Rékut leadtam a szomszédasszonynak, egész délelőtt csatangoltak a városban. Én elvittem kicsi fiút a bölcsibe, aztán el is jöhettem. Sírt a kis drágám nagyon- nagyon, utáltam, hogy így kellett otthagynom. De reméltem a legjobbakat, végülis pénteken olyan jól ment minden. Ebéd utánra visszamentem- addigra bevásároltam és megfőztem az ebédet. Negyed 12-re értem oda. Már az udvaron hallottam a sírását. Pontosan délig hallgattam. Aztán csend lett... Azt mondták, most sírósabb volt, mint pénteken, de ez természetes. Az elején még azt is meg kell szoknia, hogy hétvége is van a világon, amikor otthon van egész nap, de utána megint bölcsi... Tízóraizott rendesen, ebédelt valamicskét, de aztán nem akart aludni. Ugyan ült az ágyon, de sírt. Egy idő után már majdnem elaludt ülve. Féltek, hogy leborul az ágyról, így megpróbálták lefekteni. Ekkor persze magához tért egy kicsit, és rázendített megint, aztán megint elbóbiskolt. Ez így ment úgy 20 percig, aztán végképp eldőlt délben. Ekkor hazaküldtek, menjek vissza negyed 2-re, addig remélhetőleg biztos aludni fog. Rékát is vittem már magammal. Kicsi lány teljesen oda volt meg vissza, hogy belülről láthatta az udvart, bemehetett az épületbe. Megmutattam a kis szekrényeket neki, meg a pici wc-ket és a pici mosdókat. Olyan édes volt, ahogy örült mindennek! Kicsi fiú fél 2-ig aludt, de csak negyed óra múlva hozták ki, hogy ne azt szokja meg, hogy ébredéskor rögtön ott vagyok, hiszen többnyire úgyis tovább fog ott maradni a bölcsiben, mint ahogy felébred. Megint rákezdett a sírásra, ahogy meglátott... Mi van ezzel a gyerekkel, ahelyett hogy nevetve szaladna hozzám..., fordítva van bekötve szegény:)
Ma már mind a 2 gondozónő bent volt. Jutka néni totál nátjásan jött meg a szabiról... Úgyhogy most izgulok, lebetegszik-e a gyerek. Az eddigi 4 új gyerekből- még csak 2 hét telt el-, 2 gyerek beteg:(
Ja, még azon mosolyogtam magamban, hogy Margitka néni azt mondta, kicsi fiú nem nagyon evett, inkább csak eszegetett, Jutka néni meg azt mondta, nagyon jól evett, és sokat. Egymás után beszéltem velük, ahogy éppen összefutottunk. Mondjuk mindegy igazából, hogy mennyit eszik a gyerek, mert nem arról vannak szó, hogy nem adnak neki, hanem arról, hogy ő nem hajlandó rendesen enni. (Úgysem engedi senkinek, hogy etesse.) Otthon úgyis ebédel még egyszer:) Csak olyan megmosolyogtató volt a dolog.
Összességében a mai nap is jól sült el:):):)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése