Délelőtt felkerekedtünk a gyerkőcökkel és elindultunk a nagy útra. A kicsik motorral jöttek, nagyon élvezték! KisGergő tempója mondjuk egy beteg tetűével vetekedett, de majd belejön a kis drága. Először az orvoshoz mentünk, Réka még mindig nagyon köhög. Hajnalban mindig rájön egy fél órán keresztül tartó köhögési roham, sír már a végén, hogy nem tudja abbahagyni. Amit a múlt héten kapott a köhögésére, attól kiütéses lett, azt nem adtam neki többet. A doktornő egy kicsit megint hülyének nézett, hogy olyan még nem fordult elő, hogy ettől valaki kiütéses legyen, ami hülyeség, mert a mellékhatásoknál is ez az 1., ami fel van sorolva... Na mindegy. Kapott Réka 2 féle gyógyszert: nappalra és éjszakára. Már nevetve kérdezte a doktornő, hogy van-e valami új rejtélyes betegségünk, ami másnak nem szokott lenni, én meg mosolyogva feleltem, hogy nincs. De mit gondol ez! Kitalálom én ezeket?A fő az, hogy nincs hurutos légzése, tüdőgyuszija, igazából ez az, amitől tartottam. Utána irány a Posta. Még ilyen kevés embert sem láttam ott! Ezért már érdemes volt odáig elmenni:) Aztán vásárlás, gyógyszertár... Közben vettem Rékának egy kis pizsamát is, ami miatt otthon bosszankodtam egy kicsit. Ugyanis a nadrág része 1 számmal kisebb, mint a felsője. Összekutyulták a csomagban. Már bontott volt, sok ki volt bontva, mindenki kibontotta persze, hogy tisztában legyen a mérettel. Én mondtam is a nőnek, hogy mennyivel sokkal nagyobbnak tűnik a felső, mint hozzá a nadrág..., na hát ezért. Holnap megpróbálom visszavinni, hátha cserélnek. A fene se gondolta, hogy a nadrágban megnézzem a címkét. Mondjuk persze blokkot se kaptam...
Az idő csodálatos volt! Amilyennek tavasszal lennie kell! Egyre lentebb kellett öltöznünk útközben, annyira jó idő volt! Otthon az ablakokat is nyitva hagytam.
KisGergő ma sem volt hajlandó enni. Pedig azt hittem, majd hogy megéhezik a nagy séta után... Hát nem. Egy sor nyűglődés után picurka elaludt, Réka meg letelepedett a számítógép elé. Nem szoktam sokáig hagyni játszani a gépnél, de mostanában olyan jó kis asszociációs meg kézségfejlesztő játékokkal játszik, ami szerintem jót tesz neki. Elképesztő milyen ügyes! Nem vagyok ott mindig, hogy elolvassam a játékszabályt, és ő szinte mindig rájön! Én nem, de ő igen.
Elkezdtem főzőcskézni, és mikor kisGergő felébredt, kipateroltam őket a folyosóra. Annyira szépen odasütött a nap, hogy fantasztikus! Csak kis mellénykét kaptak, sapka se kellett! Motorozgattak, aztán a szomszéd kislánnyal meg kisfiúkkal játszottak. A bejárati ajtó nyitva volt, annyira jó volt hallgatni a játékok hangjait: a kismotor zörgését, a labda pattogását, Réka kis hangját, a dirigálásokat, hogy ki mit csináljon a játékban, a madárcsicsergést... Nem is kapcsoltam be a rádiót, ahogy szoktam, így volt teljesen idilli a helyzet!
KisGergő ül a félszemű nyuszikán, Réka szegénykém meg éppen köhög. De mennyire egyformán motoroznak...
A nagyok egy idő után levonultak az udvarra, Réka ujjongott, amikor leengedtem őt is a többiekkel. KisGergő sóvárogva bámulta fentről őket, így mikor befejeztem a főzést, mentünk utánuk. Ott homokoztunk, egy idő után jött a szomszéd csaj is a kislányával, jól elbeszélgettünk, aztán jött a szomszéd néni is... Jó nagy volt a gyerekricsaj, egyszerűen élet volt a házban!!!!! Ez az igazi tavasz!!!! Aztán jött egy lelombozó telefon: Gergő ma sem tud hazajönni, nagyon sok munkája van. (Tegnap sem aludt itthon.) Borzalmasan fáradt és kedvetlen volt a hangja, szegénynek már kezd elege lenni a sok melótól. Mennyivel szívesebben lenne itthon...
KisGergő csak elfáradhatott valamennyire ma, sokkal hamarabb elaludt, mint az utóbbi napokban:)
KisGergő ma sem volt hajlandó enni. Pedig azt hittem, majd hogy megéhezik a nagy séta után... Hát nem. Egy sor nyűglődés után picurka elaludt, Réka meg letelepedett a számítógép elé. Nem szoktam sokáig hagyni játszani a gépnél, de mostanában olyan jó kis asszociációs meg kézségfejlesztő játékokkal játszik, ami szerintem jót tesz neki. Elképesztő milyen ügyes! Nem vagyok ott mindig, hogy elolvassam a játékszabályt, és ő szinte mindig rájön! Én nem, de ő igen.
Elkezdtem főzőcskézni, és mikor kisGergő felébredt, kipateroltam őket a folyosóra. Annyira szépen odasütött a nap, hogy fantasztikus! Csak kis mellénykét kaptak, sapka se kellett! Motorozgattak, aztán a szomszéd kislánnyal meg kisfiúkkal játszottak. A bejárati ajtó nyitva volt, annyira jó volt hallgatni a játékok hangjait: a kismotor zörgését, a labda pattogását, Réka kis hangját, a dirigálásokat, hogy ki mit csináljon a játékban, a madárcsicsergést... Nem is kapcsoltam be a rádiót, ahogy szoktam, így volt teljesen idilli a helyzet!
KisGergő ül a félszemű nyuszikán, Réka szegénykém meg éppen köhög. De mennyire egyformán motoroznak...
A nagyok egy idő után levonultak az udvarra, Réka ujjongott, amikor leengedtem őt is a többiekkel. KisGergő sóvárogva bámulta fentről őket, így mikor befejeztem a főzést, mentünk utánuk. Ott homokoztunk, egy idő után jött a szomszéd csaj is a kislányával, jól elbeszélgettünk, aztán jött a szomszéd néni is... Jó nagy volt a gyerekricsaj, egyszerűen élet volt a házban!!!!! Ez az igazi tavasz!!!! Aztán jött egy lelombozó telefon: Gergő ma sem tud hazajönni, nagyon sok munkája van. (Tegnap sem aludt itthon.) Borzalmasan fáradt és kedvetlen volt a hangja, szegénynek már kezd elege lenni a sok melótól. Mennyivel szívesebben lenne itthon...
KisGergő csak elfáradhatott valamennyire ma, sokkal hamarabb elaludt, mint az utóbbi napokban:)
1 megjegyzés:
Vagány a csávó a félszemű nyuszin! :))))
Megjegyzés küldése