csütörtök, január 08, 2009

Temetés

Egy fincsi vacsora és egy jó kis beszélgetés után hajnali fél 1-kor kerültünk ágyba Poroszlón. A reggeli fél 6-os kelés nem is volt most annyira vészes, hiszen ébredés nélkül sikerült átaludnunk az éjszakát a gyerkőcök nélkül. Olyan jól esett! Úgy beöltöztünk, ahogy már nagyon régen, mintha csak az Északi-sarkra utaznánk. -16 fokban autókáztunk kora reggel 2 órát Nagyhalászba. A temetés szép volt, szomorú, sírós, amilyennek egy temetésnek lennie kell. A lábunk szétfagyott a ravatalozó hideg kövén 1 óra elteltével, de aztán olyan jó volt kimenni, ragyogóan kisütött a nap. A hantolás alatt sütötte és melegítette a hátunkat a napsugár, gyönyörű emlékké téve így az egészet. Az utána következő pár órában mindenki egy kicsit feloldódott az étteremben, ahol összegyűlt a család apraja-nagyja egy csendes halotti tor erejéig. Olyan elkeserítő, hogy nagyon sok családtaggal csak ilyen eseményeken találkozunk, szerencsésebb esetben nem temetésen, hanem esküvőn. De hát ez sincs túl sűrűn...
Azt szokták mondani, hogy amikor valaki eltávozik, akkor valahol épp egy új élet születik. Ez most ebben a családban konkrétan meg is fog történni, 2 héten belül Ági megszüli pici kislányát, nagymama 5. dédunokáját, aki 2. névnek nagymama nevét fogja kapni. Úgy sajnálom, hogy ő ezt nem élhette meg, pedig annyira várta....

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bizony egy haláleset különössen fájó tudd lenni, de a nagymama legalább szép kort ért meg. És az hogy a neve fentmarad az nagyon szép gesztus. Gizi