Advent 1. vasárnapja

Ég az 1. gyertya a koszorún! Hihetetlen, hogy megint milyen gyorsan eltelt 1 év. Pénteken Réka szúrta helyére a gyertyákat a koszorún, és délben ő is gyújtotta meg. Borzasztóan örült ennek! Kibiggyesztettem az ajtódíszt is- a legtöbb szomszédnak már kint van-, Gergő kitette az erkélyre az égősort- úgy imádom, amikor világít a sötétben!-, én meg beüzemeltem a forralt bor illatú Air Wick légfrissítőt, amit már rég megvettem, de mostanra tartogattam:) Úgyhogy lassan érik nálunk a karácsonyi hangulat, a lakás belső díszítése a jövő hétre marad.

Gergő délután elment bevásárolni, miután Orsit hazavitte. Réka nagyon el volt keseredve, hogy nem mehet vele, hiszen mindig együtt vásárolnak. De a vásárlás lényege az adventi naptár volt a gyerekek részére, amit majd reggel szeretnék becsempészni a szobájukba, csak még nem volt módom beszerezni, és nem lett volna szerencsés, ha a kiscsaj is látja:)
KisGergő ma csinált először olyat, hogy fogott egy elhasznált zsebkendőt, és se szó, se beszéd, vonult kidobni a szemetesbe. Ezzel a dologgal nagyon jó elvolt vagy fél óráig, mindig adtam neki egy kis papírfecnit, ő meg sikoltozva örült neki, és kurjongatva szaladt kidobni. Azt hittem megzabálom!!!! Most már azt hiszem rendszeresen be kell néznem a szemetesbe naponta többször is, mi is lapul benne:D

Karácsonyra készülve

Ma teljes mértékben belevetettem magam az ablakdíszek és függönydíszek gyártásába. Na nem kell valami nagy dologra gondolni, csak próbálkozom:) Réka ott ült velem majdnem végig, és ő is vagdosott, illesztgetett, rendezkedett... Ebéd maradt tegnapról, úgyhogy ezzel nem kellett foglalkozni. De csak a függönydísszel lettem kész teljesen, a többi csak félig van meg. Ami kész lett, az így néz ki:

Délután megérkezett hozzánk Orsi, jött velünk hétvégézni egyet, már rég járt nálunk. Sokat segített azzal, hogy maximálisan lefoglalta a gyerekeket, így mindent be tudtam fejezni, amit akartam, sőt még rend is lett a lakásban! Miután a cseppek elaludtak, beültünk pezsgővel és pattogatott kukoricával dvd-zni egyet. Jó volt, bár későn vágtunk bele a dologba, és jóval éjfél után kerültünk ágyba. Orsi nálunk aludt, így nem kellett olyan későn az utcán kóvályognia:)

Gergő ma már sokkal jobban volt, mint éjszaka, rejtély, hogy mi volt a gond. De nem baj, lényeg hogy elmúlt!:)

Itt a hétvége

Ma a gyerekek szinte 1 pillanatra sem engedték, hogy a számítógép elé üljek, így teljes mértékben átadtam magam nekik, a gépet is kikapcsoltam. Mondjuk eddig sem hanyagoltam őket, de most valahogy nagyobb igényük volt rám, mint eddig. Sokat játszottunk, Rékával Micimackós maszkokat is gyártottunk, ő vágta ki őket az újságból. Nagyon ügyesen bánik az ollóval, bár ezt már azt hiszem írtam. Az ebédet Rékuval- pontosabban Zsebibabával- együtt csináltuk:)

Egy ideje sikerült megspórolnunk egy kis pénzt, és úgy örültem, hogy végre egy Karácsony és Szilveszter, amikor nem kell kiszámolni a manit. Hát korai volt az öröm, ugyanis Gergő elvitte az autót a 80000 km-es szervízre potom 40000 Ft-ért. Aztán meg kifizetett 1-2 függőben lévő dolgot, és a téli gumit még fel sem rakták:( Miért van ez így? Viszont a mobilszámlánk ebben a hónapban annyira kevés volt, hogy el sem akartam hinni. Gyorsan fel is hívtam anyut, mert erről eszembe ötlött, hogy valószínüleg nem hívtam fel annyiszor, amennyiszer általában szoktam. De már megint rosszkor időzítettem, éppen ügyelt, munkája volt. Rengeteget dolgozik, nem tudom, ki tudja-e pihenni magát néha napján...

Gergőnek szegénynek pocsék éjszakája volt, fél óránként szaladt a klotyóra. Hajnalban gyógyszert is kellett neki keresnem, és ha ő gyógyszert kér, akkor tényleg nagyon ramatyul van. Nem tudom mitől volt ez, csak reménykedek, hogy nem valami vírusfertőzés.

Tejbegríz

Gergő este fél 7 körül végre hazaért 3 nap után! Valahogy szóba került, hogy a héten csináltam tejbegrízt, és nagyon finomra sikerült. Mondta, hogy majd csináljak neki is, mert nagyon imádja. Na, itt csak néztem ki a fejemből, és arra gondoltam: Úristen, 8 éve ismerem a férjemet, és nem tudtam, hogy szereti a tejbegrízt! Hogy mik vannak...

