Hétvégén- és azóta már többször is előfordult-, hogy Réka sírdogált. KisGergő fogta magát, elkezdte símogatni a fejét, és csak símogatta, símogatta, aztán odabújt hozzá és úgy megölelte, hogy majdnem elbőgtem magam... Képet sajnos nem tudtam csinálni egyik ilyen alkalommal sem, mert addig-addig gyönyörködtem bennük, amíg vége lett:( Annyira édesek így összeölelkezve, hogy azt leírni nem lehet! Réka egyik ilyen alkalommal 1000x is elmondogatta, hogy ő csak kisGergővel akar lenni, csak vele akar játszani, és amikor a picur abbahagyta a vígasztalósdit, csak úgy koslatott utána, hogy szeretgesse már még őt egy kicsit. Akkor az én ölelésem már nem is kellett, csak a pici fiúé. Azt hittem, elolvadok tőlük:)
2 megjegyzés:
Nem csodálom, én is meghatódtam - pedig csak olvastam. Remélem, az átmeneti, kötelező kamaszkori cukkolás előtt/után is megmaradnak ilyen jó testvérnek. Nagyon édesek lehetnek ilyenkor!
Tündériek lehettek ezek a kis prücskök. Biztosan jó testvérek lesznek későbbiekben is.
Megjegyzés küldése