Családlátogatás a bölcsiből

Szerdán vittem először kisGergőt 8 óra előtt, így ott is reggelizett- volna, ha evett volna... Na de ami késik, nem múlik:) Azt mondták, nem a sírás miatt nem evett, hanem mert nem ízlett neki. Különben egész nap nem volt gond vele. Időnként persze elsírja magát és "anyázik", de nem vészes. Fél 12-re kellett érte mennünk, mert el kellett hoznom ebéd után, hogy otthon legyen, mikor jönnek látogatóba a gondozónők. Egy kicsit sajnáltam, hogy el kellett hoznom, hiszen ma annyira nagyon ügyes volt, hogy ebéd után szó nélkül leült a kis ágyára, levette a kis szandálját és lefeküdt annak rendje és módja szerint. Na de mindegy. Nem tartott sokáig a látogatás, aminek igazából bölcsikezdés előtt lett volna igazán értelme, de nem baj. Megnézték a lakást, a gyerekszobát, beszélgettünk egy kicsit. Figyelték, hogy kicsi fiú mennyire más az itthoni közegben, mint ott: felszabadultabb, jobb kedvű, de hát ez végülis természetes. Megmutatta nekik az autókészletét, meg hogy hol szokott velük játszani, annyira édes volt!
Azt mondták, ebédelt odabent rendesen. De amikor hazaértünk, követelte a kaját: felült a székére, felhajtotta az asztalterítőt és mondogatta hogy "ham-ham", és mutogatta a száját. Éhes maradt vagy mi... Adtam neki pörköltet, nyomta befelé. Félúton abbahagyta, mert megjöttek a látogatók. Aztán mikor a maradékokat kapartam össze, elkezdett visítani, hogy az övéhez ne nyúljak. Felült a székre, és benyomta a maradékát. Aztán kunyizott az én tányéromból is, így kapott még egy adagot. Ennyit még nem nagyon láttam enni egyszerre:)
Én még mindig borzasztóan szenvedek az allergiától, ráadásul a fejfájás is megtámadott. Kialvatlan is vagyok elég tisztességesen, lassan kipurcanok:( Este a gyerekek már pizsamában játszadoztak, én feküdtem a kiságyon. A 2 gyerek autókázott rajtam, én voltam a szikla. Nem volt túl mozgalmas szerepem, el is aludtam:) Úgyhogy Gergő fektette le a gyerekeket, miután engem átpaterolt a saját ágyikómba:)
Éjjel olyan történt, mint még soha: kisGergő fejre esett az ágyáról. Akkorát koppant, hogy ihaj! Rohantam mint egy eszelős. Nagyon sírt, de csak pár percig. Aztán kikéredzkedett az ölemből az ágyába, és durmolt tovább... Aztán még egyszer felsírt, de mint mostanában egyre gyakrabban elég volt neki, hogy a saját helyemről csitítgattam, vissza is aludt szépen. A bölcsi lenne ilyen hatással az alvására? Ott végülis nem sétálnak vele, nem símogatják, vakargatják, lassan megszokja a jelenlétem nélküli elalvást... Tök jó!