A mai nap képe: függöny-királykisasszony:

Apró dolgok

KisGergő mai produkciói:

Reggel, miután levettem a kis pelusát, elszaladt, és ahol nem láttam, odapisilt... Nem vettem észre, Réka árulta be. Nem volt gond, mert a járólapon történt az esemény, csak azért volt nekem érdekes, mert még sosem csinált ilyet. Hát végülis mindent el kell kezdeni 1x:D

Délután, amikor porszívóztam a szobában, csörgött a mobilom a nappaliban. A porszívó zajától ezt nem hallottam, csak egyszer odajött mellém a pici, és a kezembe nyomta a telefont. Megköszöntem neki, mert szokott időnként ilyet csinálni, hogy a kezünkbe nyomja a telefont meg a távirányítót. Tudja már, hogy az a felnőtteké:) Csak mikor a kezembe vettem, akkor vettem észre, hogy rezeg. Pedig ilyenkor általában fel szokta nyitni a telcsit, amivel fogadja is a hívást, de most nem! Ez is egy olyan dolog, amit még sosem csinált...

Este pedig- mondjuk beszélni még nem tud-, de jelezte, hogy bekakilt. Nagy rácsodálkozó hangokat hallatott, nagyokat nézett, és mutogatta a hasát. Onnan jött ki:) Lehet, hogy ezentúl szól majd, ha elvégezte a dolgát? Mondjuk nem is kell szólnia, szoktam érezni:D

Ma én is csináltam olyat, amit még soha: tejbegrízt. Pofon egyszerű, nagyon gyorsan elkészíthető, nem is értem, eddig miért nem csináltam ilyet. Ráadásul nagyon finom lett. Mind a 2 gyerekem úgy bevágott 1-1 hatalmas tányérral, hogy csak néztem! Mondjuk kisGergő elaludt az etetőszékben, miközben adagoltam szét a kaját, de neki aztán csináltam frisset, amikor felébredt.

Ma megtörtént az 1. igazi nagy visítós veszekedés is közöttük. Ugyanazzal a játékkal akart mind a 2 játszani. Eddig is voltak néha harcok, na de most... Hajjaj!!! Ráadásul akkor éppen itt voltak apósomék is, úgyhogy megvolt a műsor is nekik. Természetesen megint pont akkor jöttek, amikor a legnagyobb rendetlenség volt itthon. De már nem is izgatom magam emiatt, iszonyú érzékük van az ilyenfajta időzítéshez!!! Na mindegy...

Délután elküldtem a gyerekek jellemzését Orsinak, amit majd a Mikulás fog felolvasni az ünnepségen dec. 5-én. Réku még hisz a Mikulásban, kíváncsi leszek, mit fog szólni a dologhoz, ha hallja, hogy a Mikulás mi-mindent tud róla:) Gergő telefonált, és mondta, hogy jövő hét pénteken is be kell mennie dolgozni. Hát nagyon elkeseredtem, mert akkor lesz a Mikulás ünnepség, és annyira készültem már, hogy együtt megyünk, és még akár fényképek is készülnek, de akkor sztornó az egész... Egyedül megyek a gyerkőcökkel, és nem lesznek képek. Mert gondolom- de majd utána kérdezek-, ki kell kísérni a kicsiket, amikor a Nagyszakállú szólítja őket. KisGergőt legalábbis biztosan. Ha így van, tuti hogy nem fogok tudni képeket csinálni:( Pedig már úgy elterveztem!!!!!!!:'(

Rékuci ma is sokat segített a takarításban. Végre sikálhatta az ajtókat, amiről már régóta beszéltünk. És nagyon büszke volt arra, hogy kiporszívózta egyedül a szobát:)

1 nap a 7-ből

Reggel jött Piroska, vigyázott Rékura, amíg kisGergővel elmentünk a zenebölcsibe. Most is hideg volt, de mégis sokkal jobb, mert nem fújt a szél, mint hétvégén. Kicsi fiú hozta a szokásos formáját, megint elaludt. Nem is vettem észre, mert annyira figyeltem az új mikulásos dal szövegére, amit nem ismertem. Aztán csak azt láttam, hogy egy páran kuncognak velem szemben... Rögtön tudtam, miért:) 2 órát aludt!!! Úgy hogy közben feladtam rá agy pár réteg ruhát, lecipeltem a babakocsihoz, álltam negyed órát a sorban a Postán, bevásároltam az boltban, megcsináltattam a szemüvegem, és megvettem egy pár dolgot már a Mikulásra készülve. Anyósomat le is kellett hívnom, hogy segítsen, mert alvó gyerekkel a kezemben elég bajosan tudom összecsukni a babakocsit:) És még otthon is folytatta az alvást. Nem tudom mitől, hiszen az éjszakát is átaludta most is, nem csak tegnap.

Mire hazaértünk már dél után, Piroska mindent elmosogatott! Ez hatalmas meglepetés volt, nagyon örültem neki! Hát, ilyen az én anyósom...

