Az utolsó simítások

Ma még elugrottam délelőtt csomagolópapírért, az este elfogyott, és még van pár ajándék. A turiba is be akartam ugrani valami felsőért, mert valahogy azt néztem, nem nagyon van mit felvennem az ünnepekre. De persze tegnaptól zárva van... Na mindegy, van még itthon pár dolog úgyis. Kikészítettem a díszeket a fa díszítéséhez, hogy ha hazaér Gergő, rögtön tudjuk kezdeni. Mert ugyebár szegény ma is dolgozik, remélem hamar hazajöhet... Kikeresem még az ünneplős ruhákat a gyerekeknek, meg magunknak is, kicsinosítom magam egy kicsit, a szárítóról próbálom a ruhákat eltűnteni, de nem nagyon akarnak száradni:(

Piroska a napot a dokinál kezdte picurkámmal. Vírusos bélhurutja van:( Réka csak a dédiig ment velük, aztán ott maradt vele. Jobb is, legalább nem kapott el semmit a váróban a betegek között:) Örülök, hogy ilyen jól elvan a dédivel kettesben, nagymama is biztos nagyon örül ennek:) Ez már szerintem egy nagy ajándék neki:)

Na hát Gergő elég későn ért haza, már nagyon tűkön ültem. Ha este felállítottuk volna a fát, én feldíszítettem volna, de azt mondta, fúrni kell, és ezt már este nem csinálta nyilván. De ma észrevettem, hogy nem is kellett volna fúrni... Na mindegy. Egyébként is ragaszkodik ahhoz, hogy ő díszítsen. Szegény Gergőnek nagyon rossz napja volt, még mikor hazaért, akkor is min. 1 órát a telefonban volt, én meg csak vártam és vártam... Így elég későn értünk Kécskére is. A picik már aludtak, alig vártam, hogy megöleljem őket!
Már alig álltam a lábamon, de még feldíszítettük Piroska fáját. A halászlét nem kezdtük el csinálni, majd holnap, mert nem olvadtak ki a halszeletek. Úgyhogy nem fogunk unatkozni...

Gyerekek nélkül: 3. nap

Anyósom hajnalban küldött sms-t: kisGergő belázasodott. Hát ez most baromira hiányzott, mondhatom! Reggelre már nem volt lázas- kapott kúpot, amit csomagoltam a táskába-, és remélem nem is lesz. Másfél hétig benne volt a megfázásba láz nélkül, remélem hogy csak a tegnapi több órás hancúr hajtotta ki belőle a még benne lappangó vírust vagy bacit. Egy kicsit ideges lettem, nem is bírtam tovább aludni a korai telefon után, de reménykedek, hogy semmi komoly...:(
Egész nap takarítottam, sikáltam, csomagoltam, mostam, csak ebédelni ültem le 5 percre, aztán este 6-kor. Hááááát, elfáradtam egy cseppet... Hajnalban kerültem ágyba fél 3-kor:)
Kicsi fiú délutánra megint belázasodott, és iszonyú hasmenése lett. Holnap irány a doki! Szegény anyósom jól kifogta, pont most beteg a pici... És perce szegény kisGergő!!!!!!!!
Gergő este fél 10-re érte haza, remélem hogy holnap hamarabb hazajöhet, mert különben nem tudom mi lesz... Mivel későn ért haza, a fát már nem állítottuk fel. Holnapra még így is dolgom...

Aranyvasárnap

Reggel anyu telefonja ébresztett: itt vannak épp Kecskeméten beugranának. Volt szó ugyan látogatásról, de úgy beszéltük meg, hogy majd délután. Így egy kicsit meglepődtem, de azonnal ugrottam is ki az ágyból. Gergő már lassabban... Olyan iszonyú jót aludtam, mint már nagyon régen!!! Szuper volt!

Ahogy anyuék elmentek, indultunk is az utolsó- remélhetőleg utolsó- bevásárló körutunka. Délután 5- ig tartott de. 10-től. Hát, elfáradtunk, de minden megvan!!!! Éljen!!! Már csak apróságok vannak hátra otthon, azt majd elintézem, amíg Gergő dolgozik. Du. már nem sokmindent csináltam, annyira fájt a lában a sok mászkálástól, de azért nem állunk rosszul. Ez olyan jó érzés...

Gyerekek nélkül:1. nap

Délelőtt Gergőnek itthonról még dolgoznia kellett, de ahogy tudtunk, indultunk Tiszakécskére. Réka drágám már nagyon be volt sózva, még a kis hátizsákját is telepakolta játékkal, aminek nagy részét persze kirámoltam, amikor nem látta:) Ebéd után elintéztünk pár dolgot anyósomnak- fát és halat vettünk-, apósoméknál is tiszteletünket tettük, aztán felpakoltuk az ajándékokat és indultunk haza a gyerekek nélkül. Úristen, anyósom mennyi ajándékot vett!!! Tátva is maradt a szám a mennyiség láttán. Hááát, mi elbújhatunk mögötte. Tudom hogy nem a mennyiség a lényeg, csak azért erre nem számítottam...

Előtte még elvittük a gyerekeket és anyósomat egy karácsonyi ünnepségre a Művelődési Házba. Mikor kitettük őket és elindultak, kisGergő annyira drága volt, ahogy kuksolt hátrafelé, hogy mi hol maradunk már, majdnem orra is bukott közben. Kicsi fiú természetesen elaludt- ugyanis zenéltek is-, Réku meg alig bírta kivárni a végét, mert annyira nem kötötte le, egy kicsit nagyobbaknak szólt a műsor. Nem baj, jól érezték magukat, volt a végén bejglizés és tombola is. Nem nyertek:)

Kecskeméten még vásárolgattunk egy sort, és csak du. 5 körül értünk haza. Utána még nekiugrottam 1-2 dolognak otthon, hogy azért haladjak is. Filmet is néztünk közben, ilyet újse tudunk csinálni, ha a kicsik itthon vannak:) Este egy kicsit idegesített, hogy az alsó szomszéd úgy üvöltette a Megasztár döntőt, és őrjöngtek is hozzá, hogy teljesen képben voltam, ki nyert, minden felhallatszódott. Én meg próbáltam visszafogni magam, hogy ne porszívózzak már 8 után, nehogy zavarjam őket, de lehet hogy mégiscsak azt kellett volna, hátha észre vették volna magukat. Na mindegy...

Hajnali 1-kor feküdtem le, de olyan rend lett, hogy csak na!!!

Készülődés

Éjszaka a fiam megint műsorozott, Réka át is menekült hozzánk. Én meg átmentem a kicsihez, és Réka ágyán együtt aludtunk. Valahogy olyan kényelmetlen volt az az ágy, pedig régen mennyit aludtam rajta! Nem is pihentem ki igazán magam éjszaka.
Gergő itthonról dolgozott, mondanom se kell, hogy reggel 8- este 8-ig a gép előtt ült a telefonhoz ragadva. Én csináltam a dolgomat, a gyerekek is igényelték a foglalkozást nagyon, el is fáradtam délutánra. Pedig a java még csak ezután jön! Holnap levisszük őket Piroskához, de már annyi minden tennivalót kitaláltam magamnak, hogy már abba belefáradtam:)

A kicsik időnként olyan édesen elfoglalták magukat és egymást, hogy élvezet volt nézni:D Az egyik ilyen elfoglaltságukat Gergő meg is örökítette:

Délután számítógépeztek a gyerekek:) Annyira édesek voltak. Réka volt, aki használta az egeret- különben már nagyon profi a kis drágám-, kisGergő inkább csak ujjongott mindenen, és a billentyűzetet csapkodta.

Este elkezdtem összecsomagolni holnapra. Amikor Rékát ágyba dugtam, eszembe jutott, hogy pár napig nem ölelhetem majd magamhoz. Olyan rossz érzés volt:(

Levinek kilátásban van végre egy állás. Úgy örülnék, ha sikerülne neki!!!!!

Haladás

Ma végre megírtam az összes karácsonyi üdvözlőlapot és képeslapot!!! Hú de nehezen kezdtem neki, már kb 1 hónapja odakészítettem az asztalra, hogy nehogy elfeledkezzek róla, de mindig csak halogattam, halogattam, mondván hogy még van idő... De lassan nincs, és még majd fel is kell adni őket. Lelkileg már most rákészülök a kígyózó postai sorokra.

Ma is szinte egyáltalán nem tudtam a számítógép elé ülni, a gyerekek lassan allergiásak lesznek erre. Ahogy leülnék a gép mellé, már cibálják is a kezemet, mindenáron el akarnak onnan rángatni, hogy hová, azt ők sem tudják, csak ne üljek ott. Mást csinálhatok, csak ezt nem. Na szépen vagyunk:)

Réka mai harisnyája:

Pár hete pici fiút éjszaka úgy tudom megnyugtatni, ha felébred, hogy a kezébe adom a vízzel teli cumisüvegét, amivel szépen visszafekszik. Fekszik hanyatt, szorítja az üveg 2 fülét, nem lehet róla lehámozni a kezét. Időnként beleiszik, de inkább csak szorongatja. Ilyenkor muszáj egy idő után átnéznem hozzá, mert forgolódás közben kiesik a kezéből, és akkor kifolyik minden és elázik az ágya. Hajnalban is átmentem hozzá, mert már egy ideje markolászta az üveget, de mikor átmentem, tágra nyílt szemekkel feküdt, és nyőgött valamit olyan hangsúllyal, mintha azt mondta volna: na mi van? Húztam is vissza a csíkot a helyemre, nehogy nagyon magához térjen, mert akkor megint kezdődik az éjszakai ordítás.

Itt már éppen lecsúsztak a kezecskéi az üveg füléről:

Jaj, és volt még ma egy aranyos eset! Délelőtt próbáltam kisGergőt elaltatni, de több mint fél órán keresztül sem sikerült, pedig írtózatosan fáradt volt! Azért nem sikerült a művelet, mert egyszerűen égen-földön nem találtam meg a cumiját!!! És amikor anyósom egyszer csak megtalálta teljesen véletlenül egy eldugott kis zugban, rögtön áthozta. Na most: amikor közeledett a cumi a kis szája felé, a szeme már csukódott is lefelé. Amikor pedig teljesen rácuppant, már aludt is, rögtön le is tettem. Ha nem látom, nem hiszem el. Kis haramia, leszokhatna már a cumiról!!!

Már csak 1 hét!

Este 7-kor kisGergő elaludt az ölemben vacsora nélkül. Utána párszor megébredt még, viszont nagyon sokáig aludt! Fél 9-kor keltünk!!! (Mondjuk 6 előtt magam mellé vettem a picurt, de pillanatok alatt visszaaludtunk.) Szóval jó későn keltünk, egy kicsit el is csúsztam a mai napi teendőimmel, de végülis nem volt vészes.

Ebéd után kisGergő 1 pillanat alatt elaludt, és jó sokáig durmolt. Mikor felébredt, Réka elhalmozta egy kevés játékkal a kiságyában, és így még 1,5!!!!! órát a rácsos ágyban maradt 1 szó nélkül! Olyan jól elfoglalta magát, ahogy még nem láttam. Ilyen eddig még sosem fordult elő, hogy így megmaradt az ágyában. Tudom, hogy az ágyat csak alvásra kellene használni, de nem volt szívem kivenni:) Na meg így nyugiban tudtam csinálni a dolgaimat is...

Délután főzőcskéztem egy kicsit, még jó hogy volt segítségem a hagymapucolásnál...

Íme a mai harisnyánk:) (Ajánlanám Andinak)

Anyósom felajánlotta, hogy ha szombaton levinnénk hozzá a gyerekeket, akkor karácsonyig vigyázna rájuk, így könnyebb lenne előkészülnünk itthon a szentestére. 24-én reggel úgyis Tiszakécskén kezdenénk a karácsonyozást, akkor úgyis le kéne mennünk. Én annyira megörültem ennek az ajánlatnak, hogy az nem is igaz!!!!!!! Nekem ez eszembe se jutott, és való igaz, hogy tavaly nagyon erőltetett menet volt az egész 23-24-i készülődés. Így az elmaradt dolgokat is nyugiban el tudom intézni, és az ajándékokat sem kell éjnek évadján becsomagolni, amikor már inkább alukálnék:) Bár ilyenkor is meg tud lepni a pici lány, ha nem vigyázok...

Nyugalom

Ma teljesen nyugis napom volt, a gyerkőcök nagy csöndben és élvezettel játszadoztak az újonnan kapott játékaikkal. Nem csináltam képet, de még este 6-kor is ugyanolyan rend volt a szobájukban, mint reggel, ugyanis este a játékok kint maradtak a kanapén, és ezért a szobájukba szinte be se mentek. (Mondjuk 6 után 10 perc alatt úgy szétrámoltak, hogy csak na)

Délután elsétáltunk Piroska telefonját megcsináltatni. Szerencsére sikerrel jártunk, meg lehetett javítani, és csak 500 Ft-ba került. Utána egy kicsit elnéztünk a játszótérre is, legalább kint voltunk a levegőn.

A tegnap kapott harisnyaarzenálból mutatnék 2 példányt:

Gondolom egyértelmű, melyik láb melyik gyerekhez tartozik:) (Már annak, aki ismeri a gyerekeimet)

Testvéri szeretet

Hétvégén- és azóta már többször is előfordult-, hogy Réka sírdogált. KisGergő fogta magát, elkezdte símogatni a fejét, és csak símogatta, símogatta, aztán odabújt hozzá és úgy megölelte, hogy majdnem elbőgtem magam... Képet sajnos nem tudtam csinálni egyik ilyen alkalommal sem, mert addig-addig gyönyörködtem bennük, amíg vége lett:( Annyira édesek így összeölelkezve, hogy azt leírni nem lehet! Réka egyik ilyen alkalommal 1000x is elmondogatta, hogy ő csak kisGergővel akar lenni, csak vele akar játszani, és amikor a picur abbahagyta a vígasztalósdit, csak úgy koslatott utána, hogy szeretgesse már még őt egy kicsit. Akkor az én ölelésem már nem is kellett, csak a pici fiúé. Azt hittem, elolvadok tőlük:)

Jó nap

Ez a mai napom szuper volt! Nem történt semmi különös, de ma valahogy annyira nyugodt, jó kedvű, türelmes voltam, hogy nagyon! Nem is tudom, pár napja mi volt velem... Talán telihold volt? Rendbe kaptam a lakást, a gyerekek meg annyira aranyosan elvoltak egymással, nem volt vinnyogás, visítás, ők is tök nyugisak voltak. Tényleg megérzik, hogy milyen a hangulatom, mert akkor ők is nagyjából olyanok, mint én.

Jaj, dehogynem, azért történt is valami. Apósomék estefelé meglátogattak minket, és meghozták az elmaradt mikulás ajándékokat. Nagyon jó hangulatban telt el szerintem az idő, mindenki jó kedvű volt. A gyerekek is tündériek voltak:)

Látogató

Ahhoz képest, hogy milyen későn feküdtem le, meglepően frissen keltem. Egész jól haladtunk az ebédkészítéssel délelőtt, csak annyi bajom volt, hogy ugyan betettem a sütőbe a kaját, de a láng kialudt. Ezt viszont nem vettem észre. Úgyhogy nem tudom meddig dekkolt így a sütőben a husi, mire észrevettem. Aztán megint begyújtottam, és megint kialudt. Ezt már hamarabb észrevettem:) Viszont a husi nem úgy sikerült, mint a múltkor- eddig 1x csináltam ilyet-, viszont apámnak nagyon ízlett. Legalábbis ezt mondta, de lehet hogy csak udvariasságból.:)

Apu 11 után érkezett, Gergő kiment elé az állomásra. Busszal jött vonat helyett a sztrájk miatt.Hozott egy rakás ajándékot- majd a fa alá tesszük-, és mi is odaadtuk a miénket. Nem csomagolta ki, mert mondtam, hogy tegye a fa alá, így nem fogjuk látni a reakciót, tetszik-e majd neki. Csak 2 óra hosszát maradt, lehet hogy nem is érezte jól magát nálunk. Mintha ezt láttam volna rajta... A gyerekekkel igazán nem nagyon tud mit kezdeni, mintha kicsit idegenkedne tőlük. Mondjuk nem sűrűn találkoznak... A beszélgetés kicsit akadozott, de ez általában így szokott lenni. Csak feszengünk mind a ketten szerintem, azért ami annak idején megtörtént, az megtörtént. Nyugdíjas lett, de van munkája, méghozzá szerintem egész jó, vett egy házrészt, sőt most még egy számítógépet is. Olyan, mintha kezdene egy kicsit egyenesbe jönni, legalábbis én ezekből ezt szűröm le. Fényképeket nem csináltunk, pedig akartam:(
Délután már nem nagyon csináltam semmit... Viszont hajnalig msn-eztem Andival:D Volt egy kis beszélni valónk, remélem nem bántottam meg semmivel:)

Hosszú nap

Na, Réka megint sikeresen csinált nekünk egy kis plussz kiadást... Leejtette délelőtt anyósom telefonját, ami tönkre is ment. Fél 12-kor sikerült is elindulnunk Gergővel a NAGY BEVÁSÁRLÁSRA,- sokkal korábbra terveztük, de hát mi már csak ilyenek vagyunk:) Így az első utunk a Pannonba vitt, de nem csinálják meg a telcsit, még csak meg sem nézik. De több mint valószínű, hogy kb annyiért tudjuk majd valahol megcsináltatni, amennyiért egy új telefont vennénk. Mivel a mi gyerekünk tette tönkre, evidens számunkra, hogy a költségek is minket terhelnek. Hát ez most pont nem hiányzott... Réka különben a héten leejtette a videókamerát és a fényképezőgépet is: mindkettő megrepedt, de még működik. Lassan semmit nem fogok engedni- legalábbis ilyen dolgokat-, hogy a kezébe vegyen. Nem is értem, eddig miért engedtem...

A vásárlás viszonylag sikeres volt, nagy előrehaladás történt ajándékvásárlás terén. Nem merem összeszámolni mennyit költöttünk. Az viszont nagyon megnyugtatott, hogy volt valamennyi félretett kis pénzünk ilyen célra.

Elég későn értünk haza, így mindennel csúszásban voltam. Nem is tudom, mikor sikerült a gyerekeket ágyba dugnom. Azt viszont tudom, hogy én hajnali 2-kor feküdtem volna le,- ebben mondjuk benne van egy filmnézés is-, de ekkor Réka ébredt fel, mellé kellett mennem. Mivel holnap jön apám látogatóba, mindent meg akartam csinálni, ami nem főzés. Régen mostam már fel hajnalban...

Réka tegnapi sérülése már javulóban van, nem fáj neki, már csak nevet az egészen. Ez megnyugtató.

Levi valószínűleg nem tud hazajönni Karácsonyra Németből, ez nem jó hír:( Ráadásul már minden baja is van: felszakadt a szemhéja, elvágta a kezét, fáj a lába, a múltkor a foga tört ki, tiszta roncs lesz lassan. Azt hiszem a teste már 100%-ig tiltakozik az eddigi dolgok ellen, lehet, hogy abba kéne hagynia, amit csinál...

Ja, és nem utolsó sorban ma mérföldekkel jobb hangulatom volt, mint tegnap!!!!!!!!

Elegem van!

Nem mondhatnám, hogy ma jó napom volt. Valahogy kezdem az utolsó energiatartalékaimat felhasználni. Ingerültebb vagyok, fáradtabb, türelmetlenebb, és még mindig náthás... Biztos a picik is megérzik ezt rajtam, állandóan nyivákolnak, nyűglődnek... Ma legszívesebben a világ végére szaladtam volna. Próbáltam aludni is délután, de csak rosszabb lett. Nem tudtam aludni, viszont pihenni se nagyon pihentem, járt az agyam, mi mindent kellene még csinálnom.

Viszont délután végre elkészültem az utolsó ablakdíszemmel is! Igazából a függönyre tettem volna,mint a kis szobában, de mivel a gyerekek azt leszaggatták, így az most nincs.

Délután Réka lecsúszott a székről, megütötte a kis puniját a szék sarkában. Akkor gyorsan megnéztem, de nem nagyon láttam semmit, bár nagyon fájt neki. Aztán mintha el is felejtette volna... De aztán mikor ordított a kádban, hogy csípi neki a víz, és pisilésnél is ordított, tüzetesebben megnéztem: hát jó kis sebe lett neki belülről... Még ilyen problémánk sose volt, nem is tudom, mit csináljak. Neogranormonnal bekentem, meg majd kamillával ecsetelem. Szegénykém, nagyon sajnálom! Annyira szenved! De egy ilyen dologgal szerintem kidobnak az ügyeletről.
KisGergő ma mintha azt kiabálgatta volna egyfolytában, hogy APA! Annyira édes volt, olyan lendülettel mondogatta, határozottságban nem volt hiány, az tuti!
Réka ma különösen hisztis volt, miután állandóan vagdos a tegnap kapott szuper kis ollójával, és általában nem úgy sikerül a dolog, ahogyan azt ő szeretné. Többek között ezzel is a sírba vitt ma.
Gergő ma reggeltől késő estig dolgozott itthon, valami koncepciótervet ír, meg közben állandóan hívogatták. Reggel 9-este 10-ig komolyan egyfolytában a gép előtt dolgozott, csak enni kelt onnan fel! Szerintem az ő részéről is nagyon érik egy újabb 3 napos hosszabb hétvége a gyerekek nélkül. Már beszéltünk is anyósommal, vállalja-e megint őket. De ez már csak jövőre oldható meg. Mint utólag elmondta Gergő, erre a mostani hétvégére tervezett ilyet, de most jön hozzánk apám látogatóba. Csak azt nem értem, engem ebbe miért nem avatott be, mert akkor nem így szerveztem volna a dolgokat. Na most már mindegy...

