Semmi különös...

Reggeli után összekaptuk magunkat, és elmentünk sétálni, játszóterezni a gyerekekkel. Jó volt kint lenni. Borult volt az idő, de nem volt hideg. Már éppen hazafelé tartottunk, amikor Réka kitalálta, hogy mindjárt bepisil... Na az a rohanást hazáig, meg fel a harmadikra, az nem volt semmi! Elfáradtam rendesen.

Estére végre nekiálltam, elkezdtem egyenesre szabni a függöny oldalát, eléggé csálén vágta le a nő az üzletben. Elég sokáig tartott, mert a nappaliba terítettem le az egészet, és a gyerekek persze valahogy mindig arra jártak "véletlenül". Réka azt játszotta, hogy az a függöny-tenger, és ott sétafikál a partján, de valahogy mindig rálépett és elmozdította az egészet. Egy idő után megunták, és MINDENT szétrámoltak. Hagytam, csak hogy be tudjam fejezni a nyiszálást. Már éppen tűzögettem volna fel a függönyt, amikor telefonált Gergő, hogy reggelire jönnek hozzánk a főnökei, mert épp egy Kecskeméthez közeli céghez mennek tárgyalni, és akkor már meglesik, hol is lakik Gergő. Na mondanom se kell, gyorsan hagytam a csudába a függönyt, és körülnéztem a lakásban. Aztán elkeseredtem. De végülis éjfélre olyan rendet és tisztaságot varázsoltam, hogy csak na. Meg is nyugodott a lelkem, legalább holnap nem lesz a takarítással gondom:)

Ezt kaptam:)

Még sosem kaptam ilyesmit, de most eljött ennek is az ideje. Egy kedves ismerősöm küldte nekem, akivel személyesen még sosem találkoztam, de olyan, mintha már nagyon régóta ismerném. Jó dolog ez az internet, olyan emberekkel lehet ismeretséget kötni, akikkel lehet, hogy a való életben nem alakulna ki semmilyen kapcsolat- ugyanis én nem vagyok és soha nem is voltam a kapcsolatteremtés és a barátkozás nagymestere. Aki ismer, az tudja :) Mélyen szántó gondolatok most nem jutnak eszembe, nem is erőltetem.

Szóval kaptam ezeket a Barátságos angyalkákat:

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Nem szeretem az ilyen továbbküldözgetős dolgokat, de ez annyira kedves, hogy eszembe se jutott, hogy ne reagáljak rá. Sajnos csak kevesebb, mint 8 embert tudok felsorolni, van olyan is köztük, aki azt se tudja, hogy a világon vagyok:) Úgyhogy küldöm ezeket az angyalkákat, a díjat:

Andinak
Krisztinek
Zsófinak
Lindának

Azért küldeném még olyanoknak is, akik már kaptak:

Ildikének
Aranykának

Erikának

És ez már biztos nem szabályos, de küldöm Gizinek is, bár én tőle kaptam:)

Sajnálom, hogy egy kicsit formabontó lettem azzal, hogy nem tudtam rendesen 8 embert felsorolni, bocsánat érte.

Gizikém, köszönöm!

Itthon maradós nap

Reggel tiszta erőből rákészültem a függönyvarrásra, amire végülis nem került sor sajnos. Pedig mindent kikészítettem hozzá. Na majd holnap...

Szép napsütéses délelőtt volt, de mire a sétához készülődtünk volna délután, beborult, épp hogy nem kezdett esni. Ráadásul a gyerekek nem is akartak most kimozdulni, ami nem nagyon szokott előfordulni. Úgyhogy inkább otthon maradtunk játszani. Sütöttem muffint, ami most nem úgy sikerült, mint a múltkor. De azért finom és el fog fogyni, csak még gyakorolnom kell:)

A gyerekek lovacskásat játszottak sokat, most először. Voltak kisebb balesetek és borulások is közben, de hát ez ezzel jár.

Pihenős vasárnap

Reggeli után lementünk Kécskére. Délben szépen megebédeltünk, egyébként csak újságot olvastam, semmi dolgom nem volt:) Piroska és a gyerekek teljes mértékben lefoglalták egymást. Sikerült produkálnom egy ebéd utáni alvást is, nagyon jóóóóóóó volt! Addig Piroska a gyerekekkel meglátogatta a dédit, kint voltak a levegőn is. Otthon egy kicsit felborult a menetrend, kisGergő úgy elaludt az autóban, hogy még otthon is folytatta, teljesen beájult.

Így a fürdése is elmaradt, és mikor felébredt eléggé nyűgös volt, sikerült egy kicsit hisztiznie is. Mikor meglátta, hogy Kisvakondos mese megy a tévében, elkezdett lehiggadni. Letelepedett Réka mellé, aki agyon puszilgatta őt. Kézen fogva meséztek, annyira drágák voltak!

Meglepődések...

A héten kaptunk egy esküvői meghívót. Olyasvalakitől, akitől valahogy nem számítottam. Évfolyamtársak voltunk az általános suliban és amolyan barátnő-félék. 14 évesen megszakadt a kapcsolat, de egy idő után- azt hiszem akkor már dolgoztam-, felvettem vele a kapcsolatot, elkezdtünk levelezni. Az idő teltével egyre ritkábban jöttek mentek azok a levelek. De valahogy sosem találkoztunk. Ha jól emlékszem, 18-19 éve... És most meghívott az esküvőjére. Annyira meglepődtem és egyben örültem is, hogy nagyon!!!!! Aztán meg egy kicsit össze- vissza szégyelltem magam, mert én annak idején nem hívtam meg őt:( Ez most egy kicsit rossz érzés, de az szinte 100%, hogy elmegyünk megnézni őket!!!!

Ezen is meglepődtem: Rékát megkérdeztük, hogy van-e kedve egy kicsit nagylányosan aludni úgy, hogy nem húzzuk ki a kanapét nagy ággyá, hanem csak úgy összetolt állapotban a rendes 1 személyes részén. Jó lenne, ha megszokná, hogy kisebb terület áll rendelkezésre alváskor, mert ha megvesszük az emeletes ágyat, hát az nem franciaágy nagyságú lesz. Mondjuk lesz rajta korlát, ami nem engedi lepottyanni, de akkor is. Azt hittem hiszti lesz, erre majd' bepisilt a gyönyörűségtől, hogy olyan kicsi ágyon alhat, mint kisGergő. Kurjongott és örömködött egész este, írtózatosan boldog volt!

5 év

5 éve lakunk ebben a kis lakásban:) Pontosabban holnap lenne 5 éve, ha lenne idén február 29-e. Szólok is Gergőnek gyorsan, koccintsunk egyet az alkalomra! (Ó, már csak 11 évig kell fizetni a törlesztőrészletet...)

A gyerekek...

Nagyon passzív napom volt ma, így nem nagyon foglalkoztam azzal, amikor kisGergő leemelte az asztalról a vizes poharát- tele vízzel. Egyedül még nem nagyon szokott inni, általában én itatom a pohárból, de most csak ültem a kanapén, és néztem, mit csinál. Úgy voltam vele, ha kiönti, majd feltörlöm, ha vizes lesz a ruhája, majd átöltöztetem... Szépen ivott is, de persze a felét kiöntötte a kőre. Lekuporodott a tócsa mellé, matatott benne az ujjával, amit aztán mindig a ruhájába törölt. Közben persze kommentálta az eseményeket a saját kis nyelvén. Aztán egyszer csak gondolt egyet, felállt kezében az üres pohárral, és addig keringett, amíg megtalálta a kis játék partfisukat. Odatotyogott a tócsához, hogy majd ő azt szépen összesepri. Na akkor már feltápászkodtam én is, és együtt feltöröltük a vizet. Annyira aranyos volt, hogy tudta, hogy azt onnan el kell tüntetni, mert így szoktam én is.

Tetszett nagyon kisGergő múltkori asszociációja. Óra volt a csuklómon, amit evés közben mutogatott, én meg mondtam neki, hogy "óra". Erre ő gyorsan az orrára mutatott, mert azt is sokszor mondogatjuk, hogy "orra". És az óráról ez jutott eszébe:)

A héten Réka valamilyen "ribizli"-t emlegetett. Nem tudtam, mire gondol, mire egy jó idő és magyarázat után rájöttem: a frizbit kereste:)

Réka mostanában a "garbót" valami miatt eltéveszti és "bordó"-nak hívja. Olyan aranyos!