Csináltam ma egy újdonságot: ananászos-mazsolás rizssalátát. Nagyon jól sikerült, estére már a fele sem volt meg. Pici fiúnak nagyon ízlett, még vacsorázott is belőle, pedig nem szokott.

Gergőnek szegénynek mostanában nem túl jók a napjai, iszonyú sokat dolgozik, meg ugye vannak problémás ügyfelek is, mint mindenhol, nagyon ki van merülve. Enni sem eszik rendesen, mert ha éppen ügyfélnél van kajaidőben, nyilván nem fog időt kérni az evészethez. Félek, hogy gallyra teszi a gyomrát, egyre gyakrabban fáj neki. De hát tényleg, mit is tudna ilyen esetben csinálni?

Téli gumi

Múlt pénteken fel akartuk tetetni a téli gumikat az autóra. Dec. 1-re kapott Gergő időpontot... Marha jó. Addig meg tiszta ideg vagyok, hogy ne történjen út közben semmi. Gergő éppen ezért a héten 2x is fent alszik Pesten, hogy kimaradjon a hajnali fagyban az autókázás. Egyedül leszek a gyerkőcökkel majdnem 3 napig:( Nem nagyon örülök neki...

Hideg van!

Reggel kinéztem az ablakon, és havat láttam! Nem sokat ugyan, de havat.

Piroska tegnap nálunk aludt, ma hazavittük kocsival. Gergő megcsinált neki pár dolgot a kertben, amit ő már nem bírt. Egy idő után a gyerekek is kikéredzkedtek, mentem velük felügyelőnek:) Hát mit ne mondjak, szívesebben maradtam volna a meleg lakásban... Baromi hideg volt!!! Ráadásul a szél is úgy fújt, hogy majdnem elszállt a hajam. Hát végülis november vége van,vagy mi...

Ebéd után már mentünk is haza, de semmit nem tudtam csinálni pár órán keresztül, mert kisGergő annyira nyűgös volt, mint már nagyon régen. Nem hisztis, nyűgös. Szegénykémnek teljesen piros volt a szeme alja, egyértelműen látszott rajta, hogy álmos. De ahogy éppen elbóbiskolt, elkezdett sírni, de ez olyan fájós, fáradt sírás volt. Elaltatni nem bírtam, ölben nem volt jó neki, de máshol sem... Inni nem kért, enni nem akart, csak szenvedett. Időnként felkerekedett, megfogta a kezem, húzott valahova, de ő sem tudta hova, össze-vissza kolbászoltunk a lakásban, miközben sírdogált. A cumit hol a szájába vette, hol idegesen elhajította. Kellett is neki meg nem is. Nagyon sajnáltam:( Aztán kb. 3 óra elteltével az egész mintha elszállt volna... Vigyorgott, kacarászott, virgonckodott, teljesen más lett. Szerencsére, mert már kezdtem nagyon rosszul érezni magam, hogy nem tudok vele mit csinálni. 3 foga jön egyszerre. Holnap szerintem veszek fogzás könnyítőt...


AZ ELSŐ KENYÉRKENÉS:

Kicsi Rékám ma kent először kenyeret egyedül. Eddig eszébe sem jutott ez a dolog, de ma úgy kérlelt, hogy megengedtem neki. Nagyon büszke volt magára:) Persze én is... Napról napra nagyobb és ügyesebb ez a lány!

Waldorf óvoda

A szombati programunk az volt, hogy elmentünk a Waldorf óvodába cipót sütni. KisGergőt otthon hagytuk Piroskával, mert annyira nyűgös és hisztis volt szegény egész nap a foga miatt, hogy úgy gondoltuk, jobb lesz így. (Jobb is volt, mert ahogy elmentünk, elaludt, és akkor ébredt fel, amikor megérkeztünk fél 7 körül.)

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy szeptemberben Réka búzát csépelt, a búzaszemeket kis kézi malomban megőrölte, aztán kis zsákocskába tette.

Mindezt a Waldorf óvoda szervezésében. Ezt a kis lisztet kellett most elvinni, amiből aztán- mi pl. fonott cipót sütöttünk. Amíg sültek a cipók, játszhattak a gyerekek az óvodai játékokkal és rajzolhattak is. Réku mindent kipróbált, nagyon élvezte. Borzasztó öröm volt neki, hogy egy óvodában volt benn. Volt egy kislány is, akivel eljátszogatott, de úgy viselkedett, beszélt, mint egy kis diktátor. Határozottan elmondta mit hogy kell csinálni, fontoskodott és tudálékoskodott is egy picit. Összenéztünk Gergővel és arra gondoltunk, szeretni fogják-e majd az óvoda társai, ha ő ilyen lesz akkor is?

Mikor kész lettek a cipók, az óvónénik megterítettek, felszelték a kis cipókat, és együtt mind meguzsonnáztunk. Egy apuka készített hozzávalókat, amit rá lehetett kenni a cipószeletekre. Finom volt, bár Rékának nem ízlett. A tea sem, ami tényleg nagyon meg volt cukrozva. Ő ugye a csapvízhez van szokva:) Utána volt mesélés, a gyerekek körbeülték az óvónénit, úgy hallgatták.

