Hideg van!

Reggel kinéztem az ablakon, és havat láttam! Nem sokat ugyan, de havat.

Piroska tegnap nálunk aludt, ma hazavittük kocsival. Gergő megcsinált neki pár dolgot a kertben, amit ő már nem bírt. Egy idő után a gyerekek is kikéredzkedtek, mentem velük felügyelőnek:) Hát mit ne mondjak, szívesebben maradtam volna a meleg lakásban... Baromi hideg volt!!! Ráadásul a szél is úgy fújt, hogy majdnem elszállt a hajam. Hát végülis november vége van,vagy mi...

Ebéd után már mentünk is haza, de semmit nem tudtam csinálni pár órán keresztül, mert kisGergő annyira nyűgös volt, mint már nagyon régen. Nem hisztis, nyűgös. Szegénykémnek teljesen piros volt a szeme alja, egyértelműen látszott rajta, hogy álmos. De ahogy éppen elbóbiskolt, elkezdett sírni, de ez olyan fájós, fáradt sírás volt. Elaltatni nem bírtam, ölben nem volt jó neki, de máshol sem... Inni nem kért, enni nem akart, csak szenvedett. Időnként felkerekedett, megfogta a kezem, húzott valahova, de ő sem tudta hova, össze-vissza kolbászoltunk a lakásban, miközben sírdogált. A cumit hol a szájába vette, hol idegesen elhajította. Kellett is neki meg nem is. Nagyon sajnáltam:( Aztán kb. 3 óra elteltével az egész mintha elszállt volna... Vigyorgott, kacarászott, virgonckodott, teljesen más lett. Szerencsére, mert már kezdtem nagyon rosszul érezni magam, hogy nem tudok vele mit csinálni. 3 foga jön egyszerre. Holnap szerintem veszek fogzás könnyítőt...


AZ ELSŐ KENYÉRKENÉS:

Kicsi Rékám ma kent először kenyeret egyedül. Eddig eszébe sem jutott ez a dolog, de ma úgy kérlelt, hogy megengedtem neki. Nagyon büszke volt magára:) Persze én is... Napról napra nagyobb és ügyesebb ez a lány!