Nem unatkoztam...

Egy kicsit későn ébredtünk- legalábbis én-, nagyon későn feküdtem le. A reggeli dolgok elrendezése után szinte a telefonon ültem egy darabig, állandóan csörgött... Nem gyakran van ilyen. Reggel jött Piroska, én pedig megcsináltam a hiányzó dolgokat az ebédhez. És akkor már ebédidő is lett hirtelen. Piroskára hagytam a gyerekek etetését, és rohantam a dolgomra. (Ebéd nélkül) Beszereztem az ajándékokat, bevásároltam az ünnepi vacsihoz, és rohanás haza. Nekikezdtem a vacsi összeállításához, de alig jutottam valameddig, ébresztenem kellett kicsi fiút, vittem oltásra. Nem végeztünk túl hamar, így mikor hazaértem, rögtön nekiálltam a muffinnak: Gergőnek ez volt a kívánsága. Gyorsan össze kellett dobnom és meg kellett csinálnom, hogy mire hazaérünk Rékával a zenebölcsiből, addigra kihűljön a sütő, különben szétpattan a jénai, amiben a vacsit akarom sütni. Így meg kellett várnom, amíg kész lett a süti, így Rékával egy picikét elkéstünk a zenebölcsiből. (Nem csak mi:)) Most valahogy úgy éreztem, sokkal hamarabb vége lett, mint egyébként. Aztán siettünk haza. Már Zsuzsi is nálunk volt akkorra, úgyhogy volt egy kis segítségem a konyhában: így minden kész lett, mire Gergő hazaért:) Gergőnek minden nagyon ízlett, tehát érdemes volt dolgoznom a kajával. Ünnepelgettünk, jól éreztük magunkat. Mondjuk rajtam a nap végére totálisan kijöttek a megfázásos tünetek, késő estére már nagyon ramatyul voltam. És még el is fáradtam. Arra emlékszem, hogy kisGergő ágyában aludtam el...

Ja, kisGergő egy kis távirányítós autót kapott ajándékba. 5 perc múlva már nem működött: a 2 irányítógombot egyszerre nyomta meg. Gergő fél órán át szerelte, sikerült megcsinálnia. Hogy meddig fog működni, az még kérdéses:)

Amíg Gergő szerelt, kicsi fiú a kezét tördelve figyelte a műveletet. Olyan édes volt!

Részlet a délelőtti játszadozásból: