Délután elmentem fodrászhoz. Gondoltam meglepem Gergőt, és bedaueroltatom a hajam. Nem szóltam neki a tervemről. Mostanában többször említette, hogy mennyire tetszett neki régen, amikor hosszú hullámos volt a hajam. Már régóta egyenes, így már alig vártam, hogy sokkal másabb legyen, mint eddig. Hááááát, egy kicsit csalódtam. Mondjuk felkészültem lelkileg, hogy nem lesz hiper-szuper, de azért titokban reménykedtem. Az utolsó pár dauernél -sok-sok évvel ezelőtt- már előfordult, hogy a fodrásztól szinte egyenes hajjal mentem haza. Akkor a fodrászt szidtam, de most már rá kellett jönnöm- sőt biztos vagyok benne-, hogy a hajammal van a gond. Már nem olyan, mint régen volt. Otthon rögtön megmostam és megcsináltam úgy, ahogy annak idején szoktam. Nem lett nagyon borzasztó, de nem olyan lett, amilyenről titokban álmodoztam. És amilyen szerintem már soha nem is lesz. Nem vagyok annyira magam alatt, mint annak idején, amikor még többet számított, hogy hogy nézek ki, csak egy kis csalódottságok érzek. De amint arra gondolok, hogy per pillanat ez a legnagyobb problémám az életemben, máris sokkal-sokkal-sokkal jobban érzem magam:))))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése