Korán keltünk, mentünk csapatostól a Gyerekklinikára. Sanyi vitt be minket. Anyut vitte dolgozni, minket meg a vizsgálatra. KisGergőt nem tudtuk kire hagyni, jött velünk. Érdekes volt hátul a 2 gyerekülés között utazni, nem mondhatnám, hogy elfértem:-)
Réku nagyon ügyesen pisilt reggel üvegbe, így azt rögtön meg tudták vizsgálni.( Még mindig 12-15 vörösvértest van benne, ami nem jó.) 1 órát voltunk a nephrológusnál, átbeszéltük a dolgokat. Azt mondta- amit már más orvos is mondott-, hogy félrekezelték Rékát év elején itthon. Vagyishogy a vesegyulladás igazából inkább egy erős hólyaghurut volt a leletek alapján, és a tüdőgyulladás is csak egy erősebb felső légúti fertőzés volt. Magyarán fölösleges volt a 2 hét intravénás, és a 2 hónap gyógyszeres antibiotikumos kezelés. Ezzel gallyra tették az immunrendszerét, minden baja ami van, többnyire ennek a következménye. Hát ez marha jó. Vettek a kis drágámtól vért is, ordított, mint egy sakál, de nagyon ügyes volt. 1 pillanatra sem próbálta meg elrántani a kezecskéjét. Csinálnak még pár immunológiai vizsgálatot, aminek az eredménye 2-3 hét múlva lesz meg. Ha ez is negatív, akkor azt mondta a doki, fogalma sincs, mi baja lehet. Ez nem valami bíztató. A vége majd az lesz, hogy vonulunk természetgyógyászhoz, lélekgyógyászhoz meg még isten tudja hová. Kezdek egy kicsit izgulni, hogy nem tudják mi baja.
KisGergő egyébként nagyon édes volt amíg anyunál hagytuk, nem volt vele gond. Mondjuk anyu nem tudott tőle dolgozni, de nem volt baj. Sanyi haza is vitt minket, ebédre otthon is voltunk. Szerencse hogy nem dolgozott ma, nem tudom egyébként hogy oldottuk volna meg a furikázást.
Délután megint szupi idő volt, megint kint voltunk. Anyut ránk való tekintettel sokkal hamarabb hazaengedték a melóból, ez tök jó volt!!! Réka nagy lázban égett, minden áron segíteni akart a főzésben. Olyan édes, ahogy állandóan megkérdezi: "Segíthetek valamiben?" Segített is a drágám, gömbölygette a fasírtokat, hámozta a leveszöldséget. Az utolsó mozzanattal persze hogy meghámozta egy picit az ujját is, nagyon fájt neki.
Rékával amúgy van egy újabb problémánk: nem hajlandó enni semmit. Mondjuk ez betudható a hasfájásának meg minden nyavajájának, de ez már így nem mehet tovább. Szegénykére egy kicsit ráijesztettünk. Nem akartuk, de így alakult. Már én is bőgtem, nem tudtam visszatartani előtte sem. Lelki szemeim előtt én őt már lassan csak a kórházi ágyon látom mindenféle csövekkel, mert lassan tényleg az lesz, hogy kiszárad meg úgy legyengül, hogy már csak az infúzió marad. És ez nem vicc!!!A szemei alatt már szabályosan fekete karikákat látni, ráadásul táskás is. Teljesen beteges arca van szegénykémnek. Remélem már nem sokáig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése