csütörtök, szeptember 24, 2009

Beteg vagyok:(

Ma nekem volt borzasztó éjszakám. Tegnap már éreztem, hogy valami nem stimmel, vettem is be gyógyszert. Hajnalban hidegrázásra ébredtem, de csak 37.4-et mutatott a lázmérő. Bekaptam a második gyógyszert is. Fáj a torkom, fáj a hátam- tüdőm, érzékeny a bőröm, mint amikor lázas az ember. Az allergiámat most betetőzi a nátha is, tök jó.
A gyerekek ma már köhögtek is, de hőemelkedésük sincs, csak egy kis orrfolyás.
Réka ment az oviba. Kis drága csillagom mondogatta, hogy nem fog sírni, meg hogy ő nem akar ám sírni, csak az "ereje erősebb a gyomrában", és ezért csorognak úgy a könnyei, hogy nem is sír. Mikor elköszöntünk tőle, és visszafordult integetni a csoportszobából, láttam a könnyes kis szemeit. Annyira próbálta visszatartani a sírást, de nem sikerült. A nyakamba borult, elkezdett zokogni. Aztán már az óvó néni vigasztalta, és mondta neki, ha délután megint lesz dolga odabenn, bemehet vele segíteni. Ezzel kicsit sikerült megnyugodnia. Nekem viszont nem. Még most is csorognak a könnyeim... Sírás nem is volt több az oviban, viszont kinn az udvaron végig az óvó néni ölében ült. Mikor mentünk érte délután, már végeztek az ebédeléssel- Réka MINDENT megevett, még a tízórait is délelőtt-, de egy jó darabig nem vette észre, hogy ott álldogálunk szinte mellette. Énekelgettek az óvó nénivel, miközben a wc-nél várt mindenki a sorára. Nagyon örült, hogy hazajöhetett, de Anikónak már mondta, hogy szeretne ott aludni.
Nagyon rosszul voltam egész nap. Délután csak feküdni bírtam, még aludnom is sikerült egy kicsit. De jobban sajnos nem lettem. Nem bírtam elmosogatni, kiteregetni, semmire nem voltam képes. Réka egyszerűen nem akarta megérteni, hogy beteg vagyok, állandóan nyúzott, hisztizett, így délután már rászereltem a görkorit- ezért hisztizett egyfolytábam- és mentem ki vele a folyosóra. Nem is tudom, hogy bírtam menni a lábamon, de nem is mentem sokáig. Rászereltem az összes védőfelszerelését- sisak, térdvédő, könyökvédő, tenyérvédő-, aztán hagytam, boldoguljon egyedül. 2x huppant a fenekére- csak ott nem volt védve-, de semmi gond nem volt.
Este már vánszorogni se tudtam, de Rékának tegnap már megígértem a bundás kenyeret vacsira, hát meg kellett csinálnom. Ülve csináltam. Nagyon szenvedtem, 8-kor már ágyba dugtam a gyerekeket. Remélem, holnap már jobb lesz...

Nincsenek megjegyzések: