Túléltem!!!

Jelentem alássan, a pozitív energiák megérkeztek, köszönöm mindenkinek!!!! Minden rendben ment, nem volt semmi gond, időben érkeztem- sőt egy picit előbb is-, pedig úgy éreztem, késésben vagyunk. Persze hogy ma reggel aludtam el annyira a hajamat, ahogy még soha az életemben, így be kellett szárítanom. KisGergő természetesen kabátba öltöztetés közben kakilt be, így vetkőztünk. És ma reggel 2x kellett kiszívnom az orrát, annyira szörcsögött. De hát nem baj, biztos lesz ez még cifrább is. Az viszont nagyon szörnyen hangzik, hogy negyed 6-kor kelnem ahhoz, hogy fél 8-ra beérjek dolgozni. (15 percre lakunk a munkahelyemtől.) A bölcsi fél 7-kor, az ovi 7-kor nyit. Mostanában mi vagyunk az elsők az oviban, az ovónénivel együtt öltözött át Réka. Ma is kaptam az ovónénitől egy kis bíztatást, nagyon jól esett, könny is szökött gyorsan a szemembe. Szóval jól telt a munkával töltött 1. napom, de nagyon elfáradtam. Sokkal hamarabb lettem éhes, mint szoktam, és a fejem is megfájdult a rengeteg koncentrálástól és odafigyeléstől:) Mikor hazaértem, rögtön ittam egy kávét és bevettem egy gyógyszert. Ez helyretett egy kicsit.

Délután Piroskával és Zsuzsival együtt mentünk a gyerekekért, megmutattam nekik mindent, mi hol van, most már az ő segítségüket is igénybe fogjuk venni a gyerekek "begyűjtését" illetően.

Voltunk a papnál is, elméletben eljátszottuk a keresztelő menetét, már nagyon ki lettünk okítva.

Holnap nem dolgozom, kipihenem a mai napot. Na de péntektől már nincs megállás!!!

Azt hiszem, ma nagyon jót fogok aludni! Egészen reggel negyed 6-ig...

Az elmúlt bő 1 hónapban történt...

A Mihály napi vásár szuper volt, végülis nem fertőztünk meg senkit!

A vásár másnapján az Arborétumban volt egy ovis szülőtalálkozó- persze gyerekekkel együtt-, jól sikerült, az idő is szuper volt. Még jó hogy vittünk fényképezőgépet, 1 db képet sem csináltunk:)

Voltunk többször is a Legó- kiállításon, ami 1 hónapon keresztül tartott itt a bevásárló központban.

Csaptunk Pesten egy jó nagy IKEÁS bevásárlást, nagyon élveztem:)

KisGergőnek november 8-án lesz a keresztelője, szorgalmasan járunk a keresztelői felkészítőre a paphoz. Holnap lesz utoljára.

Kicsi fiú teljesen beszokott a bölcsibe, semmi gond nincs ott vele. Amúgy meg állandóan van valami baja. 7 hete folyik az orra, túl van egy hasmenésen, egy köhögős időszakon, legutóbb meg a füle fájt. Emiatt tegnap még nem, de ma már ment a bölcsibe.

Réka kínlódik az oviban: nem nagyon vannak kis barátai, sírdogál, hogy nem vagyok ott, de délben szépen alszik, ahogy kell. Majd' megszakadt a szívem, amikor tegnap láttam kint az utcáról, hogy amíg a többiek játszanak, szaladgálnak az udvaron, az ovónők beszélgetnek, ő csak áll egyedül a tömegben, toporog mert nyilván fázik. Később elmesélte, hogy sírt is. Remélem majd azért csak beilleszkedik ő is rendesen. Bár, én is ilyen voltam... Különben pedig szemüveges lett a drágám: egy picikét kancsal. 4 hónap múlva megyünk vissza kontrollra, megnézik mennyit javított rajta a szemüveg, aztán lehet hogy többet nem is kell hordania. De nagyon szereti, szerinte már így kezd egy kicsit felnőtt lenni, mert már nem csak anyának és apának van szemüvege, hanem neki is. Különben neki is folyik 7 hete az orra, most van túl egy kemény köhögéses időszakon, megint kellett adnom neki a szteroidos sprayt, amit fél éve is. A hasa megint rengeteget fáj, jönnek az újabb vizsgálatok:(

