Hát, mondanom se kell, hogy semmit nem aludtunk éjszaka. Fél 12-hajnali 2-ig egyfolytában ordítás kisGergő részéréről. Türelemvesztés a mi részünkről. De bővebben már nem is részletezem, unalmas lenne. Eredmény: fejfájással elalvás és ébredés. Most fordult elő először, hogy Gergőnek 4x meg kellett állnia az autópályán, mert majdnem elaludt. Egyre jobban féltem, mert az egy dolog, hogy én nem pihenem ki magam, de hogy ő nem, az nagyon veszélyes, egyre inkább nem tud rendesen koncentrálni a vezetésre. Nem tudom mit csináljak a gyerekkel... Délelőtt tudtam aludni egy kicsikét, a kis drágáim hagytak is. Mondjuk csinálhattak volna bármit, egyszerűen beájultam. KisGergő ébresztett azzal, hogy az arcomba öntött egy pohár vizet. Jó volt. Szegénykém csak hozta a poharát, hogy töltsem meg, mert szomjas, csak hát még volt benne...
Kicsi fiú délben elaludt, és 2 és fél órát aludt.
Délután leszedtük Rékával együtt az ünnepi dekorációt. Olyan csupasz lett így a lakás, hogy elképesztő.
Réka meggyógyult. Bár még valami nem stimmel, még megfigyelés alatt tartom.
2 megjegyzés:
Nagyon örülök hogy Réka már jobban van. De a kisGergő az nem semmi, és még a legnagyobb baj hogy nem is lehet tudni hogy mitől van ez. Nagyon sajnállak benneteket, és főleg Gergőt, mert teljesen kilehet fáradva, és bizony így dolgozni, és főleg vezetni nem könnyű feladat. Gizi
Szia Bogcsika!!
Nagyon hiányzol, de látom már ide is régen írtál. Csak nem vagytok megint betegek? Kérlek ha tudsz, csak egy pársort írj hogy tudjuk mi van veletek. Puszi Gizi
Megjegyzés küldése