Minden oké!

Túl vagyok az első 8 órás munkanapomon a régi-új munkahelyemen. Nem volt semmi gond, a kolleginák is nagyon aranyosak, csak hát nagyon elfáradtam. A melóhelyről rohantam az oviba, és aztán az volt a tervem, hogy hazamegyek pihenni. Mondanom se kell, hogy ezt a tervemet a gyerekek keresztül húzták. Rékáék délelőtt a csoporttal a főtéren voltak, ahol a "Bűnmegelőzési világnap" alkalmából mindenféle rendezvény volt. Így oda kellett kivonulni a hidegben nagy pakkokkal, mert nem volt neki elég a délelőtti program. Jó volt különben, Réku kézműveskedett megint egy sort. Gergőke halálra unta magát, ő a színpadot figyelte inkább, ahol valamilyen koncert volt. Attól majd' szétszakadt a dobhártyám, öreg vagyok már ehhez a hangzavarhoz:) A kézműveskedő csajszi el volt ájulva, hogy Réka milyen ügyesen rajzolja körbe a sablonokat, hajtogat, vág az ollóval és ragaszt a ragasztóval. Mondta, hogy őt valahogy ilyen vonalon kéne tovább fejleszteni, iszonyúan ügyes, fantasztikus érzéke van a kézműves dolgokhoz. Dagadt a mellem a büszkeségtől:)

Új szakasz

Új szakaszhoz ért megint az én kis életem... 1 hónapja felmondtam a munkahelyemen, és holnap kezdek dolgozni az új helyen. Ahol mellesleg már dolgoztam 1 évig 6 és fél évvel ezelőtt. Nem én kerestem új helyet, ők kerestek meg és visszahívtak dolgozni. Egy kicsit izgulok:) 8 órás leszek. Eddig gyes mellett dolgoztam 6 órásként. El sem tudom képzelni, hogy fognak alakulnak majd a napjaim, új időbeosztást kell majd kitalálnom. Eddig se volt időm szinte semmire, nem hogy még 8 óra munka mellett:)
A gyerekek imádják az ovodát! Már Gergőke is ovis nagyfiú!
Gergőnek is van most munkája, úgyhogy megvagyunk.
Fényképeket legközelebb hozok!!!!!! (Csak győzzétek kivárni:)) Olyan jó képeim vannak a gyerekekről!!!!
Na de addig is pusszantás mindenkinek!!!

A bölcsis fényképezkedés története

Múlt hét szerdán Gergőkét orvoshoz kellett vinni, borzalmasan hurutos volt. A doktornő kapásból rávágta, hogy tüdőgyulladás. 2 nap múlva a felülvizsgálaton már csak tüdőgyulladás gyanúról beszélt. Kapott gyógyszereket, bár a köhögéstől eltekintve prímán volt a kissrác, igazi kisördögként viselkedett egész nap. A 2 nap kényszerszabi viszont kifejezetten jól esett. Bölcsibe nem mehetett. Természetesen éppen ezen a héten volt a csoport és egyéni fényképezkedés. Megbeszéltem a gondozónőkkel, hogy hívjanak fel, ha ott a fényképész, mi azonnal megyünk, ne maradjon már le Gergőke sem a közös képről.
Eljött 11.-e, péntek. Úgy volt, hogy 9-re megyünk a doktornőhöz. Mit ad isten, reggel éppen trécsltem a szomszédasszonnyal, és mondta, 9-re éppen jönnek hozzájuk kitisztítani a légkondit. Gyorsan lecsaptam rá, aztán a karbantartó emberrel is megbeszéltem, hogy ha végez a szomszédasszonynál és ráér, jöjjön már fel hozzánk is. (Évek óta nem volt kitisztítva a klíma, tavaly már a víz is folyt belőle, nagyon ráfért már egy takarítás. Csak mindig halogattuk a dolgot.) Így nem mentünk 9-re az orvoshoz. Gergőnek reggel dolga volt, de fél 10 körül éppen hazaért. Így kaptam Gergőkét, kezdtünk készülődni, hogy indulunk a dokihoz, ha Gergő már itthon van, tud felügyelni az emberre. És ekkor szólt a kaputelefon. A bölcsiből szaladt el hozzánk egy anyuka, hogy siessünk fényképezkedni, mert már csak ránk várnak. Na szaladtunk gyorsan akkor előbb a bölcsibe. A fényképész viszont még más csoportnál fényképezkedett... Azt mondták, hagyjam ott a gyereket, menjek vissza érte fél 12-re. Mondtam, hogy ez így nem lesz jó, a doktornő akkor már nem lesz bent, és nekünk feltétlenül mennünk kell hozzá. Ekkor intézkedtek a gondozónők, és már készültek is a képek. Édesek voltak a gyerekek. A csoportkép után egyéni képek következtek. Először csak Gergőkéről és egy másik kislányról, akit szintén úgy hívtak be, mert ő is beteg volt. Igazából az egyéni fényképezés úgy szokott történni, hogy a fotós játék közben csíp el pillanatokat, ugyanis nagy általánosságban a bölcsisek nem nagyon szeretik, ha pózóltatják őket. De mivel mi mentünk volna, így előre vették ezt a dolgot. Csak hát így főleg beállított képek készültek. Gergőkének nem is nagyon volt ínyére a dolog, nyűglődött és nem tetszett neki a fotózkodás, de azért remélem készült róla pár jó kép is...
Ja, a gondozónők majdhogynem szemrehányóan mondták, hogy telefonon nem értek el, mert azon a számon, amit adtam, más jelentkezett be. Akkor én mondtam egy kicsit szemrehányóan, hogy pedig én leadtam az új számainkat, amin februárban már kerestek is, mert éppen hányt a gyerek és hívtak, hogy vigyem haza. Akkor egy kicsit gondolkodtak, és azt mondták, hogy tényleg, emlékeznek rá, akkor csak elkeveredett valahová az a papír. Hát, köszönöm szépen! Ha éppen nem beszélgetek a szomszádasszonnyal reggel, akkor nem jön fel hozzánk a klíma karbantartó, és akkor mi 9-kor már a dokinál vagyunk, utána meg császkálni megyünk. Akkor hiába csönget hozzánk az anyuka, és lecsúszunk a fotózásról. Mondjuk ha Gergő otthon van akkor, ő utol tudott volna érni minket. Minden esetre kicsit bosszankodtam. De a lényeg, hogy végülis jól alakultak a dolgok!

:)

Egyik nap Gergőke ilyen nadrágban jött haza a bölcsiből. Mielőtt bárki bármire is gondolna: ezek csak a friss, vizes homok nyomai:)

Egy kis izgalom

Fél 1-re mentem dolgozni. Egyszer csak rendőrautókra lettünk figyelmesek szemben a sarkon egy csomó rendőrrel. Aztán szalaggal körbekerítették az átellenben lévő Rónasági Takarékszövetkezetet. Rengeteget fényképeztek a rendőrök, aztán kijött a KTV is. (Kecskeméti TV) Ugyanis bankrabás- illetve bankrablási kísérlet- történt. Részletek itt olvashatók. Hirtelen egy kicsit idegesek lettünk, ugyanis mostanában megint divatba jött a patikák kirablása. Ez a nő ennyi erővel akár hozzánk is betérhetett volna. Csak 10 méterre vagyunk a Takarékszövetkezettől...

Hétvége

Hétvégén most itthon maradtunk. Ez volt Réka kívánsága is. Én igyekeztem utolérni magam, majdnem sikerült is. Szuper idő volt végre, mintha nyár lenne.:)
Szombaton a gyerekek az erkélyen meg a folyosón dekkoltak egy rakás játékkal a játékszőnyegen, ezzel el is voltak szépen.
Gergőke így játszott este fürdés után. (Mellesleg mindig ezt játssza:))

Ezek különleges képek, mert Réka fényképezte őket. Nagyon kis ügyi!



Vasárnap délelőtt a gyerekek levonultak az apjukkal a játszótérre. Íme itt vannak indulás előtt, végre igazi nyárias szerkóban.







Délután a főtérre mentünk- biciklivel és kismotorral-, nagyon jó idő volt. Fagyiztunk, iszogattunk, a gyerekek mezítláb csúszkáltak a kilóméterkövön, nagyon szupi volt! A fényképezőgép persze itthon maradt:( Na de majd ha egyszer véletlenül kapok egy kis méretű gépet, az mindig nálam lesz! Ennek a mostaninak akkora az objektívje, hogy nem nagyon fér bele a táskámba. Na mindegy...
Gergőke ebéd után nem volt hajlandó aludni. Ezért fürdés és hajmosás után 1 perccel már itt tartott:

Minden további nélkül fel tudtam öltöztetni, nem ébredt fel. Egy kicsit elfáradt a lelkem...

A Dzseki

Meglett Gergőke kiskabátja! Még a könyvtárba indulás előtt hagytam el az ovi öltözőjében. Kellemes meglepetés volt hétfő reggel Réka ovis zsákjában viszontlátni a cuccot:) Isten bizony még most is úgy emlékszem, hogy a könyvtárban még nálam volt.... Azt hiszem öregszem...

Könyvtárban

Tegnap már megbeszéltük a gyerkőcökkel, hogy megyünk a könyvtárba, visszavisszük a könyveket és hozunk ki újakat. Úgy örültek ennek, mintha minimum 10 tortát ígértem volna nekik. Nagyon édesek voltak.
Így is történt. Bölcsi-ovi után délután vonultunk a könyvtárba. Vittem egy hatalmas bazi nehéz szatyrot tele könyvvel, amit végülis leadtunk, és mellette még cipeltem egy másik szatyrot is a gyerekek összekoszolt ruháival, és a reggel még használt gumicsizmával és esőköpenyekkel. Aztán még belegyömöszöltem a kis dzsekijeiket is, ugyanis délután annyira meleg volt, hogy már azokra sem volt szükség. Eszembe sem jutott, hogy ezt a cuccot ledjam a ruhatárban... rá is fáztam:( Ugyanis eltűnt kisGergő dzsekije. Mindig más helyen nézegettük a könyveket, hurcibáltam mindig a kis cuccunkat. Időközben a cipőiket is levették- padlószőnyegezve van a könyvtár, így nem csináltam ebből problémát-, viszont így a kis cipőiket is hurcibálni kellett. És még a könyveket is, amiket időközben kiválasztottak maguknak. Közben a könyvtárban valamilyen vetélkedő volt hátul, rengeteg gyerekkel. Miután vége lett annak a rendezvénynek, szétszéledt az a rengeteg gyerek, nagy volt a kavarodás. Nem nagyon hagytam magára a cuccainkat, nam értem, hogy tűnhetett el kicsi fiú dzsekije. Ezt csak akkor vettem észre, mikor potom 2 óra elteltével már indultunk haza, és öltöztettem őket. Vonultunk vissza keresni a hiányzó ruhadarabot, segítettek is, de sajnos nem volt sehol. A ruhatárban sem adtak le talált kabátot... Annyira nem nagy probléma, több is veszett már Mohácsnál, csak azért bosszant a dolog, mert már mikor megérkeztünk, akkor volt egy olyan megérzésem, hogy biztos elhagyunk majd valamit. Ha akkor foglalkozom ezzel a "jelzéssel" -amiről hiszem, hogy létezik, és igenis hallgatnunk kell a megérzéseinkre, mert ezek bizonyos figyelmeztetések számunkra-, akkor ez mind nem történik meg. Meg hát jó kis dzseki volt, ami még jövő ilyenkor is jó lett volna a gyerekre. Na mindegy, így jártam. Legközelebb minden cuccot leadok a ruhatárban. Azért még bízom abban, hogy valaki visszaviszi a ruhadarabot, miután észreveszi, hogy nem az övé. Vagy naív vagyok?
Ja, és ott jutott eszembe, hogy legközelebb feltétlenül viszek fényképezőgépet. Olyan édesek, ahogy böngésznek a könyvek között, és ahogy kisGergő lefoglalja magát az ottani játékokkal:)

Hajfonat

Tegnap Réka iszonyúan büszke volt arra, hogy az ovónénik be tudták fonni a haját. Ezzel nekem is feladták a leckét: reggel nekem is ilyen frizurát kellett csinálnom. Most először csináltam ilyet, azt hiszem, még van mit gyakorolnom:) Emiatt viszont egy kicsit késésben voltunk reggel. Nem értünk olyan korán az oviba, ahogy szoktunk. De Réka ezt is vállalta, csak fonjam a haját. Ez azért nagy szó, ugyanis mi szoktunk elsők lenni az ovódában. És újabban ha nem mi vagyunk az elsők reggel 7-kor, akkor elkezd sírni és hisztizni. Ilyenkor vígasztalhatatlan. Ahogy belépünk az öltözőbe, rögtön rohan a csoportszobához bekukkantani, hogy ő lett-e az első. És ha nem, akkor vége a világnak... Na szóval ezért nagy szó, hogy ma reggel a késést is vállta az új haja érdekében:)

Lemaradt képek

Tegnap nem tudom, hogy sikerült letöltenem a képeket a gépről, de pár darab lemaradt. Ezek se túl jó minőségűek sajnos, mert abszolút szemből jött a fény, de azért megmutatgatom őket. Egyes képeken úgy látszik, mintha Réka marhára unná az egészet, de igazából borzasztóan élvezte. Ő a szemüveges kislány. (Ezt eddig nem írtam a beazonosítás megkönnyítéséhez:))

Táncbemutató

Ma délután Rékának néptáncbemutatója volt az oviban. Év eleje óta heti fél órás néptáncfoglalkozást tartottak a csoportnak. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, főleg Réka:) Gergőnek dolga volt, így kisGergővel mentem. Épp' hogy odaértünk, mert Gergőkének nem volt kedve menni, hisztizett. Ráadásul az eső is induláskor kezdett el szakadni... De nem késtünk el, pontosan érkeztünk. Alig hogy letettük a kabátokat, érkeztek Rékáék. Már csak hátul volt hely, ráadásul csak álló. Gergő a lelkemre kötötte, hogy csináljak videót. Hát, elég érdekes volt: egyik kezemben tartottam a 13 kilós fiamat, hogy ő is lásson valamit, a másik kezemmel felváltva videóztam vagy fényképeztem. Mivel álltak előttem, a gépet is mindig jól fel kellett emelnem és tartanom, amitől begörcsölt a karom. Mind a kettő... Egy idő után be is fejeztem, nem bírtam tovább. Ja, és közben pipiskedtem is, hogy én is lássak valamit:) Így a lábam is bedurrant. Ráadásul olyan fülledt meleg volt a kis tornateremben, hogy majdnem rosszul lettem. De az előadás szuper volt, tündériek voltak a gyerkőcök. Csak pár kép sikerült, mindig belelógott valakinek a feje:)

Réka nem engedte magát lefényképezni szólóban, pedig olyan szép volt. Az óvónénik befonták a haját, piros masnit kötöttek bele. A kis szoknya saját, Margó néni varrta. És a gyönyörű magas sarkú rózsaszín cipő sem látszik...

Máj.30.: Granada Hotel

Vasárnapra a főnököm meghívta a 2 patika kollektíváját családostól a Granada Hotelbe ebédre.
Elég nyűglődve indultunk, ugyanis kisGergő indulás előtt 10 perccel aludt el úgy, hogy alig bírtunk felébreszteni. És mivel ébresztettük, borzasztó nyűgös volt. Ráadásul nem azt a ruhát adtam rá, amit szeretett volna, így nyugodtan kijelenthetem, hogy eléggé a topon voltunk. Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy itthon hagytuk a fényképezőgépet.... Pedig annyi mindent lehetett volna fényképezni, fantasztikus egy hely volt! Hatalmas zöld füves területen megszámlálhatatlan mennyiségű színes játék volt a gyerekek számára. Szerintem gyereknap alkalmából még több is, mint amennyi egyébként szokott lenni. Sokan is voltak, de mégsem volt tömeg. A gyerekek azt sem tudták, mire másszanak, mire üljenek fel először. Csak úgy kapkodták a kis fejüket. Gergőke mondjuk még nyűgös volt ott is, de miután átölteztettük a kikönyörgött kisautós hosszú ujjú felsőjébe, már ő is rendben volt. (Mondjuk bazi meleg volt, ez őt nem izgatta. A lényeg a kisautós felső volt...) Az ebéd is jó volt: svédasztalos. Réka nem hazudtolta meg önmagát, csak sültkrumplit evett. A kis könyöke 2x is beszorult a szék támlájának a réseibe, így a sírás sem maradt el. Volt arcfestés is, kisGergő is szép nyugiban végigülte. De csak otthon tudtam képeket csinálni.
Röviden és tömören jó volt az egész, csak már ebéd közben elkezdett fájni a fejem. A gyógyszer sem használt. Fél 3 körül már nagyon gyűltek a fekete felhők, és kezdett dörögni az ég. Mivel a küszöbön állt a vihar és a fejem is már írtóra fájt, 3-kor hazamentünk. Épp' hogy Gergő kitett otthon- ők mentek tovább Orsiért-, behoztam az erkélyről a szárítót, és jött egy akkora zuhé, amekkora csak ritkán szokott lenni. Vagyis mostanában már nem is olyan ritkán... Innentől kezdve én csak feküdtem, semmire nem voltam képes a fejfájástól. Azt hiszem kellene nekem egy új fej...

Itt van a kis Réka lepkécske:

És itt van az éppen durcás Gergő kisoroszlán. A nóziját és a bajuszkáit már az 1. pillanattól kezdve a ruhájára biggyesztette:

Családi nap

Réka ovis csoporja szombatra családi napot szervezett a Ferkó Tanyára. Ide az anyukák, apukák és tesók is hivatalosak voltak. Ezt Réka talán a pénteki gyereknapnál is jobban várta. Reggel gyorsan sütöttem 2 tepsi muffint- még csak ezt tudok profin csinálni. Mi ezt vittük a közösbe. Eléggé lógott az eső lába, ennek ellenére mire odaértünk, már majd' meggyulladtunk. Még jó, hogy készültem a gyerekeknek lazább ruhával, egy kicsit át kellett őket öltöztetnem.

Mikor mindenki megérkezett, koccintottunk egyet, aztán már kezdtük is a sportvetélkedőt. Itt mindenki be volt vonva, így kép nem készült. Jópofa volt az egész, még jobban folyt rólunk a víz. Miután kellemesen elfáradtunk, már mehettünk is ebédelni. Gulyásleves volt, utána pedig palacsinta. Igazán fincsi volt mindkettő.
Tébláboltunk még egy kicsit kint a szabadban, aztán meglett a fullasztó meleg böjtje. Már éppen terelték össze a lovakat a lovacskázáshoz és a kocsikázáshoz, mikor leszakadt az ég:( Szegény Rékám ezt várta egész nap- és még nem is tudom hány napja-, így el lehet képzelni, mennyire csalódott volt, mikor kiderült, hogy nem lesz az egészből semmi, mert ez nem csak egy futó zápor, hanem komolyabb eső. Nagyon keservesen sírt, borzasztó nehezen nyugodott meg. Ezzel igazából vége is lett a bulinak, mert az eső csak esett, és esett, és sorra szállingóztak hazafelé az emberek. 2-kor így mi is leléptünk.

Gergőke nagyon ügyesen szólt mindig, amikor pisilnie kellett, nem történt baleset. Pedig rengeteg csereruhával készültem:)

Óvodai gyereknap

Réka pénteken már nagyon várta a gyereknapi programokat az oviban. Már napok óta be volt sózva. Éjjel viszont nagy vihar volt, rengeteg eső esett. Félő volt, hogy nem állítják fel az ugrálóvárat, és minden udvari program elmarad. Sírt is szegény kicsi lány reggel, amikor megpróbáltam óvatosan felkészíteni, hogy nem biztos, hogy úgy alakul a gyereknapi program, mint ahogy arról szó volt. De már reggel fél 7-kor napsütésben ballagtunk, jó idő volt. Meg is lett tartva minden. Rengeteg élménnyel lett gazdagabb, nagyon jól érezte magát. Szülők ide nem voltak hivatalosak, így képek nem készültek. (De ha esetleg töltenek fel képeket az ovi honlapjára, és ő is rajta van, belinkelem.)
Délután rajzolt is egy csodaszép rajzot. Most is azt mondták az óvónők, hogy jövőre majd küldik rajzversenyekre:)

És ismét...

Gergőke tegnap ismételten kinyírt egy kövirózsát a szomszédnál... Nagyon mérges voltam rá, elbeszélgettem vele. Nem kiabáltam, de emelt hangon beszéltem vele, azt hiszem most tudatosult benne, hogy ez nem vicc. Utána 1 órán keresztül gubbasztott a sarokban a nagy ugrálólabda mögé bújva, és onnan figyelt engem. Időnként szemeztünk egy sort, mosoly nélkül. Annyira kis megszeppent manó volt, nagyon nehéz volt megállni, hogy ne ölelgessem és pusziljam agyon. De hát akkor a szidás nem sokat ért volna, úgy gondolom. Minden esetre pár napig nem mehet ki játszani a folyosóra akkor sem, ha a többi gyerek és Réka is kint van. Lesz hiszti, az tuti, de különben mivel bűntessem? Vagy ne bűntessem? Mit csináljak????????????

