vasárnap, március 15, 2009

Hétvége 1,

Reggel korán ébresztettem magam, mert este már nem volt erőm összecsomagolni hétvégére: ugyanis nem leszünk itthon. Meglepően hamar sikerült mindent megcsinálnom, így teljesen időben el tudtunk indulni a játszóházba. Gergő vitt el minket autóval, hogy minnél előbb odaérjünk, mert egyébként meg gyalog mentem volna a gyerekekkel. Nagyon jól érezték magukat a kicsik. Most Réka nem volt hajlandó énekelgetni, mint a múltkor, amikor kezdődött a zenés foglalkozás, inkább játszott tovább. Érdekes, hogy amikor zenebölcsi van, alig várja, hogy ott legyen, énekelgessen, táncoljon, de ilyenkor inkább a játék érdekli. Egy kicsit előbb elmentünk, mint ahogy vége lett volna a játszóháznak, hogy délre Kécskére érjünk. Ott volt már Zsuzsi és Orsi is, és nekikezdtünk a Gergely-napi ünnepi lakomának:) Minden nagyon szuper és finom volt, degeszre ettük magunkat. Ebéd után felkerekedtünk, és elvonultunk az utca végén levő "vándorvidámparkhoz", ami időnként itt szokott lenni. KisGergőt nem nagyon érdekelte a dolog, ő inkább sétálgatott. Réka először Zsuzsival ült fel egy pici sárkányos hullámvasútra, ami nagyon tetszett neki. Aztán mentünk dodgemezni. Réka itt velem ült 1 autóban, Zsuzsi egy másikban. Egy jó darabig úgy volt, hogy csak mi leszünk 3-an a pályán, de aztán jöttek még egy csomóan, tök jó volt! Nagyon élveztem! Ja, a gyerek is:) Nem is emlékszem, mikor dodgemeztem utoljára... Réka nagyon büszke volt magára, mert ő kormányozott, én csak ritkán nyúltam bele, én a pedálnyomó voltam. Egy kicsit ciki volt az elején, csak a mi autónk nem indult el: elfelejtettem bedobni a zsetont:) Na de aztán beindultunk! Később lesétáltunk a Tisza-partra, elmentünk a kilátóhoz meg a játszótérre, nagyon szép idő volt! KisGergő drágám a saját kis lábán totyogott, nem kellett felvenni. Csak félúton visszafelé, mert akkor már elfáradt, és azonnal el is aludt. Nem csodálom, én is elfáradtam annyi gyaloglásban, akkor ő hogy elfáradhatott. Visszafelé Réku még felült egy kis körbe-menős valamire, amin már télen is ült itthon a főtéren, de ebben nem volt számára semmi izgalom: se hullám, se ütközés... Csak üldögélnie kellett, de azért azt mondta, tetszett neki. Otthon kisGergő egészen a fürdésig aludt, úgy kellett ébreszteni, mint a múltkor. Nyűgös is volt rendesen, de aztán valahogy megbékélt.
Estére halat sütöttünk, a változatosság kedvéért ez is isteni finom lett! Az esti videózásból számomra nem lett semmi... elaludtam:(
Hülyeségeket álmodtam, és amikor hajnalban felébredtem, a sötét szobában azt sem tudtam, hol vagyok. Nem volt jó érzés...


Nincsenek megjegyzések: