hétfő, január 26, 2009

Belegondoltam...

Egyre többször jut eszembe, hogy ősszel vissza kell mennem dolgozni. Sokszor jut eszembe, hogy majd akkor a napjaink már nem így fognak eltelni, ahogy most: békésen, csak egymás társaságában a gyerekekkel. Itthon vagyok, amit imádok, és ha sok dolgom is van itthon, össze sem hasonlítható a munkahelyi teendőkkel. Próbálom élvezni a pillanatokat, hogy a napsütéses szobában ülök és játszom a gyerekkel délelőtt, vagy olvasgatok a kanapén, ők pedig színezgetnek mellettem teljes egyetértésben. Nem kell korán, időre kelni, nincsenek időpontok, határidők, mindent úgy csinálok, ahogy nekem tetszik. Szeretem az életemet, ezt a részét meg különösen. (Annak ellenére, hogy sokat panaszkodok időnként:)) Emlékszem a pillanatra, amikor először maradtam itthon, mikor már táppénzre mentem, amikor Rékával terhes voltam. Annyira vártam ezt az időszakot, aminek lassan vége. El se hiszem.
Egy kicsit elmerengtem... de így legalább jobban megbecsülöm és értékelem a jelent.

Nincsenek megjegyzések: