Elfáradtam...

Ahogy Piroska reggel megérkezett hozzánk, készülődtünk, és kisGergővel elvonultunk megnézni a Bölcsit. Nem volt annyira szép, mint az ovi, de nem annyira vészes. Mindent áttárgyaltunk a vezetőhelyettessel, rengeteg mindent kérdeztem: ő alig mondott magától valamit. KisGergő szép nyugodtan végigülte a "tárgyalást". Utána szépen sétálgatott mellettünk, és megnéztünk 4 termet, meg mindenféle helyiséget is. Nagyon ügyes volt a pici fiú:) Volt olyan dolog, amiben ellentmondásba került az ovi a bölcsivel, de majd utána járok a dolognak. Bíztató a helyzet, azt mondta a hölgy, hogy akik hozzájuk jelentkeznek, többnyire fel is szokták venni.

Hazaszállítmányoztam a gyereket, és mentem tovább egy kicsit mászkálni, vásárolgatni, ügyet intézni... 2-re értem haza.

Nem sokkal később Rékával mentünk a zenebölcsibe. Szegénykém még a kezdés előtt összeszaladt egy kislánnyal, és úgy hanyatt vágódott, hogy csak úgy zengett a terem a koppanástól, ahogy feje földet ért. Nagyon sírt, de egy idő után már csak úgy. Ez meg is alapozta a hangulatát: még soha nem volt ennyire kedvetlen a zenebölcsiben. Nem énekelt, nem táncolt, nem "zenélt" a hangszerekkel, csak csimpaszkodott a nyakamba és bújt hozzám. Azt mondta fáradt...

Zsuzsival mentünk haza, aki eljött elénk az Ifi otthonba. Otthon Orsi már leváltotta Piroskát a gyerek mellett. Orsi és Zsuzsi 10 óra után mentek el, időközben Gergő is befutott nagy fáradtan. Kaptam tőle egy gyönyörű rózsát, csak úgy:)
Régen mentem ennyit, mint ma, elfáradtam...