Szenvedtem egy aprócska balesetet is, ami nem is zavart annyira, mint az, ahogy ezt kezelték. Volt ott többek között egy pici fiú a szüleivel. Ez a kis fiúcska egyszer csak bepöccent valamin, felkapta az agyagedényt, ami épp a keze ügyébe került, és elhajította. Ez még épp mellettem suhant el. Gergővel összenéztünk, ugyanis a szülők rá se szóltak a gyerekre, hogy ezt nem szabad,mert... Sőt, letették a cserepeket valahová, otthagyták, és senkinek egy szót sem szóltak, hogy ez történt, elnézést. A kicsi fiú egy idő után megint csak bepöccent valamin, akkor éppen egy fajáték volt a közelében, azt dobta el. De ezúttal útban voltam, és a játék úgy sípcsontot talált, hogy még jó, hogy volt szék a közelben, mert azonnal le kellett ülnöm. Na most nekem elég magas a fájdalomküszöböm, de 2 könnycseppet azért elmorzsoltam úgy hirtelen. De nem is ez a lényeg, túléltem egy puklival, ami azóta lila is, de azt azért gondoltam, hogy a kedves anyuka talán azt mondja majd, hogy bocsánat... De nem. Hát megmondom őszintén, ha az én gyerekem csinált volna ilyet, az minimum hogy lángolt volna a fejem és egy kicsit kínosan éreztem magam meg persze bocsánatot kérek a gyerek nevében, de hát nem vagyunk egyformák....

Az óvodával kapcsolatban voltak pozitív és negatív benyomásainki s. Az óvónénik iszonyú kedvesek voltak, nagyon jó volt maga a légkör, fura volt ugyan, hogy csak természetes anyagokból voltak ott játékok, de jó volt. (Műanyag dolgokat sehol nem láttam.) Viszont kívülről iszonyú lerobbant az épület, potyog a vakolat. Az aranyos volt, hogy ahogy beléptünk a kerítésen túlra, a járda mentén megfestett befőttes üvegekben kis mécsesek voltak, ezzel adták meg az útirányt, merre is kell menni. Viszont ahogy vége lett a foglalkozásnak és kijöttünk az épületből, olyan sötétség fogadott, hogy az elképesztő! Sehol nem volt világítás, villanyoszlop vagy ilyesmi. A kis mécsesek többsége már elégett, így tényleg totál sötét volt. Gergőnek sikerült is felrúgnia 2 befőttes üveget, de a nagy feketeségben hiába tapogatóztunk, nem találtuk meg őket, hogy visszaállítsuk a helyére. Ahogy kiértünk már az épületen kívülre, világítást még mindig nem találtunk. Úgy lecsúsztam a járda széléről. hogy majdnem az út közepére zuhantam, és még a bokám is kibicsaklott. (Azt hiszem ez a mai nem az én napom volt:)) Még jó, hogy nem a gyerek ment szélen, mert ő tuti, hogy elvágódott volna. Ez nem volt valami bíztató, szinte vártam, hogy valaki majd előugrik a sötétségből. De szerencsére nem:)

Mikor, ha nem ünnep előtt?

Miután ma töviről hegyire kiporszívóztam mindent, észrevettem, hogy a szemüvegemből kipottyant egy csavar észrevétlenül. A lencse nem esett ki azonnal, így nem tudom pontosan, mikor történt az esemény. Szerintem felporszívóztam a kis alkatrészt:( Hát így eléggé nem látok, ha finoman akarom kifejezni magam, úgyhogy szükségem van egy új szemcsire. Mondjuk Gergőnek is, mert az ő műanyag lencséjét kisGergő megkarcolta, így nem tudja használni. Most pont nem hiányzott egy ilyen kiadás, de muszáj lesz. Már egyszer kiesett egy másik csavar is, amit pótoltak ideiglenesen, de hát nem valami szép. Régi már a szemüveg egyébként is, félő hogy egyszer csak kihullik belőle a többi kis csavar is:(

Délután drága kis Rékám annyira ficánkolt a WC-n, még akkor is miután rászóltam, hogy szegénykém belepottyant . Nagyon megijedt, alig bírtam megnyugtatni. Én meg gonosz voltam és nevettem, csak nevettem...De annyira muris volt:)))

AZ ELSŐ PUSZI:
KisGergő ma adott puszit életében először! És kinek? Hát a drága egyetlen nővérkéjének-a lábára:) Vigyorogva, lógó nyelvvel, tátott szájjal...de egyértelműen puszi volt!

Fodrászkodás és kreatívitás

Levágtam Réka haját, szerintem kimehet így az utcára nyugodtan, nem olyan vészes. Vagy igen? Szegénykémnek növeszteni akartam nyár vége óta, de olyan kis rendezetlennek nézett ki mindig. Még sosem volt ennyire hosszú a haja, de most egy darabig nem is lesz:) Nem tűrt meg benne se csatot, pántot, semmit, így maradt az olló. Nagyon kis ügyes volt, nem ficánkolt közben, viszonylag türelmes is volt. A végén már nagyon mocorgott, de nem volt gond. Van még rajta igazítani való, de majd fürdés után megcsinálom.

előtte utána



Kreatív gyerekek:

Az én drága kis csemetéim estefelé kitalálták, hogy ha belelépnek az éthordós edényekbe, akkor tudnak "korcsolyázni". Nem tudom, melyikük volt az értelmi szerző, de nagyon aranyosak voltak!












Nyáron vettem egy tejforralót. Annyira beleszerelmesedtem, hogy megvettük. Használtam már egy párszor, de még annál is többször esett le a kőre kisGergő jóvoltából. Az 1. lepottyanás rögtön a használatbavétel 1. napján történt: Rögtön lejött róla egy kicsit a zománc kívülről. Aztán egyre több sérülést szenvedett, és tegnap megadtam neki a kegyelemdöfést: én vertem le a polcról, de úgy, hogy belülről jött le a zománc több helyen is. Azt mondták, így már nem nagyon lehet használni, dobhatom ki. De ha valaki máshogy tudja, szóljon! De nincs szívem kidobni, odaadtam a gyerekeknek. De lehet hogy visszaveszem és elhasználom másnak...

Ügyike

Réka egyre ügyesebben vág ollóval. Már nem kell aggódnom, ha a kezébe kerül, nagyon tud vele vigyázni. Este színes papírból vágott vékony csíkokat, amiből majd papírláncfüzért fogunk csinálni. Én csak meghúztam a vonalat, és ő annak mentén olyan egyenesen levágta a csíkot, hogy csak néztem!!! Nagyon profi!:)

Pár napja a gyerekek megkapták a régi klaviatúrát, játsszanak csak vele, úgyis odáig vannak a számítógépért. De a napokban már sokat veszekedtek is miatta, mind a kettőnek egyszerre kellett volna. Na de ma! Réku ült a kis sámlin, billentyűzet a szekrénysorra rakva, és nagyon "dolgozott". Jött kisGergő, befészkelte magát Réka ölébe, és ő is elkezdett pötyögni. Réka nagyon örült neki, hogy így odabújt hozzá az öccse, olyan tündériek voltak!

Elkészült!

Végre elkészült az 1. saját készítésű adventi koszorúm! Nekem tetszik, bár egy kicsit furcsa, hogy nincsenek rajta fenyőágak. Mondjuk direkt nem is akartam most, meg máshogy terveztem, de ilyen lett. Egyenlőre gyertya még nincs hozzá, de megmutatom:

Készülődés

Már a karácsonyra készülünk itthon:)

Megvan a terv, milyen karácsonyi ablakdíszeket csinálok, mindent előszedtem hozzá. Az adventi koszorún is már az utolsó simításokat csinálom, remélem holnapra már képet is tudok róla hozni. Megcsináltam az üdvözlő lapokat és borítékokat, a héten meg is írom őket. Lehet, hogy egy kicsit korán van még ehhez, de nem akarok úgy járni, mint tavaly: senkinek nem küldtem lapot, mert addig halogattam a dolgot, hogy kifutottam az időből.

Délelőtt felsöpörtem és felmostam a folyosót. Lefagyott az orrom, fülem, ujjaim, olyan hideg volt! Réka nem is maradt sokáig, kisGergő ott sertepertélt körülöttem végig. Azt hiszem elő kell bányászni már a kesztyűket is.

Ebédre túrógombócot csináltam, életemben először:) Jól sikerült, nekem legalábbis ízlett. A gyerekek is megették:) Estére elfogyott. Egy kicsit alaktalanok lettek, meg kínlódtam 1-2 dologgal, de a kedves fórumtársaimtól nagyon sok ötletet és tanácsot kaptam.

Este a gyerkőcök a hétvégi ajándék étkészlettel játszottak: el is tört a kis teáskanna. (Azt hiszem porcelán) Nem vettem észre, nem is lehetett hallani semmit, nem tudom hogy történt. A szobában voltam velük, én pakoltam a játékokat, ők játszottak. Nem volt semmi csörömpölés, csak kisGergő egyszer csak 3 darabban a kezembe nyomta a kis teáskannát. Majd megragasztom, de lesz hibája, egy kicsi rész belőle ripityára tört:(

Ja, Rékának pár napja van egy édes szava. Szoktunk ugye olyan hasonlatokat mondani, hogy "olyan valaki, mint a pinty." A pinty helyett mindig azt mondja, hogy PITTY. "Olyan álmos vagyok, mint a pitty.! Annyira édi:)

Kedd van???

Olyan fura, hogy hétfőn jöttünk haza a hétvége után. Olyan érzés most, mintha elvesztettem volna 1 napot, mert már kedd van:)

Hiányérzetem volt, és rájöttem, miért: ma nincs zenebölcsi... Na, hogy mégis meglegyen a mai adag zenei betevőnk, egész nap a hétvégén kapott Halász Judit és ovis dalok mentek. Nagyon jópofák, Réka odáig van meg vissza. És közben én is nosztalgiázom egy kicsit:) Édes volt, ahogy ült a sarokban a kis sámliján, és énekelt mindent, még azt is, aminek nem tudta a szövegét. Persze mire elővettem a videókamerát, felállt és elment valami mást csinálni...

A gyerekek este együtt fürdenek mindig. És most egy annyira tündéri dolog történt! KisGergő megvilágosodott. Álltak mind a ketten a kádban, egymással szemben. KisGergő tekintete egyszer csak Réku kis micsodájára tévedt, és csak nézte, nézte, aztán odamutatott, még közelebb is hajolt, teljesen csodálkozó hangokat hallatott, rám nézett, "mondott" valamit, aztán visszafordult, aztán megint felém, aztán megmutatta magán az ő kis micsodáját... teljesen el volt képedve, hogy Rékának nincs olyan:) Hát azt a szituációt nem lehet leírni, azt látni kellett volna! Nagyon édesek voltak!!!
Kis picurkám estére már nagyon fáradt volt. Talált is egy kispárnát, aztán...

Hosszú hétvége

Jó hosszú lett a hétvége: szombat délelőtt indultunk anyuékhoz Ecserre, és hétfő estére értünk haza. Újfent nagyon jó volt ott lenni!

Hát kezd megérkezni a tél, egyre hidegebb van. Ez abból a szempontból- sem- nagyon jó, mert ha a gyerkőcök ki szeretnének menni az udvarra, teljes átöltöztetésre van szükség: le a vékonyabb benti nadrágot, fel a harisnyagatyót vastagabb nacival, pulcsik, kabát, miegyéb. Macerás... Anyuval délután kint voltak, nagyon élvezték!

Este lavórban fürödtek kád híján, ez is nagy élmény ám itt:)

Vasárnap nagy családi összeröffenés volt, csak Zoli nem tudott jönni. Szegény agyon dolgozza magát, remélem azért néha ki is kapcsolódik! Szóval összegyűlt a család, még Sanyi fia és az ő barátnője is jöttek látogatóba. Úgyhogy tényleg már csak a Zoli hiányzott:( Egy kicsit fura, de majdhogy nem a Németországban dolgozó Levivel lassan gyakrabban találkozom, mint a Pesten élő Zolival:'(

Na mindegy, nagyon jó volt így együtt!!! Andi elhozta a táncszőnyeget, hát nagyon jópofa dolog tényleg:) Képeket nem nagyon csináltam, inkább videóztam. Még nem néztük vissza, de szerintem jók lettek:) Egy kis ízelítő:

Volt evészet, sütizés, beszélgetés, sok nevetés, na és a karácsony előtti ajándékdömping! Ugyanis az elmúlt fél évben, mióta Levivel nem találkoztunk, volt egy pár névnap és születésnap. Ezeket Leviék tisztességesen bepótolták, bár egyáltalán nem lett volna rá szükség. Szóban a köszöntés mindig megtörtént, és igazából ennyi elég is lett volna. Az ajándékok különben nagyon találóak voltak, mindenki örült mindennek. Ne is tudom, honnan szedik az ötleteket, én nagyon megkínlódok ezzel. Réka édes volt, nagyon igénybe vette szegény Andit, nagyon jó kis játszótársra talált benne:)

Este filmnézés volt: "Igazából szerelem" . Imádom! Gergőtől kaptam ma, csak úgy... Olyan kis figyelmes:) Őt is imádom!:) Nem mentünk ma már haza, mert Leviék csak délután tudtak jönni, és hogy ne csak úgy kutyafuttában találkozzunk, inkább maradtunk. Gergőnek végülis mindegy, honnan megy be dolgozni.

A hétfő elég lazán zajlott, csak a gyerekek és én voltunk otthon: mindenki melózott. Igyekeztem hasznossá tenni magam egy kicsit, sőt még 1-2 olyan dolgot is csináltam, amit halogatok már mióta:) Gergő sokáig dolgozott, így már nem tudtunk anyuhoz benézni elköszönni a Klinikára, ugyanis ma este 8-ig dolgozott. Sajnálom, mert amikor elment dolgozni, nem ébresztett fel, nem köszöntünk el egymástól:(

Réka ma a járókában aludt, nagyon tetszett neki. Nekünk is, nem fájt reggel annyira mindenünk:D KisGergő is jót aludt az összetolt fotelokban, amíg elfér így, szerintem ezt a módit fogjuk alkalmazni. Nekem is kényelmesebb, ha éjjel felébred. Így pl. fel sem ébredt...

Egy kis meglepetés várt otthon minket: VÉGRE FELFESTETTÉK AZ UDVARBAN A KOCSIBEÁLLÓ HELYEKET!!! Tavasz óta szó van erről, hát jobb későn, mint soha! Hátha ezentúl már majd mindig a saját helyünkön tudunk parkolni, és be is férünk rendesen;)

Nem tudom mi lehetett itthon, feltételezem valami nagy szél, vihar vagy ilyesmi. Az összes cuccunk szanaszét volt a folyosón: labdák, kismotorok, kukatető, ajtódísz. Csak furcsállom, hogy senki nem szedte össze... Na mindegy, lehet nem vették észre..

És végül egy kis ráadás: sikerült hanyattvágódós hisztis képet csinálnom kisGergőről:)

Gyógyultan

Péntek reggel még mindig fájt a fejem, de a délelőtt folyamán egyszer csak elmúlt. Jó lenne tudni, mitől kezdődött és mitől lett vége... Kicsit későn keltünk megint, kisGergő megint rosszul aludt és sokat sírt. Hihetetlenül gyorsan eltelt a nap. Délutánra a fejfájás elmúltával szinte tele lettem energiával, és olyan rendet varázsoltam a lakásban, hogy csak na!!! Mondjuk éjjel 11-re lettem kész, de legalább kész lettem. A virágok is kaptak végre inni- szegények;) A hétvégi útra a csomagolás megint szombat reggelre marad...

Megyünk anyuékhoz!!! HURRÁ!!!

Az esti fürdetéskor kisGergő vetkőztetésénél konstatáltam, hogy ma még nem "termelt" a pelusba. Betettem a vízbe, és pár másodperc múlva valami miatt visszanéztem rá: és azt láttam, hogy potyognak a kis barna bogyók... Még jó, hogy gyors voltam, mert már éppen kezdett rácsodálkozni az új dolgokra a vízben, és már hajolt is le értük... Mit is csinált volna, ha éppen akkor nem látom az eseményt??

Egy eléggé ramaty csütörtök

Csütörtök kora hajnalban fejfájásra ébredtem, ami végig kísérte az egész napomat:( Sem gyógyszer, sem alvás, sem a friss levegő nem segített:( Pedig ebéd után sikerült végre aludnom pár órácskát. Ezalatt mondjuk a gyerekek szana-szét szedték a lakást,de szerencsére nem történt semmi baj. Épp' hogy felébredtem és gyorsan összekaptam magam, jöttek apósomék vigyázni kisGergőre: Rékát vittem a zenebölcsibe. Biztos megvolt a véleményük rólam, mint háziasszonyról látva itthon a csatateret. De hát ez van, örültem hogy élek. Gondoltam a levegő majd jót tesz egy kicsit, de sajnos csalódnom kellett. A zenebölcsit Réka megint nagyon élvezte, megint táncolt a kör közepén, mint az 1. alkalommal, csak most egy kicsit szolidabban:) Annyira édes volt! Hazafelé menet betértünk az Univerbe vásárolni, és éppen amikor végeztünk, Gergő épp arra jött haza, és felvett minket a zebránál. Jó volt az időzítés nagyon, nem kellett cipekedni:) Estére a fejfájásom a tetőfokára hágott, azt hittem nem élem túl. Pláne, hogy ilyen állapotban kellett etetnem, fürdetnem, ágyaznom, altatnom, rendet raknom, külön jól esett. 9-kor zuhantam az ágyba reménykedve, hogy majd jobban leszek...

KisGergő legújabb foglalatossága, hogy hurcibálja magával a kis sámlit mindenhová, oda teszi asztal, ágy, kanapé, bármi mellé, feláll rá, és borzasztóan örül neki:) Nagyon cuki:)













Este is nagyon hurcolta volna valahova, de beakadt valamibe. Ő kitartóan cibála, egyszer csak kiakadt, és jól szájon vágta vele magát. Ettől a kis ajka szépen felszakadt, ami nagyon vérzett, ő meg ordított. De nem sokáig, mégiscsak fiúból van...

Kudarcok egy kis sikerrel fűszerezve

Azután, hogy tegnap kiborítottam az ebédhez a köretet úgy ahogy van, úgy odaégettem a tejet az új teflonos edényben, ahogy azt kell. Nem tudom mit csináltam rosszul, a régi edényben ilyen nem fordult elő, maximum kicsit megkapta az alját. De így most 4 liter tej ment a süllyesztőbe, olyan füst ízű és égett szagú lett:(

Ma almakarikákat szerettem volna szárítani sütőben dekorációhoz- mivel annyi van, hogy lassan ránk rohad. De ez sem sikerült, fekete lett és odaragadt a tepsihez: késsel talán majd le tudom vakarni onnan:(

Szóval mondhatjuk, hogy ez most nem egy sikerszéria. Ezért bosszúból:) elkezdtem kisikálni a fürdőszobát úgy ahogy van! Mindent, beleértve a csempe nagy részét is+ a lámpabúrát. És végre kipróbáltam egy új illatosító módszert (köszönet érte Andinak). Illóolajat kentem a villanykörtére, így az ott párolog, főleg ha fel van kapcsolva a villany, és meleg a körte. Nagyon kellemes illatot áraszt, nem erőset. Úgyhogy most barackillatú a fürdőszobám:)
Hátha holnap jobb passzban leszek...

Baleset és zenebölcsi

Tegnap este úgy belerúgtam az ágy sarkába, hogy -már elnézést a kifejezésért-, majdnem bepisiltem. De komolyan!!! Rúgtam már bele dolgokba milliószor, de ez túltett mindenen! Agonizáltam egy sort, aztán mentem a dolgomra. Sántikálva. A kislábujjam sérült meg, később már nyoma is volt a dolognak, és egyre jobban fájt. Hajnali fél 1-kor ébresztett Réka, akkor azt hittem leszakad a lábam. Órákig nem is bírtam aludni, azon agyaltam, ilyen esetbe hova is kell menni konkrétan, hogy jutok el a kórházba meg ilyenek. De fél 4-kor már- mikor kisGergő ébresztett-, már más volt a helyzet: sokkal jobb! Reggelre már borzasztó lila lett az egész, és külön élmény volt cipőt húzni rá és menni a dolgomra.:( Nem tudom eltört-e, minden esetre tudom mozgatni. Hátha hamar rendbe jön...

Délelőtt vittem kisGergőt zenebölcsibe. Nem nagyon akarózott neki ott lenni, állandóan ki akart menni az ajtón. Aztán a vége előtt 10 perccel elaludt:) Ezen már mindenki csak mosolyog, nem lepődik meg senki. Érdekes, hogy a többi gyerek fel-alá rohangál egyfolytában, tele vannak energiával, le se lehet lőni őket, az én fiam meg... Bezzeg itthon!!!

Névnapozás és hiszti hegyek

Ma van Réka névnapja!

Természetesen a hétvégén vett ajándékok az autóban maradtak, így nem tudtam előre becsomagolni őket. Ezért amikor Gergő hazaért este, gyorsan bedugtam a gyerkőcöket a kádba, és megtettem a szükséges előkészületeket. Gergő vett sütiket is- Tescoban-, hát olyan is volt. De hirtelen ez került útjába hazafelé jövet. Próbáltam én délután titokban fincsi sütit tenni a kosaramba a boltban, de Réku persze hogy kiszúrta:) Így visszakerült a polcra. Na mindegy, ez nem is volt annyira lényeg, annyira örült az ajándékainak, hogy még a süti sem érdekelte. Ezen egy kicsit csodálkoztam, hiszen a nagy izgalom miatt a vacsi is elmaradt. Egész nap várta az ajándékot, nagyon felfogta hogy névnapja van:) A telefonokat is elég tisztességesen fogadta: legalább végighallgatta a köszöntéseket. Eddig még arra sem lehetett rávenni, hogy ha beszélni akart vele valaki, legalább engedje a füléhez emelni a telefont.

Kapott egy "Pötyi" nevű játékot, amiért kisGergő is odáig volt meg vissza:) Ez már az én gyerekkoromban is létezett. Nekünk ugyan nem volt azt hiszem, csak szerettem volna olyat. Ez az, amikor egy lukacsos alapba kell pici műanyag tüskés aljú félgömböket beleszúrkálni. Nagyon tetszik neki! Kapott még 2 csomag 54 db-os puzzlet is, aminek szintén nagyon örült!Borzasztó ügyes, azt ami van neki itthon, már teljesen egyedül rakja ki.













Jó sokáig tartott az örömködés, későn került mindenki ágyba. Ja, és kapott a kicsi lány alma ízű gyerekpezsgőt is, szintén tuti ajándék volt:)


Hiszti hegyek!

Kicsi Gergőm mostanában borzasztó szegénykém: iszonyú hisztiket levág, éjszaka nem alszik már vissza, csak ordít, csak ordít, csak ordít, meg visít is... Egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Napok óta szinte semmit nem alszunk éjszaka, de már Réka sem. Eddig legalább ő aludta át az éjszakai sírásokat, mai napig nem tudom, hogy csinálta. Hisztinek tűnik az egész, viszont mintha a foga is jönne megint. A hanyatt vágódós hiszti már mindennapos nálunk. Úgy vágódik hanyatt, hogy a feje is koppan. Már nem figyelünk rá ilyenkor, így sokszor hang nélkül zajlik ez az esemény. De ha észreveszi, hogy közben nézzük, úgy összeszorítja a szemeit, hogy még a szája is mozog közben állandóan:) Remélem nem tart sokáig ez a helyzet, mert már nem bírjuk sokáig cérnával. Gergő már hajnali 4-kor el akart menni dolgozni, mondván hogy fölösleges ébren forgolódnia az ágyban, aludni úgysem tud.

Délután voltam a gyerekekkel a papírboltban. KisGergő már nagyon vinnyogott a babakocsiban, ezért kivettem.Valószínűleg nem ezért nyavajgott, ezért bepipult, és az üzlet kellős közepén hanyatt vágta magát, hogy a feje is koppant egy jó nagyot. Ekkor már nem csak vinnyogott, hanem teli torokból ordított is. Nem ugrottam rögtön oda, de aztán azt láttam, hogy furcsán néznek rám az emberek. Lehet, hogy azt hitték, hogy elesett a gyerek, én meg trehány szülőként nem is foglalkozom vele... Így gyorsan visszatettem a babakocsiba. Az se tetszett neki...