Riadalom

Kedden hajnali 3-kor Réka felsírt, hogy fáj a nyaka. Később a fejét fájlalta. Nagyon sokszor felébredt emiatt a hajnal folyamán. Azt gondoltam, elaludta a nyakát. De reggelre se múlt a fájdalma, semmit nem tudott csinálni. Csak feküdt szegénykém. Adtam neki egy kis Panadolt, hátha jobb lesz. De nem. A mi orvosunk du.3-tól rendelt volna, de mivel nagyon kínlódott szegény, elvittem a másik gyerekorvoshoz, akivel felváltva szoktak rendelni. 3/4 órát vártunk, mire bejutottunk hozzá, pedig csak mi voltunk ott egyedül. Na mindegy. Ezt az orvost nem nagyon szeretem, voltunk már nála 1x, és olyan flegmán kezelte kisGergőt fél évesen, hogy úgy gondoltam, többet hozzá nem jövünk. De most muszáj volt. Gondoltam, hogy baj van, mert a múltkorihoz képest sokkal odafigyelőbb és komolyabb volt a doki. Alaposan kikérdezett és megvizsgálta Rékát, aztán rögtön adta a beutalót a kórházba az ambulanciára. Ugyanis úgy találta, hogy agyhártyagyulladás-gyanús. Annyira merev, kötött volt a kis drágám nyaka, hogy amikor lefektette, és a fejét meg akarta emelni, emelkedett a kis törzse is. Szinte felült. Nagyon megijedtem, ő meg nagyon sírt. (Később már én is.) Azt mondták, hogy nem olyan vészes, mivel hányás, hasmenés, láz nincs, nem csinál furcsa dolgokat (szemforgatás), de azért zárjuk ki ennek a lehetőségét. Persze én is így gondoltam.

10-re végeztünk, amikor épp indultam volna kisGergővel a zenebölcsibe. Úgyhogy ő is ott volt, meg Piroska is, akit amiatt kértem, hogy jöjjön velünk, hogy majd hazavigye a vizsgálat után Rékát, én meg mehessek a picurral a dolgunkra. De ekkor megváltozott a helyzet. Anyósom haza tudta vinni a kicsit, én meg rohantam Rékával a kórházba. Szegénykém menni se bírt, cipelnem kellett. A busz azonnal jött, az ambulancián is azonnal sorra kerültünk, mégis csak délben kaptuk meg az ágyat a gyerekosztályon. Ugyanis az ambulanciáról már haza sem engedtek minket. (Fogalmam sincs, mit csináltam volna kisGergővel, ha akkor éppen anyósom nincs nálunk...) Kicsi lánytól rögtön vettek vért, de onnantól kezdve már nem fájlalta a fejét.
Tipikus, de pont akkor akart lemerülni a telefonom. Egy ismerősünk hozta be nekünk a töltőt. Így mindenkivel tudtam beszélni, mi a helyzet, miket kell behozni nekünk, mert azt mondták, min.1 éjszakát bent kell töltenünk. Szerencsére a szobatársaink teljesen normálisak és kultúráltak voltak.
Nagyon megnyugtató volt, hogy később már nem panaszkodott a gyerek, viszont délután 3-ig (az előző estétől kezdve) nem evett és ivott semmit. Csak feküdt bágyadtan a kis édes. De aztán egyszer csak kinyílt a csipája, és beindult a szövegláda! Olyan jól egymásra találtak a két másik kislánnyal, akikkel 1 kórteremben voltunk! Egykorúak voltak Rékával, és nagyon jópofák. Sokszor a 9 hónapos pici fiú is csatlakozott a játékaikhoz az ő módján. Rengeteget színeztek: hol Réka telepedett a lányokhoz, hol a lányok a mi ágyunkra. Sok mesét kellett nekik olvasnom. És akkor olyan drágák voltak, amikor a 3 pici lány hason fekve feltelepedett a mi ágyunkra egymás mellé, én meg eléjük raktam a mesekönyvet, és olvastam.
Az esti fürdés izgalmas volt, ugyanis egyáltalán nem volt világítás a fürdőben! Csak azt furcsállottam, hogy nem szólt ezért senki, pedig már akkor fürödtek ott páran. Én viszont szóltam. De mire megcsinálták, már túl voltunk a fürdésen.
1 ágyon aludtunk Rékuval, nekünk nem jutott külön ágy. Ő is,é n is jót aludtunk éjszaka. Még arra sem ébredtünk fel, hogy éjfél körül behoztak még valakit a szobába.

Viszont másnap reggel fél 6-kor volt ébresztő! Ezt nehezem viseltem. Keltették a gyereket lázat és vérnyomást mérni. Minden rendben volt. Viszont amikor mostam a fogát, és megemeltem a fejét, elkezdett sírni, hogy fáj neki a feje, ha ezt csinálom. Egy kicsit megint megijedtem. Aztán azt vettem észre, hogy ha balra fordította a fejét, nem fordította el teljesen, mintha az is fájt volna neki. Ezt rögtön jeleztem is a nővéreknek.
De mivel más probláma már nem volt vele, jöhettünk haza!!! Azt mondták, valószínüleg valamilyen vírus okozhatta a tünetet, de biztos,hogy nem az agyhártyagyulladás okozója!
Buszon zötykölődtünk haza, mert Gergő Pestről nem tudott értünk lejönni.

SZERENCSÉRE SZERENCSÉS KIMENETELŰ LETT EZ A DOLOG!

Réka nagyon jól érezte magát megint a kórházban, úgyhogy ismét jó élményekkel gazdagodott itt. Egy kicsit még félek, és reménykedek hogy nem szedtünk össze ott valami betegséget. Ugyanis a szomszéd kórteremben fertőző betegek is voltak- hányás, hasmenéssel-, és azok néha átjártak hozzánk megszeretgetni a lányokat. Azt nem tudom, ilyen dolog miért történhet, de sajnos megtörtént. Várom,l ett-e ennek következménye.

Itthon a házban többen tudtak erről az eseményről Rékával- pedig csak tegnap történt-, és rögtön érdeklődtek is, hogy mi a helyzet. Ez nagyon jól esett!