péntek, december 12, 2008

Elegem van!

Nem mondhatnám, hogy ma jó napom volt. Valahogy kezdem az utolsó energiatartalékaimat felhasználni. Ingerültebb vagyok, fáradtabb, türelmetlenebb, és még mindig náthás... Biztos a picik is megérzik ezt rajtam, állandóan nyivákolnak, nyűglődnek... Ma legszívesebben a világ végére szaladtam volna. Próbáltam aludni is délután, de csak rosszabb lett. Nem tudtam aludni, viszont pihenni se nagyon pihentem, járt az agyam, mi mindent kellene még csinálnom.
Viszont délután végre elkészültem az utolsó ablakdíszemmel is! Igazából a függönyre tettem volna,mint a kis szobában, de mivel a gyerekek azt leszaggatták, így az most nincs.












Délután Réka lecsúszott a székről, megütötte a kis puniját a szék sarkában. Akkor gyorsan megnéztem, de nem nagyon láttam semmit, bár nagyon fájt neki. Aztán mintha el is felejtette volna... De aztán mikor ordított a kádban, hogy csípi neki a víz, és pisilésnél is ordított, tüzetesebben megnéztem: hát jó kis sebe lett neki belülről... Még ilyen problémánk sose volt, nem is tudom, mit csináljak. Neogranormonnal bekentem, meg majd kamillával ecsetelem. Szegénykém, nagyon sajnálom! Annyira szenved! De egy ilyen dologgal szerintem kidobnak az ügyeletről.
KisGergő ma mintha azt kiabálgatta volna egyfolytában, hogy APA! Annyira édes volt, olyan lendülettel mondogatta, határozottságban nem volt hiány, az tuti!
Réka ma különösen hisztis volt, miután állandóan vagdos a tegnap kapott szuper kis ollójával, és általában nem úgy sikerül a dolog, ahogyan azt ő szeretné. Többek között ezzel is a sírba vitt ma.
Gergő ma reggeltől késő estig dolgozott itthon, valami koncepciótervet ír, meg közben állandóan hívogatták. Reggel 9-este 10-ig komolyan egyfolytában a gép előtt dolgozott, csak enni kelt onnan fel! Szerintem az ő részéről is nagyon érik egy újabb 3 napos hosszabb hétvége a gyerekek nélkül. Már beszéltünk is anyósommal, vállalja-e megint őket. De ez már csak jövőre oldható meg. Mint utólag elmondta Gergő, erre a mostani hétvégére tervezett ilyet, de most jön hozzánk apám látogatóba. Csak azt nem értem, engem ebbe miért nem avatott be, mert akkor nem így szerveztem volna a dolgokat. Na most már mindegy...

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon sajnálom hogy ilyen rossz napjaid vannak, de majd csak megoldódik minden. Valóban nagy szükségetek lenne egy pár eggyütt töltött napra. Rékát nagyon sajnálom, de már gyógyul neki ugye? A mai napod pedig reméllem jól sikerült az apukáddal. puszilak, Gizi