Kicsi fiú szépen beszokott a bölcsibe. Mindig azt mondják, nincs vele semmi gond, eszik, alszik, játszik szépen. Remélem tényleg így van, de hát miért is ne lenne.
A héten 1x leesett az ágyról a déli alvás közben, akkora lendülettel fordult. Itthon életében 1x vagy 2x pottyant csak le, ezért csodálkoztam is, de nem sokáig váratott magára a 3. leesés. Még aznap éjfélkor, hogy a bölcsiben megtörtént az eset, otthon is a puffanásra ébredtem. Szerencsére nem rázta meg nagyon a dolog, szépen visszaaludt, nem ütötte meg magát nagyon, csak megijedt.
2x próbáltam meglesni a kicsit az udvaron:) Első alkalommal arra voltam kíváncsi, kivitték-e őket eső után játszani, ugyanis pont azon a napon adtam rá a legvékonyabb nadrágját, és nyitott cipője volt csak, cserezoknit se vittem még be neki. Aggódtam, hogy megfázik szegénykém, mert ugyan van bent melegebb ruhája, de a gondozónők nem nagyon szokták ilyenkor átöltöztetni a gyereket. De aznap egyáltalán nem voltak kinn, így teljesen megnyugodtam. Aztán a héten 1x épp arrafelé volt dolgom, és láttam messziről, hogy a kis drágám áll a homokozóban, és nagyon odakoncentrálva rugdos egy műanyag játékot. Gyorsan mentem is arrébb, nem akartam, hogy észre vegyen.
Azt nem nagyon szoktam érteni, hogy miért mocskos állandóan a ruhája. Persze az ételtől, de kezdem azt hinni, hogy nem adják rá az előkéket, ahogy megbeszéltük. Tudom hogy nagyon maszatolva eszik, és megbeszéltük, hogy mindig ráadják legalább az egyiket, de ahogy elnézem néha a pólóját, tutira nincs rajta 1 sem. Ez csak azért bosszant kicsit, mert iszonyú drágán sikerült beszereznem azt a nyomorult előkét, mint egyszer már írtam is. Na de mindegy, eddig még mindent ki tudtam mosni a ruhából. De legalább bosszankodhatok valamin. Ugye, apa:):):):):)
Pénteken a kis nadrágja is fordítva volt rajta, egyedül öltözött fel a drágám az alvás után:) A gondozónő nem vette észre:) Akkor a pulcsiját is kerestetni kellett, nem volt a szekrényében. Valahol a másik csoport szekrényében volt. Napokig a kis sapkája sem volt sehol, aztán egyszer csak előkerült. Emiatt nem szóltam, mert nem voltam benne biztos, hogy ott volt-e a szekrényében, vagy hazavittem. Na de előkerült. Úgyhogy szemfülesnek kell ám itt lenni. Sok a gyerek, kevés a gondozó, értem én, nem is problémázom, csak figyelek:)
Most már 3 után megyek érte mindig, ekkor már megint kint vannak az udvaron. Aranyosak a gyerekek, mert amikor elmegyünk, hangosan köszöngetnek, hogy "Szia kicsi Gergő!" Pici fiú meg integet nekik, ő még nem sziázik. A gondozónőknek is mosolyogva integet már. De még mindig, amikor meglát délután, elkezd sírni, úgy szalad felém. Ő nem nevet vagy örül ilyenkor, hanem sír. Örömében, gondolom... Hamar abbahagyja, de sír.
A héten 1x leesett az ágyról a déli alvás közben, akkora lendülettel fordult. Itthon életében 1x vagy 2x pottyant csak le, ezért csodálkoztam is, de nem sokáig váratott magára a 3. leesés. Még aznap éjfélkor, hogy a bölcsiben megtörtént az eset, otthon is a puffanásra ébredtem. Szerencsére nem rázta meg nagyon a dolog, szépen visszaaludt, nem ütötte meg magát nagyon, csak megijedt.
2x próbáltam meglesni a kicsit az udvaron:) Első alkalommal arra voltam kíváncsi, kivitték-e őket eső után játszani, ugyanis pont azon a napon adtam rá a legvékonyabb nadrágját, és nyitott cipője volt csak, cserezoknit se vittem még be neki. Aggódtam, hogy megfázik szegénykém, mert ugyan van bent melegebb ruhája, de a gondozónők nem nagyon szokták ilyenkor átöltöztetni a gyereket. De aznap egyáltalán nem voltak kinn, így teljesen megnyugodtam. Aztán a héten 1x épp arrafelé volt dolgom, és láttam messziről, hogy a kis drágám áll a homokozóban, és nagyon odakoncentrálva rugdos egy műanyag játékot. Gyorsan mentem is arrébb, nem akartam, hogy észre vegyen.
Azt nem nagyon szoktam érteni, hogy miért mocskos állandóan a ruhája. Persze az ételtől, de kezdem azt hinni, hogy nem adják rá az előkéket, ahogy megbeszéltük. Tudom hogy nagyon maszatolva eszik, és megbeszéltük, hogy mindig ráadják legalább az egyiket, de ahogy elnézem néha a pólóját, tutira nincs rajta 1 sem. Ez csak azért bosszant kicsit, mert iszonyú drágán sikerült beszereznem azt a nyomorult előkét, mint egyszer már írtam is. Na de mindegy, eddig még mindent ki tudtam mosni a ruhából. De legalább bosszankodhatok valamin. Ugye, apa:):):):):)
Pénteken a kis nadrágja is fordítva volt rajta, egyedül öltözött fel a drágám az alvás után:) A gondozónő nem vette észre:) Akkor a pulcsiját is kerestetni kellett, nem volt a szekrényében. Valahol a másik csoport szekrényében volt. Napokig a kis sapkája sem volt sehol, aztán egyszer csak előkerült. Emiatt nem szóltam, mert nem voltam benne biztos, hogy ott volt-e a szekrényében, vagy hazavittem. Na de előkerült. Úgyhogy szemfülesnek kell ám itt lenni. Sok a gyerek, kevés a gondozó, értem én, nem is problémázom, csak figyelek:)
Most már 3 után megyek érte mindig, ekkor már megint kint vannak az udvaron. Aranyosak a gyerekek, mert amikor elmegyünk, hangosan köszöngetnek, hogy "Szia kicsi Gergő!" Pici fiú meg integet nekik, ő még nem sziázik. A gondozónőknek is mosolyogva integet már. De még mindig, amikor meglát délután, elkezd sírni, úgy szalad felém. Ő nem nevet vagy örül ilyenkor, hanem sír. Örömében, gondolom... Hamar abbahagyja, de sír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése