Hajvágás

Délután megkopasztottam kisGergőt. Nem tökéletes, de már nagyon hosszú volt a kicsi haja. Ez volt élete 1. hajvágása, még sosem volt megnyírva. (Lassan 2 éves...) Pár kis hajtincs éppen szárad- a legkunkoribbak-, azokat majd elteszem emlékbe:) Nagyon kis ügyes volt, türelmesen végigülte az egészet, csak egy picit mocorgott.

Annyira fiús lett!:-)

Elmaradt képek

Kreatív városi gyerekek akadályversenyt játszanak a folyosón:

Csipet-csapat:

Kicsi fiú szemmel tartja a környéket az erkélyről:

Bölcsi

Hajnalban fejfájással keltem Rékához, és bár vettem be gyógyszert, fejfájással ébredtem reggel is. Alig bírtam felkelni, vonszoltam magam, nagyon rossz volt. A délelőttöt arra szántam, hogy aláíratom a bölcsis papírt a főnökömmel és utána le is adom. Telefonáltam is, és Jutka azt mondta, csak 10-ig van bent, mert betegek a gyerekei. 9 óra volt, úgyhogy iszonyúan csipkedtük magunkat, és robogtunk a munkahelyemre. Mindez lüktető fejjel baromi szenvedés volt nekem. 3/4 10-re oda is értünk, de Jutka már nem volt ott. Így ott hagytam a papírt, hogy majd ha aláírja, érte megyek. Egy kicsit csalódott voltam, mert már le akartam ma tudni a bölcsis jelentkezést, és akkor a sarkon összefutottam Ica nénivel! Nagyon megörültem! Kérdeztem tőle, bemegy-e a patikába, és felvázoltam neki, miért is kérdezem. Nekem végülis mindegy, hogy ő vagy a lánya biggyeszti a papíromra a nevét... Úgyhogy a végén mégis sikerrel jártam, rohantunk is a bölcsibe. KisGergő a Főtértől már cipeltette magát, ebből az következik, a motorját is cipelnem kellett. Aztán Réka is kitalálta, hogy elfáradt a lába a motorozástól... Úgyhogy ma megint elmaradt a bevásárlás. Egyenesen a bölcsibe mentünk, leadtuk a papírt, felírták, mikor akarom kezdeni a beszoktatást. Júni 15-i héten be kell menni, akkor megmondják, felvették-e a gyereket és hogyan tovább. Nem áll módjukban bármit is kipostázni mindenkinek...

Otthon bezuhantam az ágyba, még jó, hogy tegnap megfőztem. Ma nem sokmindenre voltam képes. 4-5 óra felé kezdtem magamhoz térni, gyorsan elmosogattam, mostam-teregettem, és felavattam a muffin-sütőformát. Kriszta receptjét csináltam meg: isteni finom, omlós, puha lett! El is fogytak a hozzávalók, úgyhogy holnap már tutira be kell vásárolnom, lassan minden elfogy. Vacsora után a gyerekek is kaptak, Réka agyon dícsérte. Kiszúrta, hogy az alja nem égett meg, meg lehet enni:)

Át kell ültetnem a cserepes rózsámat, amit Gergőtől kaptam. 1 hete ugyanolyan állapotban van az összes bimbó, nem nyílt ki egyik sem jobban, szép lassan kezd kókadni. Pedig annyi rengeteg bimbó van rajta! Nagyon örülnék, ha sikerülne megmentenem!

KisGergő próbálja bővíteni a szókincsét: a pókra azt mondja: PÓ, a buszra: BU, a bogárra: BO. Elég halovány kísérletek, ugyanis ezeket már hetek óta mondogatja, de tovább nem jut. Eddigi szavai: ANYA, APA, NEM, AUTÓ.
Itt éppen telefonál az apjával. Pontosabban még csak hallgatja őt...

:
:
:
Na, 11-re be is fejeztem a rózsák szét- és átültetését. A földem is elfogyott, azt is kell venni.... Remélem túlélik, nagyon meglocsoltam szegényeket. Nem vettem figyelembe, hogy a föld, amibe ültettem őket, viszonylag nedves volt.

Szeles nap volt

Mára nem volt ebédünk, így nem terveztem sétát délelőttre. De mivel a husi nagyon lassan olvadt ki, és a gyerekek annyira szépen elfoglalták magukat, nekiestem az elmaradt házimunkáknak: 3 adagot kimostam, kiteregettem, elmosogattam, kiporszívóztam mindent, rendet raktam mindenhol, a hűtőt rendeztem, közben játszottam is a kicsikkel. Fél 12-re nagy nehezen kiolvadt a husi, nekiálltam főzni. Nem olyan sokára készen is lett. Mivel ma nagyon szeles és hűvös volt az idő, a gyerekek többnyire bent voltak. Délutánra terveztem egy sétát, vagy legalábbis egy homokozást az udvaron, ami elmaradt, mert kisGergő úgy bedobta a szunyát, hogy órákig úgy is maradt. Így először olvasgattam, Réka is, aztán végre nekiálltam vasalni is. Aztán szokás szerint hazaértek a szomszéd gyerekek, kiköltöztek a plédre, lementek az udvarra. Mikor a pici felébredt, és mentem volna le vele is a homokozóhoz, Réka és a fiúk feljöttek, pici fiút nem is érdekelte tovább a lemenetel. Estefelé felhívtam magunkhoz Gabit a kicsi Barbival, később Simon is átjött, együtt játszogatott a 4 gyerek a pici szobában- odakint egyre nagyobb volt a szél.

Annyira jó volt a lelkemnek, hogy mindent sikerült rendbe raknom a lakásban és utolértem magam, hogy az nem is igaz. Mindig elhatározom, hogy egy ilyen nagy rendrakás után majd mindig mindent a helyére teszek AZONNAL, de ha csak 1x nem teszem ezt, akkor már csak leshetek. Úgyhogy most nagyon igyekezni fogok, már amennyire ez 2 gyerkőc mellett lehetséges:)

Gergő aláíratta a bölcsis jelentkezési lapot a főnökével, holnap megpróbálom én is elintézni ezt a dolgot. Aztán várunk és izgulunk június közepéig, hogy felvették-e a gyereket...

Egész nap úton

Kicsi fiú 6-kor ébresztett, Gergő akkorra már rég nem volt otthon. Tettünk-vettünk, és reggeli után hármasban elvonultunk a bölcsibe beíratkozni. Pontosabban kaptunk egy jelentkezési lapot, amit majd a munkáltatói igazolásokkal együtt vissza kell vinni. Aztán elmentünk egy cipőboltba és vettünk egy szandit Rékának. A gyerekcipőknél voltak kicsi műanyag székek gyerekeknek. KisGergő hurcibálta össze-vissza a cipők között, miközben alaposan szemrevételezte az összes kirakott cipőt. De mindent vissza is tett szépen a helyére, nem volt ebből gond. Egyre nehezebb cipőt találni a kiscsajnak: az egyik lötyög a lábán, a másik nyomja a lábujját, a harmadiknak tág a nyílása... 26-os már a lába. Ezután elmentünk az Alföldbe, ahol egyenesen a kisautós és lovacskát pénzbedobós kis géphez mentünk. KisGergő rögtön birtokba vette az autót, kormányozgatta, kurjongatott, vagánykodott, olyan édi volt. Aztán bedobtam a pénzt. Na, azt a fejet látni kellett volna!!! Teljesen bepánikolt, a szája a másodperc törtrésze alatt lekonyult, kiszaladt a vér a fejéből, fehérek lettek a kis kezei, ahogy markolta az kormányt és az autó szélét... Rögtön nem volt olyan vagány. Furcsa hangokat kezdett hallatni, amiből végül sirdogálás lett, ki kellett vennem. Az ölemből, ahol már biztonságban érezte magát, már nagyon érdekelte, mit is művel az a kisautó, de visszaülni nem volt hajlandó. Most kivételesen nem kellett elvonszolnom onnan, mint eddig, jött magától. Szerintem nagyon megijedt. Aztán még játszogattunk a játszósarokban, elintéztem pár telefont, és indultunk bevásárolni. Pontosabban ez elmaradt, mert kicsi fiú kezdett fáradni, már cipelnem kellett. Úgy döntöttem, nem fogom a megtömött szatyrot is cipelni. Miután hazaértünk fél 12-kor, kisGergő el is aludt. Gyorsan összedobtam egy kis ebédet, játszottunk egy kicsit Rékával. Délután mentünk volna a munkahelyemre a munkáltatói igazolásért, de kisGergő olyan sokáig aludt, hogy ez elmaradt. De mivel Rékának beígértem a délutáni csavargást, el is indultunk, miután pici fiú ébredés után megebédelt. Elmentünk a gyógyszertárba, a zöldségesbe, a Goods Marketbe, aztán irány haza a homokozó. Végre találtam buborékfújót a boltban- már egy jó ideje nem kaptam sehol-, be is tankoltunk belőle. Annyira kacarásztak a gyerekek, miközben az udvaron fújdogáltam nekik, hogy ezzel szomszéd lányt és a kicsi lányát is sikerült lecsalnunk. Az a kicsi lány mindig ki akar jönni, ha Réka nevetését vagy hangját hallja a házban. Olyan aranyos. Aztán lejött trécselni a másik szomszéd csaj is, hazaértek és lejöttek a szomszéd fiúk is, igazi kis klubdélután gyűlt össze. Olyan jó volt! Semmi kedvem nem volt felmenni... várt a mosogatás, teregetés... Ja, jelentem sikeresen babráltam meg tegnap a mosogép lukait, most kimosta a víz a helyéről a mosóport! Ez is valami...

Aztán felhívott Gergő, hogy egy kicsit később jön, mert baleseteztek, és ő is megállt a balesetnél. Később elmesélte, hogy majdnem ő lett a szenvedő alany. Ugyanis az autópályán külső sávból sorolt éppen a belsőbe, hogy előzzön. Aztán épp hogy a másik sávban lévő kocsi mellé ért, az elkezdett átsorolni Gergő sávjába, csak nem vette észre, hogy Gergő ott volt. Szegény Gergő onnan már nem tudott másik sávba menni, mert csak 2 van, 120-szal majdnem nekiment az ürge. Hogy, hogy nem, csak észrevette ott Gergőt, és visszarántotta a kormányát. De olyan bénán, hogy keresztbe pördült, és 2 fa közé landolt az autó fejjel lefelé... Na itt állt meg Gergő, és azt látta, hogy az ürgének a bal szeme be van kötözve, mintha szemműtét után lett volna. Nem látott balra semmit... Hogy lehet így autót vezetni? És hogy lehet ILYEN felelőtlenül autót vezetni, ugyanis egy pici gyerek is ült hátul gyerekülésben... Csodával határos módon egyiken sem lett 1 db karcolás sem. És ebben az a borzasztó, hogy tényleg majdnem Gergő is szenvedő alany lett, a MÁSIK hibájából. No comment.

Lassan kezd minden kipurcanni

Kávéfőző

Pár napja főztem egy kis kávét. 4 adagnyi vízzel csak 2 adagnyi kávé folyt ki. Ez is fél órába telt. Következő nap a szintén 4 adagnyi vízzel csak pár csepp kávé jött le. Aztán Gergő a gőzölőre kapcsolta, és fél órán keresztül jött a csövön a gőz. Így távozott a 4 adagnyi vizem... Még jó, hogy fel nem robbant a kávéfőző! Na, nekiestem vízkőtleníteni ecetes vízzel. Ma már ott tartottam, hogy szép rendesen lejött a normál mennyiségű kávé. Viszont olyan borzasztó fura nekem a hangja közben, hogy nagyon. Lehet, hogy új korában is ilyen volt, csak 2 év távlatában már nem emlékszem rá? Fura, de valahogy sosem jutott eszembe a kávéfőzőt vízkőtleníteni. A vízforralót rendszeresen tisztítom, de a kávéfőző eszembe se jutott sose. Micsoda háziasszony vagyok én? Vajon Gergő megtart ezek után is???

Mosógép

Ma kimostam egy nagy adag ruhát. Szépen kiteregettem. Feltűnt, hogy nincs annyira finom illata, mint szokott lenni, de nem foglalkoztam vele. Szépen bekészítettem a következő adagot. És akkor teljesen véletlenül észrevettem, hogy a mosópor ugyanúgy ott volt szárazon a kis tartójában, ahogy beleöntöttem a mosás elején. Csak néztem bután, aztán kiokoskodtuk, hogy nyilván eltömődött egy luk, amin keresztül jönne a víz, hogy kimossa a fakkból a mosóport. Oké, megbuheráltam 1-2 lukat. Remélem így már jó lesz. De ez már csak holnap fog kiderülni. Csak később tudatosult, hogy akkor valójában nem is lettek rendesen kimosva a ruhák. Csak forró vízzel és öblítővel találkoztak. Most mossam újra az egészet????

Lefolyó

Már 1-2 hete kuruttyol a lefolyó a mosogatónál, amikor lehúzzuk a WC-t. Szerintem megint kezd eldugulni. Eddig 3 egymást követő évben kellett szerelőt hívni emiatt július- augusztus környékén. Úgyhogy most ezt kicsit korainak tartom. Az elején még elég volt egy vízvezeték szerelő, de legutóbb már a duguláselhárítókat kellett hívni, annyira durva volt a helyzet. Megpróbálom megoldani a dolgot, holnap előbányászom a lefolyótisztítót...

Csillárok

Mikor ide költöztünk, nem hívtunk villanyszerelőt, Gergő szépen megcsinálta a világítást, bekötötte a csillárokat is. Na akkor lehetett valami gubanc, mert azóta- most már egyre gyakrabban- kiégnek bizonyos villanykörték. Mindig ugyanazon a helyen, úgyhogy ott lehet valami bibi, biztos nem a körtével van a gond. Már nem is csavarok a kiégettek helyére újat, mert pár nap múlva úgyis vége lesz. Így most vaksiskodunk egy kicsit- holnap azért csak kicserélem a kiégetteket, ha van pótlás-, ugyanis a szobában a csillár 3 ágából csak 1 üzemel most. A nappaliban 5-ből 3 az arány. Tud valaki egy jó kis villanyszerelőt Kecskeméten?

Fürdőszobaajató

Ez pedig le van ereszkedve vagy mi. Épp' hogy kinyitom valamennyire, megakad. Már annyiszor lefejeltem, mert siettem volna, és gyorsan nyitottam az ajtót, azzal a lendülettel már léptem is, de mivel megakadt, szépen találkoztam vele. Már nagyon idegesít!!!!

Erkélyajtó

Hasonló a helyzet itt is. Megdönteni meglehet, de ha kinyitom, visszacsukni már az életbe nem tudom sohase! Egyszer már lefaragták az alját és állítottak rajta valamit, de nem sokáig volt jó. Sőt, amikor mostanában tettem fel az új függönyöket, azt láttam, hogy baromi nagy rés van a tetejénél: nem zár rendesen. Na, legalább most már tudom, hogy ezért van mindig sokkal hidegebb a gyerekszobában, mint nálunk!!

Úristen, ennyi panaszkodást! Lőjön le valaki! (Na ne szó szerint...)

Anyák napja

Kedves anyukám!

BOLDOG ANYÁK NAPJÁT!

Gergő délelőtt vásárolni ment a gyerekekkel. A gyerkőcöktől kaptam egy kis csokor tulipánt, Gergőtől pedig egy szál vörös rózsát. Pedig reggel már megköszöntöttek, az bőven elég is lett volna. Olyan aranyosak!

(Az egyik rózsa anyué)

Most így néz ki az asztal a nappaliban:

Mikor a kis családom hazaért a vásárlásból fél 1-kor, kisGergő már nagyban durmolt az autóban. Arra sem ébredt fel, hogy felvittem és levetkőztettem. Nem sokkal később Réka is elaludt, épp amikor tálaltam az ebédet. Réka fél 4-ig!!!, kisGergő 1 ébredéssel 4-ig aludt! Fogalmam sincs, miben fáradtak ki ennyire, ráadásul Réka sosem alszik napközben... Mi ütött ezekbe? Na mindegy. Ők ekkor kapták meg az ebédjüket, 20 percre rá pedig megérkeztek anyuék. Olyan jó volt, hogy itt voltak, olyan régen találkoztunk! A gyerekek megkapták az elmaradt húsvéti ajándékokat, nekem is csurrant-cseppent egy szülinapi muffin-sütő forma, ezúton is köszönet érte az illetékeseknek! Nem sokkal később a szomszéd kisfiúk is hazaértek a hétvégézésből, így Réka már kint is termett a folyosón kisGergővel a nyomában. Réka lekönyörögte magát az udvarra a fiúkkal, nem lehetett nem leengedni. Remélem anyuék emiatt nem bántódtak meg, hogy inkább kint voltak, nem pedig bent velünk. Anyuék sajna most sem maradtak sokáig, de így is nagyon örültem, hogy beugrottak!

Később a gyerekek a fiúkkal kitelepedtek a plédre, aztán meg becsődült mindegyik a gyerekszobába. A fiúk kiszúrták a mennyezeti lámpán lógó kivasalt gyöngyfigurákat, ami nagyon tetszett nekik. Gyorsan neki is álltak gyöngyözni: a 3 gyerek feltelepedett az emeletes ágy emeletére, és ott olyan jól elvoltak! Odalent kisGergő magányos farkasként kitartóan tologatta a kis autóit... (Ugyanez a szitu odalenn az udvaron is: a sok házbéli gyerek együtt játszik, labdázik, aszfaltkrétázik, buborékfújózik, biciklizik, kisGergő meg háttal nekik a sarokba fordulva derekasan lapátolja a homokot egymagában.)

Réka ma megkapta élete 1. hajpántját! Olyan jól áll neki! Az apjával vették, ő választotta. Igazi kislányként most már nem veszi ki a hajából a kis díszeket, már a hajgumit is megtűri benne, csinálhatok neki kis coffocskákat is. Olyan jó! Mondjuk 4 évet kellett erre várnom, de nem baj:-)