KisGergő még éjjel a megszokott időben- fél 12-kor- hang nélkül átmászott az ágyából a mi ágyunkba. Befeküdt és aludt is. Egészen addig, amíg ki nem kapcsoltuk a tv-t... Mert akkor rákezdte az ordítást. Gyorsan gyújtottam mécsest, hátha a sötétség nem jó neki(Bár csukva volt a szeme). Aztán visszakapcsoltuk a tv-t, hátha egy kis zaj kell neki. De visszakapcsolva már nem volt jó. Kivittem a konyhába, leültettem a mikró elé, és miközben nekem döntötte a kis fejét, itatni próbáltam, hátha szomjas. De nem, viszont csöndben volt. Meg se mozdultam ám jó darabig!!! Aztán mikor már kezdtem zsibbadni, visszavittem az ágyba és leültem vele, már vetődött is mellém, szépen lefeküdt, és úgy maradt. Ezt még 1x eljátszottuk hajnalban- csak akkor már ivott is-, de nem ordított!!!!!!!!
Úgy volt, hogy legkésőbb ebédre lemegyünk anyósomhoz és nagyrészt nála töltjük a hétvégét. Na most ebből délután 2 óra lett. Gergő reggel 8-kor már a gépnél ült és dolgozott, mert ugyan lefújták azt a projectet, hogy ez a nap munkanap, de azért neki dolgoznia kellett, igaz, otthonról. Én már minden percben ugrásra kész voltam, hogyha ő azt mondja, kész, akkor indulhassunk is. Így viszont egy csomó elmaradt dolgot meg tudtam csinálni. Viszont persze hogy otthon hagytunk ennek ellenére valamit, amiért vissza kellett kanyarodnunk, pedig már végre úton voltunk. Gergő úgy gondolta, hogy ha már vissza kellett mennie lakásba, lehozza már a csupasz fenyőfát is. Persze maga után hagyta a rengeteg tűlevelet az udvaron, amitől rosszul voltam, hogy otthagyta, de söprögetni már nem szálltam ki az autóból, így is késésben voltunk. (Másnap egy kedves lakó , miközben látta, hogy tűntetem el a fa nyomait, meg is kérdezte, hogy hát mi voltunk?)
Kécskén nagyon jó volt, ettünk, ittunk, pihentünk. Délután több órát sikerült aludnom, ez iszonyú jó volt! Miközben aludtam, a fiam elhagyta a cumiját. Égen-földön nem találtuk, egészen lefekvésig. Na, ekkor fellélegeztünk, ugyanis egyenlőre cumi nélkül még nincs elalvás. Kicsi drágám reggel óta köhög, úgy veszem észre, egy kicsit taknyos is. Hát csodálkoztam is volna, hogy nincs a kis családomban senkinek semmi baja:)
Kicsi fiú és Réka anyósommal aludt el, miközben én végre olvastam egy kicsit. Mire lefeküdtünk, kisGergőt át kellett hozzánk hozni, mert nagyon elkezdett fetrengeni és nyöszörögni. Közöttünk is még hajnali 3-ig vergődött, keresztbe feküdt, rúgkapált, ránk feküdt..., de nem ordított!!! Már ez is valami. Nem nagyon tudtam aludni, mert állandóan arrébb kellett pakolnom szegénykémet, valahogy mindig útban volt. Hajnalban a frászt kaptam, mert nem volt mellettem. Aztán mikor felültem, megpillantottam közöttünk a lábunknál fejjel lefelé fordulva, a feje már lógott le az ágyról, épp'hogy le nem csúszott. Mit össze tudnak mocorogni a gyerekek alvás közben...
Vasárnap reggel pici fiú mikor felébredt, lemászott az ágyról, és megindult az emeletről lefelé a lépcsőn. Tizenvalahány lépcsőfok kanyarral. Az utolsó lépcsőfokokról leborult, erre a zajra és a sírásra rohantunk oda. Nem volt gond, csak megijedt. Már egyre biztosabban hátrál le a lépcsőn különben. Délelőtt negint tudtam olvasni egy kicsit, komolyan mondom jól esett a lelkemnek.
Ebédre mentünk apósomékhoz, nálunk most tartottuk meg a karácsonyozást, ami mindig elmaradt eddig valami miatt. Jól sikerült a délután, a gyerekek rengeteg ajándékot kaptak, és nagyon kis csinosak voltak az új ünneplő ruhácskájukban. (Képek később)
Este pici fiú egy kicsit nehezen aludt el, de legalább elaludt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése