Gergő tegnap nem jött haza, nem volt itthon semmi gond. Reggeli után összekészülődtünk a gyerekekkel, és elmentünk a munkáltatói igazolásomért, amit aztán be is vittünk az oviba. Rögtön megismertek, végülis tegnap 2x jártam ott, sőt arra is emlékeztek, hogy az igazolás hiányzott tegnap. Azonnal csatolták is a jelentkezési lapunkhoz. Annak külön örültek, hogy emlékeztem, hányadikok voltunk tegnap, nem kellett több 100 jelentkezési lapot átnyálazni. Most már azt is tudom, hogy ténylegesen november elején kezdem majd a munkát, miután megkapom a több mint 3 hónapnyi szabimat, ami 4 év alatt összegyűlt:) A főnökömmel majd még áttárgyaljuk a dolgokat, de most sok dolga volt nagyon, csak a legszükségesebbeket beszéltük meg. Szóval örültem, hogy sikerült ezt elintéznem.
Aztán jött a derült égből a villámcsapás: Gergő telefonált, hogy ellopták a laptopját és a telefonját az autó csomagtartójából ill. ajtajából. Azt mondta, hogy valószínűleg rosszul zárta be az autót a piacnál Pesten. Aztán pár óra múlva újból felhívott, hogy mégiscsak bezárta ő az autót rendesen, csak annyira profik voltak akik feltörték végülis a kocsit, hogy alig van nyoma. Csak miután már egy kicsit ő is lehiggadt, akkor vette észre, hogy nehezebben záródik a zár. Akkor nézte meg tüzetesebben és látta a feltörés nyomait. Úgyhogy most megint feljelentést kell tenni a rendőrségen, intézkedni a biztosítónál, autószerelő... Gergőnek az összes létező munkája a laptopján volt!!! Így is rengeteget dolgozik, hát még ha ezeket újból meg kell csinálnia.... Nagyon sajnálom. A telefont azonnal letiltottuk, mert előfizetéses, még csak az kéne, hogy más telefonálását fizessük! Na de ami miatt én borzalmasan el vagyok keseredve: rengeteg de rengeteg családi kép volt rajta! Ezek pótolhatatlanok!!!! Még nem hívattuk elő őket és nem írtuk ki cd-re, hogy azon is meglegyenek itthon, csak a laptopon vannak. KisGergő születéséről, első karácsonyáról, első szülinapjáról, Réka szülinapjáról és még sorolhatnám. Állandóan rám jön a bőgés, megpróbálom ezt nem a gyerekek előtt, de iszonyú rossz érzés!!!!!! Tudom, hogy ezek csak pusztán anyagi dolgok, csak a képek tűntek el, a gyerekeink itt vannak mellettem...Próbálom a jó oldalát nézni a dolognak, hogy ugyan nem tudjuk ezeket pótolni, viszont simán tudunk élni nélkülük.....de akkor is! Most ez így hirtelen nagyon rosszul esik. Mondjuk az sem mindegy, hogy az autót nem vitték el. Legalább...És hogy Gergőnek nem esett baja... De erre inkább nem is gondolok.
2 megjegyzés:
Hú, át tudom érezni, tényleg nagy veszteség. Gondolj arra, milyen jó, hogy Gergő nem volt a kocsiban és nem elrabolták a cuccost, hanem "csak" ellopták.
Ez borzasztó dolog, szegény Gergő gondolom milyen állapotban van. A képeket is sajnálom, de teljesen igazad van velük kapcsolatban. Puszi Gizi
Megjegyzés küldése