A gyerekklinikán

Éjszaka Réka köztünk aludt, hogy ha esetleg megint hánynia kéne, ott legyünk mellette. Hát, nem volt jó ötlet... 1 percet sem aludtam. Gergő se nagyon. Kicsi az az ágy már hármunknak, na!

Korán keltünk. Réku szépen pisilt egy kis üvegbe, visszük a dokinak. Mára már sokkal jobban érzi magát. Hányingernek nyoma sincs.Beértünk anyu munkahelyére- a gyerekklinikára. Mikor szóltak, hogy a doki megérkezett, mentünk is. Megtárgyaltuk a dolgokat, közben anyu analizálta a pisit. Nos, vér még mindig van benne, ugyanúgy mint eddig. Itt nem pirosas színű pisire kell gondolni: csak mikroszkóppal látszanak a vörösvértestek. Fél éve voltunk itt utoljára. Azóta Rékunál annyi változás történt, amit most az ultrahang kimutatott, hogy eltűntek a pocakjából a megduzzadt nyirokmirígyek. Pontosabban olyanok lettek, amilyennek lenniük kell. Ez egyrészt jó hír, másrészt nem annyira. Mert akkor mitől is fáj a hasa? Eddig azzal magyarázták a hasfájását, hogy a gyomor, ahogy mozog, időnként megnyomja ezeket a megduzzadt nyirokmirígyeket, és az fáj neki. Ez teljesen logikus magyarázatnak is tűnt akkor, mert tényleg, a fájdalmai 1-2 percnél tovább sosem tartottak, és az is logikusnak tűnt, hogy ahogy tovább mozog a gyomor, már nem nyomja a mirígyeket. Na most a mirígyek helyre álltak, a hasfájás megmaradt. Az okát most sem tudják. Minden vizsgálat eredménye most is teljesen negatív lett. Kizárták a gyulladást, fertőzést- a vesében és a húgyutakban is-, nincs vírus, nincs baci, kizárták a vesekövet is és a vesehomokot is. A nyálkahártya sem sérült sehol, ami esetleg vérezhetne egy kicsit. Most megint ott tartunk, mint fél éve: a doki már nem tudja, mit vizsgáljon még rajta. Vért nem vettek tőle- pedig felkészítettem rá Rékát-, mert semmi nem indokolta, hogy meg is szúrják szegényt. Múltkor rengeteg immunológiai vizsgálatot csináltak, minden teljesen oké. Javaslata: visszamenni a gasztroenterológiára, hátha még ott valami kiderül. Bár ott is minden rendben volt a múltkor, nincs ételérzékenysége, a gyomra teljesen jól működik, semmi gond. Úgyhogy ismételten tanácstalanok vagyunk. Azt ugyan mondta a doki, hogy ez nem egyedi eset, sok kicsi gyerek van ilyen problémával, és az okát nem tudják kideríteni. Mondjuk ez minket nem vígasztal sajnos. A doki különben nagyon rendes és alapos. Azt is mondta a vizsgálat végén, hogy 100000000%, hogy nem vese eredetű a dolog. De akkor mi???????

Megemlítette még a biopsziát is. Akkor egy kicsit megijedtem, de rögtön mondta, hogy mivel semmi nem bizonyítja azt, hogy komoly baj lenne a veséjével, így ezt per pillanat eszébe sem jutna megcsináltatni. Viszont ha 10 év múlva is még mindig itt fogunk tartani, hogy mikroszkópikus vérvizelése van, aminek az okát nem találják, biztos hogy csinálnak neki. Az komoly műtét: altatással, vágással, szövettani vizsgálattal... Istenem add, hogy sose jöjjön el ez a pillanat!!!!!

Délutáni csavargás:

A vizsgálatok után visszamentünk anyuhoz a laborba. 11-kor végre megittam a reggeli kávémat... Eszegettünk valamit, aztán vonultunk a földszintre Rékával, mert kiszúrta, hogy a játszószőnyegen új játékok vannak, nem olyanok, mint a múltkor. Játszogatott vagy fél órát. Jó sok gyerek volt ott!

Most se Gergő, se Sanyi nem ért rá, hogy visszavigyen minket Ecserre, anyunál meg estig nem nagyon tudunk mit csinálni, így kitaláltam, csavargunk egyet a városban a kiscsajjal. Mivel iszonyú szél volt, igyekeztünk fedett helyekre menni. Először is felültünk a villamosra. Kis drágám még nem látott villamost, nagyon élvezte az utazást. Új villamoson most ültem először, nekem annyira nem tetszik. A régi valahogy tágasabbnak tűnt. Elvillamosoztunk a Nyugatiig. Ott bementünk a Westendbe. Megcsodáltuk a vízesést és mozgólépcsőztünk kicsit. Aztán kiszúrta az emeletről, hogy odalent esznek az emberek, és kitalálta hogy éhes. Sültkrumpliztunk egyet, bár mondanom se kell, a kis adag felét sem ette meg. A nap folyamán emlegettem neki a metrót is, és evés után azt akarta megnézni. Így lementünk a föld alá. Nagyon tetszett neki!!! Itt a mozgólépcső 2x olyan gyors, mint amihez ő szokott, így egy kicsit húznom kellett magam után, de nagyon ügyes volt! Az alagútban egy kicsit félt a metró erős hangjától, de később már elmúlt a félelme. Számolta a megállókat és élvezte az utazást. Elmetróztunk az Őrsre, elballagtunk az IKEA-ba. Mikor a múltkor itt voltunk, nagyon szeretett volna a játszóházba bemenni, de nem akartuk ott hagyni őt. De most bemehetett. Egy darabig nézegettem őt kintről, eljátszogatott, bár nehezen indult neki a dolognak, kevés gyerek volt bent. Nem nagyon találta fel magát hirtelen. Aztán már mikor kezdett elmerülni a játékban, bementem nézelődni. Már olyan régóta vágytam arra, hogy egyedül menjek be az IKEA-ba, hogy mindent alaposan megnézegethessek, megfogdoshassak. De most valahogy egyáltalán nem volt kedvem hozzá, pedig ott volt a lehetőség. Amilyen gyorsan csak lehetett, átszaladtam az egészen. Valahogy olyan nyugtalan voltam, idegesített, hogy Rékát egyedül hagytam. Már éppen kiértem a pénztáraknál, amikor hallottam a hangos bemondóban: "Szász Réka szüleit várjuk a játszóházban!" Szinte megéreztem hogy lesz valami. Fél perc múlva már ott is voltam. Szegénykém ott sírdogált az egyik felügyelő csaj ölében. Szaladt oda hozzám, hogy úgy hiányoztam neki. Kis drágám! Már adták ki a cuccait is, de ahogy megnyugodott egy kicsit, már menni is akart vissza. Maradt még fél órát, én pedig kint ültem a kanapén, hogy lásson. Ki is tekingetett állandóan, hogy ott vagyok-e. Mikor mondtam neki később, hogy hát majd az oviban sem leszek ám ott, mennem kell majd dolgozni, ő azt válaszolta, hogy az más lesz, mert ott majd sok gyerek lesz. Úgyhogy lehet, hogy itt sem lett volna semmi gond, ha többen lettek volna. Én csak azért jutottam az eszébe, mert nem volt kivel játszania.

Utána metróztunk még egy kicsit a Duna Plázáig. Kicsi lány ült mellettem, és egyszer csak azt láttam, hogy előre esett a kis feje: elaludt. Mikor leszálltunk, cipeltem egy darabig, de csak egy darabig. Fel kellett ébresztenem, nem bírtam tovább vinni. 4-re értünk oda. Kis idő múlva jött Gergő is, végzett az egyik cégnél. Utána még bementünk a munkahelyére, megbeszélése volt a főnökével. Réka nagyon ügyes kislány volt, szépen elfoglalta magát. Rajzolgattam neki, azt neki ki kellett színeznie, aztán tanítgattam leírni a nevét. Fél 7-kor tudtunk csak hazaindulni.

Út közben kitaláltunk, hogy Rékát még ma visszavisszük Piroskához. Ugyanis az eredeti terv az volt, hogy csütörtökön még itthon marad velem, mert majd megyünk a zenebölcsibe. De időközben nagyon taknyos lett és köhögött is, így biztos nem megyünk holnap zenebölcsibe fertőzni a többieket. Iszonyú gyorsan mentünk, remélem nem fotóztak le minket, mert közben meg Gergő elfelejtette, hogy moziba ígérkezett Petiékkel:) 1 és negyed óra alatt Pestről leértünk Kécskére!!!! Ez eddig a rekord! Utána uzsgyi vissza Kecskemétre. Teljesen időben értünk a mozihoz. Én annyira de annyira fáradt voltam, hogy inkább hazamentem. Otthon annyira be is ájultam, hogy épp ' hogy megébredtem és köszöntem Gergőnek, amikor éjfél környékén hazaért. Aztán se kép-se hang...