Most még annyira jó!

Az ebéd utáni kávém közben gondolkodtam el azon, hogy mennyire jók mostanában a napjaim, és milyen borzasztó, hogy nemsokára már nem így lesz. Sőt, ilyen helyzetben soha többet nem leszek:( Először is korábban kezdődik a napom, mióta kicsi fiú bölcsibe jár- bármilyen furcsa, de én ennek örülök. Így valahogy sokkal többmindenre jut időm, már jóval ebéd előtt kész vagyok szinte minden házimunkával, beleértve a főzést is- ha éppen főzök. A reggeli bölcsibe vonulás felér egy jó kis sétával a friss levegőn, és ezt most annyira élvezem!!!! Időnként eljátszogatok Rékával- lassan már ez is a múlté lesz, ha már oviba jár. Pár hónap múlva, ha már dolgozni járok, nem igazán lesz arra példa, hogy hétköznap ebéd után a kanapén elterpeszkedve szürcsölgetem a kávémat, miközben szikrázóan süt a nap és duruzsol a zene a rádióból. Az is olyan jó, amikor végre mehetek picurkáért a bölcsibe. Az majd jó lesz később is, ha végre hazavihetem, de már nem sokáig lesz az, hogy otthonról indulok. Úgyhogy most ez is olyan jó!
Általános kisiskolás korom óta arra vágytam, hogy kisgyerekes anyuka lehessek, és többek között az legyen a délelőtti programom, hogy babakocsit tolva sétálgassak a gyerekkel vásárolni. (Ilyen főként dolgozatírás közepén jutott eszembe, amikor az ablakon kinézve ilyet láttam:)) Aztán eljött ez az idő is, és lassan elmúlik. De addig is élvezem, és lubickolok ebben a kis idillben, ami most nekem annyira jó!

Képek bölcsibe menet:

Rékának 3 éve megvan ez a babakocsija, de még soha nem volt ingerenciája kivinni az utcára. Most eljött ez a pillanat is. Tegnap óta így járunk kisGergőért a bölcsibe.
Kicsi fiú ma szépen uzsonnázott, 3/4 3-kor jöttünk el. Holnap már elég csak 3-ra mennem. Így megyek majd egy darabig, amíg tudok, aztán ha eljárok dolgozni, úgyis ahhoz kell igazítani mindent. Ma se volt gond a kissráccal, úgy néz ki beszokott szépen a kis drágám:)