Tegnap este úgy belerúgtam az ágy sarkába, hogy -már elnézést a kifejezésért-, majdnem bepisiltem. De komolyan!!! Rúgtam már bele dolgokba milliószor, de ez túltett mindenen! Agonizáltam egy sort, aztán mentem a dolgomra. Sántikálva. A kislábujjam sérült meg, később már nyoma is volt a dolognak, és egyre jobban fájt. Hajnali fél 1-kor ébresztett Réka, akkor azt hittem leszakad a lábam. Órákig nem is bírtam aludni, azon agyaltam, ilyen esetbe hova is kell menni konkrétan, hogy jutok el a kórházba meg ilyenek. De fél 4-kor már- mikor kisGergő ébresztett-, már más volt a helyzet: sokkal jobb! Reggelre már borzasztó lila lett az egész, és külön élmény volt cipőt húzni rá és menni a dolgomra.:( Nem tudom eltört-e, minden esetre tudom mozgatni. Hátha hamar rendbe jön...
Délelőtt vittem kisGergőt zenebölcsibe. Nem nagyon akarózott neki ott lenni, állandóan ki akart menni az ajtón. Aztán a vége előtt 10 perccel elaludt:) Ezen már mindenki csak mosolyog, nem lepődik meg senki. Érdekes, hogy a többi gyerek fel-alá rohangál egyfolytában, tele vannak energiával, le se lehet lőni őket, az én fiam meg... Bezzeg itthon!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése