok. Nem volt jó érzés...


péntek, március 13, 2009

Ez+az

Tegnap megkaptuk az ÁNTSZ-től az eredményt: nincs semmi baja a kis krapeknak. Ez jó hír. Bár ma ismét előjött az a probléma, ami miatt mintát vittem. Ez kevésbé jó hír.
Volt ma egy aranyos eset. Ment a mese a tévében- bár nem nagyon nézték már-, és hát kisGergő már megint ott téblábolt, ahol nem kellett volna. Matatta a tévét, és véletlenül megnyomta az áramtalanító gombot. Se kép, se hang. Én meg nagyon gonosz voltam, és azt mondtam- tudom ilyet nem szabad-, hogy hát akkor ennyit mára a tévézésből. Ha apa hazajön este, lehet hogy meg tudja csinálni, de addig sajna semmi sincs. (Pedig én is meg tudtam volna csinálni.) És drága Rékám már szinte sírva kérdezte, hogy akkor majd a mama hogy fogja nézni a filmjét, ha nálunk lesz? És apa hogy fogja nézni a sportot? Annyira édes volt, nem azon aggódott, hogy ő hogy fog tévét nézni, hanem hogy más! Mikor beszéltem Gergővel telefonon, rögtön fel is vázolta neki az itthoni helyzetet, és neki is majdnem sírva újságolta a dolgot.
KisGergő egyre rosszcsontabb. Ha esznek a kis asztalnál Rékával, mindig rúgdossa az asztal alatt Rékát. Már többször volt olyan is, hogy átnyúlt Réka tányérjába, és az ő kenyérfalatkáit, virslikarikáit dobálta szanaszét vigyorogva. Ha megkenem valamivel a kis kenyérkéjét- májkrám, lekvár-, azt mind belekeni a tányérjába, véletlenül se maradjon a kenyerén. Egyébként is valahogy egyre rosszabbul eszik, és csak játszik az asztalnál. A súlyával szerintem nincs gond- 11,5 kg-, legalábbis tegnap a védőnő nem kevesellte, de akkor is. Bezzeg régebben...
Réka többször látta már a tévében a reklámot egy bizonyos "hangos könyvről". Amikor a gyerek csak lapozza a könyvet, és közben cd-ről megy a mese. Persze most meg azt akarna. És akkor eszembe jutott, hogy van egy csomó mese cd-nk. Amikor még régebben rendeltünk egy Walt Disney-s könyvsorozatot, a mesekönyv mellé megkaptuk mindig a mesét cd-n is. Annak idején lejátszottam neki, de nem érdekelte, mert nem látta közben a mesét, csak hang volt. Na de most! Előkerestük őket, és elkezdtük sorban meghallgatni. Ő szépen leült a kis székére a lejátszó mellé, és olyan élvezettel halgatta! Aranyos volt:)

csütörtök, március 12, 2009

Nem unatkoztam...

Egy kicsit későn ébredtünk- legalábbis én-, nagyon későn feküdtem le. A reggeli dolgok elrendezése után szinte a telefonon ültem egy darabig, állandóan csörgött... Nem gyakran van ilyen. Reggel jött Piroska, én pedig megcsináltam a hiányzó dolgokat az ebédhez. És akkor már ebédidő is lett hirtelen. Piroskára hagytam a gyerekek etetését, és rohantam a dolgomra. (Ebéd nélkül) Beszereztem az ajándékokat, bevásároltam az ünnepi vacsihoz, és rohanás haza. Nekikezdtem a vacsi összeállításához, de alig jutottam valameddig, ébresztenem kellett kicsi fiút, vittem oltásra. Nem végeztünk túl hamar, így mikor hazaértem, rögtön nekiálltam a muffinnak: Gergőnek ez volt a kívánsága. Gyorsan össze kellett dobnom és meg kellett csinálnom, hogy mire hazaérünk Rékával a zenebölcsiből, addigra kihűljön a sütő, különben szétpattan a jénai, amiben a vacsit akarom sütni. Így meg kellett várnom, amíg kész lett a süti, így Rékával egy picikét elkéstünk a zenebölcsiből. (Nem csak mi:)) Most valahogy úgy éreztem, sokkal hamarabb vége lett, mint egyébként. Aztán siettünk haza. Már Zsuzsi is nálunk volt akkorra, úgyhogy volt egy kis segítségem a konyhában: így minden kész lett, mire Gergő hazaért:) Gergőnek minden nagyon ízlett, tehát érdemes volt dolgoznom a kajával. Ünnepelgettünk, jól éreztük magunkat. Mondjuk rajtam a nap végére totálisan kijöttek a megfázásos tünetek, késő estére már nagyon ramatyul voltam. És még el is fáradtam. Arra emlékszem, hogy kisGergő ágyában aludtam el...

Ja, kisGergő egy kis távirányítós autót kapott ajándékba. 5 perc múlva már nem működött: a 2 irányítógombot egyszerre nyomta meg. Gergő fél órán át szerelte, sikerült megcsinálnia. Hogy meddig fog működni, az még kérdéses:)
Amíg Gergő szerelt, kicsi fiú a kezét tördelve figyelte a műveletet. Olyan édes volt!




Részlet a délelőtti játszadozásból:

Névnap

DRÁGA FÉRJECSKÉM ÉS ÉDES KICSI FIAM! NAGYON BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK NEKTEK!

szerda, március 11, 2009

Az ágy

Vasárnap:
Délelőtt anyuék felköszöntötték Gergőt és kisGergőt leendő névnapjuk alkalmából, a fiúk pedig felköszöntötték a lányokat nőnap alkalmából. Úgyhogy szegény Sanyi kivételével mindenki kapott valamit:)
Réku ebéd előtt meseolvasást tartott: beült a hintaszékbe, hintázott benne, és közben "olvasott". Be nem állt a szája, folyamatosan beszélt, mondta a magáét. Időnként persze lapozott is. Olyan drága volt!

Összeült a családi kupaktanács. Ugyanis nem tudjuk hazavinni az ágyat, a hazafelé útnak nem vágunk neki gyerekülések nélkül. És mivel Gergő nem akarja halogatni a dolgot, hogy majd egyszer meló után arra kerül, és majd valamikor hazahozza a cuccot, azt találtuk ki, hogy anyuék hozzák le a dobozt, mi meg a többit. Így Sanyi segítsége is nagyon jól jönne, ugyanis mi ketten Gergővel tutira nem bírjuk felvinni a harmadikra, iszonyú nehéz! Meg az összeszerelésnél is jól jönne egy kis segítség... Meg egyébként is, olyan ritkán jönnek anyuék hozzánk, így legalább többet lennének nálunk, mint szoktak. Simán belementek a dologba, örültünk nagyon. Főleg annak, hogy végre jönnek hozzánk! Azt terveztem, hogy majd gyorsan összedobunk egy kis muffint anyuval, de nem jött össze, kellett ám a mi segítségünk is.



Sötétedéskor, amikor a nagyja már megvolt a dolognak, anyuék haza mentek. Utána Gergőnek már csak az ágyrácsokat kellett bekalapálnia: 32 db-ot, és hát az 64 kalapálást jelentett. 3/4 órát kalapált szegény, de fél 8-ra kész lett minden! Szomszédok nem szóltak szerencsére, de többnyire nem is olyanok, hogy szólnának. Az alsó szomszédot vártuk fel esetleg, ő már tutira unta a dolgot, de nem lehetett volna 1 szava sem. Ugyanis péntek éjjel olyan bulit csaptak, hogy ihaj! Hajnali fél 1-kor ébredtem a zajra, pontosabban a zenére. Eléggé lüktetett a fejem egyébként is, aztán még ez is... Jó sokáig tartott, utána még hallgathattuk a szomszédasszony beszélgetését is a párjával, amikor már nem voltak éppen szomjasak...
Na szóval kész lett az ágy! A kanapét bebiggyesztettük a kicsi szoba egyetlen szabad sarkába, ott lesz addig, amíg fuvart nem találunk Kécskére. Ki kellett az ágyneműtartóból pakolni mindent: nem ágyneműket:) Mindenféle kacat, papírok, iratok, meg isten tudja mik vannak ott. Meglesz a következő napi elfoglaltságom: selejtezés.
Ja, és hogy meglegyen a nap bosszúsága, kiderült, hogy nem egyforma matracokat vettünk, bár egy helyen voltak. Valószínűleg valaki az egyiket rossz helyre tette vissza. De mivel a nevük baromira hasonlít, nem tűnt fel. Az egyik jóval drágább a másiknál. Így 1 matracért annyit fizettünk, mint az ágyért. Hát köszi szépen. Visszacuccolni már nem fogjuk, hogy kicseréljék, meg hát már ki is bontottuk. Na mindegy, ez legyen a legnagyobb gondunk!
KisGergő azonnal megrohamozta az ágy létráját, jó nagyot is esett róla. Nem magasról, csak éppen rosszul esett. Pedig ott voltunk mellette:( Remélem ez elrettenti a jövőben.


Picurka még sosem csinált ilyet: előszedett pár plüss állatot, és elkezdte sorba rakni az ágyában. Édes volt!

Zoli! Boldog névnapot!

Szédült tyúk

Rékát ezentúl kinevezem szédült tyúknak! Állandóan elesik, belerúg, megüti, lehorzsolja, elcsúszik, nekimegy, kiönti, leveri..... teljesen szétszórt és szeleburdi! Nem volt ő ilyen. Lehet, hogy a tavasz van rá ilyen hatással? Olyan, mintha megkergült volna. Ma reggel öntötte a pohárba azt a bizonyos utolsó cseppet. Kért inni, adtam neki egy tele pohárral. De ugye az a szokás, csak kint szabad inni a nappaliban, mert ha esetleg véletlenül kiöntené az innivalót, onnan könnyű feltörölni. Meg egyébként is. Hát ivott, aztán bejött a szobába. Én a kanapén ültem kisGegővel. Aztán egyszer csak kezében a tele pohárral egy hasast ugrott a kanapéra. A víz persze azonnal kiömlött a pohárból. Enyhén mérges lettem úgy hirtelen. Mi van ezzel a csajjal? Nem tudta megmondani, ezt miért csinálta. Szerintem elfelejtette, hogy a kezében van a pohár. Egyszerűen egyre jobban nem figyel. Teljesen kerge birka....
KisGergő következő szava az apa, anya és autó után a : NEM! Hát, mi más is lenne... De ő egészen pontosan úgy mondja, hogy: EM! De a hangsúly és a fejrázás egyértelművé teszi a jelentését. Ma megint lezavart egy hisztit a drágám, egyfolytában ezt az új "szót" kiabálva, ha kérdeztem tőle valamit. 20 perc múlva vittem a fürdőszobába. Kérdeztem tőle, kéri-e a hideg vizet. Persze nemet mondott. De nem hagyta abba a visítást. És akkor megnyitottam a csapot- de nem csináltam semmit. És akkor csoda történt: elhallgatott!!!!! Hozzám bújt, szipogott, aztán megnyugodott. De úgy, mintha minimum egy doboz nyugtatót letoltam volna a torkán. Teljesen le lett szedálva. Jó darabig csak ült, nézelődött, aztán csendben jött- ment, leült a székére, tologatta az autóit, de 1 hangja sem volt! Kb 1 órán keresztül. Aztán persze ez elmúlt, de annyira fura volt!
Gergő ma nem jött haza:( A lakás rendben, de a selejtezés még mindig hátra van. Holnap már főznöm is kell. Előre láthatóan nem fogok unatkozni holnap sem:)
Hajnalban áthoztam Rékát, azt mondta, szörnyeket lát. Már beszerzünk neki egy kislámpát éjjelre. De így áthoztam magamhoz, ha az apja itthon van, úgysem nagyon jöhet, Ezt ő is nagyon jól tudja. Biztos csak erre ment ki az egész, de most már mindegy...

Sűrű nap

Kedd:
Mostanában éjjel kisGergő felsír 1x, aztán átmegyek és visszaalszik. Réka meg felkel 2x: inni kér, később meg be kell takargatnom, vagy éppen rosszat álmodik. De nem baj, ezek az ébredések már nem olyanok, mint régen. Ez még belefér.

Reggelre Réka az ágyunkban feküdt, le mert jönni már egyedül!
Piroska ma jött hozzánk. Dolga van este Kecskeméten, és már régen látta az unokáit:) Így maximálisan tudtam csinálni a dolgomat nyugiban, nagyon jó volt. Ebéd után gyorsan összedobtam egy kis muffint. Most sem lett az igazi... Ízre megint nagyon finom, az állagával nem vagyok nagyon kibékülve. De azt hiszem sejtem, mi volt a gond. Majd még kísérletezek tovább:) De még Gergőnek is ízlett!
Ebéd után volt egy jó kis jégeső, de nem tartott sokáig. Utána olyan napsütés volt, hogy el se hittem, hogy előtte még jég esett és sötét volt a felhőktől. Hát felkerekedtem, és elindultam. Úgy volt, hogy Réka is jön velem, már napok óta várja, hogy vegyünk neki kislányos ruhákat. Egészen az indulásig jönni is akart és ujjongott, aztán kitalálta, hogy mégsem jön. Voltam a Postán, és hogy- hogy nem, betévedtem egy turiba:) Jól elpepecseltem itt az időt, de legalább sikeres volt a dolog. Még Rékának is találtam 2 édes felsőt. Utána bevásároltam a vacsihoz, beszereztem még 1-2 dolgot máshol is, aztán gyógyszertár... Iszonyúan eltelt az idő, épp' hogy hazaértem addigra, amikor anyósomnak el kellett indulnia a dolgára.
Este gyorsan nekiálltam vacsit főzni: barackos husit sütöttem. Még sosem csináltam ilyet, de Gergőnek nagyon ízlett! 3x is szedett magának! Én is megkóstoltam, tényleg fini lett. Más fűszereket használtam, mint eddig, érdekes lett a hús íze, nem a megszokott, de az pont hogy jó!
Réka segíteni akart a főzésnél, de eltörte az egyik fűszertartó üveget:( Szegénykém, mostanában bármibe belefog, balul sül el. Én meg mindig csak szidom és rászólok. Leállhatnék már igazán, hiszen még csak gyerek...

Rendrakás

Hétfő:
Az éjszaka jól telt, a gyerekek jól aludtak. (1-2 ébredéstől eltekintve.) Az egész napom a rendrakás, takarítás, pakolászás jegyében telt. A gyerekek nem győznek betelni az új ágyukkal! Réka tegnap este egy kicsit megcsúszott a létrán, így a mai nap elején ott kellett mindig állnom biztosítéknak mászáskor, de aztán annyit gyakorolt, hogy estére az apjának már büszkén mutogatta, mennyire ügyes egyedül. Gergő későn jött haza ma is, így én álltam neki, és szétszedtem a pelenkázót is. Már nincs erre szükségünk, átpelenkázom én az ágyon a fiúcskát, viszont a szétszereléssel lett egy kisebb és egy nagyobb szekrényünk. Szépen elrendezgettem azokat is.

Annak idején tervezgettem még egy ágyneműtartót is az ágyhoz. Na, ez most már eszembe se jut. Fog a nyavaja beágyazgatni! Alul még oké, de az emeleten... Nem semmi macera lenne. Így csak felhajtogatom az ágyneműt, az ágyat meg letakarom ágytakaróval. Találtam is 2 kis plédet, az pont jó az ágyra. KisGergőnek zöld, Rékának piros. Nagyon jó így!

Anyuéknál

Szombat:
Na, jól kialudtam magam. Így nekiállhattam az elmaradt dolgoknak itthon: mosogatás, rendrakás, összecsomagolás... Tegnap nem voltam képes semmire, minden elmaradt, így nem is értünk oda anyuékhoz délre. Na de hát nem szokott ebből gond lenni:)
Délelőtt Gergőnek volt még egy kis munkája is, és ahogy azzal végzett, elvitte a mintát már végre az ÁNTSZ-be. Hát az történt, hogy fél 10 előtt oda is ért, de már a labor be volt zárva, az asszisztens már felöltözve vonult volna éppen haza. Na de azért nem hajtotta el Gergőt a csudába, már csak az hiányzott volna. Már csak azért is, mert kiírás szerint 10-ig lehet menni. És persze nekem a telefonba 11-et mondtak... Na mindegy, a lényeg, hogy a minta bent van! Már csak az eredményt kell várni.
Iszonyú szél volt ma! Anyuéknál megebédeltünk, aztán vonultunk az IKEA-ba! Anyut is hívtuk, örömmel jött is velünk. Pont elfértünk az autóban: mondjuk nekem nem kellett hátul bekötnöm magam, beszorultam a 2 gyerekülés közé:D Célirányosan mentünk, de azért közben nézelődtünk mást is. Az emeletes ágyat meg is vettük! Úgy örülök neki! Matracokat is vettünk bele, de borzasztó, hogy mennyire drágák! Mondjuk mi nem az... A kajáldánál kicsit megpihentünk, a gyerekek meg elvonultak játszani. Kár, hogy nem vittünk fényképezőgépet:(
Az emeletes ágy különben egy 2 méter hosszú, nem is olyan vastag dobozba volt bedobozolva. Biztos benne van minden? Egy kicsit tanakodtunk, hogy vajon befér-e a kocsiba- tekintetbe véve azt is, hogy 5-en ülünk benne-, és hogy be bírjuk-e tenni, ugyanis több mint 60 kg! Hát, megkockáztattuk. A kocsit átalakítottuk annyira, hogy a doboz befért, és nagyon örültünk annak, hogy útközben nem találkoztunk rendőrrel, ugyanis a gyerkőcök ölben ültek. Vicces volt, ahogy pakoltuk be a dobozt: anyut természetesen nem engedtük, hogy emelgessen. Nekem viszont elő kellett szednem még a gyerekemelgető izmaimat is, és így teljes sikerrel jártunk. Mondjuk főleg Gergőé az érdem.
(Azt ugye már meg sem kell említenem, hogy a fejem majd' szétszakadt a fájdalomtól...)
Kicsit későn értünk haza, csúszott egy kicsit a vacsi is. Amikor megemlítettem Rékának, hogy ma elmarad a fürdés, majdnem sírógörcsöt kapott. Imád a lavórban pancsolni, bár már alig fér el benne. Amíg ő fürdött, kisGergőt alig lehetett tőle távol tartani, mászott volna be hozzá állandóan. Aztán ő is sorra került, harcolni kellett vele, amikor ki kellett jönnie onnan.
Anyuék vettek egy új kanapét, így már nem kell előszedni a járókát, és nem kell összetolni a fotelt a gyerekeknek. Nagyon tetszett nekik az új hely, szépen el is aludtak benne.
Ja, szanáltuk otthonról az etetőszéket is. Itt anyuéknál még jól jön, de otthon már a műanyag asztalnál eszik a pici a kisszékén ülve. Hiába, nagyfiú már a drágám....

ÁNTSZ

Péntek:
Éjjel nagyon sokszor fel kellett kelnem a gyerekekhez, kisGergő mellett 1 alkalommal több mint 1 órát elidőztem. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára. Teljesen felébredt, ki is kelt az ágyából, és elvonult játszani a kisautóihoz a sötétben. Kínlódtunk mindketten. Ennek meg is lett az eredménye: reggelre iszonyú fejfájásom lett a kialvatlanságtól.
Délelőtt annyira fantasztikusan csodás idő volt, hogy kivonultunk a gyerekekkel az erkélyre: én feltakarítottam végre ott is, nekik meg megengedtem, hogy kitépkedjék az elszáradt növénykéket, amik szerencsétlenek kint vészelték át a telet. Természetesen ebben a sorrendben, mert különben nem tudtam volna 2x feltakarítani:)




Ebéd után megvolt Rékának a kényszerpihenője is. Úgy csinált, mintha aludt volna, pedig nem is:)

