Dokinál

Reggel elvittük kicsi fiút a bölcsibe- sírt. Aztán Rékát vittem oviba- sírt. Aztán én mentem a dokimhoz- én nem sírtam:) Ma már jól vagyok, csak olyan izomláz szerű fájás maradt a derekamban, nyakamban és a lábamban. A torkom fáj és be vagyok rekedve, de ez már semmi a tegnapi állapotomhoz képest. A doki megvizsgált- torok, szív, tüdő-, aztán azt mondta, nem indokolt az antibiotikum, így azt nem ír fel, viszont c- vitamin, tea, torokra szopogatós tabletta az kötelező. Azt mondta, most sok az ilyen láz nélkül lezajló vírusfertőzés, és mivel most nekem ilyen van, maradjak inkább otthon, mert ez fertőző. Így nem megyünk hétvégén anyuékhoz sem:( Ő jövő héten akarja magának beadatni a H1 N1 elleni védőoltásokat, de ha lebetegszik miattam, nem kaphatja meg. Pedig már lassan 3 hónapja nem találkoztunk!!!:( A barátnőmet se tudjuk így meglátogatni, pedig annyira készültem rá:(:(:(
Délután viszont az oviban 3-tól Márton napi vásár lesz mindenféle rendezvénnyel, palacsintasütéssel, pónilovaglással, virágvásárral, meg nem is tudom mivel. Réka egész héten erre készült, még reggel is azt mondtam neki, gondoljon a délutánra, és akkor biztos nem fog sírni, de így most, hogy fertőzök, mit csináljak???? Mondjuk ma csak Gergő kedvéért mentem orvoshoz, mert magamtól nem mentem volna, ma már semmi bajom nincs. Ha nem megyek el, nem is tudom, hogy fertőző vírusbetegségem van. Tehát akkor most mit csináljak???????????? Elvihetem én őket?

Beteg vagyok:(

Ma nekem volt borzasztó éjszakám. Tegnap már éreztem, hogy valami nem stimmel, vettem is be gyógyszert. Hajnalban hidegrázásra ébredtem, de csak 37.4-et mutatott a lázmérő. Bekaptam a második gyógyszert is. Fáj a torkom, fáj a hátam- tüdőm, érzékeny a bőröm, mint amikor lázas az ember. Az allergiámat most betetőzi a nátha is, tök jó.

A gyerekek ma már köhögtek is, de hőemelkedésük sincs, csak egy kis orrfolyás.

Réka ment az oviba. Kis drága csillagom mondogatta, hogy nem fog sírni, meg hogy ő nem akar ám sírni, csak az "ereje erősebb a gyomrában", és ezért csorognak úgy a könnyei, hogy nem is sír. Mikor elköszöntünk tőle, és visszafordult integetni a csoportszobából, láttam a könnyes kis szemeit. Annyira próbálta visszatartani a sírást, de nem sikerült. A nyakamba borult, elkezdett zokogni. Aztán már az óvó néni vigasztalta, és mondta neki, ha délután megint lesz dolga odabenn, bemehet vele segíteni. Ezzel kicsit sikerült megnyugodnia. Nekem viszont nem. Még most is csorognak a könnyeim... Sírás nem is volt több az oviban, viszont kinn az udvaron végig az óvó néni ölében ült. Mikor mentünk érte délután, már végeztek az ebédeléssel- Réka MINDENT megevett, még a tízórait is délelőtt-, de egy jó darabig nem vette észre, hogy ott álldogálunk szinte mellette. Énekelgettek az óvó nénivel, miközben a wc-nél várt mindenki a sorára. Nagyon örült, hogy hazajöhetett, de Anikónak már mondta, hogy szeretne ott aludni.
Nagyon rosszul voltam egész nap. Délután csak feküdni bírtam, még aludnom is sikerült egy kicsit. De jobban sajnos nem lettem. Nem bírtam elmosogatni, kiteregetni, semmire nem voltam képes. Réka egyszerűen nem akarta megérteni, hogy beteg vagyok, állandóan nyúzott, hisztizett, így délután már rászereltem a görkorit- ezért hisztizett egyfolytábam- és mentem ki vele a folyosóra. Nem is tudom, hogy bírtam menni a lábamon, de nem is mentem sokáig. Rászereltem az összes védőfelszerelését- sisak, térdvédő, könyökvédő, tenyérvédő-, aztán hagytam, boldoguljon egyedül. 2x huppant a fenekére- csak ott nem volt védve-, de semmi gond nem volt.
Este már vánszorogni se tudtam, de Rékának tegnap már megígértem a bundás kenyeret vacsira, hát meg kellett csinálnom. Ülve csináltam. Nagyon szenvedtem, 8-kor már ágyba dugtam a gyerekeket. Remélem, holnap már jobb lesz...

A 3. nap

Rékának még rosszabb éjszakája volt, mint az előző. Vergődött, sírt, köhögött. Lázat mértem neki, mert nagyon melegnek éreztem, de csak 37.3 volt. Viszont szinte a hányásig köhögött, mondta is, hogy mindjárt hányni fog. Közöttünk aludt, kapott lázcsillapító szirupot, és a hányásra se került sor. Már elterveztem, hogy reggel viszem a dokihoz, de reggelre már kutya baja sem volt, mintha kicserélték volna.Így vittem az oviba.
Gergőkével hazafelé jövet megint játszótereztünk. Hála a jó reflexemnek nem történt komoly baj, különben akkorát esett volna a csúszdához felmenő rész tetejéről, hogy arra biztos örök életére emlékezett volna. Arra többet nem is volt kedve felmászni, de haza nem akart menni. Csak később. Otthon olyan gyönyörűen eljátszogatott egyedül, hogy egy csomó mindent tudtam csinálni.
Réka ma ott is ebédelt az oviban, így negyed 1-re mentünk érte. Na ma már 2x is sírt a kis drágám: az nap elején és végén kint az udvaron. Nem is játszott kinn, hanem bement az óvó nénivel a terembe, ahol együtt díszítették fel a csoportszobát őszi díszekkel. Az ebédből nem nagyon evett, és az uzsonnát is hazahozhattuk. Ezt otthon rögtön betermelte- 1 szelet mogyorókrémes kenyér-,mert hogy éhes maradt:) Miután kisGergő elaludt, Réka tévézett. 4-kor ő is elaludt a kanapén. Hát csak elfárad ez a kicsi lány az oviban:)

Aztán egyszer csak jöttek apósomék... Rékának odaadták a névnapi ajándékát- ami november közepén lesz-, egy pár görkorit, hogy használja ki, amíg még jó idő van. Bővíthető, a mérete 28-31. Réka lába 25-26-os. De nem baj. Kicsi lány azonnal kipróbálta, igazi profi volt!!! Csak párszor kellett úgy kísérgetni, hogy fogtuk a kezét, aztán már egyedül araszolgatott, és a lábán is simán megállt. Nagyon ügyi volt!
KisGergőnek is hoztak ajándékot, nehogy ő kimaradjon... És na mit kapott? Egy NAGYON BORZASZTÓAN HANGOSAN ZENÉLŐ KISAUTÓT. No comment..................
Mikor fényképeztem Rékát a görkorijával, kisGergő is addig hisztizett, amíg őt is lefényképezem az ajándékával. Mondjuk egyébként is csináltam volna képet, de nem győzte kivárni:)

