Múlt hét óta próbálom rávenni Rékát a délutáni alvásra, ugyanis 1 éves kora óta nem alszik már napközben 1 percet sem. Az ovilátogatáson mondta a vezető- amikor ezt megemlítettem neki-, hogy jó lenne erre rászoktatni, különben gondok lesznek. Egy kicsit akkor húztam a számat magamban, mert óóóó, ha tudná, mennyit próbálkoztam én annak idején ezzel!!! De egyszerűen nem lehetett délután ágyba dugni. Na, most elértem azt, hogy ebéd után hozza a kis takaróját, lekuporodik a kanapéra, és félig fekvő- félig ülő állapotban csendben olvasgat egy újságot. Na jó, nem teljesen csendben, de ott marad egy jó darabig betakarózva. Olyan drága! Szerintem ha látja majd, hogy a többi gyerek többségében aludni fog, akkor ő is rávetemedik a dologra. (Legalábbis ezt gondolom én naívan...)
KisGergő mostanában gyakorolja az arcmimikát, és mindenféle hasonló dolgot. Sokszor lógatja a nyelvét csak úgy, nyalogatja a száját, olyan mérgesen néz néha összehúzott szemöldökkel és szigorú tekintettel, hogy az haláli! Utóbbit majd feltétlenül le akarom fényképezni, csak a megfelelő pillantban kéne elkattintani a gépet. Eddig ez nem sikerült:( Megtanult már iszonyú huncutul is vigyorogni, annyira édes! Mostanában csinálja azt is, hogy amikor olvasok pl. egy mesét nekik mesekönyvből és ő éppen az ölemben ül, addig birizgálja a számat, amí ki nem mondom azt a szót, aminek a képét éppen mutogatja a könyvben. Ha éppen olvasom a sorokat, és ő a cicára mutogat, addig birizgál, amíg azt nem mondom, hogy cica. Ilyenkor nagyon boldog. Én vagyok az ő szája:) Nem nagyon akaródzik neki beszélni még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése