Hétvége

Hétvégén most itthon maradtunk. Ez volt Réka kívánsága is. Én igyekeztem utolérni magam, majdnem sikerült is. Szuper idő volt végre, mintha nyár lenne.:)
Szombaton a gyerekek az erkélyen meg a folyosón dekkoltak egy rakás játékkal a játékszőnyegen, ezzel el is voltak szépen.
Gergőke így játszott este fürdés után. (Mellesleg mindig ezt játssza:))

Ezek különleges képek, mert Réka fényképezte őket. Nagyon kis ügyi!



Vasárnap délelőtt a gyerekek levonultak az apjukkal a játszótérre. Íme itt vannak indulás előtt, végre igazi nyárias szerkóban.







Délután a főtérre mentünk- biciklivel és kismotorral-, nagyon jó idő volt. Fagyiztunk, iszogattunk, a gyerekek mezítláb csúszkáltak a kilóméterkövön, nagyon szupi volt! A fényképezőgép persze itthon maradt:( Na de majd ha egyszer véletlenül kapok egy kis méretű gépet, az mindig nálam lesz! Ennek a mostaninak akkora az objektívje, hogy nem nagyon fér bele a táskámba. Na mindegy...
Gergőke ebéd után nem volt hajlandó aludni. Ezért fürdés és hajmosás után 1 perccel már itt tartott:

Minden további nélkül fel tudtam öltöztetni, nem ébredt fel. Egy kicsit elfáradt a lelkem...

A Dzseki

Meglett Gergőke kiskabátja! Még a könyvtárba indulás előtt hagytam el az ovi öltözőjében. Kellemes meglepetés volt hétfő reggel Réka ovis zsákjában viszontlátni a cuccot:) Isten bizony még most is úgy emlékszem, hogy a könyvtárban még nálam volt.... Azt hiszem öregszem...

Könyvtárban

Tegnap már megbeszéltük a gyerkőcökkel, hogy megyünk a könyvtárba, visszavisszük a könyveket és hozunk ki újakat. Úgy örültek ennek, mintha minimum 10 tortát ígértem volna nekik. Nagyon édesek voltak.
Így is történt. Bölcsi-ovi után délután vonultunk a könyvtárba. Vittem egy hatalmas bazi nehéz szatyrot tele könyvvel, amit végülis leadtunk, és mellette még cipeltem egy másik szatyrot is a gyerekek összekoszolt ruháival, és a reggel még használt gumicsizmával és esőköpenyekkel. Aztán még belegyömöszöltem a kis dzsekijeiket is, ugyanis délután annyira meleg volt, hogy már azokra sem volt szükség. Eszembe sem jutott, hogy ezt a cuccot ledjam a ruhatárban... rá is fáztam:( Ugyanis eltűnt kisGergő dzsekije. Mindig más helyen nézegettük a könyveket, hurcibáltam mindig a kis cuccunkat. Időközben a cipőiket is levették- padlószőnyegezve van a könyvtár, így nem csináltam ebből problémát-, viszont így a kis cipőiket is hurcibálni kellett. És még a könyveket is, amiket időközben kiválasztottak maguknak. Közben a könyvtárban valamilyen vetélkedő volt hátul, rengeteg gyerekkel. Miután vége lett annak a rendezvénynek, szétszéledt az a rengeteg gyerek, nagy volt a kavarodás. Nem nagyon hagytam magára a cuccainkat, nam értem, hogy tűnhetett el kicsi fiú dzsekije. Ezt csak akkor vettem észre, mikor potom 2 óra elteltével már indultunk haza, és öltöztettem őket. Vonultunk vissza keresni a hiányzó ruhadarabot, segítettek is, de sajnos nem volt sehol. A ruhatárban sem adtak le talált kabátot... Annyira nem nagy probléma, több is veszett már Mohácsnál, csak azért bosszant a dolog, mert már mikor megérkeztünk, akkor volt egy olyan megérzésem, hogy biztos elhagyunk majd valamit. Ha akkor foglalkozom ezzel a "jelzéssel" -amiről hiszem, hogy létezik, és igenis hallgatnunk kell a megérzéseinkre, mert ezek bizonyos figyelmeztetések számunkra-, akkor ez mind nem történik meg. Meg hát jó kis dzseki volt, ami még jövő ilyenkor is jó lett volna a gyerekre. Na mindegy, így jártam. Legközelebb minden cuccot leadok a ruhatárban. Azért még bízom abban, hogy valaki visszaviszi a ruhadarabot, miután észreveszi, hogy nem az övé. Vagy naív vagyok?
Ja, és ott jutott eszembe, hogy legközelebb feltétlenül viszek fényképezőgépet. Olyan édesek, ahogy böngésznek a könyvek között, és ahogy kisGergő lefoglalja magát az ottani játékokkal:)

Hajfonat

Tegnap Réka iszonyúan büszke volt arra, hogy az ovónénik be tudták fonni a haját. Ezzel nekem is feladták a leckét: reggel nekem is ilyen frizurát kellett csinálnom. Most először csináltam ilyet, azt hiszem, még van mit gyakorolnom:) Emiatt viszont egy kicsit késésben voltunk reggel. Nem értünk olyan korán az oviba, ahogy szoktunk. De Réka ezt is vállalta, csak fonjam a haját. Ez azért nagy szó, ugyanis mi szoktunk elsők lenni az ovódában. És újabban ha nem mi vagyunk az elsők reggel 7-kor, akkor elkezd sírni és hisztizni. Ilyenkor vígasztalhatatlan. Ahogy belépünk az öltözőbe, rögtön rohan a csoportszobához bekukkantani, hogy ő lett-e az első. És ha nem, akkor vége a világnak... Na szóval ezért nagy szó, hogy ma reggel a késést is vállta az új haja érdekében:)

Lemaradt képek

Tegnap nem tudom, hogy sikerült letöltenem a képeket a gépről, de pár darab lemaradt. Ezek se túl jó minőségűek sajnos, mert abszolút szemből jött a fény, de azért megmutatgatom őket. Egyes képeken úgy látszik, mintha Réka marhára unná az egészet, de igazából borzasztóan élvezte. Ő a szemüveges kislány. (Ezt eddig nem írtam a beazonosítás megkönnyítéséhez:))

Táncbemutató

Ma délután Rékának néptáncbemutatója volt az oviban. Év eleje óta heti fél órás néptáncfoglalkozást tartottak a csoportnak. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, főleg Réka:) Gergőnek dolga volt, így kisGergővel mentem. Épp' hogy odaértünk, mert Gergőkének nem volt kedve menni, hisztizett. Ráadásul az eső is induláskor kezdett el szakadni... De nem késtünk el, pontosan érkeztünk. Alig hogy letettük a kabátokat, érkeztek Rékáék. Már csak hátul volt hely, ráadásul csak álló. Gergő a lelkemre kötötte, hogy csináljak videót. Hát, elég érdekes volt: egyik kezemben tartottam a 13 kilós fiamat, hogy ő is lásson valamit, a másik kezemmel felváltva videóztam vagy fényképeztem. Mivel álltak előttem, a gépet is mindig jól fel kellett emelnem és tartanom, amitől begörcsölt a karom. Mind a kettő... Egy idő után be is fejeztem, nem bírtam tovább. Ja, és közben pipiskedtem is, hogy én is lássak valamit:) Így a lábam is bedurrant. Ráadásul olyan fülledt meleg volt a kis tornateremben, hogy majdnem rosszul lettem. De az előadás szuper volt, tündériek voltak a gyerkőcök. Csak pár kép sikerült, mindig belelógott valakinek a feje:)

Réka nem engedte magát lefényképezni szólóban, pedig olyan szép volt. Az óvónénik befonták a haját, piros masnit kötöttek bele. A kis szoknya saját, Margó néni varrta. És a gyönyörű magas sarkú rózsaszín cipő sem látszik...

Máj.30.: Granada Hotel

Vasárnapra a főnököm meghívta a 2 patika kollektíváját családostól a Granada Hotelbe ebédre.
Elég nyűglődve indultunk, ugyanis kisGergő indulás előtt 10 perccel aludt el úgy, hogy alig bírtunk felébreszteni. És mivel ébresztettük, borzasztó nyűgös volt. Ráadásul nem azt a ruhát adtam rá, amit szeretett volna, így nyugodtan kijelenthetem, hogy eléggé a topon voltunk. Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy itthon hagytuk a fényképezőgépet.... Pedig annyi mindent lehetett volna fényképezni, fantasztikus egy hely volt! Hatalmas zöld füves területen megszámlálhatatlan mennyiségű színes játék volt a gyerekek számára. Szerintem gyereknap alkalmából még több is, mint amennyi egyébként szokott lenni. Sokan is voltak, de mégsem volt tömeg. A gyerekek azt sem tudták, mire másszanak, mire üljenek fel először. Csak úgy kapkodták a kis fejüket. Gergőke mondjuk még nyűgös volt ott is, de miután átölteztettük a kikönyörgött kisautós hosszú ujjú felsőjébe, már ő is rendben volt. (Mondjuk bazi meleg volt, ez őt nem izgatta. A lényeg a kisautós felső volt...) Az ebéd is jó volt: svédasztalos. Réka nem hazudtolta meg önmagát, csak sültkrumplit evett. A kis könyöke 2x is beszorult a szék támlájának a réseibe, így a sírás sem maradt el. Volt arcfestés is, kisGergő is szép nyugiban végigülte. De csak otthon tudtam képeket csinálni.
Röviden és tömören jó volt az egész, csak már ebéd közben elkezdett fájni a fejem. A gyógyszer sem használt. Fél 3 körül már nagyon gyűltek a fekete felhők, és kezdett dörögni az ég. Mivel a küszöbön állt a vihar és a fejem is már írtóra fájt, 3-kor hazamentünk. Épp' hogy Gergő kitett otthon- ők mentek tovább Orsiért-, behoztam az erkélyről a szárítót, és jött egy akkora zuhé, amekkora csak ritkán szokott lenni. Vagyis mostanában már nem is olyan ritkán... Innentől kezdve én csak feküdtem, semmire nem voltam képes a fejfájástól. Azt hiszem kellene nekem egy új fej...

Itt van a kis Réka lepkécske:

És itt van az éppen durcás Gergő kisoroszlán. A nóziját és a bajuszkáit már az 1. pillanattól kezdve a ruhájára biggyesztette: