csütörtök, május 28, 2009

Béna időjárás

Tegnap nem írtam, nem nagyon volt hangulatom. Ami most se annyira fényes. Esik az eső, hideg van, fúj a szél, lőttek minden kinti programnak... Idebent kínlódunk, a gyerekek egyre nehezebben viselik.
Tegnap még az is agyoncsapta a hangulatomat, hogy Gergő mégsem jött haza, nem lett kész az autó délutánra. Esetleg holnap. Sosem voltunk ennyit külön egymástól, mióta együtt élünk. 4 nap!!!!!!! Feltéve ha ma este hazajön, már ez sem biztos:(
Viszont az előbb hozta meg a postás a nyeremény szakácskönyvemet!!!! Nagyon szép, sok olyan recept is van benne, amit tutira meg fogok csinálni! Képet nem tudok róla hozni, hát nem lemerült a fényképezőgép? Ő is sztrájkol ma....

kedd, május 26, 2009

Jött a szerelő

Egész délelőtt vártuk a mosógépszerelőt, 11-kor be is futott. Gallyra ment az ékszíj, de nem szakadt még el teljesen, ezért volt az, hogy egyszer forgott a dob, másszor nem. Kicserélte... 8500 Ft-ért... Ez így konkrétan nem esett jól hónap végén, de hát ez van. Pedig tavaly kapott a gép új ékszíjat, hát nem sokáig bírta. A szerelő is emlékezett, hogy járt már nálunk. Na, akkor elkezdem egy kicsit kímélni a gépet, biztos túlterheltem valamikor szegényt...

Invázió

Hétfő este olyan dolog történt velem, mint még soha! Tisztára valami horrorfilmben éreztem magam.
Az történt ugyanis, hogy ugyanúgy, mint máskor, picit megdöntve hagytam az erkélyajtókat és az ablakot, mert nagyon meleg volt. 11 körül készülődtem a lefekvéshez, amikor a konyhában egy kis tányérban megláttam pár darab kis muslinca- szerű bogarat. Felnéztem a plafonra, hogy honnan kerülhettek oda... hát nem kellett volna. Pár másodpercre megállt a szívverésem, lezsibbadt mindenem, felállt a létező összes szőr a testemen és pánikba estem. Ugyanis hemzsegtek a bogarak a plafonon és a sarkokban, de úgy, hogy még most is viszketek tőlük mindenhol. Milliónyian voltak a nappaliban, de aztán észrevettem, hogy a szobában szinte még annál is többen... A fürdőszobában is volt egy csomó. Rémületemben a földbe gyökerezett a lábam, tényleg bepánikoltam. Irtózom a kis ízeltlábú bogaraktól, akármilyen kicsi is! Majdnem sírva hívtam fel Gergőt, miközben bezárkóztam a gyerekek szobájába. Ott nem volt 1 darab állat sem, az ő szobaajtajuk be volt hajtva, nem mentek be. Az ötlet az az volt, hogy kapcsoljam fel a villanyt az előszobában, a többi helyen le, hogy odacsalogassam az összeset. Így is tettem, de nem nagyon volt változás, csak annyi, hogy egy kicsit széjjelebb szóródtak. Közben már befeküdtem kisGergő mellé az ágyba, úgy terveztem, ott töltöm az éjszakát, reggel meg lesz ami lesz. És akkor jött az isteni szikra! PORSZÍVÓ! Bár már majdnem éjfél volt, bekapcsoltam a porszívót, és elkezdtem beszippantgatni az állatokat egyenként. Hát, jó sokáig tartott, meg a nyakam és a karom is bedurrant, de csak pár darab maradt!!!!! Annyira rosszul voltam a bogaraktól, hogy vállaltam, hogy a szomszédok esetleg átszólnak, hogy ugyan már ne porszívózzak ilyenkor, de ez nem történt meg. Még a gyerekek sem ébredtek fel rá, pedig nem olyan halk a porszívó. Áldom az eszem ezért az ötletért! Aludni ugyan így sem bírok, de legalább eltűntek. Pontosabban az előszobában még ott vannak, odáig nem ért el a porszívó zsinórja, de majd csinálok velük valamit reggel.
A tanulságot levontam, nincs több nyitva hagyott ablak esténként!!!! Pláne ha fel van kapcsolva a villany! De minimum be kellene szerezni valami szúnyoghálót. Bár ezekre a nyírászárókra, amelyek nálunk vannak, nem nagyon lehet felszerelni semmit...
Csak 1 képet csináltam, többhöz nem volt idegzetem. Igyekeztem nem nagyon nézegetni őket...

Most meg a mosógép....

