Az ágy

Vasárnap:

Délelőtt anyuék felköszöntötték Gergőt és kisGergőt leendő névnapjuk alkalmából, a fiúk pedig felköszöntötték a lányokat nőnap alkalmából. Úgyhogy szegény Sanyi kivételével mindenki kapott valamit:)

Réku ebéd előtt meseolvasást tartott: beült a hintaszékbe, hintázott benne, és közben "olvasott". Be nem állt a szája, folyamatosan beszélt, mondta a magáét. Időnként persze lapozott is. Olyan drága volt!

Összeült a családi kupaktanács. Ugyanis nem tudjuk hazavinni az ágyat, a hazafelé útnak nem vágunk neki gyerekülések nélkül. És mivel Gergő nem akarja halogatni a dolgot, hogy majd egyszer meló után arra kerül, és majd valamikor hazahozza a cuccot, azt találtuk ki, hogy anyuék hozzák le a dobozt, mi meg a többit. Így Sanyi segítsége is nagyon jól jönne, ugyanis mi ketten Gergővel tutira nem bírjuk felvinni a harmadikra, iszonyú nehéz! Meg az összeszerelésnél is jól jönne egy kis segítség... Meg egyébként is, olyan ritkán jönnek anyuék hozzánk, így legalább többet lennének nálunk, mint szoktak. Simán belementek a dologba, örültünk nagyon. Főleg annak, hogy végre jönnek hozzánk! Azt terveztem, hogy majd gyorsan összedobunk egy kis muffint anyuval, de nem jött össze, kellett ám a mi segítségünk is.

Sötétedéskor, amikor a nagyja már megvolt a dolognak, anyuék haza mentek. Utána Gergőnek már csak az ágyrácsokat kellett bekalapálnia: 32 db-ot, és hát az 64 kalapálást jelentett. 3/4 órát kalapált szegény, de fél 8-ra kész lett minden! Szomszédok nem szóltak szerencsére, de többnyire nem is olyanok, hogy szólnának. Az alsó szomszédot vártuk fel esetleg, ő már tutira unta a dolgot, de nem lehetett volna 1 szava sem. Ugyanis péntek éjjel olyan bulit csaptak, hogy ihaj! Hajnali fél 1-kor ébredtem a zajra, pontosabban a zenére. Eléggé lüktetett a fejem egyébként is, aztán még ez is... Jó sokáig tartott, utána még hallgathattuk a szomszédasszony beszélgetését is a párjával, amikor már nem voltak éppen szomjasak...

Na szóval kész lett az ágy! A kanapét bebiggyesztettük a kicsi szoba egyetlen szabad sarkába, ott lesz addig, amíg fuvart nem találunk Kécskére. Ki kellett az ágyneműtartóból pakolni mindent: nem ágyneműket:) Mindenféle kacat, papírok, iratok, meg isten tudja mik vannak ott. Meglesz a következő napi elfoglaltságom: selejtezés.

Ja, és hogy meglegyen a nap bosszúsága, kiderült, hogy nem egyforma matracokat vettünk, bár egy helyen voltak. Valószínűleg valaki az egyiket rossz helyre tette vissza. De mivel a nevük baromira hasonlít, nem tűnt fel. Az egyik jóval drágább a másiknál. Így 1 matracért annyit fizettünk, mint az ágyért. Hát köszi szépen. Visszacuccolni már nem fogjuk, hogy kicseréljék, meg hát már ki is bontottuk. Na mindegy, ez legyen a legnagyobb gondunk!

KisGergő azonnal megrohamozta az ágy létráját, jó nagyot is esett róla. Nem magasról, csak éppen rosszul esett. Pedig ott voltunk mellette:( Remélem ez elrettenti a jövőben.

Picurka még sosem csinált ilyet: előszedett pár plüss állatot, és elkezdte sorba rakni az ágyában. Édes volt!

Zoli! Boldog névnapot!