Vásárlás, zenebölcsi

Reggel megjött Piroska. Előkészülődtem az ebédhez- amit aztán ő fejezett be-, aztán indultam is az elmaradt bevásárló körutamra. Hideg az volt, viszont nagy tömeg, amire számítottam, az nem. Ami nem is baj. Beszereztem jópár ajándékot, szerintem rekord idő alatt.:)

Délután mentünk Rékuval zenebölcsibe. Készültünk Mikulás sapkával- úgy láttam, más is-, de az "utómikulásozásból" nem lett semmi. Kis drágámat Ildikó megdícsérte, olyan szépen, pontosan, és főleg hangosan mondta az egyik mondókát. A dobolás is már nagyon jól megy neki...

A kör közepén táncolásról nem is beszélve...

Hazafelé menet megint útba kellett ejteni a körhintát és társait. Most egy nagy egérkére ült fel. Ahogy telt az idő, úgy kezdtem izgulni, mert úgy vettem észre, kezd egyre jobban oldalra csúszni az ülőkéről. Szerintem a körkörös haladástól egy kicsit szédülhetett, és nem érzékelte ezt a dolgot, én viszont frászt kaptam. De nem esett le szerencsére...
Gergő ismételten sokat dolgot. Most mondjuk fürdetésre hazaért, és imádták a gyerekek a pancsolást az apjukkal, viszont az bosszantott egy kicsit, hogy még a kádban sem hagyták szerencsétlent nyugton, állandóan csörgött a telefonja.

Este pici fiú nagyon nehezen aludt el, sírt, levegőt is alig kapott, még mindig taknyos szegénykém. De miután elaludtak mind a ketten, csaptunk mi hárman felnőttek egy kis dvd-zést. A Firefly c. sorozatot kezdtük el nézni immár nem tudom hanyadszor, és ezennel anyósomnak is bemutattuk. Szerintem tetszik neki:) Anyunak minden esetre nagyon elnyerte a tetszését, amikor annak idején végignézettük vele mind a tizenvalahány rész. 1-2 rész után már nem is kellett kényszeríteni...

Eseménytelen nap

Hát hogy milyen semmilyen nap volt ez a mai...

Azt elfelejtettem írni a múlt héten, hogy Gergő megírta a tesztet a nyelviskolában. 40 kérdésből csak 9 rossz választ adott. Ahhoz képest, hogy ez a tudás egyszerűen a fejében van, mivel külön semmit nem készült a tesztre, nem is olyan rossz teljesítmény! Jövő héten be is íratkozik...

Zenebölcsi, fodrász, és még több megfázás...

Piroska jött reggel, meghozta a kécskei Mikulás ajándékait:) Én ezt a szépséget kaptam:

KisGergő távirányítós autója estére már romokban hevert, már csak tologatni lehet. De lassan már azt sem:)

A délelőtti zenebölcsi picurkámmal teljes siker volt, nem aludt el, sőt még tiszta erőből kalimpált is a kis lábaival a zenére a legvégén, sőt rázta a rumbatököt is 1000-rel, totál ébren volt. Úgy örültem, végre megélte a foglalkozás végét is! Mondjuk ahogy kimentünk a levegőre, már el is aludt, de sebaj. Irány a Posta- majd' megfőttünk-, aztán sikerült 1-2 ajándékot is beszereznem nekik. Hurrá! Aztán irány haza, és uzsgyi a fodrászhoz. Nagyon meg voltam elégedve azzal, amit kreált nekem a Móni. Szőke melírt és vágást kértem. Ilyen lettem, bár élőben más vagyok, ráadásul magamat fényképezni sose tudtam:

Ahogy hazaértem, észrevettük, hogy kisGergő nózija elkezdett szörcsögni. Kora délután el is pilledt egy kicsit, és éppen amikor indultam volna a bevásárló körutamra ajándék ügyben, picurkám felébredt, és úgy sírt, hogy alig lehetett megnyugtatni. Borzasztó nyűgös volt, olyan beteg nyűgös. Így nem is mentem el otthonról, úgyhogy ez a programom fuccsba ment. Na mindegy. Majd legközelebb. Délután különben a pici fiú elég sokat aludt, és este elég nehezen és sokára is sikerült elaludnia. De aztán nagy nehezen sikerült neki. Aztán egyszer csak én is elkezdtem érezni, hogy nem igazán vagyok jól. Szerintem elkaptam a gyerekektől, reggelre tuti, hogy lerobbanok. Megyek is gyorsan aludni, amíg még lehet:)

Egy kis megfázás

Réku mára már jobban volt, csak a nózija folyt egy picit. Nagyon profi már, egyedül fújja ki mindig az orrát, nem kell nekem kiszívnom! Haladunk...

Gergő ma másfél órával korábban ment lefeküdni, mint én. Gondoltam leírom, mert nem is emlékszem, hány éve történt ilyen utoljára:) Azt hiszem, kezd a sok munkától nagyon- nagyon- nagyon kipurcanni...

Bronzvasárnap

Tegnap már mindent megfőztünk mára, úgyhogy ezzel nem kellett foglalkozni. Mégis annyi dolog volt itthon! Úgy szeretnék megint reggeltől-estig semmit se csinálni!

Amilyen kis rosszaság volt tegnap Réka, ma annál jobban viselkedett. 1 szavunk se lehetett! Igazi kis tündér volt. Szerintem érezte ő is tegnap, hogy elszaladt egy kicsit vele a ló. Próbálok ajándékötleteket gyűjteni, de nem nagyon megy:( Pedig már nem sok idő van Karácsonyig...

KisGergő átaludta az éjszakát!!!!! Réka viszont nagyon kínlódott, köhögött és minden baja volt, nagyon sírt és vergődött. Át is hoztuk magunkhoz, hogy legalább a pici aludjon. Így viszont mi se nagyon aludtunk, elég sokára nyugodott meg, és állandóan rugdosott meg orrba vágott minket. Hajnalban vissza is szállítmányoztam a saját ágyába, legyen legalább fél óra rugdosódás mentes pihenés...
Gergő csinált egy leleplező fotót rólam, pedig nem nagyon szokott csak úgy magától fényképezni. Íme:

A telefonhívás

Szombaton fehívtam végre apámat. Már nagyon régen üzente, hogy hívjam fel, mert ő nem tud elérni. De mindig csak halogattam a dolgot, meg el is felejtettem. De most alkalom is volt, hisz' névnapja van: Miklósnak hívják. Nagyon kedves volt, nem kötözködött, jövő szombaton jön is hozzánk látogatóba. Ez 13.-ra esik, remélem jól fog elsülni a találkozás. Ilyenkor ebéddel szoktuk várni, készülni kellene valami finom dologgal. Azt hiszem elkezdek recepteket böngészni...

Réka elkezdte fájlalni a torkát annyira, hogy már gyógyszert is adtam neki. Remélem semmi komoly, és holnapra elmúlik. Már régen volt beteg, és ez várható volt, hogy hétvégére ill. az ünnepekre fog lebetegedni. Na de hátha tényleg semmi...

Lehet, hogy a nyűgösség hozta ki belőle a torka miatt, de teljesen kiborított estére a viselkedésével. Ha ezt sokszor és sokáig csinálja, elszakad az a bizonyos cérna, az biztos...

Péntek, dec. 5., tehát Mikulás ünnepség

Délelőtt nagyon sok dolgom volt, mivel tegnap sokminden elmaradt a fejfájás és a hangulatom miatt. De délre sikerült megcsinálnom az ebédet is, összekészülődtem teljesen, ugyanis délután vonultunk a Mikulás ünnepségre. Az 1.-re a gyerekeim életében:) Természetesen a kicsi fiam fél 12-kor elaludt, és negyed 2-kor ébresztenem kellett, egyszerűen nem akart felkelni. Az ébredezés is sokáig tartott, meg még meg is ebédeltettem, ne jöjjön már éhgyomorra, és szerencsére nem késtünk el, nagyon pontosak voltunk. Majdnem mi voltunk az elsők, így az 1. sorba ültünk. A műsor kezdete előtt meglátogattuk még a toalettet, és szegénykémnek egy kicsit megégettem a kezét, olyan meleg volt a víz. Úgyhogy elég jól indult az egész, szegénykém nagyon sírdogált. De aztán meg is feledkezett róla:)

Bábelőadással kezdődött a műsor, ami a gyerekeknek borzasztóan tetszett, KisGergőt is teljesen lekötötte, olyanokat sikongatott, kurjongatott, úgy sajnálom, hogy nem videókamerát vittem:(:(:(

A Mikulás utána jött. Név szerint szólította ki a gyerekeket. Aki énekelt valamit, vagy verset mondott, kapott a csomagon kívül egy szaloncukrot is. Mikor Rékára került a sor, ő is kivonult, és énekelt. De úgy, hogy senki nem hallotta, szerintem még saját maga sem:) Ugye Mikulás lévén mindenki mikulásos dalokat énekelt. És az én lányom? Hát a "Kiskacsa fürdik..."-et énekelte el! Én se hallottam, csak ő mondta nekem. Azt hittem behalok rajta! Ajándékosztás után a kis drágám ment volna barátkozni. De hogy csinálja a kis édes? Odamegy a másik gyerek orra elé, és csak áll, bámulja, és megy utána, ha az megmozdul. Aztán elmagyaráztam neki, hogy mit kellene ilyenkor mondani meg csinálni. Aztán úgy is megpróbálta a barátkozást, de hát ugye olyan halkan beszél a kis tündér ilyenkor, hogy a másik csak figyeli, de nem hallja. Ezt még majd gyakorolni kell:)

Az egyik krampusz Orsi volt. Réka először azt szúrta ki, hogy nénik öltöztek be krampusznak. Aztán hosszas figyelés után közölte, hogy úgy gondolja, Orsi az egyik krampusz. (Pedig volt álarca is.) Én bizonygattam, hogy biztos csak hasonlít rá, hiszen olyan sok hosszú hajú néni van. Egy időre elbizonytalanodott, de aztán csak kitartott amellett, hogy az szerinte Orsi. Hazafelé menet viszont áttárgyaltál Orsival a dolgot, és amikor Orsi is aztmondta, hogy ő az ünnepség alatt dolgozott, így nem ő volt a krampusz, akkor ebbe belenyugodott, és már ő is azt mondta, hogy akkor tényleg csak hasonlított rá. Aranyos volt:)

Mikor elindultunk hazafelé, szegénykém 3 lépcsőfokot le is gurult , mert az ő kis kezét már nem tudtam fogni a csomagoktól, kabátoktól és kisGergőtől. Szegénykém jó kis élményekkel gazdagodott ma dálután...

Az eső oda és visszafelé is esett, mondhatom nagyon örültem neki. Kb fél óráig tartott, amíg összekészítettem őket. A főtéren ünnepek alkalmával vannak kis játékok kitéve: kisvonat, körhinta meg ilyenek. 1-2 dologra fel is ült Réka, borzasztóan örült neki!!!

Mire hazaértünk, Gergő is megérkezett. Vacsi, fürdés után meg is érkezett a Mikulás!! Bosszús voltam, mert a videókamera nem volt bekészítve, nem tudtuk lefilmezni őket. Pedig annyira édesen reagáltak mindenre, kisGergő is nagyon kujongatott és rácsodálkozott dogokra. Réku még abszolút hisz a Mikulásban, olyan édes volt, ahogy teljesen izgalomba jött a várakozástól. Tett a csizmája mellé egy narancsot is, hogy a Mikulás majd egye meg, ha jön. És amikor észrevette, hogy a narancs tényleg eltűnt, hát annyira édes volt! Én is kaptam ajándékot: többek között egy pár fülbevalót. Véletlenül elszóltam magam,és Gergőnek köszöntem meg, de aztán Orsival együtt gyorsan kijavítottak, hogy a Mikulásnak köszönöm, ugye?



Mindent összegezve jól sikerült ez a mai nap, jó kis Mikulás nap volt!

Egy csütörtöki nap

Ma délelőtt telefonáltak a munkahelyemről, hogy mikortól tervezek visszamenni dolgozni, mert akkor úgy kalkulálnak velem. Ez jövő ősszel lesz esedékes. Nagyon jól esett, hogy nem lettem elfelejtve, és hogy lesz hova mennem dolgozni Gyes mellett. Szerintem ez a mai világban nagy dolog.

Ebéd után nekiindultunk-persze hogy a legnagyobb esőben-, és vittem kisGergőt oltásra. Végre megkapta a 15 hónapos kötelező oltást, bár már 16 hónapos. Nagyon jól viselte, csak akkor sírt, amikor beszúrták neki a szurit. Aztán mintha elvágták volna.

Délután mentünk zenebölcsibe Rékával. Tündéri volt, ahogy a kör közepén táncolt mikulás sapkában, miközben Ildikó gitározott. Hazfelé jövet megcsodáltuk a feldíszített és kivilágított főteret és környékét, gyönyörű!!! Ahogy hazaértünk, a gyerekek elkezdtek szegfűszeget szúrkálni narancsba. Édesek voltak, ahogy dolgoztak ezen az ügyön.

Apósomék jöttek kisGergőre vigyázni. Volt egy kis kavarás Mikulás ügyben, amit most nem részletezek, de majd' felrobbantam! Gergővel is sikerült emiatt összevesznem, jól meg is fájdult a fejem ettől estére! Ráadásul Gergő ma sem jött haza, este 8-kor még tárgyaláson ücsörgött. Megint 3 napig nem látjuk. Teljesen ki fog készülni, ha így folytatja.

KisGergő mostanában még mindig felsír hajnalban, de nem úgy ahogy eddig. Csak sírdogál, sírdogál, aztán egyszer csak abbahagyja. Nem kell hozzá felkelnem! Végre!!!

Folytatás...

Délelőtt megcsináltam a gyerekszobába is az ablakdíszt, amiből aztán függőnydísz lett:

Aranyos volt: kaptam egy emailt attól a csajtól, aki a zenebölcsis foglalkozást tartja kisGergőnek. Azt írta, nyugodtan menjünk a 3/4 órával korábbi foglalkozására, hátha azon nem alszik el a kölök. Kipróbáljuk, hátha... Én nem fűzök hozzá sok reményt, de talán...:)

A szokásos...

Fél 10-ig kiporszívóztam, elpakoltam, 1 adagot kimostam, kiteregettem, a következő adagot elindítottam. Mondjuk jó korán is keltem, Gergővel együtt 5 körül. Már nem volt kedvem visszafeküdni, így nyugiban meg tudtam inni a reggeli kávémat a kanapén, sőt még újságot is olvasgattam közben. Jól indult a napom:)

A zenebölcsiben most annyi változás történt, hogy kisGergő már a legelején bevágta a szunyát, és átaludta az egészet. Ahogy elkezdtem öltöztetni, azonnal felébredt:) Kis haramia... Az egyik anyuka le is fényképezett magának minket, annyira odáig vannak, hogy ez a kissrác így bealszik. Van aki nem tudja a picurka nevét, azoknak mi vagyunk az "Alvósok":) Februártól indul egy 6 alkalmas foglalkozás, de azt hiszem arra már nem hordom el kisGergőt... Semmi értelme.

Ma olyan hihetetlenül gyönyörű tavaszi időjárás van, hogy el se hiszem. Fantasztikus! Szuper volt így sétafikálni. Réka is jött Jusztikával, ma ő vigyázott a kicsi lányra.
Na, amilyen szuperül indult a napom, olyan pocsékul végződött. 1 pillanat alatt a semmiből olyan fejfájásom lett, hogy azt leírni nem lehet. Pedig terveim voltak még estére, de fuccsba ment minden... Ráadásul kisGergő megint elkezdte éjfélkor a szokásos ordítozását, Gergőnek meg elfogyott a türelme, merthogy nem tudja kipihenni magát egyáltalán most már, nem tudom mitévő legyek!!! Lassan én is kezdem a végemet járni megint. Jöhetne megint egy kis Sopron:):):)

Díszítgetés

Ma eddig jutottam:

Ez a gyerekszoba ajtaján lóg. Nem igazi adventi naptár, a zsákocskák üresek:) A csokis adventi naptár megérkezett hozzájuk reggelre, nagy volt az öröm!!!

Felraktam egy pár ilyen üvegmatrica hatású képecskét is. Ez speciel a Wc ajtón díszeleg:) A zselé hatású hópihéket a tükrök szélére tettem, de arról nem sikerült jó képet csinálnom a tükröződés miatt:(

Ez az ajtódísz, amit már tegnap kitettem. Nagyon szeretem, annyira aranyos!

Girlandokat is biggyesztettem ki, tavaly is kb. így nézett ki a lakás. Jövőre változtatok:)






Estére sütöttem tejfölös-sajtos pulykahusit- még sosem csináltam-, és olyan szinten elsóztam és borsoztam, hogy nagyon!!! Mikor Gergő hazaért és megkóstolta, úgy reagált rá, ahogy nem számítottam, és ez nagyon rosszul esett. Azért is érintett érzékenyen a dolog, mert még nem nagyon rontottam el ennyire kaját. Na mindegy, aztán látta Gergő, mennyire elkenődtem, aztán már vígasztalt. Sőt, meg is vacsoráztunk belőle, és nem is volt olyan borzasztó. A krumplipüré hozzá kifejezetten jó volt, az uborkasaliról nem is beszélve:)
Ma végre felszerelték a téli gumikat! Legalább így már egy kicsit nyugodtabb leszek Gergővel kapcsolatban.

Advent 1. vasárnapja

Ég az 1. gyertya a koszorún! Hihetetlen, hogy megint milyen gyorsan eltelt 1 év. Pénteken Réka szúrta helyére a gyertyákat a koszorún, és délben ő is gyújtotta meg. Borzasztóan örült ennek! Kibiggyesztettem az ajtódíszt is- a legtöbb szomszédnak már kint van-, Gergő kitette az erkélyre az égősort- úgy imádom, amikor világít a sötétben!-, én meg beüzemeltem a forralt bor illatú Air Wick légfrissítőt, amit már rég megvettem, de mostanra tartogattam:) Úgyhogy lassan érik nálunk a karácsonyi hangulat, a lakás belső díszítése a jövő hétre marad.

Gergő délután elment bevásárolni, miután Orsit hazavitte. Réka nagyon el volt keseredve, hogy nem mehet vele, hiszen mindig együtt vásárolnak. De a vásárlás lényege az adventi naptár volt a gyerekek részére, amit majd reggel szeretnék becsempészni a szobájukba, csak még nem volt módom beszerezni, és nem lett volna szerencsés, ha a kiscsaj is látja:)
KisGergő ma csinált először olyat, hogy fogott egy elhasznált zsebkendőt, és se szó, se beszéd, vonult kidobni a szemetesbe. Ezzel a dologgal nagyon jó elvolt vagy fél óráig, mindig adtam neki egy kis papírfecnit, ő meg sikoltozva örült neki, és kurjongatva szaladt kidobni. Azt hittem megzabálom!!!! Most már azt hiszem rendszeresen be kell néznem a szemetesbe naponta többször is, mi is lapul benne:D

Karácsonyra készülve

Ma teljes mértékben belevetettem magam az ablakdíszek és függönydíszek gyártásába. Na nem kell valami nagy dologra gondolni, csak próbálkozom:) Réka ott ült velem majdnem végig, és ő is vagdosott, illesztgetett, rendezkedett... Ebéd maradt tegnapról, úgyhogy ezzel nem kellett foglalkozni. De csak a függönydísszel lettem kész teljesen, a többi csak félig van meg. Ami kész lett, az így néz ki:

Délután megérkezett hozzánk Orsi, jött velünk hétvégézni egyet, már rég járt nálunk. Sokat segített azzal, hogy maximálisan lefoglalta a gyerekeket, így mindent be tudtam fejezni, amit akartam, sőt még rend is lett a lakásban! Miután a cseppek elaludtak, beültünk pezsgővel és pattogatott kukoricával dvd-zni egyet. Jó volt, bár későn vágtunk bele a dologba, és jóval éjfél után kerültünk ágyba. Orsi nálunk aludt, így nem kellett olyan későn az utcán kóvályognia:)

Gergő ma már sokkal jobban volt, mint éjszaka, rejtély, hogy mi volt a gond. De nem baj, lényeg hogy elmúlt!:)