Túrógombóc és zenebölcsi

Ma 9-ig aludtam!!! Hurrá!!! Ma nem nagyon volt dolgom itthon, délelőtt tudtam olvasni is sokat. A gyerekek megint elfoglalták magukat, így lebzselhettem egy picikét. Délelőtt hozzákezdtem a túrógombóc elkészítéséhez, Réka segített. Tegnap este beszereztem a hozzávalókat, Réka már nagyon készült rá. De valamit nagyon elnéztem a receptben, az egész a kukában landolt. Réka nagyon sírt, azt szeretett volna ebédelni. Hát így mást kapott.

Délután megérkezett anyósom. Most meg ő foglalta le annyira a gyerekeket, hogy megint csak az olvasás maradt nekem:) Így már a felénél tartok a 400 oldalas könyvemben. Annyira szuper! Teljesen bele tudok merülni a történetbe, nagyon élvezem!

A mai program a zenebölcsi volt Rékával. Nagyon várta a kis drágám, de majdnem nem lett belőle semmi. Ugyanis mikor megérkeztünk, csak 1 nagymama volt ott az unokájával, aztán meg 1 anyuka jött még a kisfiával. Szóval 3-an voltunk. (Pontosabban 3 anyuka, 3 gyerek.) Azt hittük, elmarad, ilyen kevesen még soha nem voltunk. De megkérdeztük a portást, és azt mondta, hogy meg lesz tartva, várjunk. Negyed óra késéssel Ildikó is befutott, aztán azon ment a tanakodás, így megtartsuk-e a foglalkozást, vagy sem. Megtartottuk!!!:) Tovább is tartott, mint egyébként szokott, mert utánunk nem jött csoport abba a terembe, nem kellett sietni. A gyerekek labdáztak egy sort, amíg én egy anyukával elmentem megvenni a bérletet a következő kurzusra. A foglalkozás közben is rengeteget rohangáltak, Réka nagyon élvezte. De persze énekelt is a kis drágám, és mivel Ildikó mellett ültünk, ő is hallotta, milyen kis ügyi. Nagyon családias volt az egész így, hogy kevesen voltunk, nagyon jól éreztük magunkat. Enyhe hószállingózásban indultunk el otthonról, és sűrű hóesésben értünk haza. Réka borzalmasan örült a hóesésnek, úgy igazából talán 1x volt része ilyenben. Tetszett neki, hogy a szél az arcába fújja a hópelyheket, és felfele nézett állandóan, hogy lássa a lámpák fényénél, mennyire esik a hó. Nézte a lábnyomai, amit hátrahagyott a megmaradt hóban, és végig kacarászott. Annyira drága volt!

Bevásároltam az Univerben, és még 1x neki álltam a túrógombócnak. Most sikerült, és nagyon finom lett. Mind el is fogyott:)

Gergő ma végre hazajött. És ahogy hazaért, rögtön vette elő a laptopját, és folytatta az abbamaradt munkáját. Borzasztó fáradt, amit el is hiszek, sose láttam annyira nyúzottnak, mint mostanában.

Most az esti altatással voltak gondjaink. Anyósom próbálkozott meg ezzel először, addig legalább meg tudtam vacsizni. Aztán kisGergő kimászott az ágyból jelezve, hogy ő még nem akar aludni. Ma délután is aludt, pedig mostanában már nem szokott, 6-kor ébredt fel. Teljesen fel volt pörögve utána, nem lehetett lelőni, zabálni való volt. Egészen az altatásig... Mert akkor jött a hiszti, ordítás, visítás, csapkodás. Aztán nem is tudom már hogy, de elaludt. Rajtam. Csak reménykedni merek, hogy az éjszakánk megint olyan nyugis lesz, mint az elmúlt pár napban...