Szegény virágok:(

Este hazafelé jövet hazatelefonáltam. És Gergő felkészített, hogy ne legyek mérges a gyerekre, ha hazaérek, már megkapta a magáét, de..... letépegette a folyosón a virágládánk növényinek a virágjait, aztán a gyökerestől kitépett növényeket lehajigálta a 3.-ról az udvarra. Ez még nem is lenne olyan borzasztó probléma, elvégre kisGergő még kicsi, előfordul az ilyesmi, csak az a kínos, hogy mindezt nem csak a mi, hanem a szomszéd csodaszép virágaival is megtette!!!! Igazából azért kapott ki az apjától, mert hétvégén már kitépegette a kövirózsáimat ugyanígy. Akkor elmagyaráztam neki, hogy ezt nem szabad csinálni, fáj a virágnak, meg ilyenek, és kisGergő nagy komolyan végül mondta is, hogy többet nem fog ilyen csinálni. Erre ma ilyet művelt. Gergő visszaültetgette a szerencsétlen, megtépázott csonkokat, de a szomszéd virágai közül 2 már menthetetlen volt. Gergő megbeszélte az esetet az illetővel, nem haragudott állítólag, de azért elég ciki:) Réka ilyet soha nem nem csinált...

Gergő mától egyéni vállalkozó! Erről bővebben majd máskor:)

Kedves naplóm!

Azt hiszem, hiába várom, hogy legyen elég időm arra, hogy a kimaradt időszakról megemlélezzek, most már ideülök végre, akármi is történik körülöttem!
Azért nagy volnalakban leírok pár dolgot az utókor számára, mert enélkül ügyebár sokan bizonyára álmatlanul forgolódnak az ágyukban:) (Hahahaha)
Először is a legfontosabb- a számomra per pillanat: KISGERGŐ SZOBATISZTA! Másfél hete kezdődött az igénye, hogy kisgatyót használjon, azóta az én kezemben nem volt pelus. Vannak kisebb balesetek, de azok annyira kicsik, hogy szóra se méltatom őket. Nagyon ügyes a kiskölök, csak 1x kellett az ágymatracot kiszárítani és az ágyneműt kimosni. Nagyon büszke vagyok rá!
A másik fontos történés is a kicsi fiúval kapcsolatos: FELVETTÉK AZ OVIBA! Izgultam, mert idén is iszonyú nagy volt a túljelentkezés, de simán ment minden szerencsére. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megkaptuk a levelet: "Kedves Szülők! Örömmel értesítjük...."
Nagy változás az életünkben még: drága férjem 3 hónapja munkanélküli:( Amikor még legutóbb írtam ide, akkor kilátásban volt egy munkahelyváltás, ez meg is történt, de sajnos menet közben derült ki, hogy mégsem kellett volna meglépni a dolgot. Nem részletezem, nagyon kemény időszak volt, de már vége. Anyagilag nagyon nem vagyunk a topon, pláne miután februártól az én fizetésemet is csökkentették. (Mondjuk az én munkahelyemen nem csak nekem, hanem mindenkinek, a gazdasági helyzetre hivatkozva.) A hab a tortán az lesz, amikor július végén lejár majd a GYES, már azt sem fogom kapni, és több mint valószínű, hogy nem vesznek vissza 8 órásnak dolgozni. (Brühühühühü)
Közben megtörtént az oviban az 1. karácsonyi ünnepség, mindkét gyereknél az első farsang, az első anyák napja, és még sorolhatnám. Nagyon sokminden történt, majd időközben valószínüleg lesznek az irományomban utalások a közelmúltban történtekre, ugyanis azt tervezem, hogy VISSZATÉREK BLOGOLNI! Hiányzott ám ez a dolog, de valahogy egy idő elteltével a legutolsó helyen szerepelt a napi teendőim listáján. Így fél év elteltével azt hiszem kijelethetem, hogy visszarázódtam a melóba, kialakult az új napirend, bár úgy gondolom, az én beosztásom mellett olyan, mint berögződött napirend, soha nem lesz. Na de mindegy, ez van.

Azért hogy valami aktuális dolgot is írjak: ma megsütöttem életem 1. habcsókját! Elég jól sikerült, csak pár darab maradt:)