Vasárnapra a főnököm meghívta a 2 patika kollektíváját családostól a Granada Hotelbe ebédre.
Elég nyűglődve indultunk, ugyanis kisGergő indulás előtt 10 perccel aludt el úgy, hogy alig bírtunk felébreszteni. És mivel ébresztettük, borzasztó nyűgös volt. Ráadásul nem azt a ruhát adtam rá, amit szeretett volna, így nyugodtan kijelenthetem, hogy eléggé a topon voltunk. Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy itthon hagytuk a fényképezőgépet.... Pedig annyi mindent lehetett volna fényképezni, fantasztikus egy hely volt! Hatalmas zöld füves területen megszámlálhatatlan mennyiségű színes játék volt a gyerekek számára. Szerintem gyereknap alkalmából még több is, mint amennyi egyébként szokott lenni. Sokan is voltak, de mégsem volt tömeg. A gyerekek azt sem tudták, mire másszanak, mire üljenek fel először. Csak úgy kapkodták a kis fejüket. Gergőke mondjuk még nyűgös volt ott is, de miután átölteztettük a kikönyörgött kisautós hosszú ujjú felsőjébe, már ő is rendben volt. (Mondjuk bazi meleg volt, ez őt nem izgatta. A lényeg a kisautós felső volt...) Az ebéd is jó volt: svédasztalos. Réka nem hazudtolta meg önmagát, csak sültkrumplit evett. A kis könyöke 2x is beszorult a szék támlájának a réseibe, így a sírás sem maradt el. Volt arcfestés is, kisGergő is szép nyugiban végigülte. De csak otthon tudtam képeket csinálni.
Röviden és tömören jó volt az egész, csak már ebéd közben elkezdett fájni a fejem. A gyógyszer sem használt. Fél 3 körül már nagyon gyűltek a fekete felhők, és kezdett dörögni az ég. Mivel a küszöbön állt a vihar és a fejem is már írtóra fájt, 3-kor hazamentünk. Épp' hogy Gergő kitett otthon- ők mentek tovább Orsiért-, behoztam az erkélyről a szárítót, és jött egy akkora zuhé, amekkora csak ritkán szokott lenni. Vagyis mostanában már nem is olyan ritkán... Innentől kezdve én csak feküdtem, semmire nem voltam képes a fejfájástól. Azt hiszem kellene nekem egy új fej...
Itt van a kis Réka lepkécske:
És itt van az éppen durcás Gergő kisoroszlán. A nóziját és a bajuszkáit már az 1. pillanattól kezdve a ruhájára biggyesztette:
Elég nyűglődve indultunk, ugyanis kisGergő indulás előtt 10 perccel aludt el úgy, hogy alig bírtunk felébreszteni. És mivel ébresztettük, borzasztó nyűgös volt. Ráadásul nem azt a ruhát adtam rá, amit szeretett volna, így nyugodtan kijelenthetem, hogy eléggé a topon voltunk. Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy itthon hagytuk a fényképezőgépet.... Pedig annyi mindent lehetett volna fényképezni, fantasztikus egy hely volt! Hatalmas zöld füves területen megszámlálhatatlan mennyiségű színes játék volt a gyerekek számára. Szerintem gyereknap alkalmából még több is, mint amennyi egyébként szokott lenni. Sokan is voltak, de mégsem volt tömeg. A gyerekek azt sem tudták, mire másszanak, mire üljenek fel először. Csak úgy kapkodták a kis fejüket. Gergőke mondjuk még nyűgös volt ott is, de miután átölteztettük a kikönyörgött kisautós hosszú ujjú felsőjébe, már ő is rendben volt. (Mondjuk bazi meleg volt, ez őt nem izgatta. A lényeg a kisautós felső volt...) Az ebéd is jó volt: svédasztalos. Réka nem hazudtolta meg önmagát, csak sültkrumplit evett. A kis könyöke 2x is beszorult a szék támlájának a réseibe, így a sírás sem maradt el. Volt arcfestés is, kisGergő is szép nyugiban végigülte. De csak otthon tudtam képeket csinálni.
Röviden és tömören jó volt az egész, csak már ebéd közben elkezdett fájni a fejem. A gyógyszer sem használt. Fél 3 körül már nagyon gyűltek a fekete felhők, és kezdett dörögni az ég. Mivel a küszöbön állt a vihar és a fejem is már írtóra fájt, 3-kor hazamentünk. Épp' hogy Gergő kitett otthon- ők mentek tovább Orsiért-, behoztam az erkélyről a szárítót, és jött egy akkora zuhé, amekkora csak ritkán szokott lenni. Vagyis mostanában már nem is olyan ritkán... Innentől kezdve én csak feküdtem, semmire nem voltam képes a fejfájástól. Azt hiszem kellene nekem egy új fej...
Itt van a kis Réka lepkécske:
És itt van az éppen durcás Gergő kisoroszlán. A nóziját és a bajuszkáit már az 1. pillanattól kezdve a ruhájára biggyesztette:
2 megjegyzés:
Szia drága Bogcsika!!!!
Nagyon örülök, hogy végre jelentkeztél, mert nagyon hiányoztál és sokat gondoltam rátok. Olyan jó volt újra olvasni a soraidat és látni benneteket. Látom sok minden történt veletek, de reménykedjünk együtt, hogy hamarosan minden a legjobb úton halad majd.Gergőnek sok sikert a vállalkozáshoz!!!
Sokszor benéztem, és most jól meglepődtem, mert lemaradtam a visszatérésedről.
Puszillak benneteket:Gizi
Szia Gizi!!!!
Örülök neked, és köszi a bíztatást, mert hogy a remény hal meg utoljára!
Puszillak!!!
Megjegyzés küldése