Este Gergő megkért, hogy reggel alkossak valami szendvicsfélét elvitelre. Így jó korán keltem, de mire Gergő elment és én bújtam volna vissza az ágyba, a 2 gyerek egyszerre felébredt. Nem jó módszer, de bekapcsoltam nekik a tévét, és aludtam tovább. Iszonyú fáradt voltam, de nem is értem mitől... mostanában átalusszuk az éjszakákat.
Reggeli után sikerült beszélnem a könyvelővel, és mondta, szeretettel vár minket:) Nagyon kedves volt, pedig én még arra is rákészültem, hogy elküld a pokolba, mert nem magamnak csinálom meg az adóbevallást. Úgyhogy a délelőtt sétával telt. Még jó, hogy rendesen felöltöztünk, mert ugyan bentről úgy látszott, hogy nagyon jó idő van ragyogó napsütéssel, viszont ennek ellenére nagyon fújt a szél, ami ráadásul hideg is volt. Útközben sikeresen ledaráltam a kezem: a babakocsival túl közel mentem a falhoz. Természetes a létező legrücskösebb házfalhoz. Így vérző sebekkel ugyan, de letudtam az adóbevallásom rám eső részét:)
Kicsi Gergőm még mindig nem kap levegőt a nóziján- Réka már igen-, és ezért szerencsétlen a száján veszi a levegőt. Így az ki van száradva, szét van repedve, tiszta vér. 2 szőlőzsír is van otthon- elvileg-, de persze egyiket sem találom. Így hazafele menet azt is vettünk. Délutánra ez tűnt el, viszont a régit megtaláltam: kimostam. Réka beletette múltkor a pulcsija zsebébe, én meg nem vettem észre. Semmi baja nem lett, így vígan kenegethetem picurkám száját.
Délután megint kellett aludnom, álomkóros lettem. Kicsi fiú megint elaludt az etetőszékben vacsi közben. Hát azt látni kellett volna, ahogy csukott szemmel próbálta enni a lekváros falatkákat: csukott szemmel nyúlt a falatért, amit nem a szájába tett, hanem mellé. De a száját nyitogatta becsülettel, aztán be is csukta, és elkezdte rágni a nagy semmit. Sajnálom, hogy nem volt kezem ügyében a kamera:(
Reggeli után sikerült beszélnem a könyvelővel, és mondta, szeretettel vár minket:) Nagyon kedves volt, pedig én még arra is rákészültem, hogy elküld a pokolba, mert nem magamnak csinálom meg az adóbevallást. Úgyhogy a délelőtt sétával telt. Még jó, hogy rendesen felöltöztünk, mert ugyan bentről úgy látszott, hogy nagyon jó idő van ragyogó napsütéssel, viszont ennek ellenére nagyon fújt a szél, ami ráadásul hideg is volt. Útközben sikeresen ledaráltam a kezem: a babakocsival túl közel mentem a falhoz. Természetes a létező legrücskösebb házfalhoz. Így vérző sebekkel ugyan, de letudtam az adóbevallásom rám eső részét:)
Kicsi Gergőm még mindig nem kap levegőt a nóziján- Réka már igen-, és ezért szerencsétlen a száján veszi a levegőt. Így az ki van száradva, szét van repedve, tiszta vér. 2 szőlőzsír is van otthon- elvileg-, de persze egyiket sem találom. Így hazafele menet azt is vettünk. Délutánra ez tűnt el, viszont a régit megtaláltam: kimostam. Réka beletette múltkor a pulcsija zsebébe, én meg nem vettem észre. Semmi baja nem lett, így vígan kenegethetem picurkám száját.
Délután megint kellett aludnom, álomkóros lettem. Kicsi fiú megint elaludt az etetőszékben vacsi közben. Hát azt látni kellett volna, ahogy csukott szemmel próbálta enni a lekváros falatkákat: csukott szemmel nyúlt a falatért, amit nem a szájába tett, hanem mellé. De a száját nyitogatta becsülettel, aztán be is csukta, és elkezdte rágni a nagy semmit. Sajnálom, hogy nem volt kezem ügyében a kamera:(
1 megjegyzés:
De jó hogy kezdenek helyre állni a dolgok. Tündériek a gyerekek a képeken. Örülök hogy a könyvelőt is sikerült letudnod, mégha a véredet adtad is érte. További szép és hisztimentes napokat kívánok. Gizi
Megjegyzés küldése