csütörtök, december 04, 2008

Egy csütörtöki nap

Ma délelőtt telefonáltak a munkahelyemről, hogy mikortól tervezek visszamenni dolgozni, mert akkor úgy kalkulálnak velem. Ez jövő ősszel lesz esedékes. Nagyon jól esett, hogy nem lettem elfelejtve, és hogy lesz hova mennem dolgozni Gyes mellett. Szerintem ez a mai világban nagy dolog.
Ebéd után nekiindultunk-persze hogy a legnagyobb esőben-, és vittem kisGergőt oltásra. Végre megkapta a 15 hónapos kötelező oltást, bár már 16 hónapos. Nagyon jól viselte, csak akkor sírt, amikor beszúrták neki a szurit. Aztán mintha elvágták volna.
Délután mentünk zenebölcsibe Rékával. Tündéri volt, ahogy a kör közepén táncolt mikulás sapkában, miközben Ildikó gitározott. Hazfelé jövet megcsodáltuk a feldíszített és kivilágított főteret és környékét, gyönyörű!!! Ahogy hazaértünk, a gyerekek elkezdtek szegfűszeget szúrkálni narancsba. Édesek voltak, ahogy dolgoztak ezen az ügyön.
Apósomék jöttek kisGergőre vigyázni. Volt egy kis kavarás Mikulás ügyben, amit most nem részletezek, de majd' felrobbantam! Gergővel is sikerült emiatt összevesznem, jól meg is fájdult a fejem ettől estére! Ráadásul Gergő ma sem jött haza, este 8-kor még tárgyaláson ücsörgött. Megint 3 napig nem látjuk. Teljesen ki fog készülni, ha így folytatja.
KisGergő mostanában még mindig felsír hajnalban, de nem úgy ahogy eddig. Csak sírdogál, sírdogál, aztán egyszer csak abbahagyja. Nem kell hozzá felkelnem! Végre!!!

Nincsenek megjegyzések: