Megint egy sérülés

Szegény Rékám ma megszerezte élete 1. igazi égési sérülését:) Főzött velem a kis drága, ahogy szokott, és a nagy kavargatás közben véletlenül a serpenyő széléhez ért a kis karja. Iszonyúan sírt, nagyon sokáig. Egy darabig szerintem nem lesz kedve főzőcskézni...

Esős nap

Ma egész nap zuhogott az eső, pedig tegnap annyira de annyira elterveztem a sétát a gyerekekkel! Már kezdek besokallni itt a bentléttől.

Délelőtt Margó néni meglátogatott minket, örültünk neki, ezzel el is ment a délelőtt. Ma végre sikerült 1-2 telefont elintéznem, amit már nem is tudom mióta halogatok!

Gergő ma fizetésemelést kapott! HURRÁ!!!!!!!!!!

Végeztem

Kézen fogva aludtak el este:

Ma elolvastam a könyvet. Hát, nem emlékszem, sírtam-e valaha könyvön- filmen biztosan-, de most ez is megtörtént. Ilyenkor, ha befejezek egy jó könyvet, azt sajnálom, hogy nem olvastam lassabban, mert akkor tovább tartott volna. Ami hülyeség, mert csak úgy falom a sorokat, ha egyszer teszik...

Befejeztem kisGergő fogmosását a kis fogmosó "eszközzel" is, mert mindig ráharap az ujjamra, vigyorog és nem ereszti. Én meg nyüszítek, de ő azt hiszi, ez jó móka. Pedig nem az, ezt bizton állíthatom. Így kibontottam a Rékának szánt új fogkefét, ő majd kap másikat. Pici fiúnak tetszett ez a megoldás is, na de azt már harapdálhatja!

Ma engem is megharapott. Nagyon fájt, mert csak egy pici bőrdarabot csípett a fogacskái közé, úgy harapott, és így sokkal fájdalmasabb. Szerintem. Elgondolkodtam, hogy esetleg puszit szeretne adni, csak még nem sikerül, vagy egyszerűen csak kezd vadulni?

Délelőtt óvodákat és bölcsődéket hívtam telefonon, nyílt napok és beiratkozás ügyben. 1-2 hónap és ezeknek is eljön az ideje. Úristen, Réka nyáron már 4 éves lesz!!

Délután festegettek a kis drágák. Picurka most fogott először ecsetet a kis kezében, nagy élvezettel maszatolta a vizet a papíron. (Mert azért a festéket még nem mertem odaadni neki.)

Az evés terén változások történtek: Réka jobban eszik, mint kisGergő. Ez meglepő. Mondjuk Réka egy ideje eszi a Béres cseppet, de ez szerintem még nem ennek tudható be. Mondjuk úgy látom, pici fiúnak mintha jönne megint egy foga, az viszont fura lenne, hogy nem nyűgös, és aludni is tud rendesen, csak nem eszik... Na mindegy, majd kiderül.

Levinél fejlemények vannak Németországban munka ügyben. Hát Levi, hajrá!!!

Rosszcsont

A délelőtt folyamán kisGergő 2x is fejre esett: a sámliról és a kis műanyag székről. Nem győzöm leszedegetni azokról a bútorokról, amikre állandóan felmászik. Akárhányszor szólok is rá, nem érdekli. Az az érdekes, hogy azután se foglalkozik a dologgal, amikor a saját bőrén tapasztalja, hogy mi is történhet, ha nem fogad szót. Minden pici fiú ilyen? Rékával semmi ilyesmi gondunk nem volt...

A reggeli sérülése:

Délután kisGergő úgy beleharapott Réka lábába harisnyán keresztül, hogy a fogsora kristálytisztán látszódott. Szegény kicsi lány nagyon sírt, fájt neki rendesen. A kép nem sikerült, amit az ő sérüléséről csináltam, szívesen megmutattam volna. Mi van ezzel a kölökkel...

A Nagybetűs Könyv

Íme a könyv, amit már annyiszor emlegettem, ami teljesen elvarázsolt mostanság. Ajánlom mindenki figyelmébe:)

Belegondoltam...

Egyre többször jut eszembe, hogy ősszel vissza kell mennem dolgozni. Sokszor jut eszembe, hogy majd akkor a napjaink már nem így fognak eltelni, ahogy most: békésen, csak egymás társaságában a gyerekekkel. Itthon vagyok, amit imádok, és ha sok dolgom is van itthon, össze sem hasonlítható a munkahelyi teendőkkel. Próbálom élvezni a pillanatokat, hogy a napsütéses szobában ülök és játszom a gyerekkel délelőtt, vagy olvasgatok a kanapén, ők pedig színezgetnek mellettem teljes egyetértésben. Nem kell korán, időre kelni, nincsenek időpontok, határidők, mindent úgy csinálok, ahogy nekem tetszik. Szeretem az életemet, ezt a részét meg különösen. (Annak ellenére, hogy sokat panaszkodok időnként:)) Emlékszem a pillanatra, amikor először maradtam itthon, mikor már táppénzre mentem, amikor Rékával terhes voltam. Annyira vártam ezt az időszakot, aminek lassan vége. El se hiszem.

Egy kicsit elmerengtem... de így legalább jobban megbecsülöm és értékelem a jelent.

Az elmúlt hét

Az elmúlt héten valahogy igencsak mellőztem a számítógépet, és egyáltalán nem hiányzott. Azért nagyjából megpróbálom összefoglalni az eseményeket, nem mintha annyira nagyon érdekes dolgok történtek volna, csak úgy magam miatt. Ha simán tollal írnék naplót egy füzetbe, akkor is így tennék:)

Jan.18.vasárnap:
BOLDOG NÉVNAPOT KEDVES ANYÓSOM!

Ma van Piroska névnapja, így meglátogattuk. Csinált fincsi ebédet, jó volt egy kicsit leruccanni. Egész oda és visszaút alatt szinte 2 szót sem beszélgettünk Gergővel, még mindig nagyon padlón van a tegnapi dolog miatt. Az apja még mindig nem jelentkezett... Nem tudtam ebből a rosszkedvből kirángatni.

Reggelre fejeztem be az ajándékot Piroskának, aminek mellesleg nagyon örült. Hűtőmágnes vasalós gyöngyből a gyerekek fényképével:) Rékával együtt kezdtük el csinálni, de hamar megunta...

Réka nagyon ott akart maradni Piroskánál, így ott is hagytuk nála.

Jan.19.hétfő:

Ma rendezkedtem a gyerekszobában. A karácsonyra kapott játékok nagy része még mindig a földön hevert a szekrény tövében helyhiány miatt. A mai napig:) Csináltam megint másfél üres polcot, minden játéknak megint lett helye. Az összevasalt gyöngyöket is végre felbiggyesztettem a helyükre. KisGergő rögtön nagyon értékelte a pelenkázóról. Pont rálát.

Réka reggelre belázasodott Piroskánál. Mondhatom, nagyon örülök. Miért betegek ennyiszer? A láz szerencsére inkább csak hőemelkedés volt, így mondtam Piroskának, ne vigye orvoshoz. Betaknyosodott és köhög nagyon. Itthon mindenre van gyógyszer, tudom mivel kúrálni szegénykémet. Este 9 körül hozta őt haza Gergő, Piroska is jött. Holnap úgyis gyerekfelügyelő lesz. Jó volt, mert épp kész lettem a vacsival meg mindennel, mire megérkeztek. Rántott husi és gomba volt szezámmagos panírban. Tök fini lett. KisGergő már 7-kor beájult az etetőszékben, de persze felébredt, mikor mindenki hazaért. Jól felpörgött a kis drágám, végülis addigra már aludt pár órát. Hát jól megszenvedtem a visszaaltatással, mindhatom...

Ja, ma apósom felhívta Gergőt. Így szegénykém legalább egy kicsit megnyugodott.

Jan.20.kedd:

Ma vittem kisGergőt utoljára zenebölcsibe. Jó volt, sajnálom hogy ennyi volt.

Sokat olvastam ma is, mint ahogy az elmúlt napokban mindig. Jól esik ülni a kanapén vagy a gyerekek mellett a földön és beletemetkezni a történetbe.

Jan.21.szerda:

Ma végre felszögeltem az Anditól kapott ajándékomat. Nagyon tetszik:D

Ma csináltam másodszor túrós derelyét. Fagyasztottat:) Nagyon finom! A gyerekek is imádták!

Réka még mindig iszonyúan köhög, nem értem miért nem múlik neki! Ha így megy tovább, megyünk a dokihoz!

Jan 22. csütörtök:

Ma Zsuzsi volt a gyerekfelügyelő: Rékát vittem zenebölcsibe. Mára kezdett alább hagyni a köhögése, így nem kellett orvoshoz vinni. Ma volt a félév utolsó foglalkozása, így ahogy befejeződött, többnyire mindenki ott maradt egy kis beszélgetésre sütivel és üdítővel. Réka jól érezte magát, bár nem volt hajlandó a gyerekekhez odamenni, csak messziről figyelte őket. Pedig anyira várta, hogy közöttük lehessen!

Jan.23.péntek:

Mára kisGergő lázasodott be... Már vártam. Lement ugyan a láza, bár mindig hőemelkedése volt jócskán egész nap. De nem folyt a nózija, nem köhögött, nem volt nyűgös, nem volt különösebben más baja. Érdekes...

Gergő ma itthonról dolgozott. Egész nap.

Jan24.szombat:

Gergőnek ma be kellett mennie dolgozni Pestre. A háta közepére se kívánta, ahogy én sem. De ő jobban:)

Picurkának ma is egész nap hőemelkedése volt, estére megérkezett a hasmenés is. Legalább tudom már, miért volt lázas. Szegény nemrég keveredett ki belőle, erre...

Azt hiszem ma kapcsoltam be a gépet először 1 hét elteltével:) Nem volt szándékos, de annyira nem volt ingerenciám a neten lógni...

Gergő későn ért haza, hozta Piroskát is a buszállomásról. Nem bírja pár napnál tovább az unokái nélkül:D Nem is altattam el addig a gyerkőcöket, amíg haza nem értek, úgyis felébredtek volna arra, hogy megérkeznek. Így sem aludtak el túl későn szerencsére...

Jan 25.vasárnap:

Ugyan fél 7-kor keltem kisGergő miatt, de visszafeküdtem vele, hogy ne ébresszük fel a többieket. Arra nem számítottam, hogy negyed 10-kor fogok ébredni... Tiszta nyomi voltam, nem olyan, mint aki kipihente magát. Túlaludtam magam, vagy mi. Meg is kértem Gergőt, többé ne hagja, hogy ilyen sokáig feküdjek. Ilyen volt az egész napom is: nyomi. Fáradt voltam, kába, kedvetlen. Estére már a fejem is fájt, már úgyis régen volt ilyen.

Gergő ma is dolgozott itthonról, telepítéseket csinált különböző cégeknek. Erre elment a net, mint később megtudtuk, az egész országban. Szegény nagyon be volt rezelve egy darabig, azt hitte ezzel gallyra vágta a cégek szerverét, vagy milyét. De aztán kiderült hogy semmi gond, így fellélegezhetett. De így sokáig kellett dolgoznia megint.

KisGergőnek ma már semmi baja nem volt. Ki érti ezt?

Este Gergő végre felfúrta azt a polcot, amivel karácsonyra leptük meg magunkat. 5 éve itt lakunk, és ez az 1. felfúrt polc a lakásban:)

Jó volt korán lefeküdni, már hajnalban kipihentnek éreztem magam:)

Bosszúság

Délelőtt itt voltak apósomék. Jusztikának ismételten volt egy olyan megjegyzése, amitől kiborult a bili. Nem rögtön akkor, hanem egy telefonbeszélgetés alkalmával. Nem részletezem, de azt hittem felrobbanok. Gergő összeveszett az apjával, ami után úgy viselkedett, mint egy zombi. Ezután érkeztek anyuék. Próbáltam jókedvű és mosolygós lenni, ugyanis Gergő elvonult, teljesen magába roskadt. Nem volt olyan az alkalom, hogy elmondjam anyunak a dolgokat, de ez megtörtént este a telefonban. Akkor jól kipanaszkodtam magam, jól esett. Szegények azt hitték, velük volt bajunk, hogy rosszkor jöttek, vagy valami hasonló. De így ők is egy kicsit megnyugodtak, és nekem is jobb volt. Nem hagytam, hogy Gergő felhívja az apját, mert abszolút rosszul vagyok attól, ha valaki ennyire megalázkodik valaki előtt, miután nem kéne. Mert szerintem az apjának nincs igaza, és neki kéne jelentkeznie. Ennek ellenére Gergő megeresztett egy sms-t amikor nem láttam, de ez még belefér. Bár én nem tettem volna... Drágáim mesét néznek:)

Lazaság

Ma CSAK fél 8-ig aludtam. Éjjel pici fiú megint befészkelte magát közénk, észre sem vettem, amikor átjött. Szegénykém annyira vergődött, hogy fejre esett az ágyról. Ezt viszont észrevettem. De nem sírt sokáig, aludt tovább.

Piroska itt aludt, ma ment délután itt Kecskeméten a szemészetre. Szürkehályogja lett szegénynek, de nem műtik meg egyenlőre, mert nem elég rossz az állapota. Kb. megvárják, amíg majdnem megvakul, majd akkor. Marha jó, mondhatom.

Ma sem volt túl sok dolgom itthon, főznöm sem kellett, így tudtam megint olvasni sokat-sokat!!! Sőt, aludtam is egyet délután!!!!

Kicsi fiú egyre nehezebben alszik el este, nagyon megszenvedek vele. De este 9-re már mind a ketten alszanak, na de amíg addig eljutunk...

KisGergő néha úgy gagyog, mintha azt mondaná, hogy APA. Amikor nagyon lendületből gagyarászik. Aztán időnként amikor sírva kiabál- de csak akkor-, olyan mintha azt kiabálná, hogy ANYA-ANYA. Lehet, hogy nem tudatos, de ez kezd rendszeres lenni.

Túrógombóc és zenebölcsi

Ma 9-ig aludtam!!! Hurrá!!! Ma nem nagyon volt dolgom itthon, délelőtt tudtam olvasni is sokat. A gyerekek megint elfoglalták magukat, így lebzselhettem egy picikét. Délelőtt hozzákezdtem a túrógombóc elkészítéséhez, Réka segített. Tegnap este beszereztem a hozzávalókat, Réka már nagyon készült rá. De valamit nagyon elnéztem a receptben, az egész a kukában landolt. Réka nagyon sírt, azt szeretett volna ebédelni. Hát így mást kapott.

Délután megérkezett anyósom. Most meg ő foglalta le annyira a gyerekeket, hogy megint csak az olvasás maradt nekem:) Így már a felénél tartok a 400 oldalas könyvemben. Annyira szuper! Teljesen bele tudok merülni a történetbe, nagyon élvezem!

A mai program a zenebölcsi volt Rékával. Nagyon várta a kis drágám, de majdnem nem lett belőle semmi. Ugyanis mikor megérkeztünk, csak 1 nagymama volt ott az unokájával, aztán meg 1 anyuka jött még a kisfiával. Szóval 3-an voltunk. (Pontosabban 3 anyuka, 3 gyerek.) Azt hittük, elmarad, ilyen kevesen még soha nem voltunk. De megkérdeztük a portást, és azt mondta, hogy meg lesz tartva, várjunk. Negyed óra késéssel Ildikó is befutott, aztán azon ment a tanakodás, így megtartsuk-e a foglalkozást, vagy sem. Megtartottuk!!!:) Tovább is tartott, mint egyébként szokott, mert utánunk nem jött csoport abba a terembe, nem kellett sietni. A gyerekek labdáztak egy sort, amíg én egy anyukával elmentem megvenni a bérletet a következő kurzusra. A foglalkozás közben is rengeteget rohangáltak, Réka nagyon élvezte. De persze énekelt is a kis drágám, és mivel Ildikó mellett ültünk, ő is hallotta, milyen kis ügyi. Nagyon családias volt az egész így, hogy kevesen voltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Enyhe hószállingózásban indultunk el otthonról, és sűrű hóesésben értünk haza. Réka borzalmasan örült a hóesésnek, úgy igazából talán 1x volt része ilyenben. Tetszett neki, hogy a szél az arcába fújja a hópelyheket, és felfele nézett állandóan, hogy lássa a lámpák fényénél, mennyire esik a hó. Nézte a lábnyomai, amit hátrahagyott a megmaradt hóban, és végig kacarászott. Annyira drága volt!

Bevásároltam az Univerben, és még 1x neki álltam a túrógombócnak. Most sikerült, és nagyon finom lett. Mind el is fogyott:)

Gergő ma végre hazajött. És ahogy hazaért, rögtön vette elő a laptopját, és folytatta az abbamaradt munkáját. Borzasztó fáradt, amit el is hiszek, sose láttam annyira nyúzottnak, mint mostanában.

Most az esti altatással voltak gondjaink. Anyósom próbálkozott meg ezzel először, addig legalább meg tudtam vacsizni. Aztán kisGergő kimászott az ágyból jelezve, hogy ő még nem akar aludni. Ma délután is aludt, pedig mostanában már nem szokott, 6-kor ébredt fel. Teljesen fel volt pörögve utána, nem lehetett lelőni, zabálni való volt. Egészen az altatásig... Mert akkor jött a hiszti, ordítás, visítás, csapkodás. Aztán nem is tudom már hogy, de elaludt. Rajtam. Csak reménykedni merek, hogy az éjszakánk megint olyan nyugis lesz, mint az elmúlt pár napban...

Kipihenten:)

Este 11-kor feküdtem le. Rékát nem sokkal később magamhoz vettem, mert nagyon nyöszörgött, nem akartam, hogy a picit felébressze. Ketten úgyis kényelmesen elfértünk a nagy ágyon. KisGergőhöz csak 1x kellett felkelnem, kivittem a konyhába megitatni- mert persze az úgy nem jó őkelmének, ha beviszem a vizet az ágyába-, és rögtön visszafektettem. Egy kicsit elidőztem mellette, mert nagyon mocorgott, szerette volna, ha cipelem még egy kicsit a popóját. Aztán aludtam reggel fél 9-ig!!!!! Már világos volt, mikor picurkám átbotorkált az ágyamba, egy hang nélkül elhelyezkedett és aludt tovább. Onnantól már egy kicsit éberebben aludtam, mert azért figyeltem, nehogy lepottyanjon, mert az ágy szélén volt már csak hely neki. Aztán valahogy negyed 9 tájékán mindketten felébredtek, nem volt egy hangjuk sem. Réka kimasírozott vécézni, kisGergő elkísérte. Dolga végeztével mindketten átvonultak a szobájukba és elkezdtek színezni. Még mindig egy hang nélkül. Én meg csak feküdtem csukott szemmel, lustiztam 10 percet. Nem is tudom mikor volt ilyen utoljára! Éreztem, hogy kipihentem magam, de nem volt kedvem felkelni:)

A nap csak úgy sitty-sutty elszaladt, tettem-vettem otthon mindenfélét. Kezdem utolérni magam mindenben, annyira jó érzés!!! Délután olvasni is volt időm, amíg a gyerkőcök színezgettek, aztán bele is aludtam a könyvbe. Ez mondjuk nem tartott sokáig, de jól esett nagyon.

Érdekes ez a Nora Roberts könyv, amit most olvasok. Nem ilyen stílust szoktam meg tőle. Ez a könyv most egy fantasy regény, legalább is eddig. De szerintem ilyen lesz mind a 3 kötete, ahogy a tartalmat elolvasom. Ez mondjuk nem baj, szeretem a fantasyt is nagyon. Csak egy kicsit furcsa.

Gergő ma se jön haza:( Megint 3 napig kell őt nélkülöznünk itthon. Hát, nem örülök..

Rékának tegnap óta adom a Béres cseppet, hátha jobb lesz egy kicsit az étvágya. Mert amit mostanában művel evészet címszó alatt, az katasztrófális! Ma megint olyan műsort csinált ebédnél, hogy teljesen elment az étvágyam, nem is ebédeltem. Lassan ott tartunk, hogy kisGergő sem eszik rendesen, mintha csak a nővérét kezdené el majmolni. Hát ennek sem örülök.

Áginak ma megszületett a kislánya: Mosolygó Mira Julianna. Ennek viszont örülök:)

GRATULÁLUNK!!!!!!

Fáradtan...

Hajnali 3-kor feküdtem le. Na ez az, amit máskor nem teszek!!! De annyira meg akartam csinálni 1-2 dolgot... Na mindegy. KisGergő nem tudom hogy került az ágyunkba, de reggelre ott volt. Én hoztam volna át? Nem emlékszem... A gyerekek ébresztettek 8-kor, volt nagy kapkodás, hiszen ma ZENEBÖLCSI!!! Jött anyósom vigyázni Rékára, mi a picúrral pedig elballagtunk a hóesésben- ami inkább csak hódara volt- az Ifjúsági Otthonba. Ugyan napok óta nem használjuk a cumisüveget, de most muszáj volt elővennem, mert másban nem tudtam neki vizet vinni, amiből ne folyt volna ki. Mikor inni adtam neki, 10 percig nem is volt hajlandó elengedni, az üveget, hiszti volt. Aztán egy óvatlan pillanatban sikerült visszacsempésznem a táskába, aztán el is feledkezett róla. Jövő héten megyek vele utoljára, nem veszek bérletet a következő turnusra. 10-kor lenne a kezdés, de ő tutira elaludna, ahogy a negyed 11-es kezdetűnél is. Pedig tök jó, nekem tetszik, de őt valahogy úgy érzem még nem nagyon érdekli. Ahogy leértem vele a babakocsihoz és beletettem, már el is aludt. Nem tudom más hogy van vele, de engem egy kicsit szokott zavarni ezeken a foglalkozásokon, hogy bizonyos anyukák végig trécselik az egészet. A gyerekük bóklászik erre-arra ami nem baj, hiszen gyerekek, de szerintem azért ez egy kicsit tiszteletlenség főleg azzal szemben, aki a foglalkozást tartja. Az egész csak fél óra, beszélgetni máskor is lehet. Persze lehet egymáshoz szólni, nem azt mondom, de mondjuk nem itt kéne kitárgyalni azt, hogy ki hány hónapos koráig mosta teljesen külön a gyerek ruháját a többi szennyestől. Mondjuk én soha nem voltam beszélgetős sosem, lehet hogy csak ezért vélekedek így. Na mindegy, csak leírtam, mert egy ideje már bennem volt ez a dolog. Nehogy már belém szoruljon:)

Délre értünk haza, pedig a zenebölcsi csak 10-ig tartott. Beugrottam a munkahelyemre: hát, nagyon szépen átépítették! Nagyon tetszik! Teljesen át lett alakítva minden, jó érzés volt ott lenni. Valahogy sokkal világosabb, modernebb, barátságosabb. Még mindig várnak vissza dolgozni, ide jó is lesz visszajönni, na persze főleg a társaság miatt. Habár már annyi új ember van... fele kollektívát nem ismerem. Ami persze nem gond. A Postán is voltam. Szinte sosem szokott gondom lenni azzal, hogy a sor amiben éppen állok gyorsan halad-e vagy sem. Na de most!!!! Beálltam a létező leglassabban haladó sorba! Ez normál körülmények között nem is nagyon szokott foglalkoztatni, csak amikor tél van és a gyerek be van öltöztetve mint egy "nemnormális", és én nem vetkőztetem ki, hogy nehogy felébredjen, meg hogy úgyis hamar végzek, akkor szokott egy picit bosszantani. Mint most is. De azért mosolyogtam:)

Otthon nem volt túl sok dolgom, de valahogy nem jutottam el az alvásig. Pedig de jó lett volna...

Gergő ma nem jön haza, rengeteg a munkája. Szegénykém, talán sikerül ott kipihennie magát egy kicsit jobban, nem fogja felzavarni holmi gyereksírás...

Szmogriadó 2. nap

El sem akartam hinni, de kisGergő 3-kor ébredt csak fel, és fél óra alatt sikerült visszaaltatnom. Meglepődtem, amikor reggel fél 8-kor jött át Réka hozzánk, és pici fiú még mindig aludt!!! Mi történt???

Gergő tegnap megbeszélte a főnökeivel, hogy nem kell bemennie dolgozni, mert ugye szmogriadó van Pesten, és nekünk pont páratlan a rendszámunk. Örültünk is ennek, bár ilyenkor egyfolytában dolgozik ugyan, de itthon van! Na nem sokáig örülhettünk, 11-kor szóltak, hogy el kell mennie mégis egy ügyfélhez, szmogriadó ide vagy oda. Na most ilyenkor mit tud tenni az ember??? Muszáj menni. Pedig mi tényleg be akartuk tartani ezt a szmogos dolgot:( Szegény Gergő már betáblázta a napját, hogy mi mindent fog otthon megcsinálni munka gyanánt, hogy minél előbb végezhessen, erre keresztbe tesznek neki. Ráadásul kevesebb időt kellett töltenie az ügyfélnél, mint amennyi az ide-oda utazás volt. És ahogy hazaért, folytathatta ott a munkát, ahol abbahagyta. Szegénykém nem nagyon szokott panaszkodni, de ma már mondta, hogy egyre fáradtabb ettől a munkától. Hát el is hiszem.

Én sem panaszkodhattam ma, reggeltől estig talpon voltam, csak ebédelni ültem le. Kihasználtam, hogy a gyerkőcök szépen eljátszogattak egymással, és rengeteg dologban sikerült megint utolérnem magam. És ma olyan dolog történt, ami már iszonyú régen: RÉKA ALUDT EGY ÓRÁCSKÁT DÉLUTÁN!!! Nekem is aludnom kellett volna, de pont benne voltam valaminek a kellős közepében, és aztán picurkám is felébredt. Nem betegedett le kisGergő jobban szerencsére, de néha szívnom kell a kis orrát. Nem igazi megfázás ez, nem is tudom mi lehet.

Annyira édes a 2 gyerek, ahogy játszik egymással! Sokszor kisGergő megy oda Rékához, megfogja a kezét, és szó szerint vonszolja maga után. Annyira drága! Réka meg élvezi, hogy kell az öccsének:)

Éjjel teljesen fel voltam ébredve. Nem csoda, amennyi kólát ma megittam...

Menős-pihenős hétvége

KisGergő még éjjel a megszokott időben- fél 12-kor- hang nélkül átmászott az ágyából a mi ágyunkba. Befeküdt és aludt is. Egészen addig, amíg ki nem kapcsoltuk a tv-t... Mert akkor rákezdte az ordítást. Gyorsan gyújtottam mécsest, hátha a sötétség nem jó neki(Bár csukva volt a szeme). Aztán visszakapcsoltuk a tv-t, hátha egy kis zaj kell neki. De visszakapcsolva már nem volt jó. Kivittem a konyhába, leültettem a mikró elé, és miközben nekem döntötte a kis fejét, itatni próbáltam, hátha szomjas. De nem, viszont csöndben volt. Meg se mozdultam ám jó darabig!!! Aztán mikor már kezdtem zsibbadni, visszavittem az ágyba és leültem vele, már vetődött is mellém, szépen lefeküdt, és úgy maradt. Ezt még 1x eljátszottuk hajnalban- csak akkor már ivott is-, de nem ordított!!!!!!!!

Úgy volt, hogy legkésőbb ebédre lemegyünk anyósomhoz és nagyrészt nála töltjük a hétvégét. Na most ebből délután 2 óra lett. Gergő reggel 8-kor már a gépnél ült és dolgozott, mert ugyan lefújták azt a projectet, hogy ez a nap munkanap, de azért neki dolgoznia kellett, igaz, otthonról. Én már minden percben ugrásra kész voltam, hogyha ő azt mondja, kész, akkor indulhassunk is. Így viszont egy csomó elmaradt dolgot meg tudtam csinálni. Viszont persze hogy otthon hagytunk ennek ellenére valamit, amiért vissza kellett kanyarodnunk, pedig már végre úton voltunk. Gergő úgy gondolta, hogy ha már vissza kellett mennie lakásba, lehozza már a csupasz fenyőfát is. Persze maga után hagyta a rengeteg tűlevelet az udvaron, amitől rosszul voltam, hogy otthagyta, de söprögetni már nem szálltam ki az autóból, így is késésben voltunk. (Másnap egy kedves lakó , miközben látta, hogy tűntetem el a fa nyomait, meg is kérdezte, hogy hát mi voltunk?)

Kécskén nagyon jó volt, ettünk, ittunk, pihentünk. Délután több órát sikerült aludnom, ez iszonyú jó volt! Miközben aludtam, a fiam elhagyta a cumiját. Égen-földön nem találtuk, egészen lefekvésig. Na, ekkor fellélegeztünk, ugyanis egyenlőre cumi nélkül még nincs elalvás. Kicsi drágám reggel óta köhög, úgy veszem észre, egy kicsit taknyos is. Hát csodálkoztam is volna, hogy nincs a kis családomban senkinek semmi baja:)

Kicsi fiú és Réka anyósommal aludt el, miközben én végre olvastam egy kicsit. Mire lefeküdtünk, kisGergőt át kellett hozzánk hozni, mert nagyon elkezdett fetrengeni és nyöszörögni. Közöttünk is még hajnali 3-ig vergődött, keresztbe feküdt, rúgkapált, ránk feküdt..., de nem ordított!!! Már ez is valami. Nem nagyon tudtam aludni, mert állandóan arrébb kellett pakolnom szegénykémet, valahogy mindig útban volt. Hajnalban a frászt kaptam, mert nem volt mellettem. Aztán mikor felültem, megpillantottam közöttünk a lábunknál fejjel lefelé fordulva, a feje már lógott le az ágyról, épp'hogy le nem csúszott. Mit össze tudnak mocorogni a gyerekek alvás közben...

Vasárnap reggel pici fiú mikor felébredt, lemászott az ágyról, és megindult az emeletről lefelé a lépcsőn. Tizenvalahány lépcsőfok kanyarral. Az utolsó lépcsőfokokról leborult, erre a zajra és a sírásra rohantunk oda. Nem volt gond, csak megijedt. Már egyre biztosabban hátrál le a lépcsőn különben. Délelőtt negint tudtam olvasni egy kicsit, komolyan mondom jól esett a lelkemnek.

Ebédre mentünk apósomékhoz, nálunk most tartottuk meg a karácsonyozást, ami mindig elmaradt eddig valami miatt. Jól sikerült a délután, a gyerekek rengeteg ajándékot kaptak, és nagyon kis csinosak voltak az új ünneplő ruhácskájukban. (Képek később)

Este pici fiú egy kicsit nehezen aludt el, de legalább elaludt...

Újabb nap

Hát, mondanom se kell, hogy semmit nem aludtunk éjszaka. Fél 12-hajnali 2-ig egyfolytában ordítás kisGergő részéréről. Türelemvesztés a mi részünkről. De bővebben már nem is részletezem, unalmas lenne. Eredmény: fejfájással elalvás és ébredés. Most fordult elő először, hogy Gergőnek 4x meg kellett állnia az autópályán, mert majdnem elaludt. Egyre jobban féltem, mert az egy dolog, hogy én nem pihenem ki magam, de hogy ő nem, az nagyon veszélyes, egyre inkább nem tud rendesen koncentrálni a vezetésre. Nem tudom mit csináljak a gyerekkel... Délelőtt tudtam aludni egy kicsikét, a kis drágáim hagytak is. Mondjuk csinálhattak volna bármit, egyszerűen beájultam. KisGergő ébresztett azzal, hogy az arcomba öntött egy pohár vizet. Jó volt. Szegénykém csak hozta a poharát, hogy töltsem meg, mert szomjas, csak hát még volt benne...

Kicsi fiú délben elaludt, és 2 és fél órát aludt.

Délután leszedtük Rékával együtt az ünnepi dekorációt. Olyan csupasz lett így a lakás, hogy elképesztő.

Réka meggyógyult. Bár még valami nem stimmel, még megfigyelés alatt tartom.

Temetés

Egy fincsi vacsora és egy jó kis beszélgetés után hajnali fél 1-kor kerültünk ágyba Poroszlón. A reggeli fél 6-os kelés nem is volt most annyira vészes, hiszen ébredés nélkül sikerült átaludnunk az éjszakát a gyerkőcök nélkül. Olyan jól esett! Úgy beöltöztünk, ahogy már nagyon régen, mintha csak az Északi-sarkra utaznánk. -16 fokban autókáztunk kora reggel 2 órát Nagyhalászba. A temetés szép volt, szomorú, sírós, amilyennek egy temetésnek lennie kell. A lábunk szétfagyott a ravatalozó hideg kövén 1 óra elteltével, de aztán olyan jó volt kimenni, ragyogóan kisütött a nap. A hantolás alatt sütötte és melegítette a hátunkat a napsugár, gyönyörű emlékké téve így az egészet. Az utána következő pár órában mindenki egy kicsit feloldódott az étteremben, ahol összegyűlt a család apraja-nagyja egy csendes halotti tor erejéig. Olyan elkeserítő, hogy nagyon sok családtaggal csak ilyen eseményeken találkozunk, szerencsésebb esetben nem temetésen, hanem esküvőn. De hát ez sincs túl sűrűn...

Azt szokták mondani, hogy amikor valaki eltávozik, akkor valahol épp egy új élet születik. Ez most ebben a családban konkrétan meg is fog történni, 2 héten belül Ági megszüli pici kislányát, nagymama 5. dédunokáját, aki 2. névnek nagymama nevét fogja kapni. Úgy sajnálom, hogy ő ezt nem élhette meg, pedig annyira várta....

Házassági évforduló

MA VAN A 4. HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓNK!!!

Ezúton is köszönöm drága férjemnek, hogy még mindig hűséges és szerető társam, és az én jobbik másik felem! Jobbat nem is választhattam volna ebben az életben magamnak, örülök, hogy úgy alakul az életem vele, ahogy alakul. Remélem még sok-sok évet fogunk egymás mellett eltölteni, olyan jó lenne vele együtt megöregedni!!!

Emlékszem, 4 évvel ezelőtt ilyenkor +10 fok volt. Hát ma nem...

Készülünk

Ismételtem pocsék éjszakánk volt. KisGergő megint Rékával aludt, viszont pontban éjfélkor kezdődött a műsor... Éredekes módon nem mászott ki az ágyból, csak ült és óbégatott. Semmire nem hagyta abba. Így kb. fél óra elteltével jött a hideg vizes fröcskölés. Olyan volt, mint egy zombi: nem lepődött meg, nem ordított hangosabban, mintha az égvilágon semmi nem történt volna. Bármit műveltünk vele, ugyanolyan hangerővel ordított 1 irányba előre meredve. Illetve a szeme csukva volt. De meg se mozdult. Már nem is emlékszem, hogy nyugodott meg, de arra igen, hogy semmit nem pihentem. Így sikerült olyan fejfájással ébrednem, hogy az nem is igaz.

Holnap megyünk a temetésre, így elkezdtem összekészíteni a ruhánkat. Minden létező fekete göncöt összegyűjtöttem, nagyon hideg lesz. Össze is csomagoltam. Piroska jött délben, ő fog itthon vigyázni a gyerekekre, mi pedig már ma este elindulunk. Poroszlón fogunk aludni Orsiéknál, ez kb. félúton van Kecskemét és Nagyhalász között. Így kényelmesebben meg tudjuk oldani a dolgot, mert ha holnap mennénk, reggel 5 körül kellene indulnunk. Már csak Gergőt várom, és indulhatunk is. Amilyen szerencsénk van, ma is jó későn ér haza, hogy későn is tudjunk elindulni. Nehogy egyszer korán kerüljünk ágyba...

Réka állapota változatlan. Ja, azt el is felejtettem írni, hogy Réka tegnap vett be életében először tablettát. Nagyon büszke volt magára, hogy szépen le tudta nyelni. Olyan édes volt:)

KisGergőt próbálom leszoktatni a cumisüvegről. Ma csak pohárból ivott, és tényleg sokkal kevesebbet ivott így, mert nincs mindig a keze ügyében az üvege. Tetszik neki a dolog, bár még elég sok megy neki félre, de hát már nagyfiú, hamar belejön. (Gondolom én.) De nagy kópé, mert gyorsan rájött, hogy ha kifele fújja a levegőt ivás közben, akkor érdekes hangot hall.:D

Ma már kicsit jobb

Az éjszaka kisGergőt tekintve nagyon szuper volt. Nem volt éjféli ébredés, az üvegét 2x kellett megtöltenem, nem mászott ki az ágyból. Rékához annál többször át kellett mennem, fájlalta a hasát sokszor. Hajnali 5-kor épp' hogy kiértem vele a WC-re.

A mai program zenebölcsi lett volna kisGergőnek, de nem találtam senkit, aki vigyázott volna addig Rékura. Azt találtam ki tegnap, hogy magammal viszem őt is, szerintem 1 alkalommal kivételesen ott lehetnék 2 gyerekkel is. De mivel a hasmenése még mindig tart, inkább nem mentem, nem akarnám megfertőzni ott a picikéket.
Reggel Gergő rendezte a tegnapi dolgot valamennyire a szüleivel, de még így sincs túlzottan jó kedve szegénynek. Csak lennénk már túl az egészen...
Délután elmentünk a gyerekdokihoz. Réka kapott új gyógyszereket. Remélem hatásos lesz, mert sajnos már ott tartunk, hogy véres is neki és nagyon szenved. Annyira rossz, hogy nem tudok rajta segíteni! A dokinál tiszta muris volt, hogy kb. 2x annyi időt töltöttünk az öltözködéssel, mint amennyit a rendelőben. Jól beöltöztünk, nehogy fázzunk esetleg megfázzunk.
Este a gyerkőcöket megint 1 ágyba fektettem, úgy veszem észre, nagyon tetszik mindkettőnek ez a változtatás. KisGergőt viszont le kell majd szoktatni erről az iszonyú sok ivásról, azt mondta a doki, ez biztosan csak egy rossz szokás, ami pár hete van nála. Elkezdjük majd átszoktatni a rendes pohárra, hátha akkor kevesebbet fog inni, mert hogy abból nem lesz annyira kényelmes, mint az üvegből. Úgyhogy a héten felkészülök a következő hiszti-adagra, mert emiatt biztosan lesz...

Még egy rossz nap

Délután Zsuzsi meglátogatottminket. Amíg lefoglalta a gyerekeket, én teljesen utolértem magam itthon az elmaradt dolgaimmal.Este, amikor Gergő hazaért, rögtön láttam, hogy valami nincs rendben. Zsuzsival szegénnyel nem is nagyon foglalkozott- előre is elnézést kért tőle. Beült egy kád vízbe jó sokáig, aztán megágyazott, bebújt az ágyba és nézte a tv-t a sötét szobában. A szülei kereszttüzébe került megint, ugyanis apósom nem szeretné, ha anyósom is ott lenne majd a temetésen. Nem részletezem az egészet, a lényeg az, hogy anyósom most Gergőt hibáztatja ezért, és ezt olyan stílusban tette, amilyenben még nem hallottam. Gergő egyébként is egy nagyon érzékeny ember, nagyon tud szenvedni attól, ha összevész valamelyik szülőjével. És én most úgy gondolom, nincs igaza anyósomnak. Szegénykém nagyon maga alatt van, és én nem tudok okosat mondani neki. Csak odabújtam hozzá, hogy megnyugodjon kicsit. Nem tudom, tudott- e rendesen pihenni éjszaka, biztos zakatoltak a kerekek az agyában...

Este újítottunk a gyerekeknél az elalvással kapcsolatban: egyszerre fektettem le őket, és kisGergőt a rácsos ágy helyett befektettem Réka mellé a nagy ágyba. Hátha így nyugodtabb lesz az éjszakája, ha érzi, hogy van mellette valaki. És ha éjszaka fel is ébred, ki tud mászni az ágyból, ha éppen akar. Nem szeretnék még egy olyan visítós éjszakát, mint a mostaniak. Mesét meséltem nekik, amin kisGergő szépen elaludt. Olyan drága volt! Réka eléggé szenved szegénykém, még mindig hasmenése van és állandóan fáj a hasa. Érzem a kezemmel, hogy zuborog. Nem elég a diéta és a gyógyszer, amit adok neki, úgyhogy holnap megyünk a dokihoz...

Teljesen magamtól rájöttem,hogy kell az új fényképezőgépről letölteni a fényképeket! Legalább valami jó is történt ezen a mai napon...

Szomorú nap

Kicsi Gergőm éjféltől fél 2-ig műsorozott, és persze a mi ágyunkban kötött ki. És Réka is, mert szerencsétlent felverte ez a kis haramia. Még a bizonyos telefonhívás előtt Réka hőemelkedéssel ébredt, és hasmenése volt. Sokáig csak ült az ölemben és nagyon sírt. Aztán jött a telefon... Már lógott a levegőben a dolog, de így, hogy meg is történt, egy kicsit sokkolt. Nem is nagyon voltam képest bármit is csinálni. Reggelizni is nagyon későn ettünk. Pici fiú, mintha érezte volna, hogy valami most nem az igazi, jött-ment nagy csöndben a lakásban cumival a szájában, eljátszogatott egyedül, néha megsímogatta Rékát. Gergő délután leautózott gyorsan Kécskére az apjához, hogy ott legyen vele egy kicsit. Aztán hazahozta onnan a karácsonyi ajándékot, amit még a nagymama küldött nekünk. Hát, eltört a mécses, amikor láttam az írását, hogy azt még pár nappal ezelőtt írta. Ahogy telik a nap, egyre rosszabb a dolog, egyre inkább tudatosul bennem az eset. A temetés időpontja is megvan már: csütörtök. A sors fintora, hogy éppen aznap lesz a házassági évfordulónk.....

Délelőtt, amikor Réka a reggeli ébredése utáni újabb alvásból felébredt, már sokkal jobban volt. KisGergő bekéredzkedett a rácsos ágyába, és fel-alá rohangált benne, mint egy kerge birka. Rékának borzalmasan tetszett, oda is vitte a kisszékét az ágy mellé, és ott ülve nézte, mit művel az öccse az ágyában, és hatalmasakat kacarászott. Picurkám állandóan direkt elvágódott, vagy beverte valamijét, vagy nem, de mindig nyújtotta felém valamelyik testrészét, hogy pusziljam meg. Olyan kis kópé volt! Aztán egyszer csak elkezdte kidobálni az ágyból a cuccait. Volt ott 2 matchbox kisautó is. Ezt is elhajította, de ezeket Réka felé. Az egyik Réku szeme alá vágódott, és itt vége is lett a vidámkodásnak. Szegénykém visított, mint egy fába szorult féreg, gyorsan be is lilult neki. Még jó, hogy nem a szemét verte ki.

Ma itt járt a közös képviselő: emelkedett a vízdíj. Már hiányzott.

Rossz hír

Reggel kaptuk a hívást: Gergő nagymamája, apósom anyukája reggelre meghalt. Álmában. 86 éves volt...

Naptár

Ma borzasztóan fontos dolgot kellett csinálnom:) Amit minden év elején. Átírtam a tavalyi naptárból az összes fontosabb eseményt: névnapokat, szülinapokat, évfordulókat, stb. Közben a gyerekek jól elvoltak mellettem- egy darabig.

Rékának megint egyre gyakrabban fáj a hasa- vagy csak úgy mondja, már nem tudom eldönteni. Viszont az tény, hogy borzasztóan keveset eszik. Remélem ebben az évben ezen a téren is történik majd valami áttörés.
Gergőtől karácsonyra kaptam 2 db Nora Roberts könyvet. Imádom!!! És ezek közül az egyik egy trilógiának a 2. kötete, amit akkor nem figyelt. Mondtam neki, hogy nem baj, a többi kötet nélkül is jó szokott lenni a könyv, legalább is eddig ezt tapasztaltam. És ő most megvette hozzá a másik 2 kötetet is! Annyira kis figyelmes, nagyon örültem ennek a kis gesztusnak! (Meg a könyveknek is:)) Ezek után már aztán tényleg neki kell ülnöm olvasni igazán...
Különben ma már sokkal jobban vagyok, Réka sem köhög már annyira- ha valakit érdekel...

A második nap

Kicsi fiú ma kiszórta a sárga színű sebhintőport a szőnyegre, kőre, magára... Nagyon büszke volt rá. Én meg nagyon örültem:)

Rékával vasalós gyöngyös figurákat csináltunk. Ő a szívecskéset teljesen egyedül készítette, nagyon ügyes volt. Az én művem a halacska. Nagyon jópofa dolog, kár hogy az én gyerekkoromban ilyen nem volt. De majd most kiélem magam:)

Estére még jobban lerobbantam, mint tegnap. Le se írom, annyi bajom van, lehet hogy megtámadott az új influenza vírus. De ez még csak hagyján, az jobban aggaszt, hogy Réku egyre jobban köhög reggel óta. Remélem ennél komolyabb baja nem lesz. Az a pár nappal ezelőtti láz csak jelzett valamit nála tényleg...

Az év 1. napja

Laza nap volt ez a jan. elseje, nem csináltunk semmi különöset. Gergő számítógépezett, a gyerekek hol nyűglődtek, hol nem, én vagy mosogattam, vagy mostam, vagy teregettem, vagy a gyerkőcökkel játszottam, de odajutottam a számítógép elé is végre, de délután még aludnom is sikerült!!! Egész nap egy lassított felvétel voltam, de ettől függetlenül minden oké volt:)

Összegzés

A 2008-as év alapjába véve nagyon jó volt. Az év elején apósoméktól kaptunk egy visszautasíthatatlan ajánlatot, amivel még nem éltünk, de a 2009-es év nagy projectje mindenféle képpen az lesz! A gyerekek szépen fejlődnek, egyre szebbek és okosabbak. Nyár végén sor került az 1., férjemmel kettesben eltöltött hosszú hétvégére, amire már nagyon vágytunk. Gergő végre beíratkozott a nyelviskolába, amiért már 4 éve könyörgök neki. Anyagilag is lassan kezdünk talpra állni, és ez olyan jó biztonság érzetet ad! Igazából nem is történt különösebben rossz dolog azon kívül, hogy év elején Réka kórházba került, és az abból kialakult baja a mai napig megvan. De lekopogom, lehet, hogy elmúlt!!!

Egyszóval jó volt ez az év, legalább egy ilyet szeretnék jövőre is:)

Fogadalmakat éjfélkor nem tettem, viszont van egy csomó minden, amin változtatni szeretnék, és egy csomó új tervem is van. Majd össze is írom őket magamnak.

Egy kimaradt hét

Dec. 24.én reggel a gyerekek nagyon örültek nekünk, olyan édesek voltak! Teljesen el voltak ájulva a karácsonyfától, ami este még nem volt a szobában, kisGergőt majd' megzabáltam, olyan tündéri volt! Ezen a napon kisGergő borzasztó nyűgös és hisztis volt, ezeket kifejezetten nekünk tartogatta. Piroska azt mondta, még amikor a legbetegebb volt, akkor sem viselkedett így. Hát mondhatom nagyon örültem...Még mindig hasmenése van a kis drágának, de már nincs láza legalább. Az orvos azt mondta, hogy fertőző, így le lett fújva az előre eltervezett "családlátogatás". Apósoméknak előre lefoglalt külföldi utazásuk van karácsony után, nem szeretnék ezt hasmenésesen végig csinálni. Anyuék ketten dolgoznak most össz-vissz a laborban, így nem teheti meg, hogy ne menjen be, ha esetleg lerobbanna, és ha választani lehet, hogy lebetegedjen vagy ne, inkább a nemet választotta. Érthető:) Sanyi meg pont olyan helyen dolgozik, ahol nincs WC, így tényleg elég ciki lenne ez a dolog. Levi meg pont akkor indul vissza Németbe, amikor mi mennénk fel karácsonyozni, így ő nem is lenne otthon. Kicsit elszomorodtam, hogy borult a program, de aztán az jutott eszembe, hogy akkor legalább kipihenjük magunkat:)

Dédihez mentünk ebédre. A gyerekek a kis "asztalnál" ettek kettesben, kisGergő teljesen egyedül kanalazta befelé a levest. Gyönyörűen evett. Édes volt, mert azonnal letelepedett a kis asztalhoz, pedig úgy gondoltam, majd az ölemben etetem. De ő így gondolta, de jobb is. Réka evészete megint katasztrófális, hihetetlen, milyen undorral képes enni. Sírva fakadok, amikor meglátom:( Kaptak egy kis elmaradt Mikulás csomagot, nagy volt az öröm.

Gergő átugrott apósomékhoz, mert azt találták ki, hogy a nekünk szánt ajándékot odaadják- ami egy szupi fényképezőgép-, hogy már használatba is tudjuk venni szentestén. Úgyhogy délután Gergő el volt foglalva, tanulmányozta a szerkezetet, állítgatta, próbálgatta. Tényleg szuper képeket csinál! A régit meg Piroskának ajándékoztuk.

Már sötét volt, mikor elindultunk hazafelé. KisGergő borzasztó nyűgös volt, ahogy kiszálltunk az autóból. Még az előszobában is vinnyogott, minden baja volt. Na de ahogy bementünk a lakásba és meglátta a fát... Hát az eszméletlen volt! Rengeteg ajándék volt a fa alatt, szerintem egy kicsit most túlzása is vittük az ajándékozást a gyerekkel. De hát mikor, ha nem most halmozzuk el őket... Meg most jobban meg is tehettük, mint eddig bármikor. Réka osztotta szét az ajándékokat. Iszonyú élvezettel tépegették a csomagoló papírokat. Közös családi fotót nem sikerült készítenünk, pici fiú egyszerűen nem akart megmaradni kézben, ha pedig letettem, mindig elkolbászolt valamerre. Nagyon jól sikerült az este, vacsizni már valahogy nem is nagyon tudtunk, pedig lett volna mit bőven. Későn került ágyba mindenki, de hát ez ilyenkor természetes:)

Ide még jönnek képek!!!!!!!!!

Dec. 25. csütörtök:Ma megkértem Gergőt, ne játsszon a számítógépen, legyen ez a nap a családé. Itt vannak a gyerekek, az új játékok, így a gépet be se kapcsoltuk. Semmi különöset nem csináltunk egész nap, csak pihiztünk. Anyósom nem engedte, hogy ma mossak, így csak a szokásos pakolászás és mosogatás volt a dolgom. Főzni sem kellett, bőven maradt tegnapról. KisGergő még mindig nincs teljesen rendben, de lassan vége lesz ennek az egész kis betegségének is.

Dec.26. péntek: Délelőtt hazavittük anyósomat Kécskére, de úgy, hogy ott is aludtunk. Gergő feltette az égőhálókat, de sajnos a kertben a fára kicsi lett, így a szélfogó oldalára került. De így is jól néz ki nagyon. Picurkám továbbra is nyűglődik, állandóan rajtam lóg.

Van kisGergőmmel egy újabb probémám. Pontosabban nem is probléma, de nem tudok vele mit kezdeni. Újabban rengeteget iszik. Annyit, hogy én rosszul vagyok tőle. Ez nem is lenne baj, csak éjszaka is állandóan iszik. Este is már csak a cumisüvegével hajlandó elaludni, ami többnyire kifolyik, ha nem vagyok elég szemfüles. A pelusa éjfélnél tovább nem bírja, kifolyik belőe a pisi. Amúgy simán, gyönyörűen átaludná az éjszakákat, csak inni ébred fel mindig, de annyit iszik, hogy mindig kiürül az üveg. Ezért fel kell kelni és tele kell tölteni, van hogy 3x is 1 éjszaka. Nem tudom, ez normáis-e. Áldom az eszem, hogy a vízre vannak szoktatva a gyerekek nem az édes, cukros löttyökhöz. Ellenkező esetben még a kis fogacskái miatt is aggódhatnék. Mivel állandóan csak "vedel", enni sem eszik úgy, ahogy eddig. Azt hiszem, felhívom a védőnőt...

Dec. 27. szombat: Ma sikerült végre gobleineznem!!!! Ez történelmi esemény nálam. Úgy örülök neki! KisGergő úgy néz ki, rendbe jött, már nem adok neki gyógyszert. Nem vettem észre, hogy bárkit is megfertőzött volna, szerintem az orvos csak biztos ami biztos alapon mondta a bajára, hogy fertőző, nehogy szó érje a ház elejét...
Estére visszamentünk Kecskemétre. A karácsonyfa továbbra is hatalmas élményszámba megy pici fiúnál. Olyan édi!!!

Dec. 28. vasárnap: Minden reggel úgy kezdődik, hogy a fiam cibál ki az ágyból a nappaliba, és várja, hogy bekapcsoljam rajta a fényeket. Tündéri, amilyen hangokat kiad ilyenkor magából!
Tettem-vettem otthon, de főleg a gyerekekkel játszottam. És jött egy időszak délután, amikor megint le tudtam ülni gobleinezni!!! Ők zenéltek a 2 oldalamon a kis zenegépeikkel, jó kis hangzavar volt, de én bírtam. Réka még hímezni is besegített, nagyon élvezte.


Beszéltem anyuval, és mondta, hogy Levi megint jön haza Németből. És akkor én kitaláltam, hogy mi lenne, ha holnap reggel felmennénk hozzájuk, odacsődítenénk a családot, és megülnénk az elmaradt karácsonyt. KisGergő már úgyis tutira nem fertőz. Beszéltem a fiúkkal is, részükről oké volt a dolog. Anyu elsőre nem repesett az örömtől, szegény hétfőn kedden szabin lett volna,és gondolom semmittevéssel, pihenéssel töltötte volna ezt a pár napot, de akkor így konkrétan nem gondoltam ebbe bele. Először még sírtam is, hogy miért csinál mindig akkora problémát abból, hogy mit főzzön meg ilyenek, mert ilyenkor mindig azt érzem, hogy egy púp vagyunk a hátán, mert plusszba kell ránk főzni és csak a meló van velünk. Aztán meg azért éreztem rosszul magam, mert beszerveztem hozzá Levit, Andit meg Zolit is, és tulajdonképpen meghívattam magam. El is határoztam, hogy ezentúl csak akkor fogunk hozzájuk menni, ha ő hív, nem tudom mit fog szólni ehhez. Estére Gergő éppen marhapörköltet főzött 1 kg húsból, azt majd elvisszük holnap magunkkal a megmaradt jó sok halászlével egyetemben. Hogy főznie se kelljen tényleg. De úgyis fog...

Dec. 29. hétfő: Jó korán indultunk itthonról, mentünk Ecserre. Gergő ment is tovább dolgozni. A gyerekek le voltak nyűgözve, ugyanis anyuéknál 4 kisebb karácsonyfa volt felállítva. Réka délelőtt elaludt a tv előtt, és miután felébredt, visszaaludt. Ez már gyanús volt, aztán éreztem, hogy meleg a kis feje. Hőemelkedés... Már csak ez hiányzott. Adtam neki kúpot- a kanalast persze otthon hagytam-, amitől egy idő után jobb lett, de addig olyan sírós és nyűgös volt, mint még soha. Közben megérkeztek Leviék is. Pár óra elteltével, amikor Réka azzal jött ki a szobából Andihoz, hogy menjen vele játszani, már olyan volt, mint lenni szokott. Enyhén ideges lettem, hogy már meg ő betegszik le, és megint akkor, amikor nem otthon vagyunk. Úgy látszik ez az évvége már csak ilyen.
Gergő szegény elég későn ért haza a munkából, de megvártuk az ajándékbontással. Nagyon jól sikerült az itteni ünneplés is, szuper dolgokat kapott mindenki, jó volt a hangulat. Itt végre sikerült családi képeket csinálni!






Mivel elég sokat petárdáztak odakint, a kutyát beengedtük az egyik szobába. Mivel egymaga volt ott, unalmában egy idő után szétrágta a karácsonyfán lévő égősor zsinórját. Iszonyú hangot adott ki magából szerencsétlen, rohantunk is oda rendesen. Még jó, hogy nem csapta agyon az áram csórikámat.
Meghívtuk pár barátunkat szilveszterezni hozzánk, és akkor tudtuk meg, hogy egy pár 7 év után szétment. Nagyon meglepett a dolog, pláne, hogy ez már 2 hónapja történt...
Estére Rékunak megint hőemelkedése lett, kúpot kapott. Éjjel a torkát is fájlalta, de akkor már én is. Nagyon rosszul aludtam.

Dec. 30. kedd: Gergő reggel ment dogozni, mi meg játszottunk az új játékokkal, beszélgettünk, elvoltunk. Gergő este megint későn érkezett, de indultunk haza, mert holnap már készülődni kell az esti "bulira". Épp hogy elindultunk, hívta Gergőt a főnöke, hogy holnap is be kell mennie dolgozni. El kell mennie a legproblémásabb ügyfélhez, aki szerintem már csak kiszúrásból hívja őt. Emiatt annyira rossz kedve lett, hogy egész úton egy szót sem szólt. Szegény azt mondta, most hatalmasat csalódott a főnökében, aki nyugodtan mondhatta volna az ügyfélnek, hogy nem megy be holnap Gergő, és így most nagyon úgy érzi, hogy kihasználják. Nagyon sajnáltam, de semmi okosat nem tudtam mondani, próbáltam egy kicsit lelket önteni belé, de többnyire inkább csöndben maradtam, szerintem így jobban jártunk:) Hogy legyen vacsoránk, visszahoztuk a maradék pörköltet, ami a pakolás közben az úttest kellős közepére borult ki. Ez volt a nap csúcspontja, már tényleg csak ez hiányzott még. Mivel nagyon későn értünk haza, nem mentünk be hazafelé jövet vásárolni, Gergő inkáb a felcuccolás után ment vissza a Tescóba. De még jókor, mert csak 9-ig volt nyitva. De sikerült mindent beszereznie holnapra. A bólét félig elkészítettük és a fasírnak valót bekevertük. (Pontosaban ezeket mind Gergő csinálta:)) Megint jó későn kerültünk ágyba...

Dec. 31. szerda: Rékunak kutya baja, én viszont tiszta nátha vagyok. Jól zárom ezt az évet, mondhatom. Gergő elment reggel dolgozni, sikerült már egy kicsit megnyugodnia is. Délután 1-re már itthon is volt! Beszélt a főnökeivel is, elmondta a véleményét erről a mai malőrről, kíváncsi vagyok a következményekre. De jó hangulatú volt a beszélgetés, rossz semmiképpen nem fog kisülni a dologból. Szerencsésen elkészültünk mindennel estére, a többiek csak 7-re jöttek. 1 hét alatt ma sikerült először a számítógép elé keverednem, miközben vártuk a vendégeket. Elég jó teljesítmény...
Ez a mostani egy lightos, beszélgetős "buli" volt. Az első pár percben hogy megjöttek Krisztáék, elkezdtem émelyegni, minden baja lett a gyomromnak, így se enni, se inni nem nagyon tudtam egész este. Mondhatom, nagyon örültem neki... Ráadásul 11-kor már ragadtak le a szemeim, borzalmasan álmos voltam. A gyerekek jól viselték az estét. Kicsit később feküdtek le, csak ennyi volt a különbség a többi naphoz képest. KisGergő ugyanúgy felébredt éjfélkor, ahogy mindig szokott, csak most nem bajlódtam a visszaaltatással. 1-kor mentek el a többiek, utána zuhanás az ágyba fél 2-kor egészen fél 7-ig, miközben félig éberen aludtam, mert pici fiú a mi ágyunkban feküdt...