Hétvégén mi is voltunk szemvizsgálaton Gergővel, vettünk is 1-1 új szemüveget... Azt hiszem ebben a hónapban nem eszünk, annyiba került. De a lényeg, hogy látunk! Tegnap letudtam én is 2 orvosi vizsgálatot, és még mennyi hátra van!!!

Amúgy jól vagyunk, zajlik az élet, mindig történik valami. Nem unatkozom annak ellenére sem, hogy a gyerekek reggel 7- du. 4-ig nincsenek itthon, sokszor még az ebéd utáni kávémat is elfelejtem meginni. Pedig azt hittem, majd varrogatok, hímezgetek, olvasgatok, meg ilyenek. Hahahahaha!!!! Majd ha nyugdíjba megyek:) Bár, ha belegondolok, a nyugdíjasoknak sincs sose semmire idejük...

Jaj!!!! Történt még egy fontos esemény nálunk: Gergő éppen tegnap felmondott a munkahelyén. Decemberben kezd az új helyen. Részletekről majd később:)

Drága férjem már megint újratelepített ezen a gépen mindent, így most nem tölthetek csak úgy fel ide képeket, ezért azok most nem lesznek, pedig annyi mindent fényképeztem a blogom számára!!! Majd jövőre- ha így haladok:)

Történt még egy csomó kis aranyos apróság is, de arra több nap is kéne, hogy mind leírjam. Na de azt azért még gyorsan tudatom mindenkivel, a fiúnk elkezdett beszélni! Ugyan még csak ott tartunk, hogy mindent megismétel, amit hall, de néha már magától mond dolgokat: pl. pijosz autó (piros autó), iden (igen), tjaktoj (traktor). Imádom!!! A nagyon nyomatékos "n" betű jelenti azt, hogy: én, nekem, nálam, hozzám, stb.

Ez most olyan lett, mintha levelet írtam volna valakinek, de most csak ennyire telik. Tele van a fejem mindennel, több szálon gondolkozom egyszerre. Még csak holnap kezdek dolgozni, de már most kivagyok. Mi lesz itt később????

KEZDŐDIK!!!!!!!!!

Holnaptól megyek vissza dolgozni GYES mellett!!!! Tiszta ideg vagyok, izgulok, parázok és társai. Szó szerint remegek, mintha egy vizsga előtt lennék. A sírás is rám jön időnként, normális ez??? Imádtam itthon lenni a gyerekekkel, és még maradnék is életem végéig háztartásbeliként, ha megtehetném. Aranyos volt az ovónő, ma reggel megölelgetett, tudja hogy holnap kezdek, de inkább maradnék itthon. Az internetre az utóbbi 1-2 hónapja semmi időm nem maradt, ezután még ennyi sem lesz. Vagy a fene se tudja...

Aki most kedden olvas, gondoljon rám holnap reggel fél 8-tól és küldje nekem a pozitív energiákat, nagyon nagy szükségem lesz rá!!! Köszönöm!!!

Dokinál

Reggel elvittük kicsi fiút a bölcsibe- sírt. Aztán Rékát vittem oviba- sírt. Aztán én mentem a dokimhoz- én nem sírtam:) Ma már jól vagyok, csak olyan izomláz szerű fájás maradt a derekamban, nyakamban és a lábamban. A torkom fáj és be vagyok rekedve, de ez már semmi a tegnapi állapotomhoz képest. A doki megvizsgált- torok, szív, tüdő-, aztán azt mondta, nem indokolt az antibiotikum, így azt nem ír fel, viszont c- vitamin, tea, torokra szopogatós tabletta az kötelező. Azt mondta, most sok az ilyen láz nélkül lezajló vírusfertőzés, és mivel most nekem ilyen van, maradjak inkább otthon, mert ez fertőző. Így nem megyünk hétvégén anyuékhoz sem:( Ő jövő héten akarja magának beadatni a H1 N1 elleni védőoltásokat, de ha lebetegszik miattam, nem kaphatja meg. Pedig már lassan 3 hónapja nem találkoztunk!!!:( A barátnőmet se tudjuk így meglátogatni, pedig annyira készültem rá:(:(:(
Délután viszont az oviban 3-tól Márton napi vásár lesz mindenféle rendezvénnyel, palacsintasütéssel, pónilovaglással, virágvásárral, meg nem is tudom mivel. Réka egész héten erre készült, még reggel is azt mondtam neki, gondoljon a délutánra, és akkor biztos nem fog sírni, de így most, hogy fertőzök, mit csináljak???? Mondjuk ma csak Gergő kedvéért mentem orvoshoz, mert magamtól nem mentem volna, ma már semmi bajom nincs. Ha nem megyek el, nem is tudom, hogy fertőző vírusbetegségem van. Tehát akkor most mit csináljak???????????? Elvihetem én őket?

Beteg vagyok:(

Ma nekem volt borzasztó éjszakám. Tegnap már éreztem, hogy valami nem stimmel, vettem is be gyógyszert. Hajnalban hidegrázásra ébredtem, de csak 37.4-et mutatott a lázmérő. Bekaptam a második gyógyszert is. Fáj a torkom, fáj a hátam- tüdőm, érzékeny a bőröm, mint amikor lázas az ember. Az allergiámat most betetőzi a nátha is, tök jó.

A gyerekek ma már köhögtek is, de hőemelkedésük sincs, csak egy kis orrfolyás.

Réka ment az oviba. Kis drága csillagom mondogatta, hogy nem fog sírni, meg hogy ő nem akar ám sírni, csak az "ereje erősebb a gyomrában", és ezért csorognak úgy a könnyei, hogy nem is sír. Mikor elköszöntünk tőle, és visszafordult integetni a csoportszobából, láttam a könnyes kis szemeit. Annyira próbálta visszatartani a sírást, de nem sikerült. A nyakamba borult, elkezdett zokogni. Aztán már az óvó néni vigasztalta, és mondta neki, ha délután megint lesz dolga odabenn, bemehet vele segíteni. Ezzel kicsit sikerült megnyugodnia. Nekem viszont nem. Még most is csorognak a könnyeim... Sírás nem is volt több az oviban, viszont kinn az udvaron végig az óvó néni ölében ült. Mikor mentünk érte délután, már végeztek az ebédeléssel- Réka MINDENT megevett, még a tízórait is délelőtt-, de egy jó darabig nem vette észre, hogy ott álldogálunk szinte mellette. Énekelgettek az óvó nénivel, miközben a wc-nél várt mindenki a sorára. Nagyon örült, hogy hazajöhetett, de Anikónak már mondta, hogy szeretne ott aludni.
Nagyon rosszul voltam egész nap. Délután csak feküdni bírtam, még aludnom is sikerült egy kicsit. De jobban sajnos nem lettem. Nem bírtam elmosogatni, kiteregetni, semmire nem voltam képes. Réka egyszerűen nem akarta megérteni, hogy beteg vagyok, állandóan nyúzott, hisztizett, így délután már rászereltem a görkorit- ezért hisztizett egyfolytábam- és mentem ki vele a folyosóra. Nem is tudom, hogy bírtam menni a lábamon, de nem is mentem sokáig. Rászereltem az összes védőfelszerelését- sisak, térdvédő, könyökvédő, tenyérvédő-, aztán hagytam, boldoguljon egyedül. 2x huppant a fenekére- csak ott nem volt védve-, de semmi gond nem volt.
Este már vánszorogni se tudtam, de Rékának tegnap már megígértem a bundás kenyeret vacsira, hát meg kellett csinálnom. Ülve csináltam. Nagyon szenvedtem, 8-kor már ágyba dugtam a gyerekeket. Remélem, holnap már jobb lesz...

A 3. nap

Rékának még rosszabb éjszakája volt, mint az előző. Vergődött, sírt, köhögött. Lázat mértem neki, mert nagyon melegnek éreztem, de csak 37.3 volt. Viszont szinte a hányásig köhögött, mondta is, hogy mindjárt hányni fog. Közöttünk aludt, kapott lázcsillapító szirupot, és a hányásra se került sor. Már elterveztem, hogy reggel viszem a dokihoz, de reggelre már kutya baja sem volt, mintha kicserélték volna.Így vittem az oviba.
Gergőkével hazafelé jövet megint játszótereztünk. Hála a jó reflexemnek nem történt komoly baj, különben akkorát esett volna a csúszdához felmenő rész tetejéről, hogy arra biztos örök életére emlékezett volna. Arra többet nem is volt kedve felmászni, de haza nem akart menni. Csak később. Otthon olyan gyönyörűen eljátszogatott egyedül, hogy egy csomó mindent tudtam csinálni.
Réka ma ott is ebédelt az oviban, így negyed 1-re mentünk érte. Na ma már 2x is sírt a kis drágám: az nap elején és végén kint az udvaron. Nem is játszott kinn, hanem bement az óvó nénivel a terembe, ahol együtt díszítették fel a csoportszobát őszi díszekkel. Az ebédből nem nagyon evett, és az uzsonnát is hazahozhattuk. Ezt otthon rögtön betermelte- 1 szelet mogyorókrémes kenyér-,mert hogy éhes maradt:) Miután kisGergő elaludt, Réka tévézett. 4-kor ő is elaludt a kanapén. Hát csak elfárad ez a kicsi lány az oviban:)

Aztán egyszer csak jöttek apósomék... Rékának odaadták a névnapi ajándékát- ami november közepén lesz-, egy pár görkorit, hogy használja ki, amíg még jó idő van. Bővíthető, a mérete 28-31. Réka lába 25-26-os. De nem baj. Kicsi lány azonnal kipróbálta, igazi profi volt!!! Csak párszor kellett úgy kísérgetni, hogy fogtuk a kezét, aztán már egyedül araszolgatott, és a lábán is simán megállt. Nagyon ügyi volt!
KisGergőnek is hoztak ajándékot, nehogy ő kimaradjon... És na mit kapott? Egy NAGYON BORZASZTÓAN HANGOSAN ZENÉLŐ KISAUTÓT. No comment..................
Mikor fényképeztem Rékát a görkorijával, kisGergő is addig hisztizett, amíg őt is lefényképezem az ajándékával. Mondjuk egyébként is csináltam volna képet, de nem győzte kivárni:)

2. nap az oviban és az Autómentes Nap

Réka éjjel rosszul aludt, kedden reggel torokfájással ébredt. A meleg reggeli tea után már kutya baja volt, de aggódtam, mert tegnap reggel meg hőemelkedése volt egy picike. Mondjuk még mindig taknyos, valószínűleg a száján vette éjszaka a levegőt, ezért lehetett érzékeny a torka. Legalábbis a nap további részében már szóba se került ez a dolog.
Ma kisGergő nem ment bölcsibe, így 8-ra hármasban vonultunk az oviba. Réka az elköszönés után vissza se nézett megint, vonult játszani. KisGergő is ment volna befelé, de mi mentünk tovább a dolgunkra. Befizettük Réka szeptemberi ebédjét, aztán elidőztünk a játszótéren. Jó kis reggeli program volt, jól esett a reggeli hűvös levegőn mászkálni.
Kicsi fiúnak még mindig fáj egy kicsit a pisilés, de hát nem csodálkozom rajta. Mikor tisztába akartam tenni, láttam, hogy éppen tartja vissza a pisit, éppen csöpörög neki, így visszaadtam rá a pelust és kiszívtam az orrát. (Még mindig nagyon trugyis szegénykém. Jól is jön most ez a kényszerpihenő a bölcsiből már csak emiatt is.) Az orrszívást nagyon utálja, üvöltött is rendesen. Na de ezzel egyidejűleg nem csak az ordítást sikerült tisza erőből kipréselnie magából, hanem a pisit is. Az ölemben ült, éreztem, hogy melegszik a pelus. Hát, jól telerakta! Nem tudom mióta tartogathatta, mert mindig volt a pelusba valamennyi cucc. Több nem is fért volna bele, így rákészültem a kukitisztításra. Hát, nagyon utáltam, de ő még jobban. De legalább szép a seb, bekentem kenőccsel is. Aztán ölbe vettem, és 2 perc múlva 10-kor már álomba is szenderült. Mivel addig miatta nem tudtam otthon semmit csinálni, annyira kis nyűgös volt, így belevetettem magam a munkába. Takarítottam, mosogattam, megfőztem az ebédet. Fél 12-re mentünk Rékuért, Gergőkét ébreszteni kellett, mert durmolt volna még tovább is. De nem volt gond, mikor mondtam, hogy megyünk Rékáért az oviba, pattant mint egy gumilabda, már vette is a cipőjét. Kicsi Réka ma már sírdogált kint az udvaron, nagyon várta, hogy menjek érte. De különösebb gond ma sem volt vele.
Ebéd után elaludtam, a kicsik meg hagytak. 3-ra mentünk a gyerekdokihoz, aki nagyon meg volt elégedve a fiam kuksijával, azt mondta, gyönyörűen megcsinálták. Ők is bekenték neki, volt ordítás, de csak amíg a művelet tartott. Megkaptuk az igazolást a bölcsibe, pénteken már mehet is.
Aztán elvonultunk a főtérre: ma van az AUTÓMENTES NAP csomó játékkal, programmal. Réka majd' kiugrott a bőréből, imádja az ilyesmit.
Először is kirakott 2 kirakót- ezért egy nyakbaakasztós kulcs és mobiltartót választott-, aztán bekötött szemmel kiválogatta az egyforma műanyag figurákat, ezért egy csokis müzliszeletet kapott.

Íme a lány a nyereményeivel:

Kicsi fiú is kirakott egy kirakót kis segítséggel, így ő is betermelhetett egy csokis müzlit.

Aztán kipróbáltak egy csomó mindent:



Viaszgyurmáztak is. Réka egy kicsit mérges volt, amikor észrevette, hogy az 1 nagy szemű lepkéjéből 2 szemű lepkét csináltam.


A karikadobálásnál azért volt mérges, mert kisGergő mindig lelopkodta a rúdról a már rádobált karikákat.

Volt biciklis felvonulás is, nagyon sokan voltak. A főtértől indult a menet, aztán oda is érkeztek vissza. Gergő éppen akkor jött hazafelé, álldogált is egy darabig az útlezárás miatt, ő nem tartotta annyira jópofának akkor ezt a dolgot. Mikor megérkezett a több száz bicajos, a műsorvezető 3-ig számolt, és akkor mindenki felemelte a bringáját. Nagyon jól nézett ki, de a kép ezt sajnos nem adja vissza.

Aztán a nap csúcspontja képpen fagyiztunk egyet, Gergőke is nagyon ügyesen ette. Mikor már megvettem a fagyikat, akkor jutott eszembe Réka reggeli torokfájása. De mivel reggel óta nem mondogatta, el is feledkeztem róla. Nagyon felelőtlen anya vagyok?
Szóval ez a nap nagyon jól sikerült. És még az idő is szuper volt!