KisGergőtől végre tudtam mintát venni!!!!! Gyorsan össze is készülődtünk és vonultunk is az ÁNTSZ-be. 2 után ott is voltunk, és akkor majdnem eldurrant az agyam! Fél 1-ig lehetett mintát leadni! Még jó, hogy a héten telefonon megérdeklődtem az időpontokat: azt mondták, hétközben fél 4-ig lehet menni. Azt elfelejtették megemlíteni, hogy pénteken más a rendszer... Úgyhogy mérgemben csak álltam a kapunál kint az utcán, a gyerekek sertepertéltek kötülöttem, és csak bámultam a semmibe, és éppen mondtam egy pár cifrát magamban. Erre odajött hozzám egy öreg néni, hogy fölöslegesen ácsorgok ott, nem fog kijönni senki. Próbáltam ecsetelni neki, hogy sajnos tudom, én éppen csak dühöngök magamban és mérgelődök 1000-rel, de mindjárt elmúlik. Bezzeg az éppen múlófélben lévő fejfájásom ettől csak felerősödött:) Mivel nagyon szép idő volt, nem haza mentünk, hanem vásárolgatni. A játszótérhez most Rékának csodák csodájára nem volt kedve. Szóval megsétáltattuk a kaki-mintát, otthon pedig - persze jól elszigetelve - begyömöszöltem a hűtőbe. Majd holnap elvisszük.
KisGergő kint maradt a folyosón játszani. Réka már éppen félig levetkőzött, amikor a szomszéd kisfiú hazaért az anyukájával az oviból. Réka szinte röpült kifelé, majd' hasra esett, ahogy meghallotta Simon hangját, és olyan édesen kérdezgette: "Szia Simon! Ugye kint maradsz velem játszani? Ugye játszol velem egy kicsit?" És Simon persze hogy kint maradt. És az anyukája is, akivel végre megtárgyaltunk 1-2 dolgot. Később megérkezett a férje is, és miután már szétfagytunk kint a folyosón a nagy beszélgetésben, bevonultunk hozzájuk: a gyerekek már rég odabent játszottak úgyis. Édes volt kisGergő, ahogy lopakodott befelé, még elég idegen volt neki a hely. De bement, Simon pedig levetkőztette. Édesek:) Kellőképpen kifaggattam Katit az oviról, bölcsiről, tapasztalokról ezzel kapcsolatban, gyesről, gyes melletti munkábaállásról, ilyenekről. Szereztem jópár új infót.
6 után már ideje volt hazamennünk. A fejem már majdnem kiszakadt a helyéről, nem akartak használni a gyógyszerek:( Ráadásul pici fiú olyan hisztit levágott- ugyanis borzasztóan sérelmezte a hazajövetelt-, aminek hideg vizes arcfröcskölés lett a vége. Múlt héten volt már része ilyenben, ugyanígy fürdés környékén. Hatott. Úgy lenyugodott, hogy az hihetetlen. Pár perc múlva meg már mintha kicserélték volna, mosolygott, gagyarászott, minden a legnagyobb rendben volt. Ha nem látom, nem hiszem el, hogy pár perce még mi zajlott le otthon... Megfürdettem őket, és aztán kész. Meghaltam. Muszáj volt lefeküdnöm, annyira roszzul voltam már. Gergőre maradt a törölköztetés, öltöztetés, vacsiztatás, altatás... Nagy kihívás volt ez számára, nagyon- nagyon- nagyon- nagyon ritkán szokta ő ezeket a műveleteket csinálni:) De minden a legnagyobb rendben zajlott, hamar el is aludtak a kicsik. Nagyon ügyi volt! Előtte még ugráltak egy kicsit rajtam, miközben hason fekve agonizáltam, Gergő csinált pár jó képet. Az egyiken kisGergő Réka hátávakargatja:) Olyan cukik!!!!


csütörtök, március 05, 2009

Otthon maradtunk

Úgy volt, hogy ma előveszem a varrógépet, de inkább előbb megcsináltam a gyerekek függönyét is. Így csak 1x kell előbányásznom a gépet, és majd akkor letudom a 2 függönyt egyszerre. Ezt is felbiggyesztettem a helyére, és le se szedem a varrásig. Jó lett ez is. Úgy örülök!
Ma nem volt zenebölcsi. Már másodszor marad el ebben a félévben:(
Úgy volt, hogy ma Gergő nem jön haza. De egyszer csak telefonált, hogy úton van hazafelé. Na, volt nagy kapkodás a részemről! Még jó, hogy főztem, a főtt kaját szereti a drágám vacsira. Az az igazság, hogy amikor tudom, hogy nem jön este haza Gergő, akkor általában egy kicsit elengedem magam, és lehet, hogy a mosogatást, rendrakást elnapolom másnapra, de ha hazajön, akkor szeretem, ha rendet talál itthon, azért úgy csak jobb érzés belépni a lakásba, bármennyire mondja is, hogy ez neki nem számít. Szóval eléggé igyekeztem, el is fáradtam bele rendesen...

szerda, március 04, 2009

Nyugis nap

Reggel elaludtunk, nem csörgött az óra, és a gyerekek sem ébresztettek. Hát épp' hogy felöltözködtünk és összekaptam az ágyakat, megérkeztek Gergő főnökei. Ma egy Kecskemét környéki helyen lesz tárgyalásuk, és tettek hozzánk egy kis látogatást, persze kaptak reggelit is:) Szimpatikusak, jópofák, fiatalok, örülök hogy Gergő ilyen emberekkel dolgozik együtt, és a viszonyuk is jó. Én nem nagyon folytam bele a beszélgetésekbe, a gyerekeket próbáltam reggeliztetni. A gyerekeknek evés után sikerült jól összeveszniük valamin, amiből visítós hiszti lett. Nem volt belőle gond, főnökék is csak mosolyogtak a dolgon.
Nem nagyon volt ma semmi dolgom, mert tegnap totál fullosra kitakarítottam, és még ebédre való is volt a hűtőben:) Mostam 1 adagot, amit idén ma teregettem ki először az erkélyre, olyan szépen sütött a nap! Olyan jó volt este, amikor a szárítót behoztam kintről, a levegőn száradt friss ruha-illat terjengett a lakásban. Azt úgy szeretem!
Réka gyurmázgatott a tegnap kapott új gyurmájával, és csinált is egy kis gyurmaemberkét TELJESEN EGYEDÜL!
GERGŐ MA DÉLUTÁN FÉL 4-KOR MÁR ITTHON VOLT! EZT NAGY BETŰKKEL ÍROM, MERT OLYAN MÉG SOSEM FORDULT ELŐ PÁLYAFUTÁSA SORÁN, HOGY ILYEN KORÁN HAZAÉRT VOLNA!!!!!! Meg is ijedtem, mikor benyitott az ajtón, eszembe se jutott, hogy ő lehet az... Ekkor kezdtem el kb. varrni a függönyünket. Mikor kezdtem egy kicsit idegbeteg lenni, mert állandóan kicsúszott az anyag a gombostű alól, kértem egy kis telefonos segítséget anyósomtól. És kaptam! Azt mondta, inkább férceljem. Úgy is tettem. Utána már csak a hajam kezdett el hullani, mire végeztem. De este fél 7-re már felraktam, persze csak próbából. (Mondjuk előtte már 20x fent volt, mert igazgattam méretileg.) De estére fenn is hagytam, jól néz ki. Holnap már csak át kell szaladnom rajta varrógéppel, aztán kimosom, kivasalom. Úgy örülök, hogy eddig megvagyok vele, Gergő meg is dícsért, hogy ügyes vagyok. Már ezért megérte belevágni:)
Ezt láttam a kanapéról varrogatás közben. A kis drágáim is lefoglalták magukat:


Este jött egy sms, hogy holnap elmarad a zenebölcsi:( Szegény Rékát pedig már beizzítottam, hogy holnap megyünk, és a mama is jön. Gyorsan lerendeztem a dologot anyósommal, hogy nem muszáj jönnie, ha lenne más dolga is, már csak holnap kell Rékának elmondanom. Szegénykém...

kedd, március 03, 2009

Semmi különös...

Reggeli után összekaptuk magunkat, és elmentünk sétálni, játszóterezni a gyerekekkel. Jó volt kint lenni. Borult volt az idő, de nem volt hideg. Már éppen hazafelé tartottunk, amikor Réka kitalálta, hogy mindjárt bepisil... Na az a rohanást hazáig, meg fel a harmadikra, az nem volt semmi! Elfáradtam rendesen.
Estére végre nekiálltam, elkezdtem egyenesre szabni a függöny oldalát, eléggé csálén vágta le a nő az üzletben. Elég sokáig tartott, mert a nappaliba terítettem le az egészet, és a gyerekek persze valahogy mindig arra jártak "véletlenül". Réka azt játszotta, hogy az a függöny-tenger, és ott sétafikál a partján, de valahogy mindig rálépett és elmozdította az egészet. Egy idő után megunták, és MINDENT szétrámoltak. Hagytam, csak hogy be tudjam fejezni a nyiszálást. Már éppen tűzögettem volna fel a függönyt, amikor telefonált Gergő, hogy reggelire jönnek hozzánk a főnökei, mert épp egy Kecskeméthez közeli céghez mennek tárgyalni, és akkor már meglesik, hol is lakik Gergő. Na mondanom se kell, gyorsan hagytam a csudába a függönyt, és körülnéztem a lakásban. Aztán elkeseredtem. De végülis éjfélre olyan rendet és tisztaságot varázsoltam, hogy csak na. Meg is nyugodott a lelkem, legalább holnap nem lesz a takarítással gondom:)

Ezt kaptam:)

Még sosem kaptam ilyesmit, de most eljött ennek is az ideje. Egy kedves ismerősöm küldte nekem, akivel személyesen még sosem találkoztam, de olyan, mintha már nagyon régóta ismerném. Jó dolog ez az internet, olyan emberekkel lehet ismeretséget kötni, akikkel lehet, hogy a való életben nem alakulna ki semmilyen kapcsolat- ugyanis én nem vagyok és soha nem is voltam a kapcsolatteremtés és a barátkozás nagymestere. Aki ismer, az tudja :) Mélyen szántó gondolatok most nem jutnak eszembe, nem is erőltetem.
Szóval kaptam ezeket a Barátságos angyalkákat:


"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Nem szeretem az ilyen továbbküldözgetős dolgokat, de ez annyira kedves, hogy eszembe se jutott, hogy ne reagáljak rá. Sajnos csak kevesebb, mint 8 embert tudok felsorolni, van olyan is köztük, aki azt se tudja, hogy a világon vagyok:) Úgyhogy küldöm ezeket az angyalkákat, a díjat:
Andinak
Krisztinek
Zsófinak
Lindának

Azért küldeném még olyanoknak is, akik már kaptak:
Ildikének
Aranykának
Erikának

És ez már biztos nem szabályos, de küldöm Gizinek is, bár én tőle kaptam:)
Sajnálom, hogy egy kicsit formabontó lettem azzal, hogy nem tudtam rendesen 8 embert felsorolni, bocsánat érte.

Gizikém, köszönöm!




hétfő, március 02, 2009

Itthon maradós nap

Reggel tiszta erőből rákészültem a függönyvarrásra, amire végülis nem került sor sajnos. Pedig mindent kikészítettem hozzá. Na majd holnap...
Szép napsütéses délelőtt volt, de mire a sétához készülődtünk volna délután, beborult, épp hogy nem kezdett esni. Ráadásul a gyerekek nem is akartak most kimozdulni, ami nem nagyon szokott előfordulni. Úgyhogy inkább otthon maradtunk játszani. Sütöttem muffint, ami most nem úgy sikerült, mint a múltkor. De azért finom és el fog fogyni, csak még gyakorolnom kell:)
A gyerekek lovacskásat játszottak sokat, most először. Voltak kisebb balesetek és borulások is közben, de hát ez ezzel jár.