Reggel már megcsináltam az ebédet, kimostam, kiteregetettem, és csak az volt a dolgom, hogy a gyerkőcökkel játsszak. Az idő ramaty volt, még jó, hogy időben behoztam a szárítót az erkélyről, mert különben elázott volna minden.
Gergő ma dolgozott, tegnap nem is jött haza Pestről, és féltettem, hazafele jövet nehogy belekeveredjen egy 23-i tűntetésbe. De szerencsére nem volt semmi gond.
Pici fiam ma felhívta anyut telefonon. Nagyon édes volt, mert teljes döbbenettel és kétségbeeséssel hozta nekem a telefont, ugyanis hangot hallott belőle: anyu hallózott bele. Bosszant, hogy nincs a telefonomon billentyűzár. Próbálom kevésbé elérhető helyre tenni a telcsit, de van, hogy elfeledkezem erről, a kis haramia pedig ilyenkor azonnal lecsap rá.
Réka ma szinte egész nap a kis angyalszárnyaiban és a tiarájában feszített, és a kis varázspálcájával irányított mindent. Elkezdte babusgatni az egyik plüss kutyusát, amelyikkel eddig nem nagyon foglalkozott. Hurcibálta magával, tanította fogat mosni, beültette a fürdőszobába, hogy nézze a fürdőzést, vitte magával vacsizni, és most azzal aludt el. Olyan drága volt, hallottam, hogy motyogott neki és csitítgatta, miután én már kijöttem a szobából.
Ja, és még valami. Mikor beült a WC-re, be kellett csuknom az ajtót, hogy kisGergő ne zavarja őt a dolga közben. És akkor rákezdett jó hangosan énekelni meg mondókákat mondogatni. A könnyünk is kicsordult, annyira cuki volt!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése