1. nap az oviban + egy kis urológia

Gergő hétfőn nem ment be dolgozni, hogy tudjon minket furikázni kisGergővel a vizsgálat után. Így négyesben ballagtunk el a bölcsibe. Legalább már Gergő is tudja merre kell menni és mi hol van, és legalább az egyik gondozónővel is találkozott. Kicsi fiún meglepődtem, mert miután megmostam valamijét- azt hiszem a kezét-, és olvastam valami kiakasztott hirdetményt, mire feleszméltem, már kinyitotta magának a csoportszoba ajtaját, és már benn is volt. Sírás nélkül!
Aztán otthon megreggeliztük, összeszedtük a cókmókunkat, és indultunk az "igazi" oviba, amikor már bent is lehet lenni, nem csak az udvaron! A cipőit Réka vitte, az összes többit apa.

Be nem állt a kis drágám szája, magyarázott mindent, mert hogy apa szinte semmit nem tud, mi hol van és hogy működik, ő még nem járt az oviban. Mindent vittünk, amit kellett, sőt még többet is:) Az elválás nagyon könnyen ment, szinte vissza se nézett ránk, mikor elvonult keresgélni a játékok között.


9- fél 12-ig volt ott, nem volt semmi gond vele. (Eredetileg 9-10ig lett volna, de mivel múlt héten simán elvolt nélkülem 1 óra hosszát, így maradhatott tovább rögtön.) Réka már alig várta, hogy érte menjek, de nem sírt. Ő lett a NAP HŐSE, mert hogy szuperül viselte az 1. ovis nap akadályait. Így megkapta a csoportja plüssfiguráját- egy őzikét, mivel őzike csoportba jár. Hazahozhatta, de másnapra vissza kell majd vinni. Kaptam egy papírt is "Első napom" felirattal, amire majd le kell írnom, hogy meséli el Réka az 1. napját az oviban. Mikor jöttünk hazafelé, azt mesélte, hogy mondta az óvó néninek, hogy nagyon fáradt és álmos, ami azért nagy szó, mert ő 1 éves kora óta nem alszik nappal. Nagyon szeretett volna már ott aludni, és azt hitte, ha ezt mondja, akkor le is fektetik az ágyba:) Ő azt mondta, azért kapta az őzikét, mert szépen ült törökülésben, amikor az óvó néni az ovodai jelekhez kapcsolódó mondókákat, énekeket, verseket olvasta. Felsorolta a játékokat, amivel játszott, és mondta azt is, hogy még nem barátkozott. (Pedig már nagyon vágyik egy kis barátra:) Az udvarra menet egy kislány kezét fogta, aki megkérdezte a nevét. Ő is visszakérdezett, de a névre már nem emlékszik:) Egy másik kislány meg ellökte az udvaron, megütötte magát, de nem szólt az óvó néninek, mert nem fájt neki nagyon. Hát ilyen élményei voltak a gyereknek:)
És íme a nap hőse:

Kicsi fiúért Gergő ment a bölcsibe, mert ugyanakkor kellett érte menni, mint Rékáért. Az urológiai vizsgálat miatt ebéd után elhoztuk. Zsuzsi jött vigyázni Rékára. Tegnap délután jutott eszünkbe, hogy ugyan ma mindketten itthon leszünk, de azért már csak nem kéne Rékut is bevinnünk a dokihoz, amikor kisGergőt "műtik". Szerencsére rá is ért, és egy pár busz lekésése után pontosan meg is érkezett:) 14.10-re volt időpontunk, de már 2 előtt ott voltunk. Természetesen Gergőke már az autóban elaludt, és egyszerűen nem bírtuk felébreszteni. Pontosan időben hívtak be minket, nagyon örültünk neki. Akkor ébredt csak fel a drága, amikor lefektettük az ágyra levetkőztetni. A doki nagyon aranyos fiatal hapsi volt, diszkréten ki is vonult az asszisztensnővel együtt, hogy ne őket lássa már meg először, amikor felébred. A kis művelet nem tartott sokáig, de borzasztó volt. Gergő a kezeit fogta le, én a lábait próbáltam leszorítani. Majdnem nem sikerült! Ordított, mint a sakál szegénykém, de ahogy vége lett a dolognak, felöltöztettem és felvettem, azonnal elhallgatott. A vállamra tette a fejecskéjét, és majdnem visszaaludt:) Csodálkozott a doki is meg mindenki, hogy csak ennyi volt az ordítás, de hát hála istennek! Utána még megnézegettük a kórháznál a mentőautókat és hazamentünk. Úgy nézett ki, Gergőkét nem nagyon viselte meg a dolog, azonnal motorra pattant, rohangált, jó kedve volt. Még Zsuzsival is elment a patikába kamilláért a csattogós lepkéjével. Nem volt belőke gond, hogy otthon maradtam:)

Na de délután jött az 1. pisi. Vagyis legalább 1 csepp. Visított. És innentől kezdve megpróbálta visszatartani, de 1 csepp mindig kibuggyant, és csípte neki a friss sebet. De aztán kijött az adag, keservesen sírt, de csak addig, ameddig tartott, és mentünk is le homokozni. Jó sokáig lent maradtunk. Volt egy kis időm, telefonálgattam barátnőknek, na de jellemző módon éppen egyik se vette fel... (Mondjuk később visszahívtak, volt is traccsparti rendesen, sikerült is későn ágyba jutnunk.) Aztán eljött a fürdetés ideje. Kamillás fürdőt csináltam. A seb miatt kellett, de én nem mertem neki felhúzni a bőrt a kis kukiján a gyereknek, ez a feladat Gergőre hárult Én csak segédkeztem. Be volt neki dagadva nagyon, fájt is rendesen. De túléltük. Az ölemben el is aludt, miközben telefonáltam. Felkészültünk egy sírós éjszakára, de nem volt semmi. Csak Réka vergődött kicsit, nem aludt jól.
Éjjel még megírtam kicsi lány 1. napját. Hát, majdnem bele is aludtam...