2. nap az oviban és az Autómentes Nap

Réka éjjel rosszul aludt, kedden reggel torokfájással ébredt. A meleg reggeli tea után már kutya baja volt, de aggódtam, mert tegnap reggel meg hőemelkedése volt egy picike. Mondjuk még mindig taknyos, valószínűleg a száján vette éjszaka a levegőt, ezért lehetett érzékeny a torka. Legalábbis a nap további részében már szóba se került ez a dolog.
Ma kisGergő nem ment bölcsibe, így 8-ra hármasban vonultunk az oviba. Réka az elköszönés után vissza se nézett megint, vonult játszani. KisGergő is ment volna befelé, de mi mentünk tovább a dolgunkra. Befizettük Réka szeptemberi ebédjét, aztán elidőztünk a játszótéren. Jó kis reggeli program volt, jól esett a reggeli hűvös levegőn mászkálni.
Kicsi fiúnak még mindig fáj egy kicsit a pisilés, de hát nem csodálkozom rajta. Mikor tisztába akartam tenni, láttam, hogy éppen tartja vissza a pisit, éppen csöpörög neki, így visszaadtam rá a pelust és kiszívtam az orrát. (Még mindig nagyon trugyis szegénykém. Jól is jön most ez a kényszerpihenő a bölcsiből már csak emiatt is.) Az orrszívást nagyon utálja, üvöltött is rendesen. Na de ezzel egyidejűleg nem csak az ordítást sikerült tisza erőből kipréselnie magából, hanem a pisit is. Az ölemben ült, éreztem, hogy melegszik a pelus. Hát, jól telerakta! Nem tudom mióta tartogathatta, mert mindig volt a pelusba valamennyi cucc. Több nem is fért volna bele, így rákészültem a kukitisztításra. Hát, nagyon utáltam, de ő még jobban. De legalább szép a seb, bekentem kenőccsel is. Aztán ölbe vettem, és 2 perc múlva 10-kor már álomba is szenderült. Mivel addig miatta nem tudtam otthon semmit csinálni, annyira kis nyűgös volt, így belevetettem magam a munkába. Takarítottam, mosogattam, megfőztem az ebédet. Fél 12-re mentünk Rékuért, Gergőkét ébreszteni kellett, mert durmolt volna még tovább is. De nem volt gond, mikor mondtam, hogy megyünk Rékáért az oviba, pattant mint egy gumilabda, már vette is a cipőjét. Kicsi Réka ma már sírdogált kint az udvaron, nagyon várta, hogy menjek érte. De különösebb gond ma sem volt vele.
Ebéd után elaludtam, a kicsik meg hagytak. 3-ra mentünk a gyerekdokihoz, aki nagyon meg volt elégedve a fiam kuksijával, azt mondta, gyönyörűen megcsinálták. Ők is bekenték neki, volt ordítás, de csak amíg a művelet tartott. Megkaptuk az igazolást a bölcsibe, pénteken már mehet is.
Aztán elvonultunk a főtérre: ma van az AUTÓMENTES NAP csomó játékkal, programmal. Réka majd' kiugrott a bőréből, imádja az ilyesmit.
Először is kirakott 2 kirakót- ezért egy nyakbaakasztós kulcs és mobiltartót választott-, aztán bekötött szemmel kiválogatta az egyforma műanyag figurákat, ezért egy csokis müzliszeletet kapott.

Íme a lány a nyereményeivel:

Kicsi fiú is kirakott egy kirakót kis segítséggel, így ő is betermelhetett egy csokis müzlit.

Aztán kipróbáltak egy csomó mindent:



Viaszgyurmáztak is. Réka egy kicsit mérges volt, amikor észrevette, hogy az 1 nagy szemű lepkéjéből 2 szemű lepkét csináltam.


A karikadobálásnál azért volt mérges, mert kisGergő mindig lelopkodta a rúdról a már rádobált karikákat.

Volt biciklis felvonulás is, nagyon sokan voltak. A főtértől indult a menet, aztán oda is érkeztek vissza. Gergő éppen akkor jött hazafelé, álldogált is egy darabig az útlezárás miatt, ő nem tartotta annyira jópofának akkor ezt a dolgot. Mikor megérkezett a több száz bicajos, a műsorvezető 3-ig számolt, és akkor mindenki felemelte a bringáját. Nagyon jól nézett ki, de a kép ezt sajnos nem adja vissza.

Aztán a nap csúcspontja képpen fagyiztunk egyet, Gergőke is nagyon ügyesen ette. Mikor már megvettem a fagyikat, akkor jutott eszembe Réka reggeli torokfájása. De mivel reggel óta nem mondogatta, el is feledkeztem róla. Nagyon felelőtlen anya vagyok?
Szóval ez a nap nagyon jól sikerült. És még az idő is szuper volt!

1. nap az oviban + egy kis urológia

Gergő hétfőn nem ment be dolgozni, hogy tudjon minket furikázni kisGergővel a vizsgálat után. Így négyesben ballagtunk el a bölcsibe. Legalább már Gergő is tudja merre kell menni és mi hol van, és legalább az egyik gondozónővel is találkozott. Kicsi fiún meglepődtem, mert miután megmostam valamijét- azt hiszem a kezét-, és olvastam valami kiakasztott hirdetményt, mire feleszméltem, már kinyitotta magának a csoportszoba ajtaját, és már benn is volt. Sírás nélkül!
Aztán otthon megreggeliztük, összeszedtük a cókmókunkat, és indultunk az "igazi" oviba, amikor már bent is lehet lenni, nem csak az udvaron! A cipőit Réka vitte, az összes többit apa.

Be nem állt a kis drágám szája, magyarázott mindent, mert hogy apa szinte semmit nem tud, mi hol van és hogy működik, ő még nem járt az oviban. Mindent vittünk, amit kellett, sőt még többet is:) Az elválás nagyon könnyen ment, szinte vissza se nézett ránk, mikor elvonult keresgélni a játékok között.


9- fél 12-ig volt ott, nem volt semmi gond vele. (Eredetileg 9-10ig lett volna, de mivel múlt héten simán elvolt nélkülem 1 óra hosszát, így maradhatott tovább rögtön.) Réka már alig várta, hogy érte menjek, de nem sírt. Ő lett a NAP HŐSE, mert hogy szuperül viselte az 1. ovis nap akadályait. Így megkapta a csoportja plüssfiguráját- egy őzikét, mivel őzike csoportba jár. Hazahozhatta, de másnapra vissza kell majd vinni. Kaptam egy papírt is "Első napom" felirattal, amire majd le kell írnom, hogy meséli el Réka az 1. napját az oviban. Mikor jöttünk hazafelé, azt mesélte, hogy mondta az óvó néninek, hogy nagyon fáradt és álmos, ami azért nagy szó, mert ő 1 éves kora óta nem alszik nappal. Nagyon szeretett volna már ott aludni, és azt hitte, ha ezt mondja, akkor le is fektetik az ágyba:) Ő azt mondta, azért kapta az őzikét, mert szépen ült törökülésben, amikor az óvó néni az ovodai jelekhez kapcsolódó mondókákat, énekeket, verseket olvasta. Felsorolta a játékokat, amivel játszott, és mondta azt is, hogy még nem barátkozott. (Pedig már nagyon vágyik egy kis barátra:) Az udvarra menet egy kislány kezét fogta, aki megkérdezte a nevét. Ő is visszakérdezett, de a névre már nem emlékszik:) Egy másik kislány meg ellökte az udvaron, megütötte magát, de nem szólt az óvó néninek, mert nem fájt neki nagyon. Hát ilyen élményei voltak a gyereknek:)
És íme a nap hőse:

