csütörtök, január 01, 2009

Egy kimaradt hét

Dec. 24.én reggel a gyerekek nagyon örültek nekünk, olyan édesek voltak! Teljesen el voltak ájulva a karácsonyfától, ami este még nem volt a szobában, kisGergőt majd' megzabáltam, olyan tündéri volt! Ezen a napon kisGergő borzasztó nyűgös és hisztis volt, ezeket kifejezetten nekünk tartogatta. Piroska azt mondta, még amikor a legbetegebb volt, akkor sem viselkedett így. Hát mondhatom nagyon örültem...Még mindig hasmenése van a kis drágának, de már nincs láza legalább. Az orvos azt mondta, hogy fertőző, így le lett fújva az előre eltervezett "családlátogatás". Apósoméknak előre lefoglalt külföldi utazásuk van karácsony után, nem szeretnék ezt hasmenésesen végig csinálni. Anyuék ketten dolgoznak most össz-vissz a laborban, így nem teheti meg, hogy ne menjen be, ha esetleg lerobbanna, és ha választani lehet, hogy lebetegedjen vagy ne, inkább a nemet választotta. Érthető:) Sanyi meg pont olyan helyen dolgozik, ahol nincs WC, így tényleg elég ciki lenne ez a dolog. Levi meg pont akkor indul vissza Németbe, amikor mi mennénk fel karácsonyozni, így ő nem is lenne otthon. Kicsit elszomorodtam, hogy borult a program, de aztán az jutott eszembe, hogy akkor legalább kipihenjük magunkat:)
Dédihez mentünk ebédre. A gyerekek a kis "asztalnál" ettek kettesben, kisGergő teljesen egyedül kanalazta befelé a levest. Gyönyörűen evett. Édes volt, mert azonnal letelepedett a kis asztalhoz, pedig úgy gondoltam, majd az ölemben etetem. De ő így gondolta, de jobb is. Réka evészete megint katasztrófális, hihetetlen, milyen undorral képes enni. Sírva fakadok, amikor meglátom:( Kaptak egy kis elmaradt Mikulás csomagot, nagy volt az öröm.
Gergő átugrott apósomékhoz, mert azt találták ki, hogy a nekünk szánt ajándékot odaadják- ami egy szupi fényképezőgép-, hogy már használatba is tudjuk venni szentestén. Úgyhogy délután Gergő el volt foglalva, tanulmányozta a szerkezetet, állítgatta, próbálgatta. Tényleg szuper képeket csinál! A régit meg Piroskának ajándékoztuk.
Már sötét volt, mikor elindultunk hazafelé. KisGergő borzasztó nyűgös volt, ahogy kiszálltunk az autóból. Még az előszobában is vinnyogott, minden baja volt. Na de ahogy bementünk a lakásba és meglátta a fát... Hát az eszméletlen volt! Rengeteg ajándék volt a fa alatt, szerintem egy kicsit most túlzása is vittük az ajándékozást a gyerekkel. De hát mikor, ha nem most halmozzuk el őket... Meg most jobban meg is tehettük, mint eddig bármikor. Réka osztotta szét az ajándékokat. Iszonyú élvezettel tépegették a csomagoló papírokat. Közös családi fotót nem sikerült készítenünk, pici fiú egyszerűen nem akart megmaradni kézben, ha pedig letettem, mindig elkolbászolt valamerre. Nagyon jól sikerült az este, vacsizni már valahogy nem is nagyon tudtunk, pedig lett volna mit bőven. Későn került ágyba mindenki, de hát ez ilyenkor természetes:)
Ide még jönnek képek!!!!!!!!!

Dec. 25. csütörtök:Ma megkértem Gergőt, ne játsszon a számítógépen, legyen ez a nap a családé. Itt vannak a gyerekek, az új játékok, így a gépet be se kapcsoltuk. Semmi különöset nem csináltunk egész nap, csak pihiztünk. Anyósom nem engedte, hogy ma mossak, így csak a szokásos pakolászás és mosogatás volt a dolgom. Főzni sem kellett, bőven maradt tegnapról. KisGergő még mindig nincs teljesen rendben, de lassan vége lesz ennek az egész kis betegségének is.

Dec.26. péntek: Délelőtt hazavittük anyósomat Kécskére, de úgy, hogy ott is aludtunk. Gergő feltette az égőhálókat, de sajnos a kertben a fára kicsi lett, így a szélfogó oldalára került. De így is jól néz ki nagyon. Picurkám továbbra is nyűglődik, állandóan rajtam lóg.

Van kisGergőmmel egy újabb probémám. Pontosabban nem is probléma, de nem tudok vele mit kezdeni. Újabban rengeteget iszik. Annyit, hogy én rosszul vagyok tőle. Ez nem is lenne baj, csak éjszaka is állandóan iszik. Este is már csak a cumisüvegével hajlandó elaludni, ami többnyire kifolyik, ha nem vagyok elég szemfüles. A pelusa éjfélnél tovább nem bírja, kifolyik belőe a pisi. Amúgy simán, gyönyörűen átaludná az éjszakákat, csak inni ébred fel mindig, de annyit iszik, hogy mindig kiürül az üveg. Ezért fel kell kelni és tele kell tölteni, van hogy 3x is 1 éjszaka. Nem tudom, ez normáis-e. Áldom az eszem, hogy a vízre vannak szoktatva a gyerekek nem az édes, cukros löttyökhöz. Ellenkező esetben még a kis fogacskái miatt is aggódhatnék. Mivel állandóan csak "vedel", enni sem eszik úgy, ahogy eddig. Azt hiszem, felhívom a védőnőt...

Dec. 27. szombat: Ma sikerült végre gobleineznem!!!! Ez történelmi esemény nálam. Úgy örülök neki! KisGergő úgy néz ki, rendbe jött, már nem adok neki gyógyszert. Nem vettem észre, hogy bárkit is megfertőzött volna, szerintem az orvos csak biztos ami biztos alapon mondta a bajára, hogy fertőző, nehogy szó érje a ház elejét...
Estére visszamentünk Kecskemétre. A karácsonyfa továbbra is hatalmas élményszámba megy pici fiúnál. Olyan édi!!!

Dec. 28. vasárnap: Minden reggel úgy kezdődik, hogy a fiam cibál ki az ágyból a nappaliba, és várja, hogy bekapcsoljam rajta a fényeket. Tündéri, amilyen hangokat kiad ilyenkor magából!
Tettem-vettem otthon, de főleg a gyerekekkel játszottam. És jött egy időszak délután, amikor megint le tudtam ülni gobleinezni!!! Ők zenéltek a 2 oldalamon a kis zenegépeikkel, jó kis hangzavar volt, de én bírtam. Réka még hímezni is besegített, nagyon élvezte.


Beszéltem anyuval, és mondta, hogy Levi megint jön haza Németből. És akkor én kitaláltam, hogy mi lenne, ha holnap reggel felmennénk hozzájuk, odacsődítenénk a családot, és megülnénk az elmaradt karácsonyt. KisGergő már úgyis tutira nem fertőz. Beszéltem a fiúkkal is, részükről oké volt a dolog. Anyu elsőre nem repesett az örömtől, szegény hétfőn kedden szabin lett volna,és gondolom semmittevéssel, pihenéssel töltötte volna ezt a pár napot, de akkor így konkrétan nem gondoltam ebbe bele. Először még sírtam is, hogy miért csinál mindig akkora problémát abból, hogy mit főzzön meg ilyenek, mert ilyenkor mindig azt érzem, hogy egy púp vagyunk a hátán, mert plusszba kell ránk főzni és csak a meló van velünk. Aztán meg azért éreztem rosszul magam, mert beszerveztem hozzá Levit, Andit meg Zolit is, és tulajdonképpen meghívattam magam. El is határoztam, hogy ezentúl csak akkor fogunk hozzájuk menni, ha ő hív, nem tudom mit fog szólni ehhez. Estére Gergő éppen marhapörköltet főzött 1 kg húsból, azt majd elvisszük holnap magunkkal a megmaradt jó sok halászlével egyetemben. Hogy főznie se kelljen tényleg. De úgyis fog...

Dec. 29. hétfő: Jó korán indultunk itthonról, mentünk Ecserre. Gergő ment is tovább dolgozni. A gyerekek le voltak nyűgözve, ugyanis anyuéknál 4 kisebb karácsonyfa volt felállítva. Réka délelőtt elaludt a tv előtt, és miután felébredt, visszaaludt. Ez már gyanús volt, aztán éreztem, hogy meleg a kis feje. Hőemelkedés... Már csak ez hiányzott. Adtam neki kúpot- a kanalast persze otthon hagytam-, amitől egy idő után jobb lett, de addig olyan sírós és nyűgös volt, mint még soha. Közben megérkeztek Leviék is. Pár óra elteltével, amikor Réka azzal jött ki a szobából Andihoz, hogy menjen vele játszani, már olyan volt, mint lenni szokott. Enyhén ideges lettem, hogy már meg ő betegszik le, és megint akkor, amikor nem otthon vagyunk. Úgy látszik ez az évvége már csak ilyen.
Gergő szegény elég későn ért haza a munkából, de megvártuk az ajándékbontással. Nagyon jól sikerült az itteni ünneplés is, szuper dolgokat kapott mindenki, jó volt a hangulat. Itt végre sikerült családi képeket csinálni!






Mivel elég sokat petárdáztak odakint, a kutyát beengedtük az egyik szobába. Mivel egymaga volt ott, unalmában egy idő után szétrágta a karácsonyfán lévő égősor zsinórját. Iszonyú hangot adott ki magából szerencsétlen, rohantunk is oda rendesen. Még jó, hogy nem csapta agyon az áram csórikámat.
Meghívtuk pár barátunkat szilveszterezni hozzánk, és akkor tudtuk meg, hogy egy pár 7 év után szétment. Nagyon meglepett a dolog, pláne, hogy ez már 2 hónapja történt...
Estére Rékunak megint hőemelkedése lett, kúpot kapott. Éjjel a torkát is fájlalta, de akkor már én is. Nagyon rosszul aludtam.

Dec. 30. kedd: Gergő reggel ment dogozni, mi meg játszottunk az új játékokkal, beszélgettünk, elvoltunk. Gergő este megint későn érkezett, de indultunk haza, mert holnap már készülődni kell az esti "bulira". Épp hogy elindultunk, hívta Gergőt a főnöke, hogy holnap is be kell mennie dolgozni. El kell mennie a legproblémásabb ügyfélhez, aki szerintem már csak kiszúrásból hívja őt. Emiatt annyira rossz kedve lett, hogy egész úton egy szót sem szólt. Szegény azt mondta, most hatalmasat csalódott a főnökében, aki nyugodtan mondhatta volna az ügyfélnek, hogy nem megy be holnap Gergő, és így most nagyon úgy érzi, hogy kihasználják. Nagyon sajnáltam, de semmi okosat nem tudtam mondani, próbáltam egy kicsit lelket önteni belé, de többnyire inkább csöndben maradtam, szerintem így jobban jártunk:) Hogy legyen vacsoránk, visszahoztuk a maradék pörköltet, ami a pakolás közben az úttest kellős közepére borult ki. Ez volt a nap csúcspontja, már tényleg csak ez hiányzott még. Mivel nagyon későn értünk haza, nem mentünk be hazafelé jövet vásárolni, Gergő inkáb a felcuccolás után ment vissza a Tescóba. De még jókor, mert csak 9-ig volt nyitva. De sikerült mindent beszereznie holnapra. A bólét félig elkészítettük és a fasírnak valót bekevertük. (Pontosaban ezeket mind Gergő csinálta:)) Megint jó későn kerültünk ágyba...

Dec. 31. szerda: Rékunak kutya baja, én viszont tiszta nátha vagyok. Jól zárom ezt az évet, mondhatom. Gergő elment reggel dolgozni, sikerült már egy kicsit megnyugodnia is. Délután 1-re már itthon is volt! Beszélt a főnökeivel is, elmondta a véleményét erről a mai malőrről, kíváncsi vagyok a következményekre. De jó hangulatú volt a beszélgetés, rossz semmiképpen nem fog kisülni a dologból. Szerencsésen elkészültünk mindennel estére, a többiek csak 7-re jöttek. 1 hét alatt ma sikerült először a számítógép elé keverednem, miközben vártuk a vendégeket. Elég jó teljesítmény...
Ez a mostani egy lightos, beszélgetős "buli" volt. Az első pár percben hogy megjöttek Krisztáék, elkezdtem émelyegni, minden baja lett a gyomromnak, így se enni, se inni nem nagyon tudtam egész este. Mondhatom, nagyon örültem neki... Ráadásul 11-kor már ragadtak le a szemeim, borzalmasan álmos voltam. A gyerekek jól viselték az estét. Kicsit később feküdtek le, csak ennyi volt a különbség a többi naphoz képest. KisGergő ugyanúgy felébredt éjfélkor, ahogy mindig szokott, csak most nem bajlódtam a visszaaltatással. 1-kor mentek el a többiek, utána zuhanás az ágyba fél 2-kor egészen fél 7-ig, miközben félig éberen aludtam, mert pici fiú a mi ágyunkban feküdt...

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Drága Bogcsikám!!

Végig olvastam a beszámolódat, és ebből akár egy regényt is lehetne írni. Ezt még olvasni is sok volt, nem pedig végig csinálni. De a voltak azért szép és emlékezetes pillanatok is benne. A képeket nagyon várom, főleg a két kis tündérről, de ugye titeket is láthatlak majd.Szeretnélek megkérni, hogy tegyél be képet az Ildikéhez is, hogy a többiek is megtudják nézni őket?? De nem szeretnék tolakodó lenni a kérésemmel, csak ha te is ugy gondolod. Puszi Gizi

bogica írta...

Persze Gizike, hát hogyne tennék oda is képet, nem vagy tolakodó egyáltalán!!! Csak még bajlódok az új géppel...

Névtelen írta...

Köszi Bogcsika!
Én látom itt is a képeket, de a többiek kitudja miért nem járnak erre. És a Luki már reklamált hogy csak az ő képei vannak fent. De én mit tegyek magamról, inkább ezeket a tündérkéket nézegessék ők is.Puszi Gizi

jociandi írta...

Baromi jó ez a bontós sorozat :)