Hétfő kora reggel gyorsan kimostam egy adagot, kiteregettem, beraktam és elindítottam egy másik adagot, és elindultunk sétálni. Mikor hazaértünk, már csak a centrifugálás volt hátra. Hát annak olyan hangja volt, csörgött, csattogott, kattogott, mintha minimum egy marék aprópénz lett volna a mosnivaló között. Azt hittem szétesik a gép. Gyorsan azt is kiteregettem, és beraktam a következő adagot, hogy megfigyeljem, mi történik. Teljesen rendben volt minden, át is ruccantam nyugodt szívvel a szomszédasszonyhoz. (A gyerekek már ott dekkoltak egy ideje:)) Mikor hazaértünk- fél órával később,- azt hallottam, hogy nem hallok semmit. Gyanús volt, ilyen hamar nincs vége annak a programnak... Hát, a gép nem forgatja a dobot! Csak csendesen zümmög helyette. Na, gyorsan hívtam a mosógépszerelőt, kedden délelőtt jön. Hát a gép persze tele volt a lepedőkkel és egy csomó mosószeres vízzel. A vizet kiengedtem a gépből, a hatalmas nagy lepedőket kézzel próbáltam meg kicsavargatni, hogy ki tudjam teregetni, ne büdösödjön be holnapig. Miközben engedtem le a vizet, olyan hangja volt a gépnek, mintha éppen mégis forgatná a dobot. Úgyhogy most nem tudom, mi van, lehet hogy nem is az ékszíj szakadt el... Majd holnap kiderül...
Így ma jó alaposan kisikáltam a fürdőszobát is, kicincáltam a mosógépet is ,alatta is kitakarítottam, meg mindent, amit csak el lehet képzelni. Most csillog- villog minden. Egy darabig... El is fáradtam benne.

Hétvége

Kécskén hétvégéztünk. Otthon előző nap rengeteg mindent összekészítettem, amit végülis levittünk Piroskához: selejteztem. Volt egy csomó használaton kívüli ágynemű, kinőtt kisruhák, kiscipők, és még egy csomó minden. Az összes cuccot le se tudtuk vinni, mert akkor mi nem fértünk volna a kocsiba:) Maradt legközelebbre is.
Jól telt a hétvége, jött Zsuzsi is, Orsi is, Margó néni is. Kicsit hűvös volt, de nem volt vészes. Szombat délután aludnom is sikerült, ami mostanában nem történt meg túl gyakran...

Péntek- gyereknőgyógyásznál

Pénteken korán reggel indultunk fel Pestre. Gergő ment dolgozni, de előtte minket kitett a Gyöngyösi utcánál, ugyanis vittem Rékát egy gyereknőgyógyászhoz, hátha kiderül már végre valami a kis bajával kapcsolatban. Elég korán érkeztünk, de legalább így bőven volt időm megkeresni a pontos helyet. Készültem is mindennel: vittem kis színezőt színescerkákkal, mesekönyvet, kis kártyát... Mindet igénybe is vettünk, míg nem elérkezett a "mi időnk". 5 percnél tovább nem voltunk benn, és a kicsi lány nagyon ügyi volt! Kenetet vettek a kis drágámtól, aminek majd pénteken lesz eredménye. Ennyi.
Előttünk állt az egész nap, biztos voltam benne, hogy Gergő 5-nél előbb nem fog végezni. Először is császkáltunk a Duna Plázában, de nem volt semmi látnivaló, semmi nem volt nyitva: még nem volt 10 óra. Ezek után metróztunk egy csomót, irány az IKEA. Pár órát elbóklásztunk ott, Réka gyerekekkel is játszott egy keveset, de nem vettünk semmit. Viszont jó volt kicsit nézelődni. Utána megint metróztunk, meg villamosoztunk is, mentünk Gergő munkahelyére. Apa rendelt nekünk ebédet, szépen megebédeltünk, aztán elfoglaltuk magunkat, és már 4 óra is lett, indultunk haza! Alig voltunk pár helyen, de az utazgatással annyi idő elment, hogy elképesztő!

Egyik gimis osztálytársnőmmel megbeszéltük, hogy ezen a napon ő is Pesten lesz és találkozunk. Hát, nem jött össze, előző nap lebetegedett a kisfia, nem jött Pestre:(:(:(
Ritát is hívtam telefonon, felköszöntöttem névnapja alkalmából, beszélgettünk egy kicsit, de sajnos dolgozott, vele se tudtunk találkozni. Na majd legközelebb célirányosan jövünk hozzá!


Munkamegosztás

Amíg Réka szorgalmasan mosogatott nagyon ügyesen,

addig kisGergő szorgalmasan lebzselt a tévé előtt.

Aztán a Nagy jól megorvosolta a Kicsit, az meg élvezte:D