2. nap a bölcsiben

Kicsi fiú nem is tudom hogyan, de nagyon kiütötte magát tegnap. 9-kor már mélyen aludt, és reggel 8-kor ébredt. (Egyébként fél 7-7 körül szokott.) Éppen csak hogy benyomta a reggelijét, már indultunk is a bölcsibe. Ma már nagyon ügyes voltam, nem tévedtem el!

Kicsi fiú ma is nagyon óvatos és kimért volt mindennel, vegyülni nem akart még mindig. Ha odament a közelébe valaki játszani, szedte a kis sátorfáját, és olyan helyre vonult, ahol több méteres körzetben senki nem volt.

A mai napot is motorozással kezdte:

Aztán következett a homokozás. Egy darabig csak nézelődött, figyelte a többieket tisztes távolságból, aztán már nagyon elmerült a homokban.

Ekkora kisGergő csoportjának az udvarrésze- plusz még ami a pad mögött van, amin ültem, meg a mellette lévő rész. (Kicsi fiú megtalálható valahol a fa mögött a homokozóban.)

Ma kipróbálta a csúszdát is. Ő a játszótéri csúszdán eddig mindig csak hason csúszott le, mert 1x- 2x megpróbált a popóján, de mindig kipördült oldalra valahogy, és így mindig beverte a fejét. Na de most unszolgattam egy kicsit, hogy próbáljon meg lecsúszni a fenekén, hiszen mindenki úgy csinálja. Ráállt a dologra, az elején persze fognom kellett a kezét, de aztán 1-2 csusszanás után már nem volt rám szüksége. Nagyokat nevetett, örült, hogy sikerült így is balesetmentesen lecsúsznia.

10 óra után tízórai gyanánt kaptak a gyerekek limonádét. (Remélem azért időnként majd esznek is valamit tízóraira, nem csak isznak.) KisGergő 2 pohárral megivott. Utána a kis teraszon volt kis árnyékban játszás, ez nem sokáig kötötte le a figyelmét. Inkább ment volna befelé a csoportszobába, ugyanis látott ott kisautókat a polcon, de hát ekkor éppen a kinti játék ideje volt. Az építőkockákból párszor építette tornyot, aztán inkább autóutat, amin az egyik kinevezett kockával autókázott. Nagyon örült, amikor felfedezte, hogy a vele szemben ülő kisfiúnak a cumiján éppen egy kisautó volt. Percekig fülig ért a szája a kis drágának ettől a felfedezéstől.

Hamar megunta ezt a fajta játszadozást, vonult vissza csúszdázni. Ott már más gyerekek is voltak, de ő szépen kivárta a sorát. De mikor éppen sorra került volna, az egyik kisfiú akkorát taszajtott rajta, hogy hatalmasat vágódott hanyatt. Szegénykémnek rosszul esett ez a dolog, nem ütötte meg magát, viszont nagyon keservesen sírt. De egy kis vígasztalás után már nem volt semmi gond, a kisfiú bocsánatot kért, és büntetésből üldögélnie kellett az árnyékban egy kicsit. Ekkor már szabad volt a csúzda, vonult is nagy lelkesen. Aztán még téblábolt egy keveset erre- arra, aztán eljött a fél 11, menni kellett. Persze csak a peluscsere után, ugyanis a 2 pohár limonádé elég tisztességesen megtette a hatását:)

Vásárolgattunk még egy cseppet, többek között műanyag "pottyantós" előkét. Mivel sehol nem találtam, megvettem azt az 1-et, ahol éppen volt. Gondoltam, hogy drága lesz, mert márkás volt és bababoltban vettem, de amikor meghallottam az árát... elakadt a lélegzetem. Gergőnek meg sem merem mondani:) De mindegy, holnap már ott is ebédel a picurkám, az otthoni elhasználtat már csak nem viszem el a bölcsibe, az nagyon égő lenne.

Kíváncsi vagyok a holnapi napra, ugyanis holnap már az anyukáknak magára kell hagyniuk a kicsiket az udvaron egy időre a gondozónőkkel, mondván hogy anyának van egy kicsi dolga. Izgulok...