Kicsi fiúért Gergő ment a bölcsibe, mert ugyanakkor kellett érte menni, mint Rékáért. Az urológiai vizsgálat miatt ebéd után elhoztuk. Zsuzsi jött vigyázni Rékára. Tegnap délután jutott eszünkbe, hogy ugyan ma mindketten itthon leszünk, de azért már csak nem kéne Rékut is bevinnünk a dokihoz, amikor kisGergőt "műtik". Szerencsére rá is ért, és egy pár busz lekésése után pontosan meg is érkezett:) 14.10-re volt időpontunk, de már 2 előtt ott voltunk. Természetesen Gergőke már az autóban elaludt, és egyszerűen nem bírtuk felébreszteni. Pontosan időben hívtak be minket, nagyon örültünk neki. Akkor ébredt csak fel a drága, amikor lefektettük az ágyra levetkőztetni. A doki nagyon aranyos fiatal hapsi volt, diszkréten ki is vonult az asszisztensnővel együtt, hogy ne őket lássa már meg először, amikor felébred. A kis művelet nem tartott sokáig, de borzasztó volt. Gergő a kezeit fogta le, én a lábait próbáltam leszorítani. Majdnem nem sikerült! Ordított, mint a sakál szegénykém, de ahogy vége lett a dolognak, felöltöztettem és felvettem, azonnal elhallgatott. A vállamra tette a fejecskéjét, és majdnem visszaaludt:) Csodálkozott a doki is meg mindenki, hogy csak ennyi volt az ordítás, de hát hála istennek! Utána még megnézegettük a kórháznál a mentőautókat és hazamentünk. Úgy nézett ki, Gergőkét nem nagyon viselte meg a dolog, azonnal motorra pattant, rohangált, jó kedve volt. Még Zsuzsival is elment a patikába kamilláért a csattogós lepkéjével. Nem volt belőke gond, hogy otthon maradtam:)

Na de délután jött az 1. pisi. Vagyis legalább 1 csepp. Visított. És innentől kezdve megpróbálta visszatartani, de 1 csepp mindig kibuggyant, és csípte neki a friss sebet. De aztán kijött az adag, keservesen sírt, de csak addig, ameddig tartott, és mentünk is le homokozni. Jó sokáig lent maradtunk. Volt egy kis időm, telefonálgattam barátnőknek, na de jellemző módon éppen egyik se vette fel... (Mondjuk később visszahívtak, volt is traccsparti rendesen, sikerült is későn ágyba jutnunk.) Aztán eljött a fürdetés ideje. Kamillás fürdőt csináltam. A seb miatt kellett, de én nem mertem neki felhúzni a bőrt a kis kukiján a gyereknek, ez a feladat Gergőre hárult Én csak segédkeztem. Be volt neki dagadva nagyon, fájt is rendesen. De túléltük. Az ölemben el is aludt, miközben telefonáltam. Felkészültünk egy sírós éjszakára, de nem volt semmi. Csak Réka vergődött kicsit, nem aludt jól.
Éjjel még megírtam kicsi lány 1. napját. Hát, majdnem bele is aludtam...

A szandál

A vasárnap délelőttünk a szandál keresésének jegyében telt, ami Réka benti cipője lett volna az oviban. De már ősz van, szandi sehol nincs, ahol van, az nem Réka mérete. Ami vékonyabb zárt cipőt találtunk, az sem volt jó Rékára. Így üres kézzel tértünk haza. A meglévő kis szandiját szuperül kisikáltam- eddig kintre használta, de lassan már zárt cipőre lesz szükség -, az lesz a benti cipője.
Lustálkodtunk otthon, nyugi volt 1000-rel.

Késő délután előszedtem a varrógépet, hogy Réka cuccaiba belevarrogassam a jeleket. 1-2 óra kínlódás után bedobtam a sarokba, valami nem stimmel a géppel, egyszerűen nem lehet vele varrni! Kicsit idegbeteg lettem ettől, vagyis inkább bosszús, de emiatt a malőr miatt viszont éjszakába nyúlóan varrogathattam kézzel. De mindennel kész lettem, indulhat is Réka az "igazi" oviba!

Vackor játszóház

Szombat délelőtti programunk az volt, hogy elvonultunk a Vackor Játszóházba! Réka már nagyon várta, a nyáron ugyanis szünetelt ez a dolog. Ezt a játszóházat a zenebölcsisek szokták szervezni. Mi ugyan már nem járunk, mert Réka már kinőtt a zenebölcsiből, a zeneovi meg 5 éves kortól van, de kaptuk a meghívást emailben, és így mentünk!!! (Kicsi fiút meg nem hordom, mert bölcsibe jár, és a zenebölcsi délelőtt van.)
Szóval volt nagy játszás, és sírás a végén, hogy haza kellett jönni, de nagyon jó volt.
Íme a képek: