Fáradtan...

Hajnali 3-kor feküdtem le. Na ez az, amit máskor nem teszek!!! De annyira meg akartam csinálni 1-2 dolgot... Na mindegy. KisGergő nem tudom hogy került az ágyunkba, de reggelre ott volt. Én hoztam volna át? Nem emlékszem... A gyerekek ébresztettek 8-kor, volt nagy kapkodás, hiszen ma ZENEBÖLCSI!!! Jött anyósom vigyázni Rékára, mi a picúrral pedig elballagtunk a hóesésben- ami inkább csak hódara volt- az Ifjúsági Otthonba. Ugyan napok óta nem használjuk a cumisüveget, de most muszáj volt elővennem, mert másban nem tudtam neki vizet vinni, amiből ne folyt volna ki. Mikor inni adtam neki, 10 percig nem is volt hajlandó elengedni, az üveget, hiszti volt. Aztán egy óvatlan pillanatban sikerült visszacsempésznem a táskába, aztán el is feledkezett róla. Jövő héten megyek vele utoljára, nem veszek bérletet a következő turnusra. 10-kor lenne a kezdés, de ő tutira elaludna, ahogy a negyed 11-es kezdetűnél is. Pedig tök jó, nekem tetszik, de őt valahogy úgy érzem még nem nagyon érdekli. Ahogy leértem vele a babakocsihoz és beletettem, már el is aludt. Nem tudom más hogy van vele, de engem egy kicsit szokott zavarni ezeken a foglalkozásokon, hogy bizonyos anyukák végig trécselik az egészet. A gyerekük bóklászik erre-arra ami nem baj, hiszen gyerekek, de szerintem azért ez egy kicsit tiszteletlenség főleg azzal szemben, aki a foglalkozást tartja. Az egész csak fél óra, beszélgetni máskor is lehet. Persze lehet egymáshoz szólni, nem azt mondom, de mondjuk nem itt kéne kitárgyalni azt, hogy ki hány hónapos koráig mosta teljesen külön a gyerek ruháját a többi szennyestől. Mondjuk én soha nem voltam beszélgetős sosem, lehet hogy csak ezért vélekedek így. Na mindegy, csak leírtam, mert egy ideje már bennem volt ez a dolog. Nehogy már belém szoruljon:)

Délre értünk haza, pedig a zenebölcsi csak 10-ig tartott. Beugrottam a munkahelyemre: hát, nagyon szépen átépítették! Nagyon tetszik! Teljesen át lett alakítva minden, jó érzés volt ott lenni. Valahogy sokkal világosabb, modernebb, barátságosabb. Még mindig várnak vissza dolgozni, ide jó is lesz visszajönni, na persze főleg a társaság miatt. Habár már annyi új ember van... fele kollektívát nem ismerem. Ami persze nem gond. A Postán is voltam. Szinte sosem szokott gondom lenni azzal, hogy a sor amiben éppen állok gyorsan halad-e vagy sem. Na de most!!!! Beálltam a létező leglassabban haladó sorba! Ez normál körülmények között nem is nagyon szokott foglalkoztatni, csak amikor tél van és a gyerek be van öltöztetve mint egy "nemnormális", és én nem vetkőztetem ki, hogy nehogy felébredjen, meg hogy úgyis hamar végzek, akkor szokott egy picit bosszantani. Mint most is. De azért mosolyogtam:)

Otthon nem volt túl sok dolgom, de valahogy nem jutottam el az alvásig. Pedig de jó lett volna...

Gergő ma nem jön haza, rengeteg a munkája. Szegénykém, talán sikerül ott kipihennie magát egy kicsit jobban, nem fogja felzavarni holmi gyereksírás...