KisGergő

Kicsi fiú jó pár napja nem hisztizik! Viszont csinál valami újat. A csapkodás és a dobálózás megmaradt, csak ezt Rékával teszi: hozzávág dolgokat csak úgy, és mosolyogva megüti. Többnyire kisautóval a kezében Réka arcát. Húzza a haját, hátbaveri, megrúgja. Sokszor, mikor Réka felé csak meglendíti a kis kezét, Réka már összerándul, rögtön azt hiszi, hogy meg akarja ütni. Hogy ilyeneket hol látott, nem tudom. Itthon biztos nem. Nem tudom, ez az aggresszív viselkedés is csak átmeneti-e, minden esetre kezdek félni, hogy majd a játszótéren idegen gyerekekkel fog így viselkedni. Természetesen rászólok és megpróbálom elmagyarázni, hogy amit nem szabad, azt miért is nem szabad, de szerintem nem fogja fel. Legalábbis úgy csinál.

Elalvásnál is mostanában az a gond, hogy ahogy magukra hagyom őket az ágyban, kisGergő csak fetreng és vergődik, mintha sehogy nem lenne neki jó. Közbe persze rugdossa Réka hasát, fejét, attól függően, éppen hogy fekszik. Van, hogy izomból rávetődik Réka fejére, feláll és beletapos Réka hasába. Teljesen kiakaszt. Lassan szeretnénk beszerezni egy emeletes ágyat, már csak kis Rékám miatt is, szerencsétlen

el tudjon már egyszer nyugodtan aludni.

Evés közben is az a baj, kisGergő csinálja a műsort a kisasztal alatt: rugdossa Réka lábát, vagy a székét. Így viszont eltolja őt az asztaltól, enni sem bír nyugodtan. Szegény Rékát annyira sajnálom, viszont mindennek ellenére imádja az öccsét. A minap is mondta, hogy annyira jó, hogy van testvére, tud kivel játszani.